KULT
A Rovatból

X-Faktor, 1. élő show: ByeAlex Freddy Krueger pulcsijában érkezett, Csobot Adél megkopasztott egy paradicsommadarat

Mardoll pedig pudlifejű ősasszonynak öltözött, de szerencsére jó éneklésből sem volt hiány. Kritika.


Ezt is megértük: elérkezett az első élő adás. Innentől felgyorsulnak az események, hiszen rögtön négyen ki is esnek, és a döntővel együtt mindösszesen csak öt élő adás lesz. Pozitívum, hogy ezek szerint a műsor készítői nem babonásak, mert akárhogy is számolom, az előválogatókkal együtt összesen 13 adás jön ki.

Annyira lefoglalt minket, hogy melyik tehetséges versenyző jut tovább és esik ki, hogy elfeledkeztünk egy nyugtalanító tényről:

a mentorok Miller Dávidot is magukkal vitték az élő showba.

Amúgy Miller Dávidot eddig kedveltem, de most dalra fakadt. Persze könnyű neki dalra fakadni, nem fogják kiejteni, és még szék sem kell hozzá.

Jó, csak gonoszkodok, Dávid nem énekel rosszul, és ha Istenes Bence és Csobot Adél promózhatta a válogatóban a Sowiesót, akkor ennyi Dávidnak is jár. A nagy bevonulás közben azon töprengtem, ki lehet a pudlinak öltözött versenyző. Aztán rájöttem: Mardoll, ki más.

A mentorok is úgy öltöztek fel, mint akiknek az éjszaka közepén atomtámadás érte a gardróbját, hetekig pucéran voltak kénytelenek járni, és most már mindegy nekik, mit, csak ruhát kapjanak.

Alexet talán a kedvenc filmjei ihlették meg: Grindelwald hajában és Freddy Krueger pulcsijában érkezett. Adél dzsinn lány frizurát csináltatott és megkopasztott egy paradicsommadarat, csodálom is, hogy a környezettudatos Peti szó nélkül hagyta.

Persze ő is figyelemre méltó öltözetben érkezett, Harry Potterbe oltott Kőhalmi Zoliként vonult be, de nekem még Dexter is eszembe jutott róla, a feltaláló kölyök. Laci volt a legvisszafogottabb, szerintem belátta, a mentor csapat elérte az őrületnek azt a fokát, hogy már csak a normalitással lehet kitűnni onnan.

A Harmonies kezdte a műsort. Amúgy az adás este 8-tól negyed 1-ig tartott, ami csak egy dolgot jelenthetett: bitang hosszú felvezető kisfilmeket (és sok reklámot).

Sajnos az egyes produkciók egyelőre nem elérhetőek az RTL hivatalos felületein, kénytelenek vagytok beérni a felvezető videóval, illetve kutakodni az internet bugyraiban.

Dua Lipa If You Don’t Wanna See Me című számát énekelték, picit beidézve Whitney Hustont is. Nem tudom, hogy csinálja ez a három lány, de miközben az este (és a verseny) során alig volt olyan énekes, aki ne betlizett volna, ők mindig tisztán énekelnek, még három szólamban is. A lányok természetesen széket kaptak.

A reklámszünetben teleszórták a színpadot dinókkal, és érkezett Mardoll, akiről kiderült, mégsem pudlinak öltözött, hanem ősasszonynak. (Gondolom, ez nem az a műsor és produkció, ahol értelme volna rámutatni, hogy a dinoszauruszoknak semmi köze az ősemberekhez.) Egyébként a dal (bár még mindig zavarban vagyok, amikor egy rapszámot dalnak nevezünk) fent van a youtube-on, angolul tudóknak ott a szöveg is.

Könyvdarálóknak nem ajánlom.

Legyen elég annyi, a „go full in, hit my tonsils” (kb. told fel a mandulámig) sor nem a gégészet szépségeire próbál rávilágítani.

Mardoll-lal kapcsolatban dilemmáztam, nem tudtam eldönteni, hogy ő egy nagyon érzékeny művész, akinek sok gondolata van a világról, vagy egyszerűen csak zizi. Most az utóbbira hajlok, de az biztos, hogy neki színpadon a helye. Nem feltétlenül azon a színpadon, ami előtt én ülök (esetleg állok), de színpadra született, az biztos. Nem meglepő, hogy leült.

Nagy Regina színpadra lépése előtt Peti hosszú monológot tartott arról, hogy a kommentelőknek bele kéne gondolniuk, miket írkálnak adott esetben gyerekeknek. Tök igaza van, de mind tudjuk, hogy teljesen reménytelen.

Viszont én is önkorrekciót tartok. Nekem Regina eddig nem tetszett annyira, mert hát szép hangja van, aranyos, de a Szécsi Pál dalok éneklése annyira nem tudott lázba hozni.

Na de most! A Nem vagy te Néró című dalt énekelte, amit valaha Késmárky Marika vitte sikerre (tudom, fogalmatok sincs, ki ő, guglizzatok rá), de Reginának olyan jól állt, mintha direkt neki írták volna. Magabiztos természeteséggel mozgott a színpadon. Le a kalappal, Marót Viki aggódhat, új retro királynő van születőben. (Regina produkcióját néztem újra a legtöbbször ebből az adásból.)

Három erős produkcióval indult tehát a show. Ekkor jött Roland, akiről Alex elmondta, nem alakult ki még a zenei egyénisége. Azt is felvetette, hogy Roland nem popénekes, inkább az alternatív stílusok illenek hozzá.

Ennek ellenére Justin Biebert adott neki, ami minden, csak nem alternatív. A korábbi versenyzőkhöz képest nem volt meggyőző, nem érdemelt (és nem is kapott) széket. Roland a felvezető kisfilmben elmondta, hogy nagyon megviselte a stressz, például köhögést okozott nála. Laci szerint alighanem az előadásán is ez érződött.

