KULT
A Rovatból

Visszanyalt a fagyi: Mia Farrow lejáratta magát a Woody Allen-féle bántalmazási ügyről szóló új dokuszériában

Az Allen kontra Farrow inkább "Mia verziója". Az azért kiderül, hogy élete legrosszabb alakítását nyújtja.


Alig vártam, hogy lássam az HBO-s dokumentumfilm-miniszéria első részét. Nem a szenzációhajhász énemet érdekelték a mocskos részletek, hanem a rég várt válaszra vártam. Az igazságérzetem követeli évek óta, hogy sok, számomra kedves film rendezőjéről megtudjam az igazságot, és helyre tegyem. Nem fogom az Annie Hallt kevésbé szeretni, ha megtudom, bántalmazó volt Woody Allen. De ha már évtizedek után a #metooval ismét előbújt az ügy, gondoltam, legalább megtudhatok valamit és eltehetem a megfelelő fiókba. Sok minden világosabb is lett. Egy titok még mindig megoldásra vár, és nemcsak az, hogy Allen bántalmazó volt-e.

Az ügy pár szóban: Mia Farrow és Woody Allen jó pár évig párkapcsolatban éltek, ám külön lakásban laktak, Farrow pedig egyedül nevelte saját és örökbefogadott gyermekeit - összesen 14-et - a nyolcvanas években, miközben alkotópárosként termékenyek voltak. Farrow évente kapott főszerepet Allen filmjeiben. Allen egyik legjobb filmje, a Férjek és feleségek épp akkor készült, azaz 1992-ben, amikor robbant a nagy Allen-Farrow botrány első felvonása:

Farrow januárban megtalálta Allen lakásában örökbefogadott, első éves egyetemista lánya, Soon-Yi Previn meztelen fotóit. Innentől következik az a történet, amit én tényleg Allen kontra Farrow-nak, azaz a két fél közötti harcnak neveznék. A dokumentumfilm azonban inkább Mia Farrow-ról állít ki bizonyítványt. Én címnek is ezt adtam volna: Mia verziója.

Farrow ekkor összeveszett Allennel, még azért befejezte vele a Férjek és feleségeket, Allen tovább folytatta kapcsolatát már felvállaltabban Soon-Yival, aki máig a felesége, majd 1992. augusztus 4-én állítólagosan szexuálisan molesztálta kedvenc nevelt - és hivatalosan is örökbefogadott lányát -, Dylant. Farrow épp nem volt otthon, de az akkor ott lévő egyik felnőtt vallomására hagyatkozva, valamit a kislánnyal készült videófelvételeket is felhasználva eljutott a hatóságokig. Allen válaszként gyermekelhelyezési perben szerette volna megszerezni három, számára legfontosabb gyermeke, Dylan, Moses és saját, vér szerinti gyermeke, Satchel felügyeleti jogát, de ezt 1993-ban elveszítette, mint ahogy elveszítette az esetkor 7 éves Dylan látogatási jogát is.

A dokumentumfilm címe azt sugallja, a két ember közti, immár egy életre szóló csatára tesz pontot, nyújt valamiféle lezárást, feloldást. De nem. Ezt nem hiszem el, mondtam magamnak az első tíz perc után, és innentől szigorúan a saját nézői benyomásaimat írom le. Már Mia Farrow első megszólalásakor azt éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. És nem, talán nem véletlenül jutott eszembe a szintén óriási családot maga köré halmozó Angelina Jolie is, akiről szintén ismert sok sötét életrajzi történés, ugyanakkor kifelé családoltalmazó és humanitárius tetteire fókuszáló alakként kommunikálja magát. Mia Farrow-t is hasonlónak látom, különösen annak tükrében, hogy Mr. és Mrs. Smith, bocsánat, Mr. és ex-Mrs. Pitt között is gyermekelhelyezési huzavona ment évekig, melyből egyelőre Angelina került ki papíron és a nyilvánosság felé győztesen.

A "nyilvánosság felé" kifejezés főként akkor válik fontossá, amint mélyebbre tekintünk a sztoriban, és akármennyire is igyekeznek a 4 részes dokuszéria alkotói és Farrow, hogy a színésznőt és lányát kizárólagos áldozatokként állítsák be, néhol kilóg a lóláb. Civil véleményem szerint Mia Farrow minimum egy nárcisztikus személyiségzavaros nő, aki halkra vett, megcsukló hangjával, rájöttem, hogy kire emlékeztet: egy rossz színésznőre, aki élete legfontosabb alakítását próbálja nyújtani. Az én szememben csúnyán elbukta. Sehol egy könny, csak Allen ellen fordított szavak. Ezért érdemes végignézni a négy részt: mert gyakorlatilag egy látleletet ad arról, milyen egy manipulatív, nárcisztikus személyiség. Nem lepődnék meg, ha az alkotók is az áldozatai lennének, olyan ügyesen vezet meg mindenkit.

Az alkotók - két, egyébként Oscar-jelölt dokumentumfilmes - is felelősek azért, ami ebben a négy órában történik, mert feltehetően prekoncepcióval kezdték a forgatást, ami egy oknyomozó, két oldalt bemutató dokumentumfilm esetében nem szerencsés. De a legnagyobb Arany-Málnát Farrow-nak és a lányának adnám, akiknek végig nem tudom, hogy higgyek-e. És inkább nem hiszek. Sehol egy könny, viszont folyamatosak a sablonmondatok, mintha tudnák, mit kell mondani egy ilyen helyzetben. De ezek csak a szubjektív érzéseim, mindenki alakítsa ki magában, amit gondol.

