Valkusz Milán az X-Faktor mentorairól: „Kölcsönösen szívjuk egymás vérét”
Egy év kihagyás után ismét lesz X-Faktor. Csaknem teljesen kicserélődött a mentor csapat, hiszen Gáspár Laci maradt egyedül a régi gárdából, a többi mentori széket Valkusz Milán, Tóth Andi és Majoros Péter „Majka” foglalja el. Van új műsorvezető is: Miller Dávidot Pápai Joci erősíti.
Az évadnyitó sajtótájékoztatón megnézhettük az első adást, ami alapján annyit előzetesen is mondhatok, hogy jót tett a műsornak a szünet és a vérfrissítés. A vetítés után volt lehetőség beszélgetni a mentorokkal, készítőkkel. Elsőként Verebély Marcellt, az X-Faktor producerét kérdeztem.
– Mi lehet az oka, hogy tehetségkutató műsorok jönnek-mennek, de az X-Faktor az egyetlen, ami több, mint tíz éve folyamatosan fent tudott maradni?
– Szerintem az egyik ok az a megújulás. Arra törekszünk, hogy évadról évadra újítsunk valamit. Legyenek új műsorvezetők, új mentorok, új szabályok. Aztán persze vannak ilyen időszakok, mint a mostani, amikor gyakorlatilag minden megújul. Az új szabályokat a válogatókon még nem annyira érzékelhetik a nézők, a tábortól gyökeres változásokra számíthatnak.
A siker másik oka pedig, hogy azok, akik ezen a műsoron dolgoznak, akár a kamera előtt, akár a kamera mögött állnak, mind imádják csinálni. Állítom, hogy ez látszik a végeredményen.
– Azért valami mégis lehet magában a formátumban. A Voice hiába volt teljesen új minden szempontból, mégsem tudott olyan sikeres lenni. Különben most is Voice lenne és nem X-Faktor.
– Én büszke vagyok rá, hogy megcsináltuk a Voice-t.
Ez a második próbálkozás volt Magyarországon, és el lehet mondani, hogy nem aratott akkora sikert, mint az X-Faktor, de ettől függetlenül nem írnám le. Simán lehet, hogy pár év múlva újra megpróbálkozunk vele.
– Milyen okok húzódnak meg egy ekkora váltás mögött, amikor szinte a teljes mentorcsapat kicserélődik?
– Van olyan, amikor mi érezzük azt, hogy valaki elfárad, és van olyan, amikor ő maga érzi úgy, hogy mindent megcsinált, amit egy ilyen műsorban meg lehet csinálni.
Laci esetében nem is volt kérdés, hogy marad, mert ahogy a zenéjében, úgy tévészereplői mivoltában is mindig képes megújulni. Az, hogy három vadonatúj ember ül mellette, az rá is hatással van. Új kémia alakul ki.
– Valamiért a mentorhölgyek cserélődnek a leggyakrabban. Ennek mi az oka?
– Talán az az oka, hogy az előző férfi trió – Gáspár Laci, Bye Alex és Puskás Peti – olyan erős triumvirátussá alakult az évek alatt, hogy a megújulásokhoz elég volt, ha új női energia érkezik közéjük. De nincs benne tudatosság, egyszerűen így hozta az élet. Volt aki maga jelezte, hogy nem tud többet vállalni, volt olyan, akivel közös megegyezéssel búcsúztunk el egymástól. Azt sem tudom, jövőre mi lesz, de hiszek ebben a négyesben. Nagyon erős mentorcsapatunk van az idén.
Marcell után Gáspár Lacit szólítottam le, mint a mentorcsapat legrutinosabb tagját:
– Milyen volt úgy visszatérni, hogy teljesen más emberek ülnek melletted?
– Nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Nagyon színes a mentorcsapat, mindenkinek más a véleménye és a látásmódja, de a végső cél ugyanaz. Akkor jó egy zsűri, ha őszinte. Ha nem megúszni akar egy-egy megszólalást, egy-egy értkelést, hanem elmondja amit gondol, ahogy látja. Szerintem ez mindenkinél megvan.