Imi Plaza az egyik kedvencem a műsorban, mert Mardoll mellett a másik nagy bohóc (jó értelemben), aki képes hatalmas show-t csinálni. Laci nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy elsüssön egy poént. Még a válogatón felvetette Iminek, hogy a Modern Talking You My Heart You my Soulját kellene elénekelnie – és lőn.

Petinek ez a poén nem esett le, teljesen értetlenül állt azelőtt, hogy miért ezt a dalt választották.

Amúgy kicsit én is csodálkoztam a dalválasztáson, mert Laci a mentorházban pont azt kifogásolta Imi produkciójában, hogy elhitte magáról, nagy énekes, miközben nem az. És bár a Modern Talking azon együttesek közé tartozik, akikre ma már nem vagyok büszke (mármint hogy anno rajongtam értük), azt nem lehet elvitatni, hogy Thomas Anders nagyszerű énekes, impozáns hangterjedelemmel.

Iminek viszont a fejhangok nem mentek zökkenőmentesen.

Bár nem mondták ki egyértelműen, félmondatokból azt szűrtem le, hogy magától Imi sosem énekelte volna el ezt a számot, és lehet, Laci jobban tette volna, ha hagyja a versenyzőjét a saját ízlése után menni. Nem sikerült jól a produkció, annak ellenére, hogy Imi nagyon szerethető figura, és remekül áll neki a színpad.

Nem biztos, hogy az éneklés az ő útja. Én az RTL potentátjai helyében kipróbálnám műsorvezetőként, simán el tudnám képzelni egy Talk Show hostjaként, ahol az is belefér, hogy néha dalra fakad – még Friderikusz is próbálkozott ilyesmivel, és az ő karrierje sem roppant bele, pedig... Végül csak Lacitól és Alextől kapott volna széket, így a veszélyzónába került.

Nem úgy, mint Mehringer Marci, akit eddig is nagyon szerettem, de most még jobban a szívembe zártam. A bevezető videójában ugyanis pár pillanatra felvillant egy home video, amin Marci kisfiúként Cseh Tamást énekelt. Nem tudom, Alex, olvasod-e ezt, de amióta vannak magyar zenei tehetségkutatók, azt várom, hogy valaki Cseh Tamást énekeljen.

Ha netán meglépnétek ezt, ígérem, hogy életemben először fogok sms-ben szavazni.

Mivel Marci most AWS-t énekelt, így érthetően nem is szavaztam (igaz, nem is volt rá szüksége, hiszen leült és fel sem állt a műsor végéig). Nekem azzal együtt tetszett az előadás, hogy az AWS munkássága eddig nem szippantott be. 4 igent kapott.

A Beneath My Skin előadása sajnos nem volt ilyen sikeres, ahogy meg is jegyezték a mentorok, szétesett a produkció. Nem kaptak széket.

Paulina is az évad legnagyobb felfedezettjei közé tartozik. Most is saját dalt hozott, ami a mentorokat megosztotta, nekem bejött. Szegény Paulinát felültették a magasba, talán ez is hozzájárult, hogy nem tudott olyan felszabadultan énekelni, ahogy kellett volna.

De még így is sokkal jobban vinni tudott magával, mint Mardoll vagy a Beneath My Skin.

Ennek a dalnak van már klipje, ezért ha az X-Faktoros produkciót nem is, a videót megnézhetitek.

Szerencsére a mentorok is úgy gondolták, hogy a kis megingás ellenére is széken a helye a lánynak, hiszen az egyik legjobb énekes és dalszerző a mezőnyben, így leülhetett. Viszont ezzel elérkezett az első helycsere ideje. Mivel mind a négy szék foglalt volt, a nézők szavazhattak, ki álljon fel. A Harmonies került a veszélyzónába.

A Palace sosem volt a kedvencem, és most sem lett az. Az általuk képviselt cukirock (vagy popmetal) alapjában véve sosem jött be. Vannak olyan átütő erejű előadók, akiktől még ezt is elfogadom (pl. Bon Jovi), de a Palace nálam nem ez a kategória. Talán Alex fogalmazta meg a legjobban: „A rock and rollhoz nem tej és kakaó kell, hanem vodka”. Word.

Szerencsére senkit nem érdekel, hogy én mit gondolok, a mentoroknak tetszettek a srácok. Laci odáig ment, hogy akár a döntőben is ott lenne a helyük. (Spoiler: ennek ellenére nem kaptak széket, és nem lesznek ott a döntőben, mert kiestek.)

Ne is vesztegessünk rájuk több szót, hiszen jött Kamilla, és leénekelte a fejünket. Pedig Lady Gaga is azon előadók egyike, akinek a dalaival rendszeresen elvéreznek a zenei tehetségkutatókban. De Kamilla kész, érett előadó, akinek nem kell semmi, csak egy színpad, egy mikrofon és a hangja, hogy varázsoljon. Ami ritka:

kicsit úgy tűnik, az összes mentor benne látja az idei X-Faktor győztesét.

Mardollt váltotta a székeken.

Alee kicsit éneklősre váltott. Bevallom, én nem érzem, hogy annyira más lett volna ez a produkciója, mint a Nincsen gond és egyetértek Adéllal, aki úgy érezte, hogy ennél volt már sokkal átütőbb is a srác.

Ezzel együtt szerethető, múlt heti klipje is már 650 000 feletti megtekintésnél tart. Drukkolok neki. Regina helyére ülhetett le.

Tabatabai Flóra lépett színpadra utoljára, aki a mentorok szerint önmagához képest gyengébb volt, de még így is elég jó ahhoz, hogy leülhessen. (Az éneklés után megtudhattuk Alextől, hogy Flóra betegeskedett a felkészülés alatt.)