Egy biztos: sem Mia Farrow, sem a dokumentumfilm nem tudta bebizonyítani nekem, hogy Woody Allen szexuálisan bántalmazta azt a hét éves gyereket, akivel kapcsolatban az elfogult film is csak annyit tud mondani és mutatni - Farrow mániákusan videózott a családban -, hogy Allen odavolt a kislányért,

reggelente együtt olvastak, sok időt töltött vele és rajongó apa volt. Majd hirtelen elkezdenek teljesen az ellenkezőjéről beszélni az interjúalanyok. A néző meg csak néz: akkor most mi van?

A vizuális bizonyítékok közt is van olyan, amit annak illusztrálására használtak, hogy Dylan traumatizált volt, csakhogy én inkább azt láttam, az anyára néz szomorúan, hiszen ő fényképezte... Az egyik videofelvételen, amit Mia készített, Dylan és Allen ülnek vidáman a vízparton, a kislány nevet, majd amikor észreveszi a kamerát, azaz az anyját, a tekintete elkomorul.

Komolyan azt gondolta Mia Farrow és a film alkotói, hogy ezt bekajáljuk?

Nem beszélve arról, mennyire árulkodóan, Allen megcsalási ügye után pattant ki a molesztálási ügy is. Szerintem nagyon jól tette Woody Allen, hogy nem nyilatkozott, mert nem tudott volna labdába rúgni Mia Farrow álszent vallomásai mellett. Holott tudjuk, komoly kártyalapok vannak az ő kezében is. Az első természetesen az, hogy a Dylanről Mia által készült videót a szakértők már az ügy elején nem tartották validnak, sőt, úgy értékelték, a gyermeket betaníthatták a vallomásra a videózás előtt.

Ebből a dokumentumfilm-szériából nem derül ki, mit csinált Woody Allen azon az augusztusi napon, vagy mit nem. A gyanúnk továbbra is ott lebeghet a levegőben egy-egy nyugtalanító részlet miatt. Az viszont biztos, hogy Mia Farrow egy olyan dokumentumfilmhez adta a nevét, az arcát, a mondatait, az igaz vagy igaznak vélt vallomását, ami nincs megalapozva. Vizuálisan sem, hiteles interjúalanyokkal sem. A barátnő nem ilyen interjúalany, egy rendőrnyomozó pl. az lenne.

Ha találkoznék Mia Farrow-val az életben, biztosan nekiszegezném a kérdést, miért a gyermekeit használta eszközül egy bosszúhadjáratban, ő, aki nem győzi hangsúlyozni végig, hogy mennyire odafigyelt a jóllétükre.

Akkor miért ültette le a kiskorú, tíz év körüli, és alatti gyermekeit egy asztal köré a megcsalási botrány kirobbanásakor és mesélte el nekik, hogy Woody meztelen, helytelen képeket készített az egyik nagykorú testvérükről? Ez nem traumatizálja a gyerekeket? Nem zavarja őket össze?

Ilyen információt egy egészségesen gondolkodó szülő nem közöl jó ideig, utána is óvatosan tálal, és nem használja a gyermekeit arra, hogy a felháborodásában támogassák. Ez egyszerűen nem gyermektéma. Én ezen a ponton háborodtam fel a legjobban. Mia Farrow ugyanis ezzel a manipulatív lépéssel komoly érzelmi hullámvasúton indította el a gyermekeit, kíméletlenül szembesítette őket egy kb. feldolgozhatatlan helyzettel.

Egyébként három gyermeke már nem él. Van köztük öngyilkos is, akár köze van Miához, akár nem. És számomra ez a motívum - és egy csomó más manipulatív cselekedete, melyekről ő maga tesz vallomást a kamera előtt - erkölcsileg egyenértékű bármilyen verbális bántalmazással. Mert egy gyermek - meg sok testvére - frusztrálása, folyamatos videózása 2 napon (!) keresztül - így készült Dylan állítólagos vallomásáról a felvétel - is bántalmazásnak tűnik, nem csak a "fogdosás". Sajnálom Dylan Farrow-t, akár fogdosták, akár nem, mert még mindig erről szól az élete. Ha belemanipulálták hét évesen a történteket, azért, ha nem tud meggyógyulni egy traumából, azért. És úgy látom, mindenképp áldozat - a dokumentumfilm pedig nem tudta megmutatni, melyik fél áldozata jobban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Hat fegyveres túszul ejtette Dél-Afrikában, elgázolt egy biciklist, és egy tibeti buddhista kolostorban tanított – 40 érdekesség az 50 éves Benedict Cumberbatchről
Ráadásul plüssbaglyokat gyűjt, és szerinte egy vidrához hasonlít a leginkább. Ilyen és ehhez hasonló csodainfók következnek.


1. Benedict Timothy Carlton Cumberbatch néven született 1976. július 19-én, Londonban.

12. A szülei, Timothy Carlton és Wanda Ventham szintén színészek (előbbi 86 éves jelenleg, utóbbi pedig 90), ráadásul a Sherlock (2010-2017) című sorozatban Benedict karaktere, vagyis Sherlock Holmes szüleit is alakították.

