Virtuális zenekarból valódi rockbanda: best of bulit csinált az Arénában a Gorillaz
A Gorillaz közel húszéves fennállása alatt soha nem járt még Magyarországon 2017 előtt. Vagyis soundsystem felállással igen – rémlik egy tömegnyomorral súlyosbított buli a Sziget A38 sátrából évekkel ezelőttről –, zenekarral azonban mindeddig elkerültek bennünket.
Idén azonban kétszer is felléptek nálunk: júniusban a Várkert Bazárban játszottak a Telekom Electronic Beats fesztivál keretein belül, most pedig a Papp László Sportarénában adtak "hagyományos" koncertet.
Aki csak hallomásból ismeri a formációt, annak alighanem a Jamie Hewlett által megalkotott színes képregényfigurák ugranak be a név hallatán. Az igazi hús-vér zenészeket kezdetben nem is lehetett látni, élő fellépéseiken egy hatalmas vászon mögött játszottak, amire rávetítették a virtuális tagokat.
A vetítés természetesen ezúttal is legalább olyan jelentős szerepet töltött be, mint maga a zene: minden számhoz látványos vizuál tartozott, azonban a kivetítőt a színpad fölé tették, így a tagok végig láthatóak voltak.
Közülük a legnagyobb név egyértelműen a Blur frontembereként is ismert Damon Albarn, aki az egész Gorillazt megálmodta, és a dalok jelentős részét énekli. Ezeket főként a koncert első harmadában játszották el, a közreműködő énekesek (a hosszú névsorból De La Soul, Peven Everett, Zebra Katz és Jamie Principle volt jelen) ezután következtek.
Míg a Várkert bazáros buli jórészt a tavasszal, 6 év kihagyás után megjelent Humanz című nagylemez promózásáról szólt – jegyet nem is árultak rá, sorsolással lehetett bejutni –, ezúttal a régebbi albumokról is sokkal több számot vettek elő, gyakorlatilag mindegyik klasszikus sláger elhangzott.
Albarn nem sokat kommunikált a közönséggel, az első 7-8 dalig lényegében semmi összekötő szöveget nem mondott egy-egy "thank you"-t leszámítva.
Az első komolyabb interakcióra a 19-2000 című szám alatt került sor, amikor fogta magát, és bement a közönség közé. A rajongók természetesen egymást taposva igyekeztek megérinteni, vagy akár csak egy közös szelfit lőni vele.
Erről videó is készült:
A legtöbbet talán akkor beszélt, amikor elkezdték játszani másik nagy slágerüket, a Clint Eastwoodot, azonban kisebb hiba csúszott a gépezetbe:
valószínűleg rossz ütemben indították el a felvételről bejátszott rapbetétet, így a szám rögtön az elején teljesen szétcsúszott.
"Előfordul az ilyesmi" – mondta erre Albarn, elnézést kért, majd rövid szünet után újrakezdték a dalt, ezúttal már hiba nélkül. A hangzás egyébként abszolút profi volt, a hangszeres zenészeken és a szólóénekeseken kívül több vokalista is színesítette.
A ráadásra maradt a szintén nagy sláger Feel Good Inc., a Don't Get Lost In Heaven, utolsóként pedig az egyik korábbi album címadó dala, a Demon Days szólalt meg.
A közönség reakcióiból az látszott, hogy megkapták, amiért fizettek: bár nyilván a 3-4 legismertebb számra pörögtek be igazán, ezzel együtt úgy tűnt, az új dalokat is egész sokan ismerik.
Bár én pont nem így voltam vele, tehát eddig inkább csak az alapokat ismertem a munkásságukból, így is abszolút élvezhető volt számomra a koncert: pont eléggé változatos és pörgős, bármikor meghallgatnám újra. Remélhetőleg még viszontláthatjuk őket, például valamelyik nyári fesztivál nagyszínpadán – oda talán még jobban is illene ez a produkció, mint az Arénába.