A nézők meglepő módon Kamillát állították fel.

Így már biztos volt:

Paulina, Flóra, Alee és Marci ott lesz a második élő show-ban. Ezután Ruszó Tibi énekelt nekünk egyet – nagyon jól énekel a srác, megérdemelne valami jó dalt is a tucattermék szerelmes ömlengés helyett –, majd Dávid lezárta a szavazást.

A szavazás nem hozott nagy drámát. Bár sajnálom, hogy búcsút kell mondanunk Imi Plázának, de be kell látnom, a továbbjutottak közül senkit nem cserélnék le rá. Elköszöntünk Rolandtól, akinek talán még sok az X-Faktor, de reméljük, nem adja fel.

Szegény Adél járt a legrosszabbul a mentorok közül, hiszen a Palace és a Beneath My Skin is kiesett – de hát a zenekarok sosem tartozott a legnépszerűbb kategóriák közé. Arccal a jövő szombat felé!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Az apja ismert bérgyilkos volt, börtönbe került egy taxis megveréséért, és lehet, hogy Matthew McConaughey az eltitkolt öccse – Woody Harrelson 65 éves
Nehéz feldolgozni egy egyetemistának, ha rádöbben, hogy az apja pénzért gyilkolt embereket. Woody mégis előnyt kovácsolt a traumatikus múltjából.


Woodrow Tracy Harrelson 1961. július 23-án született a texasi Midlandben (avagy vicces magyarsággal azt is írhatnánk, hogy Középföldén…), három fiú közül a legfiatalabbként (a bátjyai Jordan és Brett). Diane nevű édesanyja nevelte őket, aki titkárnőként dolgozott, hogy el tudja tartani a családot. Édesapja, Charles már korán ki-be járt az életükbe: hosszú időre elment, majd visszatért, majd újra elment, mígnem a különválás véglegessé vált Woody hétéves kora körül. Nem volt egyértelmű a búcsú, Charles ugyanis nem adott olyan magyarázatot a távozására, amit egy gyermek megérthetett volna. Diane viszont soha nem mondott rosszat Charlesról a fiainak. Woody később azt mondta, hogy ezért mélyen csodálta őt. Ettől függetlenül olyan haraggal nőtt fel, amit nem tudott magában elrendezni. Az iskolában apró dolgok is feldühítették, így a tanárok egy problémás gyereket láttak benne.

Később kiderült, hogy Charles miért tűnt el időnként. Bérgyilkosként tevékenykedett, akit már 1968-ban elítéltek egy Sam Degelia Jr. nevű texasi gabonakereskedő meggyilkolásáért. Letöltötte a büntetését, korai szabadlábra helyezést kapott, majd visszatért a régi életmódjához.

1979-ben, miközben Woody még tinédzser volt Ohióban, Charles 250 ezer dollárt fogadott el egy Jamiel Chagra nevű kábítószer-kereskedőtől egy szövetségi bíró meggyilkolásáért. 1979. május 29-én John H. Wood Jr. bíró, akit a szigorú ítéletei miatt „Maximum Johnnak” neveztek, kilépett San Antonio-i otthonából. Egyetlen lövés találta el a hátán, azonnal meghalt. Ez volt a 20. század első olyan gyilkossági ügye az Egyesült Államokban, amelynek áldozata egy hivatalban lévő szövetségi bíró volt. Az FBI az egyik legnagyobb szabású nyomozását indította el, amelybe mind az 54 helyi irodáját bevonta. Charles Harrelsont végül 1980 szeptemberében tartóztatták le egy hat órán át tartó patthelyzet után, amikor kokain hatása alatt képzeletbeli ügynökökre lövöldözött, majd végül megadta magát. 1982 decemberében kétszeres életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Menteni próbálta gyilkos apját

Woodynak minderről fogalma sem volt, csak az egyetemen tudta meg az igazságot. A rádióban hallotta meg az apja nevét egy, a tárgyalásról szóló híradásban. Sokkos állapotban ment haza, hogy kérdőre vonja az anyját. Ekkor értette meg, ki is volt valójában Charles. A felfedezés annyira megrázta, hogy elvesztette a vallásos hitét, elkezdett inni, és folyton verekedésekbe keveredett.

Később átköltözött az ohiói Lebanonba, ahol senki nem ismerte a múltját, itt fedezte fel a színészetet. 1983-ban szerezte meg a színházi és irodalmi diplomáját a Hanover College-ban. Az egyetem után pedig szinte nincstelenül érkezett meg New Yorkba, hogy meghallgatásokra járjon.

23 éves korára már nem volt biztos benne, hogy a televíziózásban szeretne karriert építeni, mivel nagyon nem volt elégedett a műsorok színvonalával. Mindazonáltal, amíg meg nem kapta a nagy áttörését jelentő szerepét, a tipikus éhező művész életét élte. Szinte minden munkát elvállalt New Yorkban, amit csak kaphatott: pincérkedett, edzőtermi szórólapokat ragasztott ki a helyi üzletekben és kávézókban, vagy például egy vidámparkban gitározott egy polkabandával. Állítólag 17 ilyen és ehhez hasonló furcsa állása volt ez idő alatt.

1985-ben aztán a castingpróbálkozásait siker koronázta: megkapta Woody Boyd szerepét a Cheers című szitkomban, a karaktert pedig 200 epizódon keresztül egészen 1993-ig alakította.

Közben persze filmszerepeket is kapott, először 1986-ban a Vadmacskák című sportfilmben Goldie Hawn mellett, majd különféle tévéfilmek következtek. A második mozifilmjére 1991-ig kellett várni, az L.A. Story: Az őrült városban azonban még csak egy nyúlfarknyi szerep jutott neki. Az ugyanabban az évben bemutatott Doc Hollywoodban már egy komolyabb mellékkaraktert játszhatott el, az 1992-es Zsákolj, ha tudsz!-ban pedig már főszerepet kapott Wesley Snipesszal együtt. Ez a kosaras film volt az ő nagy mozis áttörése, utána nem is volt megállás: jött a Tisztességtelen ajánlat (1993), a Két cowboy New Yorkban (1994), a Született gyilkosok (1994), újra Wesley Snipes mellett a Pénzvonat (1995), a Tökös tekés (1996), valamint a Larry Flynt, a provokátor (1996) címszerepe, amiért megkapta az első Oscar-jelölését is. Woody innentől kezdve már világsztár volt abszolút főszerepekkel (Palmetto, Hi-Lo Country, Ilyen a boksz, Az utolsó gyémántrablás stb.) vagy jelentőségteljes cameókkal (Amikor a farok csóválja…, Az őrület határán, Ki nevel a végén? stb.). A karrierje során gyakran játszott összetett karaktereket, traumákkal teli, nehéz múltú férfiakat, akik a fény és a sötétség határán egyensúlyoztak. Hitelesen alakította őket, hiszen otthon érezte magát ebben a közegben.

Egyébként soha nem fordult el teljesen az apjától. Hatalmas összegeket költött arra, hogy új tárgyalást érjen el, mert úgy vélte, az ítélet bizonyos elemei igazságtalanok voltak. Kapcsolatban maradt Charlesszal.

Az édesanyjáról, Diane-ről pedig így beszélt egyszer: „El kell ismernem, hogy soha nem fordított minket az apánk ellen. Soha nem mondott róla semmi rosszat, egyszer sem.” Charles Voyde Harrelson végül 25 év raboskodás után, 2007. március 15-én szívrohamban halt meg a coloradói szövetségi Supermax börtönben. 68 éves volt. Különféle írásokat hagyott hátra, amelyek évtizedeken keresztül mesélik el a számos erőszakos cselekményhez kapcsolódó életét.

Woody Harrelson, a provokátor

Bár Woody természetesen semmilyen szinten nem hasonlítható az apjához, azért a baj őt sem kerülte el, nem egyszer került a rendőrség látóterébe. Először 21 éves korában tartóztatták le. „Rengeteg düh lakozott bennem. Gyakran kaptam dührohamokat, és sokat verekedtem. Bárokba jártam, és megvertem azokat a srácokat, akiket zaklatóknak tartottam. Mindenhol sebhelyek vannak rajtam” – mesélte erről az időszakról később. 2002-ben aztán azzal keltette fel a média figyelmét, hogy kábítószer hatása alatt három másik nővel együtt rajtakapták egy londoni hotelszobában. Ráadásul az ott tartózkodása alatt még nagyobb zűrt kavart azzal, hogy összeverekedett egy taxisofőrrel. Aznapra rács mögé is került, ma pedig már életének egyik legrosszabb éjszakájaként emlegeti ezt. Az ügyet később ejtették, miután Harrelson 550 fontot fizetett az incidensben érintett taxisnak. Egyébként ezt az esetet dolgozta fel a saját maga által rendezett, és élőben közvetített, 2017-es Elveszve Londonban című filmjében, amelyben természetesen önmagát alakítja.

Ugorjunk előre hat évet! 2008-ban Josh Levine, a TMZ hírportál fotósa pert indított Woody ellen egy 2006-os állítólagos támadás miatt, ami egy hollywoodi éjszakai klub előtt történt. Az esetről készült videófelvétel látszólag azt mutatta, hogy Harrelson megragadta a fényképezőgépét, és összetűzésbe keveredett a fotóssal. A Los Angeles-i ügyészek elutasították a színész elleni vádakat, de Levine még azon a nyáron újabb pert indított, amelyben 2,5 millió dollár kártérítést követelt. Az ügyet a bíróság 2010 áprilisában újra lesöpörte az asztalról.

35 éve…

Woody a karrierje legelején, 1985-ben, 24 évesen vette feleségül Nancy Simont (aki nem volt akárki, hiszen az ismert drámaíró Neil Simon lányáról van szó) a mexikói Tijuanában. A házasságot egyáltalán nem gondolták komolyan, inkább poénból csinálták, és azt tervezték, hogy másnap el is válnak, ám amikor visszatértek a házasságkötő irodába, az zárva volt, így további tíz hónapig házasok maradtak.

A színész több mint 20 évvel később, 2008-ban aztán már nagyon is komoly szándékkal mondta ki a boldogító igent Laura Louie-nak, a Yoganics (bioélelmiszer-házhozszállítási szolgáltatás) társalapítójának. Ők ketten még 1987-ben ismerkedtek meg, amikor Laura még Harrelson személyi asszisztenseként dolgozott.

Közben Woody olyan sztárokkal kavart, mint Penelope Ann Miller vagy Carol Kane, sőt, 1991-ben még Glenn Close-szal is együtt volt egy rövid ideig. Majd jött a nagy szerelem, ’91-ben szerettek ugyanis egymásba Laurával, akivel máig, vagyis már 35 éve együtt vannak, és ez idő alatt három közös lányuk született: Deni 1994-ben, Zoe 1996-ban, Makani pedig egy kicsit lemaradva a nővéreitől, 2006-ban.

A talán eltitkolt testvér

Woody közben folyamatosan dolgozott színészként, és elmondhatja magáról, hogy a karrierje során mindvégig a figyelem középpontjában tudott maradni, és sosem kényszerült a B-kategória birodalmába. Olyan filmekben tűnt fel többek között, mint a Kőkemény Minnesota (2005), a Nem vénnek való vidék (2007), a Hét élet (2008), A harcmező hírnökei (2009), a Zombieland első és második része (2009, 2019), a 2012 (2009), Az éhezők viadala-franchise (2012–2015), A hét pszichopata és a si-cu (2012), a Szemfényvesztők-trilógia (2013, 2016, 2025), az Egy magányos tinédzser (2016), A majmok bolygója: Háború (2017), a Három óriásplakát Ebbing határában (2017), a Solo: Egy Star Wars-történet (2018), a Midway (2019), a Venom 2: Vérontó (2021), A szomorúság háromszöge (2022) vagy a Vigyél a holdra (2024), sorozatfronton pedig a Cheersen kívül talán a True Detective (magyar címén A törvény nevében) első évadát (2014) és A Fehér Ház vízszerelőit (2023) fontos megemlíteni.

Oscar-díjra eddig három ízben jelölték, az említett Larry Flynt, a provokátoron kívül A harcmező hírnökei és a Három óriásplakát Ebbing határában mellékszerepeiért, de egyikért sem kapta meg a szobrocskát.

Apropó, True Detective! 2023-ban Harrelson régi jó barátja és színésztársa, Matthew McConaughey kijelentette, könnyen előfordulhat, hogy ő és Woody esetleg féltestvérek, csak eddig nem tudtak róla.

McConaughey édesanyja, Kay ugyanis azt állította, hogy Matthew fogantatásának idején a hivatalos apán, Jim McConaughey-n kívül intim kapcsolata volt Charles Harrelsonnal is… Lassan tényleg filmre kívánkozik ez az életút. Sőt, egy sorozat már el is készült, Brothers címmel kerül majd fel idén szeptember 23-án az Apple TV+ felületére, Woody és Matthew pedig önmagukat játsszák majd benne, ahogy együtt próbálnak élni egy texasi farmon, ami próbára teszi a barátságukat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Elvesztette a bizalmunkat” – Újabb nyílt levélben támadja a vezetést az Operettszínház társulata
A Budapesti Operettszínház több mint ötven művésze újabb nyílt levélben fejezte ki elégedetlenségét a színház vezetésével szemben. A levélben név szerint is elhatárolódtak Orbán János Dénestől és dr. Rózsás Péter ügyvezetőtől.


Tovább mélyül a botrány a Budapesti Operettszínházban: a társulat több mint ötven tagja – köztük a színház legismertebb sztárjai – újabb nyílt levélben jelentette ki, hogy a színház jelenlegi vezetése elveszítette a szakmai és emberi bizalmukat.

A művészek most már név szerint is elhatárolódtak Orbán János Dénes írótól, valamint dr. Rózsás Péter ügyvezetőtől, és felelősségvállalásra szólították fel a teljes vezetőséget, a főigazgatótól a balettigazgatóig.

A levél szerint sokan csak azért nem merték aláírni a nyilatkozatot, mert tartanak a vezetőség retorziójától.

A művészek nehezményezik, hogy korábbi kérdéseikre nem kaptak érdemi választ. „A vezetés levelében közölt gazdasági magyarázatok és statisztikai átlagok nem változtatnak a mindennapi valóságunkon” – írják, hozzátéve, hogy továbbra is alacsony anyagi megbecsültséget és csökkenő szakmai lehetőségeket tapasztalnak. A levél szerint elfogadhatatlan, hogy miközben a társulattól forráshiányra hivatkozva vontak meg bemutatókat, a vezetőség egyetlen külsős szerző százmilliós projektjeire koncentrált.

A kialakult válsághelyzetre hivatkozva a művészek egyértelműen fogalmaztak: „A Budapesti Operettszínház vezetése elveszítette a társulat szakmai és emberi bizalmát.”

A dolgozók a fenntartó minisztérium által elrendelt vizsgálat és a hűtlen kezelés gyanúja miatti feljelentés lezárását várják, amely szerintük megerősíti, hogy aggályaik megalapozottak voltak.

Az ügy múlt héten robbant ki, amikor kiderült, hogy a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. 422,9 millió forintot fizetett ki Orbán János Dénesnek különböző művei felhasználási jogaiért, miközben az író a szervezet szakmai vezetője volt. Rövidesen napvilágot látott, hogy az Operettszínház is valamivel több mint 90 millió forintot fizetett az írónak, a színház ügyvezetője, dr. Rózsás Péter pedig egyben a Kárpát-medencei Tehetséggondozó ügyvezetője is. Erre reagálva a társulat harmincöt tagja egy első nyílt levélben kért azonnali magyarázatot. Kiss-B. Atilla főigazgató akkor azzal védekezett, hogy a kifizetések külső, célzott pályázati forrásokból valósultak meg, és nem érintették a színház alapműködését.

Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár feljelentést tett nagy értékű hűtlen kezelés gyanúja miatt, a tárca pedig visszavont 1,3 milliárd forintnyi, a költőhöz köthető támogatást.

A botrányra a kormány is reagált: feljelentést tettek, a tárca pedig visszavont 1,3 milliárd forintnyi, a költőhöz köthető támogatást.

Az ügyben megszólalt Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója is, aki szerint egy librettóért tízmilliókat, nemhogy százmilliókat elkérni „képtelenség”.

A Színházi Kritikusok Céhe az Operettszínház teljes működésének átvilágítását sürgette, az ügy pedig nyilvános üzenetváltáshoz vezetett Orbán János Dénes és L. Simon László között is.

Via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Elmarad Rita Ora budapesti koncertje
A szervezők váratlanul, egy héttel az időpont előtt törölték a július 29-re meghirdetett fellépést. Az énekesnő első önálló, teljes estés magyarországi koncertjét adta volna a Budapest Parkban.


Alig egy héttel a tervezett időpont előtt törölték Rita Ora első önálló budapesti koncertjét, amit jövő szerdán, július 29-én tartottak volna a Budapest Parkban – szúrta ki a MusicDaily. A hír megjelenésekor a szervező Live Nation felületén az esemény még elérhető volt, mostanra azonban már eltűnt.