3. Központi és szektorális heterokromiája is van, ez az a menő, de ártalmatlan genetikai mutáció, amelyet jó barátja, James McAvoy az X-Men: Az elsők (2011) című filmben ír le. A központi heterokromiánl mindkét szem több színből áll – az ő esetében mindkettőben eltérő, de szinte azonos kék, zöld és arany színkombináció található. A szektorális heterokromiánál az egyik szem egy eltérő színű foltot (vagy szektort) tartalmaz; Benedict jobb szemében egy barna színű folt található..

4. A Harrow-ba járt, az Egyesült Királyság egyik legrégebbi, legtekintélyesebb és legdrágább, fiúknak fenntartott bentlakásos iskolájába. Az ott töltött tanulóévei alatt olajfestményeket készített, és a rögbicsapat tagja volt.

5. Hangját Caitlin Moran újságíró kreatív módon úgy írta le, mint egy „csellóban rejtőző jaguárét”. Egy másik filmkritikus szerint a hangja olyan síri mélységű, mintha Ian McKellen, Patrick Stewart és Alan Rickman hangjaiból állították volna össze, akik egy kút alján tartanak szónokversenyt.

6. A Manchesteri Egyetemen megkezdett színművészeti tanulmányai előtti szünetévben egy ideig önkéntesként angoltanárként dolgozott egy tibeti buddhista kolostorban az indiai Dardzsilingben. A tanítványai többnyire tibetiek voltak.

7. Ismert arról, hogy a saját rajzait jótékonysági célokra adományozza.

8. 2013-ban az ötödik helyet szerezte meg a Tatler magazin „Britannia legérdekesebb emberei” listáján, megelőzve Katalin hercegnét, és közvetlenül II. Erzsébet királynő mögött végzett.

9. Mindig is színész akart lenni, azonban fontolóra vette a jogi diploma megszerzését is, mivel a szülei keményen dolgoztak azért, hogy ebbéli tanulmányokat folytathasson. Végül úgy döntött, hogy inkább a szenvedélyét követi.

10. Dél-Afrikában, az Utazás a világ végére (2005) című filmje forgatása közben autórablás áldozata lett. Cumberbatch és két társa – köztük Denise Black színésznő – éppen hazafelé tartottak egy búvárkirándulásról, amikor a kocsijuk defektet kapott. Amikor egy eldugott úton félreálltak, hogy kicseréljék a kereket, hat fegyveres férfi bukkant elő a semmiből. A támadók átkutatták a csoportot, pénzt és kábítószert követeltek tőlük, majd arra kényszerítették őket, hogy szálljanak be egy másik járműbe. Több órán át furikáztak velük, majd megparancsolták, hogy szálljanak ki az autóból. Ekkor megkötözték, és kivégzésre emlékeztető testhelyzetbe kényszerítették őket, mielőtt elmenekültek a helyszínről. Végül sértetlenek maradtak.

11. Benedict nagyapja, Henry Carlton Cumberbatch (1900–1966) mindkét világháborúban kitüntetett tengeralattjáró-tiszt volt, és a londoni felső tízezer kiemelkedő alakja.

12. A dédapja, Henry Arnold Cumberbatch (1858–1918) Viktória királynő főkonzulja volt Törökországban és Libanonban, a külügyi és a nemzetközösségi ügyekben nyújtott szolgálataiért pedig a Szent Mihály és Szent György Rend tagja lett.

13. Az ükapja, Robert William Cumberbatch (1921–1876) szintén diplomata volt, aki az Orosz Birodalomban és az Oszmán Birodalomban töltött be konzulátusi tisztséget.

14. Szereti az extrém sportokat, mint például az ejtőernyőzést, a hőlégballonozást, a búvárkodást és a snowboardozást.

15. Az egyik legelső színészi szerepe az volt, amikor 13 évesen eljátszotta Titániát, a tündérek királynőjét William Shakespeare Szentivánéji álom című darabjában.

16. Cumberbatch és Alan Turing (1912–1954) akit a Kódjátszma (2014) című filmben el is játszott, a valóságban rokonok. Az Ancestry családtörténeti oldal szerint ők ketten 17. unokatestvérek, a családi kapcsolataik pedig a 14. századig nyúlnak vissza. Állítólag mindketten John Beauforttal, Somerset első grófjával állnak rokonságban az apai ágaikon keresztül.

17. Egy interjúban Julie Andrews (A muzsika hangja, Neveletlen hercegnő) Cumberbatchet nevezte meg az egyik kedvenc színészének.

18. Közeli barátságban van Olivia Colmannel, Keira Knightley-val, Martin Freemannel, Chiwetel Ejioforral, Tom Hardyval, Matthew Goode-dal, James McAvoyjal, Zachary Quintóval, Alice Eve-vel és Tom Hiddlestonnal.

19. Az Empire magazin „100 legszexisebb filmsztár” listáján az 1. helyet szerezte meg.

20. Kedvenc tévésorozatai közé tartozik a Drót, A hivatal, Az elnök emberei, a Mad Men – Reklámőrültek, a Maffiózók, a Breaking Bad és a Gyilkosság.

21. A színészi mesterdiplomáját a rangos London Academy of Music and Dramatic Arts (LAMDA) intézményben szerezte, amely az Egyesült Királyság legrégebbi színművészeti iskolája.

22. A kedvenc filmrendezői Stanley Kubrick, Michael Winterbottom, Steven Soderbergh, John Hughes és Alfred Hitchcock.

23. 2026-ig hat olyan filmben szerepelt, amelyeket Oscar-díjra jelöltek a legjobb film kategóriában: Vágy és vezeklés (2007), Hadak útján (2011), 12 év rabszolgaság (2013), Kódjátszma (2014), 1917 (2019) és A kutya karmai közt (2021). Ezek közül a 12 év rabszolgaság meg is kapta a díjat.

24. Benedict kedvenc filmjei közé tartozik a Szellemirtók, az Annie Hall, a 2001: Űrodüsszeia, az Ének az esőben, a Berlin felett az ég, a Biciklitolvajok, a Sivár vidék, az Elefánt, a Ragyogás, az Engedj be!, a Zoolander, a trendkívüli, a Mi ketten, a Késői találkozás, a Szerelmes lettem, a Michael Clayton, A próféta, A Bourne-rejtély, A Bourne-csapda, A Bourne-ultimátum és az Eredet.

25. Hagyományosan a The Times újság „Forthcoming Marriages” rovatában jelentette be eljegyzését színházi rendező barátnőjével, Sophie Hunterrel, akivel 2014-ben jött össze, de már több mint 15 éve ismert. Egy 3,5 karátos sárga gyémántgyűrűt adott neki, amelynek becsült értéke 450 000 dollár volt.

26. Cumberbatch és Hunter 2015. február 14-én, Valentin-napon házasodtak össze az Egyesült Királysághoz tartozó Wight-szigeten található 12. századi Szent Péter és Szent Pál-templomban, majd a Mottistone Manorban tartottak fogadást.

27. Azóta három közös gyermekük született, három fiú: Christopher „Kit” Carlton Cumberbatch (2015), Hal Auden Cumberbatch (2017) és Finn Cumberbatch (2019).

28. A színművészetek és a jótékonyság terén nyújtott szolgálataiért a 2015-ös királynői születésnapi kitüntetési listán CBE (a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka) címet kapott.

29. Felkerült a „Time 100” listára, amely a Time magazin által összeállított, a világ 100 legbefolyásosabb személyét tartalmazó rangsor.

30. Eddig kétszer jelölték Oscar-díjra színészként, először a 2014-es Kódjátszmáért, majd a 2021-es A kutya karmai köztért.

31. A genealógusok megállapították, hogy III. Richárd király 16. unokatestvére, akit a Hollow Crown – Koronák harca (2012) című sorozatban alakított. 2015. március 26-án részt vett III. Richárd újratemetésén, ahol elszavalt egy verset.

32. Egy közúti baleset során elgázolt egy kerékpárost, miközben Lamborghini Urusával egy vidéki úton haladt a Wight-szigeten. Amikor félreállt, hogy megnézze, mi történt, az áldozat hirtelen felugrott, és megpofozta Cumberbatch-et, mielőtt rájött volna, ki is ő valójában.

33. A Covid-járvány 2020-as kitörésekor a karantént Új-Zélandon töltötte a szüleivel, a feleségével és a három fiával együtt, mivel éppen ott forgatta A kutya karmai közt című filmet.

34. Megkapta saját csillagát 2022. február 28-án a Hollywoodi Hírességek Sétányán, a Hollywood Boulevard 6901. szám alatt. A ceremónián J.J. Abrams rendező és Kevin Feige, a Marvel Studios elnöke voltak a vendégszónokok.

35. A buddhista filozófia híve, és már sokszor kifejezte a meditáció és a tudatosság iránti rajongását.

36. Az LGBT+-jogok és a feminizmus támogatója.

37. Van egy furcsa gyűjtési hóbortja: egy különleges, plüss baglyokból álló gyűjteményt tart fenn.

38. Egyszer megkérdezték tőle, hogy szerinte milyen álltra hasonlít a leginkább, mire azt válaszolta, hogy nyilvánvalóan egy vidrára.

399. Állítása szerint sokszor összetévesztették már Eddie Redmayne-nel és Matt Smith-szel (Sárkányok háza).

40. Elárulta, hogy milyen színészekkel dolgoznak együtt szívesen a jövőben: „Ryan Gosling. Matt Damon. Sok olyan színész van, akivel még nem dolgoztam együtt, de szeretnék – Ethan Hawke, őt nagyon kedvelem. Ed Norton. Woody Harrelson. Rengeteg van, sokáig beszélgethetnénk erről. Ilyen kérdésre nem tudok csak egy-két választ adni” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Elvesztette a bizalmunkat” – Újabb nyílt levélben támadja a vezetést az Operettszínház társulata
A Budapesti Operettszínház több mint ötven művésze újabb nyílt levélben fejezte ki elégedetlenségét a színház vezetésével szemben. A levélben név szerint is elhatárolódtak Orbán János Dénestől és dr. Rózsás Péter ügyvezetőtől.


Tovább mélyül a botrány a Budapesti Operettszínházban: a társulat több mint ötven tagja – köztük a színház legismertebb sztárjai – újabb nyílt levélben jelentette ki, hogy a színház jelenlegi vezetése elveszítette a szakmai és emberi bizalmukat.

A művészek most már név szerint is elhatárolódtak Orbán János Dénes írótól, valamint dr. Rózsás Péter ügyvezetőtől, és felelősségvállalásra szólították fel a teljes vezetőséget, a főigazgatótól a balettigazgatóig.

A levél szerint sokan csak azért nem merték aláírni a nyilatkozatot, mert tartanak a vezetőség retorziójától.

A művészek nehezményezik, hogy korábbi kérdéseikre nem kaptak érdemi választ. „A vezetés levelében közölt gazdasági magyarázatok és statisztikai átlagok nem változtatnak a mindennapi valóságunkon” – írják, hozzátéve, hogy továbbra is alacsony anyagi megbecsültséget és csökkenő szakmai lehetőségeket tapasztalnak. A levél szerint elfogadhatatlan, hogy miközben a társulattól forráshiányra hivatkozva vontak meg bemutatókat, a vezetőség egyetlen külsős szerző százmilliós projektjeire koncentrált.

A kialakult válsághelyzetre hivatkozva a művészek egyértelműen fogalmaztak: „A Budapesti Operettszínház vezetése elveszítette a társulat szakmai és emberi bizalmát.”

A dolgozók a fenntartó minisztérium által elrendelt vizsgálat és a hűtlen kezelés gyanúja miatti feljelentés lezárását várják, amely szerintük megerősíti, hogy aggályaik megalapozottak voltak.

Az ügy múlt héten robbant ki, amikor kiderült, hogy a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. 422,9 millió forintot fizetett ki Orbán János Dénesnek különböző művei felhasználási jogaiért, miközben az író a szervezet szakmai vezetője volt. Rövidesen napvilágot látott, hogy az Operettszínház is valamivel több mint 90 millió forintot fizetett az írónak, a színház ügyvezetője, dr. Rózsás Péter pedig egyben a Kárpát-medencei Tehetséggondozó ügyvezetője is. Erre reagálva a társulat harmincöt tagja egy első nyílt levélben kért azonnali magyarázatot. Kiss-B. Atilla főigazgató akkor azzal védekezett, hogy a kifizetések külső, célzott pályázati forrásokból valósultak meg, és nem érintették a színház alapműködését.

Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár feljelentést tett nagy értékű hűtlen kezelés gyanúja miatt, a tárca pedig visszavont 1,3 milliárd forintnyi, a költőhöz köthető támogatást.

A botrányra a kormány is reagált: feljelentést tettek, a tárca pedig visszavont 1,3 milliárd forintnyi, a költőhöz köthető támogatást.

Az ügyben megszólalt Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója is, aki szerint egy librettóért tízmilliókat, nemhogy százmilliókat elkérni „képtelenség”.

A Színházi Kritikusok Céhe az Operettszínház teljes működésének átvilágítását sürgette, az ügy pedig nyilvános üzenetváltáshoz vezetett Orbán János Dénes és L. Simon László között is.

Via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Elmarad Rita Ora budapesti koncertje
A szervezők váratlanul, egy héttel az időpont előtt törölték a július 29-re meghirdetett fellépést. Az énekesnő első önálló, teljes estés magyarországi koncertjét adta volna a Budapest Parkban.


Alig egy héttel a tervezett időpont előtt törölték Rita Ora első önálló budapesti koncertjét, amit jövő szerdán, július 29-én tartottak volna a Budapest Parkban – szúrta ki a MusicDaily. A hír megjelenésekor a szervező Live Nation felületén az esemény még elérhető volt, mostanra azonban már eltűnt.

A szervezők e-mailben értesítették a jegyvásárlókat, a fellépés „helyi produkciós nehézségek miatt” marad el.

A Budapest Park hivatalos eseményoldalán azt közölték, hogy a jegyek visszaváltásának menetéről hamarosan e-mailben küldenek részletes tájékoztatást. Arról egyelőre nincs információ, hogy a koncertet egy későbbi időpontban pótolnák-e.

Az énekesnő magyarországi fellépései körül nem ez az első bizonytalanság. Sokan emlékezhetnek a 2024-es Campus Fesztiválos fellépés lemondására, amit az utolsó pillanatban kellett törölni. Akkor a sztár Budapesten lett rosszul és kórházba került, ezért orvosi tanácsra nem tudta vállalni a debreceni koncertet.

A mostani alkalom különösen fájó lehet a rajongóknak, mert ez lett volna Rita Ora első önálló, teljes estés koncertje a fővárosban, amire február óta készültek.

Az énekesnő korábban több nagy fesztiválon, köztük a Balaton Soundon, az EFOTT-on és a szegedi SZIN fesztiválon is fellépett már.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Egy fogkefével a zsebedben vándorolsz udvarról udvarra másnap reggelig” – Pál István Szalonna és Szabó Balázs a Művészetek Völgyéről
Különleges koncerttel ünneplik idén Kapolcson a Hagyományok Háza 25. születésnapját. A házigazda zenekar vezetőjével és az egyik vendégénekessel beszélgettünk, akik idestova 32 éve barátok.
Láng Dávid - szmo.hu
2026. július 20.



Az idei Művészetek Völgye hatodik napján, július 29-én rendezik meg a FolkKArcok fantázianevű koncertet, aminek apropóját egy dupla jubileum adja: a 35. alkalommal megrendezett fesztivál mellett a Hagyományok Háza alapításának 25. évfordulója.

Az esten olyan közreműködők lépnek színpadra, mint Szabó Balázs, Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos, Kubinyi Julcsi, Agócs Márton és édesapja, Agócs Gergő, erdélyi zenész- és énekes mesterek, valamint a Magyar Állami Népi Együttes táncművészei.

Az előadók Szalonna és bandája vendégeiként érkeznek számos meglepetéssel, eddig még soha nem hallott hangszerelésekkel készülve, egy estére a színpadra varázsolva a Kárpát-medence népzenei örökségét, annak mai továbbélését és mindmáig érvényes erejét. A részletekről (és sok minden másról) Pál István Szalonna és Szabó Balázs mesélt.

Gimnazistaként, a Debreceni Református Kollégiumban ismerkedtetek meg. Már akkor eldőlt, hogy mindketten népzenével fogtok foglalkozni?

Szabó Balázs: Nekem a népzene inkább később jött, Szali viszont gyerekkora óta ebben él. Ő már elsős kis pelyhes ifjúként úgy érkezett meg, hogy koncertet adott a családdal, az egész gimnázium le volt nyűgözve. Emiatt még a szilenciumról is kiengedtek bennünket, sose felejtem el azt a pillanatot. Én akkoriban kezdtem el felfigyelni a muzsikára, de akkor főleg gitároztam, illetve dalszerzőként bontogattam a szárnyaimat.

Pál István Szalonna: Mikor én a gimibe kerültem, Balázsnál – aki kettővel felettem járt – szinte mindig volt egy gitár. Fociztunk, kosárlabdáztunk együtt, a sportot nagyon műveltük. Kezdettől próbáltam rávenni, hogy hegedüljön ő is, de akkor még nem mert belefogni. Később csináltunk egy néptáncegyüttest, illetve népzenei önképzőköröket a Refiben.

Csodabogarak voltunk ott, hogy így zenélgettünk, Balázsnál az énekelt versek már akkor is jelen voltak. Ebben az időszakban Debrecenben a bábszínházas és a néptáncos világ is nagyon jó volt. Egy színjátszókból, bábosokból, kézművesekből, grafikusokból álló társaság rendszeresen összejárt a táncházakban, és amikor minket kiengedtek a kollégiumból, ebben a közegben szerettünk lenni.

Később hogyan fonódott össze a pályátok?

Balázs: Utána volt egy kis szakadék, szanaszét szaladtunk a világba. Én egy darabig még maradtam ebben a szcénában, csináltunk moldvai táncházat a Sugalló zenekarral, akik azóta is viszik a lángot. Aztán a bábszínház révén elkerültem Kecskemétre, így egy jó pár évig csak nagyon ritkán futottunk össze. Később azonban a Hagyományok Háza révén és a táncházak miatt sűrűbben kezdtünk újra találkozni. Volt egy előadásom a Magyar Állami Népi Együttessel közösen, az Apám ablakából az ég című, és akkor Szalival a sok egyeztetésen végre megint egy asztalnál ültünk, lehetett közös alkotásról gondolkodni. Fesztiválokon, rendezvényeken valahogy mindig szerencsésen összefutottunk.

Szalonna: A kollégista lét ad egy összekötöttséget: tényleg volt, hogy évekig nem találkoztunk, de amikor újra találkoztunk, ugyanúgy tudtunk egymásnak örülni. Aztán az államis projekt hozott gyakoriságot, de játszottunk együtt a Művészetek Palotájában is egy újév-köszöntő gálán Balázs akkori zenekarával. Mivel a kötőszövet valóban a népzene és a kollégium, valahol a lelkivilágában, a muzsikájában Balázsnak is mindig ott volt a népzene.

Én feldolgozásokat nem nagyon játszom a Szalonna Bandával, mi inkább az autentikus irány mellett maradtunk, de vendégként nagyon sok olyan formációban megfordultam, ahol feldolgozásokat zenéltünk. Ez a debreceni lét adott egy nyitottságot: az, hogy hozott egy nyitott szellemű, népzene-alapú muzsikát Debrecen városa már előttünk 30–40 évvel is, ebbe mi belecsöppentünk, és nagyon szerettünk ebben a közegben lenni.

A Hagyományok Házával mikor találkoztatok először?

Balázs: Táncházakban vendégként korábban is jártam ott néhányszor, de sűrűbben 2016-tól kezdtem járni, az említett előadás kapcsán. A debreceni közös múlt olyan közös nyelvet és humort ad, amilyet a népzene is tud: aki muzsikál, az jobban megtalálja a hangot a másikkal, próba nélkül is össze tudnak játszani, mert ez egy másik síkon létező anyanyelv. Sok év után is tűzbe megy az ember a másikért.

Szalonna: Én a megalakulás óta ott vagyok, 26 éve dolgozom a Magyar Állami Népi Együttesben. Azóta már minden voltam: zenekarvezető, zenei vezető és most művészeti vezető, szóval tényleg a kezdetektől ott tevékenykedem a Corvin téren.

Mit adott ez az intézmény az elmúlt 25 évben a magyar kultúrának?

Szalonna: Úgy gondolom, hogy egy nagyon erős kapocs. Egy ilyen nagy intézménynek pont az a lényege, hogy tartsa a civil világgal a kapcsolatot. Az egész táncházvilág, a néphagyomány ereje a civilségében van. Az, hogy ezt a legkisebb településeken is művelik, anyanyelvként vigyáznak rá, és egy ilyen intézménynek az is feladata, hogy segítsen a lokális problémákban. A Hagyományok Háza nagyon sok lábon áll az előadóművészettől a folklóradatbázison át a tanfolyamokig.

A legfontosabb célkitűzésünk megmutatni, hogy a mi népművészetünk a Kárpát-medencében egy élő dolog, nem múzeumi érték. Mai fiatalok Budapest belvárosától Gyimesbükkön át egészen Los Angelesig művelik, mert szeretik.

Kell, hogy legyen a házban táncház, kézműves tanfolyam, gyerekelőadások, megmutatva a folytonosságot. Bárki bejöhet: Balázs is, aki professzionális muzsikusként beül a könyvtárba, megkeres egy népdalt az online felületen, de azt is bárki megteheti, hogy behozza a gyerekét táncházba.

Az utánpótlás helyzetét milyennek látjátok? Miben tér el a fiatalok szemléletmódja a tiétekhez képest?

Balázs: Ők már az a korosztály, akik vagy csak nagyon kevésszer, vagy egyáltalán nem tudtak az adatközlőkkel muzsikálni, nem tudtak a híres falusi muzsikusok tüze mellé leülni. Megvannak a maguk tanárai, de a világ iszonyú gyorsan változik, és nekik ebben talán még nehezebb, mint a táncházmozgalomnak a ’90-es, kétezres évek elején volt. Nehezebb olyan még élő, aktív muzsikusokkal leülni, és azt a fajta falusi létet tűzközelből látni: mit jelent a prímásság, mit jelent elhivatottan muzsikálni.

Szalonna: Ez teljes mértékben így van. A legfontosabb azt megmutatni, hogy bármennyire is fejlődik a technika, bejön az AI vagy a telefonok világa, a közösség ereje nem szabad, hogy elvesszen. Az embert kell visszahelyezni, és a technika segítségével is megtalálni az értéket. Mi azt próbáljuk megmutatni, hogy milyen fontos közösségeket alkotni mindenféle technika nélkül: oda kell menni, fel kell kérni a párodat, táncolni kell, együtt énekelni, összekapaszkodni. Nem az a célunk, hogy mindenki néptáncos vagy népzenész legyen, hanem hogy ez egy kapaszkodó legyen. Ha érzi a közösség erejét, van értelme annak, amivel foglalkozunk – kapjon valami igazit, egy kis talentumot, amivel átvergődhet a világ dolgain.

Szalonna, te a hagyományos, Balázs, te pedig a fúziós irányvonalat képviseled. Van különbség a közönség befogadókészségében?

Szalonna: Nem pontosan ugyanazok az emberek hallgatják, de a célunk az, hogy mindenki válassza ki, melyik a neki tetszőbb. Korszak, lelkiállapot kérdése, na és persze jó minőségű, értékes zenét kell csinálni. Én azt látom, hogy a könnyűzene felől mindig egy kicsit könnyebben találnak az emberek a népzenéhez, mint fordítva. Azok a zenekarok – mint a Magyar Banda, a Csík zenekar, a Ghymes –, akik a népzenébe kapaszkodva alakították ki saját műfajukat, nagyon sok olyan hallgatót hoztak, akik egyébként nem találkoztak volna a népzenével.

Balázs: Van is átjárás, meg nincs is. Vannak hithű táncházasok, akiknek az nem érdekes, ha hozzányúlnak a népzenéhez, mert ők a „tiszta forrást” szeretik – és van, akinek a népzene csak egy szín a könnyűzenében. De eközött van egy hatalmas réteg, amelyik szabadon mozog ide-oda.

Amikor a zenekarommal a 10 éves jubileumunkat ünnepeltük a Budapest Parkban, a koncert utánra táncházat szerveztünk – mi voltunk a Parkban az elsők, akik táncházat csináltak, hatalmas élmény volt muzsikálni és látni a sok száz embert táncolni. Rengetegen írták utána, hogy nem is gondolták volna, milyen jó egy táncház, és azóta el-eljárnak máshova is.

És a Parkban nagy népszerűséggel fut azóta is a táncház. Én azt vallom, minél színesebb az élet, annál izgalmasabb. Szép küldetésnek tartom, hogy nem hagyjuk kiveszni a népi hangszereket a mai élő zenéből. Így nem csak úgy nézik az emberek, mint egy akváriumot, hanem valóban élővé válik. Meg lehet mutatni a fiataloknak, hogy a régi dolgokból is lehet új hangzást, új ötletet meríteni.

A Művészetek Völgyéhez milyen a viszonyotok?

Balázs: Nagyon-nagyon szeretem. Sok évig gólyalábaztam ott, rengeteget muzsikáltam, és amikor már nem a színpadon zenéltünk, azok voltak a legszebb pillanatok. Sok utcaszínházas, népzenész barátom van onnan a régi időkből. Ez egy olyan találkozási gyűjtőpont, ahol nagyon jó lenni. Mindig nagy tisztesség olyan közönség előtt játszani, akik pontosan ezt a részét keresik és értik a világnak. Ott mindig összeadódnak az örömenergiák.

Szalonna: Ugyanezeket tudom mondani. A színpadi produkció után az ember mindig keresi azt a helyet, ahol ki tud kapcsolódni, és a Művészetek Völgyében mindig találsz olyan udvarokat, ahol jól érzed magad. Ez az a hely, ahol lemész, muzsikálsz egyet, és előfordulhat, hogy két nap múlva mész haza, mert ott maradsz, udvarról udvarra leülsz, és elrepül az idő a gyönyörű környezetben. Tényleg vagy húsz éve játszom itt valamilyen formában. A Hagyományok Házának ott van a Folkudvara, oda is mindig bekandikál az ember.

Mit gondoltok arról, hogy a Völgy igazi olvasztótégely lett, ahol a mai tizen-huszonévesek sztárjai ugyanúgy jelen vannak, mint a népzene, a komolyzene, vagy mondjuk Hobo?

Szalonna: Ez így természetes. A szervezők odafigyelnek, hogy az érték mentén haladjon a program, ez pedig széles közeget vonz oda, és kinyitja az embereket más irányokba is. A lényeg, hogy minél szélesebb palettát kapjon, aki odamegy.

Balázs: Minden fesztivállal kapcsolatban elhangzik, hogy „bezzeg ilyen volt az elején, vagy olyan volt az elején”, és „még ezek a zenekarok voltak, meg azok a zenekarok voltak”, de ezt konzerválva a saját múzeumunkat csinálnánk meg, nem haladnánk az élet természetes sodrásával.

Úgy kell továbbvinni a lángot, hogy tartjuk a minőséget és a színvonalat, még akkor is, ha teljesen új műfajról van szó. Így ez nem egy elöregedő fesztivál lesz, hanem mindenkinek jut valami a tányérra, és mindenki boldogan leül falatozni. Ez egy egészséges irány.

Idén FolkKArcok néven különleges, közös koncerttel készültök a Völgyben. Mit kell tudni róla?

Szalonna: A Szalonna Bandával mi vagyunk a házigazdák, mint a Magyar Állami Népi Együttes zenekara. Olyan vendégeket igyekeztünk meghívni, akik emblematikus szereplői a Művészetek Völgyének: Balázsék, a Gryllus testvérek a Kaláka-udvar képviseletében, a fiatalabb generációból Agócs Marci az édesapjával, Agócs Gergellyel, és a hagyományt képviselve a magyarszováti Kádár Erzsi néni a Magyarpalatkai Bandával. Nem a teljes zenekaraik lesznek jelen, csak a szólisták. Mi megpróbáljuk a mi tudásunkhoz képest ezeknek a művészeknek, barátainknak a zenéjét eljátszani a Szalonna Bandával, ők pedig velünk énekelnek.

Mindenkitől azt kértem, hogy válasszon egy olyan saját szerzeményt, amit mi feldolgozunk, és velünk együtt adja elő. Mi leszünk a kötőszövet. Tudtam, hogy Balázsnál népzenés alapú a dolog, de ezek a muzsikák egy más lüktetéssel fognak megszólalni. Gryllus Vilitől például kifejezetten kértem, hogy hadd játsszuk el a Tigrist, amit én napi negyvenszer hallgatok óvodába menet a gyerekkel, mert az egy ördöngösfüzesi ritka fogásolás, és a Magyar Állami Népi Együttes táncosaival gyönyörűen össze tudjuk hozni. Kicsit furcsa lesz a szövegre füzesi ritkát táncolni, de ők erre a ritmusra dolgozták fel. Igyekszünk megmutatni a természetes kapcsolódásokat a különböző zenei világok között, és így fog összeállni egy homogén koncert.

Milyen fellépéseitek lesznek még ezen kívül az idei fesztiválon, és terveztek-e megnézni valamit?

Szalonna: Mi játszani fogunk másnap a Talentum Hungaricum udvarban, ahol főként tehetséges ifjak lépnek fel, és lesz egy koncertünk 31-én is egy másik felállással. Ha van időm, veszem a sátortáskámat, elindulok, és ahol valami megfog, ott letapadok. Legutóbb Harcsa Veronika udvarába ültem be, nem is tudtam, kivel játszik, de ott maradtam két és fél órát. Ezt szeretem: csak úgy részese lenni az ottani dolgoknak.

Balázs: Nekünk július 24-én lesz a Kaláka udvarban a saját bandámmal koncertünk. Én is nagyon szeretnék körülnézni, csak hát ilyenkor minket összehajt a közös szekér. Ott találod magad másnap reggel, ahogy Szalonna is mesélte, egy fogkefével a zsebedben vándorolsz udvarról udvarra.

Néha nem érdemes tervezni: elindulsz egy udvar felé a műsorfüzettel, de útközben meghallasz valami jót, és ott ragadsz. Vagy összefutsz két udvar között egy nagyon régi ismerőssel, onnantól kezdve pedig már nagyon nehéz továbbközlekedni. Ez adja a Völgy különös hangulatát.

Művészetek Völgye infók és jegyvásárlás a hivatalos honlapon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk