„Ha évi száz koncertünk lenne, lehet, hogy nem élnénk túl” – Wake Up 1230 interjú és lemezpremier
Wake Up 1230 néven alapított közös zenekart a hazai underground négy jelentős alakja, akiket például a Supernemből, a 30Y-ból, a Frenk zenekarból, vagy épp a Rühös Foxiból lehet ismerni.
Wild Colors című első lemezük ebben a cikkben meg is hallgatható, a banda születésének körülményeiről pedig a dalszerző-szövegíró páros, Frenk és Baksa-Soós Attila meséltek.
– Mind a négyen elég régóta ismeritek egymást. Miért pont most fűztétek szorosabbra a viszonyt?
Attila: Szabival és Zazával 2012 környékén álltunk össze először alkalmi jelleggel egy dalra (ez volt a Loretta), majd ezt időről időre megismételtük. Frenkkel pedig 2014-ben vettük fel a Wild Colors című számot, ami a mostani lemezre is felkerült.
Frenk: Nagyobb lökést tavalyelőtt kapott a dolog, de nem volt igazán fordulópont, egyszerűen csak jött magától. Felmentem Attihoz, elkezdtem játszani valamit, ő adta hozzá a szöveget, és nagyjából fél óra alatt készen volt egy dal. Improvizációkból született minden, soha nem kész témákat vittem.
Attila: Van ennek egy rituáléja.
Tavalyelőtt két új dal született ezzel a módszerrel, idén év elején pedig Szabi vetette fel, hogy ebből akár rendes, működő zenekar is lehetne.
Mondhatjuk, hogy ez egy hobbiprojekt?
Attila: Nem szeretem ezt a megnevezést, mert számunkra élet-halál kérdés, hogy minden egyes dalnál a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból. A lényeg, hogy minden egyes koncert, próba. vagy csak sima találkozás egy-egy ünnep legyen.
Frenk: Mivel mindenkinek elég sok dolga van, úgy tervezzük, hogy évi 8-10 koncertünk lesz. Ez persze nem olyan sok, de nem is bírnánk ennél többet, olyan rossz hatással vagyunk egymásra... (nevet) Ha évi száz koncertünk lenne, lehet, hogy nem élnénk túl.
A név mögött van valami konkrét sztori?
Attila: Nagyjából 25 éve írom a számomra kedves potenciális zenekarneveket, és most valahogy erre esett a választás. Voltaképpen annyi van mögötte, hogy mindannyian éjszakai üzemmódban élünk, utálunk korán kelni, így a kora délutáni időpont nagyjából megfelelő. Amúgy meg ébresztő van!
Hogy jött a punkrock? Szabin kívül egyikőtök se kimondottan erről a műfajról ismert.
Frenk: Mondhatjuk, hogy ezt dobta a gép. Nem is gondolkodtunk rajta egyáltalán. Én egyébként utoljára Dunaújvárosban a garázsban játszottam ilyen zenét, de nagyon élvezem.
Magyar szövegeken nem gondolkodtatok?
Attila: Többször is felmerült, legutóbb a menedzserünk mondta, hogy következőnek jó lenne egy magyar nyelvű anyagot is összerakni. Az, hogy ez ilyen lett, leginkább annak köszönhető, hogy engem most épp az angol szövegek foglalkoztattak.
Frenk: Szerencsénk van, mert a zenekarban minden tag írt már szöveget, úgyhogy könnyen lehet, hogy kitágítjuk majd a többiekre is az eddigi páros alkotói módszert. Egy szöveget már el is kezdtünk összerakni, gyakorlatilag felváltva bedobálva a sorokat.
Attila, a Rühös Foxihoz képest mennyiben más itt a hozzáállásod?
Teljesen más a kettő, nem is nagyon lehet egy mondatban említeni őket. Nem szeretném felcímkézni egyiket se, szerintem nem az én dolgom a műfaji besorolás. Ezzel együtt mindkettőt imádom.
A frontemberszerep mennyire testhezálló számodra?
Attila: Gyakorlatilag így születtem, nagyon pici korom óta folyamatosan szerepelek. Nem is feltétlenül zenekarban: akár egy könyvvel, performansszal, színjátszással, vagy épp klasszikus zenével. Érdekesség, hogy hosszú idő óta a közelmúltban – pont az első és eddig egyetlen Wake Up koncerten – fordult elő először, hogy teljesen józanul léptem fel. Utoljára talán akkor volt ilyen, amikor gyerekként a Zeneakadémián adtam koncerteket. Szokatlan volt, de nagyon jól esett.
Frenk, te viszont mindig a középpontban vagy, amióta abbahagytad a dobolást. Milyen érzés, hogy ebben a zenekarban viszont nem?
Arra vagy kíváncsi, derogál-e? (nevet) Valójában nagyon élvezem, sokkal kényelmesebb pozíció és kisebb felelősség, mint amikor frontemberként mindenki rád figyel. Az is nagyon jó, hogy tiszta rock n’ rollt játszunk, gerjed a gitár, ráléphetek a torzítóra… Persze valamennyire itt is én irányítom a zenekart, de inkább gördül magától az egész. A stúdiózást se bonyolítottuk túl, egyszerűen csak bementünk egy egyben feljátszottuk az egész lemezt.
A teljes lemez itt meghallgatható:
Times: Egy vágyképet fogalmaztunk meg arról, hogy szeretnénk egy sokkal nyíltabb, befogadóbb, szeretetre épülő társadalomban élni. Van benne egyfajta görbe tükör-hatás is, amikor felhozzuk, milyen most az emberek egymáshoz, vagy épp az állatokhoz való viszonya.
Skip The Routine: Ez egy országúti rock n’ roll dal, eredetileg lassú balladának indult, de amikor levittük próbára, sehogy sem akart összeállni. Aztán Szabi bedobta, hogy gyorsítsuk fel, és már készen is volt.
Fuzzy Pink Dice: Reflekció az ‘50-es évek hot rod kultúrájára, amikor gyors autók versenyeztek egymással, a visszapillantó tükrökön pedig plüss kockák lógtak.
Zeneileg rockabilly stílusban készült, egy nagyon kedves ismerősünk azt mondta róla, hogy pontosan így kellene megújítani ezt a műfajt.
Bye Bye: Egy az egyben hozza a tipikus New York-i hangulatot, lett volna benne egy Frank Sinatra-betétdalrészlet is, de végül kihagytuk.
Western Sky: Ez egy country ballada, méghozzá jó okkal. A vinyl verzión ugyanis ez az A oldal utolsó dala, ami sosem lehet túl gyors, ellenkező esetben fennáll a veszély, hogy ledobja a legbelül pörgő tűt a lejátszó.
Baby Star: Attila Ligeti Gyurival közösen írta még 5-6 évvel ezelőtt, ez az egyetlen szám, amiben nem Frenk volt a társszerző. Viszont most újra feljátszottuk, így a lemezen nem az eredeti verzió hallható.
Russian Tzar: Egyike annak a két dalnak, amit két évvel ezelőtt írtunk együtt. Idén tavasszal klipet is forgattunk hozzá.
Sympathy Fuck: Arról a jelenségről szól, amikor egy egészen szürreálisan gyönyörű nő egy éjszakára összejön egy olyan csávóval – vélhetően sajnálatból –, aki ezt egyáltalán nem érdemli meg.
Wild Colors: A címadó dal, egyben az első közös számunk. Ugyanaz a verzió került a lemezre, amit annak idején felvettünk. Itt köszön leginkább vissza a rock n’ roll mellett a pszichedelikus vonal, ami egyébként a szövegekben máshol is jelen van.
(A lemezbemutató koncert október 21-én lesz a Robotban.)