A szervezők e-mailben értesítették a jegyvásárlókat, a fellépés „helyi produkciós nehézségek miatt” marad el.

A Budapest Park hivatalos eseményoldalán azt közölték, hogy a jegyek visszaváltásának menetéről hamarosan e-mailben küldenek részletes tájékoztatást. Arról egyelőre nincs információ, hogy a koncertet egy későbbi időpontban pótolnák-e.

Az énekesnő magyarországi fellépései körül nem ez az első bizonytalanság. Sokan emlékezhetnek a 2024-es Campus Fesztiválos fellépés lemondására, amit az utolsó pillanatban kellett törölni. Akkor a sztár Budapesten lett rosszul és kórházba került, ezért orvosi tanácsra nem tudta vállalni a debreceni koncertet.

A mostani alkalom különösen fájó lehet a rajongóknak, mert ez lett volna Rita Ora első önálló, teljes estés koncertje a fővárosban, amire február óta készültek.

Az énekesnő korábban több nagy fesztiválon, köztük a Balaton Soundon, az EFOTT-on és a szegedi SZIN fesztiválon is fellépett már.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Egy fogkefével a zsebedben vándorolsz udvarról udvarra másnap reggelig” – Pál István Szalonna és Szabó Balázs a Művészetek Völgyéről
Különleges koncerttel ünneplik idén Kapolcson a Hagyományok Háza 25. születésnapját. A házigazda zenekar vezetőjével és az egyik vendégénekessel beszélgettünk, akik idestova 32 éve barátok.
Láng Dávid - szmo.hu
2026. július 20.



Az idei Művészetek Völgye hatodik napján, július 29-én rendezik meg a FolkKArcok fantázianevű koncertet, aminek apropóját egy dupla jubileum adja: a 35. alkalommal megrendezett fesztivál mellett a Hagyományok Háza alapításának 25. évfordulója.

Az esten olyan közreműködők lépnek színpadra, mint Szabó Balázs, Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos, Kubinyi Julcsi, Agócs Márton és édesapja, Agócs Gergő, erdélyi zenész- és énekes mesterek, valamint a Magyar Állami Népi Együttes táncművészei.

Az előadók Szalonna és bandája vendégeiként érkeznek számos meglepetéssel, eddig még soha nem hallott hangszerelésekkel készülve, egy estére a színpadra varázsolva a Kárpát-medence népzenei örökségét, annak mai továbbélését és mindmáig érvényes erejét. A részletekről (és sok minden másról) Pál István Szalonna és Szabó Balázs mesélt.

Gimnazistaként, a Debreceni Református Kollégiumban ismerkedtetek meg. Már akkor eldőlt, hogy mindketten népzenével fogtok foglalkozni?

Szabó Balázs: Nekem a népzene inkább később jött, Szali viszont gyerekkora óta ebben él. Ő már elsős kis pelyhes ifjúként úgy érkezett meg, hogy koncertet adott a családdal, az egész gimnázium le volt nyűgözve. Emiatt még a szilenciumról is kiengedtek bennünket, sose felejtem el azt a pillanatot. Én akkoriban kezdtem el felfigyelni a muzsikára, de akkor főleg gitároztam, illetve dalszerzőként bontogattam a szárnyaimat.

Pál István Szalonna: Mikor én a gimibe kerültem, Balázsnál – aki kettővel felettem járt – szinte mindig volt egy gitár. Fociztunk, kosárlabdáztunk együtt, a sportot nagyon műveltük. Kezdettől próbáltam rávenni, hogy hegedüljön ő is, de akkor még nem mert belefogni. Később csináltunk egy néptáncegyüttest, illetve népzenei önképzőköröket a Refiben.

Csodabogarak voltunk ott, hogy így zenélgettünk, Balázsnál az énekelt versek már akkor is jelen voltak. Ebben az időszakban Debrecenben a bábszínházas és a néptáncos világ is nagyon jó volt. Egy színjátszókból, bábosokból, kézművesekből, grafikusokból álló társaság rendszeresen összejárt a táncházakban, és amikor minket kiengedtek a kollégiumból, ebben a közegben szerettünk lenni.

Később hogyan fonódott össze a pályátok?

Balázs: Utána volt egy kis szakadék, szanaszét szaladtunk a világba. Én egy darabig még maradtam ebben a szcénában, csináltunk moldvai táncházat a Sugalló zenekarral, akik azóta is viszik a lángot. Aztán a bábszínház révén elkerültem Kecskemétre, így egy jó pár évig csak nagyon ritkán futottunk össze. Később azonban a Hagyományok Háza révén és a táncházak miatt sűrűbben kezdtünk újra találkozni. Volt egy előadásom a Magyar Állami Népi Együttessel közösen, az Apám ablakából az ég című, és akkor Szalival a sok egyeztetésen végre megint egy asztalnál ültünk, lehetett közös alkotásról gondolkodni. Fesztiválokon, rendezvényeken valahogy mindig szerencsésen összefutottunk.

Szalonna: A kollégista lét ad egy összekötöttséget: tényleg volt, hogy évekig nem találkoztunk, de amikor újra találkoztunk, ugyanúgy tudtunk egymásnak örülni. Aztán az államis projekt hozott gyakoriságot, de játszottunk együtt a Művészetek Palotájában is egy újév-köszöntő gálán Balázs akkori zenekarával. Mivel a kötőszövet valóban a népzene és a kollégium, valahol a lelkivilágában, a muzsikájában Balázsnak is mindig ott volt a népzene.

Én feldolgozásokat nem nagyon játszom a Szalonna Bandával, mi inkább az autentikus irány mellett maradtunk, de vendégként nagyon sok olyan formációban megfordultam, ahol feldolgozásokat zenéltünk. Ez a debreceni lét adott egy nyitottságot: az, hogy hozott egy nyitott szellemű, népzene-alapú muzsikát Debrecen városa már előttünk 30–40 évvel is, ebbe mi belecsöppentünk, és nagyon szerettünk ebben a közegben lenni.