Lehet, hogy nem mondunk mindig jót, nem látjuk mindig a tutit, hisz emberek vagyunk. De a lényeg, hogy amit látunk, gondolunk, az elmondjuk.
– Változik évről évre, hogy mit vársz a versenyzőktől?
– Nekem mindig ugyanaz az alap. Hogyha mondjuk horgászversenyen lennénk, akkor fontos, hogy a horgász meg tudja fogni a horgászbotot. Egy zongoristának fontos, hogy használja az ujjait. Egy énekesnél pedig fontos, hogy tudjon énekelni. Ez az alap. Persze sok minden számít még, de ez az első.
– Az egyik legmegosztóbb eleme az X-Faktornak, hogy a válogatók során rendszeresen tovább engedtek olyan versenyzőket, akik teljesen egyértelműen nem ide valók.
– Nincs ilyen, hogy nem oda való. Az kell. Ettől nem olyan monoton. Ha azt vesszük, ennyi erővel akkor már a stúdióba sem kellett volna beengedni.
Mindaddig, amíg a trollkodásból továbbjuttatott versenyzők miatt nem éri hátrány a tehetségeket, addig nincs gond. Persze vannak, akik nem is olyan rosszak, de nem is elég jók, de ők sokkal érdektelenebbek, mint az igazán bűn rosszak.
De aztán idővel megkomolyodik a helyzet és a műsor elér abba a szakaszba, ahol tényleg nincs helyük. Egyébként, ha azt nézzük, nem is baj, hogy a rosszak is ott vannak a táborban.
Ez is benne van ebben a szakmában. Ez nem olyan, hogy kitalálunk valamit, és az pont úgy van mindig. Bármikor közbe jöhet valami, akár koncerten is. Nem szól az egyik monitor, leesik valaki melletted a színpadról vagy akár te esel el. Nem zökkenthet ki semmi. A show megy tovább.
Ez egy mélyvíz, ami megmutatja, mennyi alázat van valakiben. Volt olyan, aki közölte, hogy fel sem megy így a színpadra. Mennyire tudsz koncentrálni, mennyire vagy céltudatos? Ha az vagy, akkor nem számít, hogy melletted valaki trollkodik. Tudod, hogy mi a dolgod, mi a célod, és csinálod.
– Melyik kategóriát szeretnéd kapni idén?
– Erről még nem szabad beszélnünk.
Laci sokat sejtető végszava után az abszolút újoncot, Valkusz Milánt kaptam el pár mondat erejéig:
– A műsor elején kicsit azt láttam az arcodon, hogy „Úr Isten, hova kerültem?”, kicsit mintha meg lettél volna szeppenve.
– Igen, így is volt. Bele kellett szokni. De a nagy múltú öreg rókák mellett jöttek az impulzusok. Nyilván új feladat volt ez számomra, és a műsor ritmusát is fel kellett venni. De talán pont ez a varázsom, hogy bennem van a fiatalság, az „éretlenség”.
Ösztönszerűen megyek előre, nem gondolkodom, hanem csinálom amit jónak érzek az adott percben.
– A végére viszont megérkeztél, szórtad a poénokat, finoman be-beszóltál Lacinak és Majkának.
– Lement rólam az izgulás, a kezdeti megfelelési kényszer.
– Te vagy az egyetlen, aki még soha nem volt hasonló zsűriben. Olyan, amilyenre számítottál?
– Igen. A mentorság, a zsűrizés nem egy ördöglakat, nem olyan nehéz feladat. Ha az ember magát adja, és a szakmában megedzett fülét, eszét odarakja, abból nem lehet baj. Én is ezt tettem, szerintem csak így lehet.
– A mentorságban az talán a legnehezebb, hogy adott esetben olyan embereknek kell segíteni, akik egészen más stílusban mozognak. Ez menni fog?
– Ez nem feltétlenül így van. Mindenki olyan stílusú versenyzőket választ, aki illik hozzá. Például sosem választanék operaénekest. Ugyanakkor mindenkinek tudnék tanácsokat adni, akkor is, ha más stílusban mozog, mint én. Ha megtisztel engem egy előadó, hogy kikéri a véleményemet, akkor nagyon szívesen segítek, ahogy csak tudok.
Fotó: Rtl Klub, X-Faktor