A Hagyományok Házával mikor találkoztatok először?

Balázs: Táncházakban vendégként korábban is jártam ott néhányszor, de sűrűbben 2016-tól kezdtem járni, az említett előadás kapcsán. A debreceni közös múlt olyan közös nyelvet és humort ad, amilyet a népzene is tud: aki muzsikál, az jobban megtalálja a hangot a másikkal, próba nélkül is össze tudnak játszani, mert ez egy másik síkon létező anyanyelv. Sok év után is tűzbe megy az ember a másikért.

Szalonna: Én a megalakulás óta ott vagyok, 26 éve dolgozom a Magyar Állami Népi Együttesben. Azóta már minden voltam: zenekarvezető, zenei vezető és most művészeti vezető, szóval tényleg a kezdetektől ott tevékenykedem a Corvin téren.

Mit adott ez az intézmény az elmúlt 25 évben a magyar kultúrának?

Szalonna: Úgy gondolom, hogy egy nagyon erős kapocs. Egy ilyen nagy intézménynek pont az a lényege, hogy tartsa a civil világgal a kapcsolatot. Az egész táncházvilág, a néphagyomány ereje a civilségében van. Az, hogy ezt a legkisebb településeken is művelik, anyanyelvként vigyáznak rá, és egy ilyen intézménynek az is feladata, hogy segítsen a lokális problémákban. A Hagyományok Háza nagyon sok lábon áll az előadóművészettől a folklóradatbázison át a tanfolyamokig.

A legfontosabb célkitűzésünk megmutatni, hogy a mi népművészetünk a Kárpát-medencében egy élő dolog, nem múzeumi érték. Mai fiatalok Budapest belvárosától Gyimesbükkön át egészen Los Angelesig művelik, mert szeretik.

Kell, hogy legyen a házban táncház, kézműves tanfolyam, gyerekelőadások, megmutatva a folytonosságot. Bárki bejöhet: Balázs is, aki professzionális muzsikusként beül a könyvtárba, megkeres egy népdalt az online felületen, de azt is bárki megteheti, hogy behozza a gyerekét táncházba.

Az utánpótlás helyzetét milyennek látjátok? Miben tér el a fiatalok szemléletmódja a tiétekhez képest?

Balázs: Ők már az a korosztály, akik vagy csak nagyon kevésszer, vagy egyáltalán nem tudtak az adatközlőkkel muzsikálni, nem tudtak a híres falusi muzsikusok tüze mellé leülni. Megvannak a maguk tanárai, de a világ iszonyú gyorsan változik, és nekik ebben talán még nehezebb, mint a táncházmozgalomnak a ’90-es, kétezres évek elején volt. Nehezebb olyan még élő, aktív muzsikusokkal leülni, és azt a fajta falusi létet tűzközelből látni: mit jelent a prímásság, mit jelent elhivatottan muzsikálni.

Szalonna: Ez teljes mértékben így van. A legfontosabb azt megmutatni, hogy bármennyire is fejlődik a technika, bejön az AI vagy a telefonok világa, a közösség ereje nem szabad, hogy elvesszen. Az embert kell visszahelyezni, és a technika segítségével is megtalálni az értéket. Mi azt próbáljuk megmutatni, hogy milyen fontos közösségeket alkotni mindenféle technika nélkül: oda kell menni, fel kell kérni a párodat, táncolni kell, együtt énekelni, összekapaszkodni. Nem az a célunk, hogy mindenki néptáncos vagy népzenész legyen, hanem hogy ez egy kapaszkodó legyen. Ha érzi a közösség erejét, van értelme annak, amivel foglalkozunk – kapjon valami igazit, egy kis talentumot, amivel átvergődhet a világ dolgain.

Szalonna, te a hagyományos, Balázs, te pedig a fúziós irányvonalat képviseled. Van különbség a közönség befogadókészségében?

Szalonna: Nem pontosan ugyanazok az emberek hallgatják, de a célunk az, hogy mindenki válassza ki, melyik a neki tetszőbb. Korszak, lelkiállapot kérdése, na és persze jó minőségű, értékes zenét kell csinálni. Én azt látom, hogy a könnyűzene felől mindig egy kicsit könnyebben találnak az emberek a népzenéhez, mint fordítva. Azok a zenekarok – mint a Magyar Banda, a Csík zenekar, a Ghymes –, akik a népzenébe kapaszkodva alakították ki saját műfajukat, nagyon sok olyan hallgatót hoztak, akik egyébként nem találkoztak volna a népzenével.

Balázs: Van is átjárás, meg nincs is. Vannak hithű táncházasok, akiknek az nem érdekes, ha hozzányúlnak a népzenéhez, mert ők a „tiszta forrást” szeretik – és van, akinek a népzene csak egy szín a könnyűzenében. De eközött van egy hatalmas réteg, amelyik szabadon mozog ide-oda.

Amikor a zenekarommal a 10 éves jubileumunkat ünnepeltük a Budapest Parkban, a koncert utánra táncházat szerveztünk – mi voltunk a Parkban az elsők, akik táncházat csináltak, hatalmas élmény volt muzsikálni és látni a sok száz embert táncolni. Rengetegen írták utána, hogy nem is gondolták volna, milyen jó egy táncház, és azóta el-eljárnak máshova is.

És a Parkban nagy népszerűséggel fut azóta is a táncház. Én azt vallom, minél színesebb az élet, annál izgalmasabb. Szép küldetésnek tartom, hogy nem hagyjuk kiveszni a népi hangszereket a mai élő zenéből. Így nem csak úgy nézik az emberek, mint egy akváriumot, hanem valóban élővé válik. Meg lehet mutatni a fiataloknak, hogy a régi dolgokból is lehet új hangzást, új ötletet meríteni.

A Művészetek Völgyéhez milyen a viszonyotok?

Balázs: Nagyon-nagyon szeretem. Sok évig gólyalábaztam ott, rengeteget muzsikáltam, és amikor már nem a színpadon zenéltünk, azok voltak a legszebb pillanatok. Sok utcaszínházas, népzenész barátom van onnan a régi időkből. Ez egy olyan találkozási gyűjtőpont, ahol nagyon jó lenni. Mindig nagy tisztesség olyan közönség előtt játszani, akik pontosan ezt a részét keresik és értik a világnak. Ott mindig összeadódnak az örömenergiák.

Szalonna: Ugyanezeket tudom mondani. A színpadi produkció után az ember mindig keresi azt a helyet, ahol ki tud kapcsolódni, és a Művészetek Völgyében mindig találsz olyan udvarokat, ahol jól érzed magad. Ez az a hely, ahol lemész, muzsikálsz egyet, és előfordulhat, hogy két nap múlva mész haza, mert ott maradsz, udvarról udvarra leülsz, és elrepül az idő a gyönyörű környezetben. Tényleg vagy húsz éve játszom itt valamilyen formában. A Hagyományok Házának ott van a Folkudvara, oda is mindig bekandikál az ember.

Mit gondoltok arról, hogy a Völgy igazi olvasztótégely lett, ahol a mai tizen-huszonévesek sztárjai ugyanúgy jelen vannak, mint a népzene, a komolyzene, vagy mondjuk Hobo?

Szalonna: Ez így természetes. A szervezők odafigyelnek, hogy az érték mentén haladjon a program, ez pedig széles közeget vonz oda, és kinyitja az embereket más irányokba is. A lényeg, hogy minél szélesebb palettát kapjon, aki odamegy.

Balázs: Minden fesztivállal kapcsolatban elhangzik, hogy „bezzeg ilyen volt az elején, vagy olyan volt az elején”, és „még ezek a zenekarok voltak, meg azok a zenekarok voltak”, de ezt konzerválva a saját múzeumunkat csinálnánk meg, nem haladnánk az élet természetes sodrásával.

Úgy kell továbbvinni a lángot, hogy tartjuk a minőséget és a színvonalat, még akkor is, ha teljesen új műfajról van szó. Így ez nem egy elöregedő fesztivál lesz, hanem mindenkinek jut valami a tányérra, és mindenki boldogan leül falatozni. Ez egy egészséges irány.

Idén FolkKArcok néven különleges, közös koncerttel készültök a Völgyben. Mit kell tudni róla?

Szalonna: A Szalonna Bandával mi vagyunk a házigazdák, mint a Magyar Állami Népi Együttes zenekara. Olyan vendégeket igyekeztünk meghívni, akik emblematikus szereplői a Művészetek Völgyének: Balázsék, a Gryllus testvérek a Kaláka-udvar képviseletében, a fiatalabb generációból Agócs Marci az édesapjával, Agócs Gergellyel, és a hagyományt képviselve a magyarszováti Kádár Erzsi néni a Magyarpalatkai Bandával. Nem a teljes zenekaraik lesznek jelen, csak a szólisták. Mi megpróbáljuk a mi tudásunkhoz képest ezeknek a művészeknek, barátainknak a zenéjét eljátszani a Szalonna Bandával, ők pedig velünk énekelnek.

Mindenkitől azt kértem, hogy válasszon egy olyan saját szerzeményt, amit mi feldolgozunk, és velünk együtt adja elő. Mi leszünk a kötőszövet. Tudtam, hogy Balázsnál népzenés alapú a dolog, de ezek a muzsikák egy más lüktetéssel fognak megszólalni. Gryllus Vilitől például kifejezetten kértem, hogy hadd játsszuk el a Tigrist, amit én napi negyvenszer hallgatok óvodába menet a gyerekkel, mert az egy ördöngösfüzesi ritka fogásolás, és a Magyar Állami Népi Együttes táncosaival gyönyörűen össze tudjuk hozni. Kicsit furcsa lesz a szövegre füzesi ritkát táncolni, de ők erre a ritmusra dolgozták fel. Igyekszünk megmutatni a természetes kapcsolódásokat a különböző zenei világok között, és így fog összeállni egy homogén koncert.

Milyen fellépéseitek lesznek még ezen kívül az idei fesztiválon, és terveztek-e megnézni valamit?

Szalonna: Mi játszani fogunk másnap a Talentum Hungaricum udvarban, ahol főként tehetséges ifjak lépnek fel, és lesz egy koncertünk 31-én is egy másik felállással. Ha van időm, veszem a sátortáskámat, elindulok, és ahol valami megfog, ott letapadok. Legutóbb Harcsa Veronika udvarába ültem be, nem is tudtam, kivel játszik, de ott maradtam két és fél órát. Ezt szeretem: csak úgy részese lenni az ottani dolgoknak.

Balázs: Nekünk július 24-én lesz a Kaláka udvarban a saját bandámmal koncertünk. Én is nagyon szeretnék körülnézni, csak hát ilyenkor minket összehajt a közös szekér. Ott találod magad másnap reggel, ahogy Szalonna is mesélte, egy fogkefével a zsebedben vándorolsz udvarról udvarra.

Néha nem érdemes tervezni: elindulsz egy udvar felé a műsorfüzettel, de útközben meghallasz valami jót, és ott ragadsz. Vagy összefutsz két udvar között egy nagyon régi ismerőssel, onnantól kezdve pedig már nagyon nehéz továbbközlekedni. Ez adja a Völgy különös hangulatát.

Művészetek Völgye infók és jegyvásárlás a hivatalos honlapon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk