KULT
A Rovatból

Újabb film akarja kihasználni Párizst, de olyan, mintha csak egy ígéretes darab bevezetője lenne

Megnéztük az Ettore Scola forgatókönyvéből készült Könyvesbolt Párizsban-t.


Az Amélie csodálatos élete óta sok film próbálta meglovagolni a francia fővárosban rejlő cukiságbombát az elmúlt húsz évben. Tény, hogy a zegzugos párizsi utcák, a hangulatos kis kávézók és éttermek, a régi könyvekkel telepakolt padlásszobák és a franciaerkélyes ablakok mögött megbúvó műteremlakások, na meg a francia sanzonokat fütyörésző bohókás pincérek, virágboltosok, hentesek, szerelmes művészek és nyugdíjas professzorok megadják az alaphangulatot egy filmhez.

Sőt, nem is lehetne tökéletesebb helyszín ennél egy európai romantikus mozihoz, de azért nem árt, ha egy kerek történet is hozzá van rendelve a háttérhez, hogy ne legyen hiányérzetünk.

Vincenzo (Sergio Castellitto), az olasz származású könyvmoly egy kedves kis antikváriumot vezet Párizs belvárosában. A boltból ódon falépcső vezet a férfi manzárdlakásába, amin Vincenzo a lányával osztozik. Albertine (Matilda De Angelis) évek óta nem mozdul ki innen, csak a lakás ablakaiból bámulja az utcát. A kamaszlány tolószékben ül a balesete óta és nem hajlandó emberek közé menni az állapota miatt. A lány kapcsolata a külvilággal csupán az apja, a nagyszájú bejárónő és az orvosa, akik mindenféle praktikákkal igyekeznek kirántani őt a némaságból és a mélabúból – sikertelenül.

Egy napon azonban a könyvei közé eltemetkezett Vincenzo élete váratlan fordulatot vesz. Egy nyári vihar besodorja hozzá a szemközti alternatív színház totál kattant színésznőjét, Yolandé-t (Bérénice Bejo), aki teljesen felborítja Vincenzo életét. Az elvált férfit, aki az érzelmek húrjain kizárólag régi írók híres sorainak idézgetésével képes játszani, vagyis nagyjából annyit ért a romantikához, mint egy levelibéka, kibillentik az egyensúlyából a szédült nő közeledési kísérletei. És hiába bár minden ellenállás, egyszer csak azon kapja magát, hogy muszáj eldöntenie végre, mihez kezdjen a hátralévő életével.

A nálunk elsősorban színészként ismert Sergio Castellitto (A nagy kékség, A hús, A selyem sikolya, Pio Atya) a híres olasz filmrendező, Ettore Scola egy filmként soha meg nem valósult forgatókönyvéből készítette el a Könyvesbolt Párizsban-t.

Azaz eredeti címén az Il materiale emotivo-t, aminél nem túl szerencsés a magyar címadás, mert sokan gondolhatják, hogy Castellitto filmje Sarah Morgan azonos címen megjelent könyvsikerének az adaptációja. Bár ki tudja, talán éppen ez volt a cél. De visszatérve Scola forgatókönyvére, az eddig csak képregényként jelent meg Un drago a forma di nuvola címen (ami magyarul felhő alakú sárkányt jelent), de jött Castellitto, aki úgy látta, hogy az anyag igenis nagyvászonra kívánkozik.

Castellitto a kétezres évek eleje óta rendez is a színészi munkái mellett, és gyakran osztja magára a férfifőszerepet a saját filmjeiben, tehát nem újdonság számára a mostani felállás. A rendezéssel, a színészvezetéssel és a színészi játékkal most sincs probléma, érdekes módon éppen a nagy előd névjegyével ellátott forgatókönyv a gyenge láncszem a sztoriban.

Pedig Castellitto forgatókönyvírója ezúttal is a felesége, Margaret Mazzantini, akivel minden filmjét közösen jegyzi, és a kezeik közül nem egy siker került ki már (Ne menj el! (Ne mozdulj!), Világra jőve).

Nehéz lenne spoiler nélkül kifejteni, hogy mi a baj a cselekménnyel, legyen elég annyi, hogy a Könyvesbolt Párizsban minden pozitívuma ellenére olyan, mintha egy ígéretes film expozíciója lenne. Megismerjük a helyszínt, a szereplőket és a konfliktust, de onnantól valahogy körbe-körbe forog maga körül a történet. Mintha mondjuk a Sztárom a párom (és nem véletlen az összehasonlítás) megelégedne annyival, hogy két főszereplője újra és újra összetalálkozik a könyvesboltban, és hol szerelmes csókokat váltanak egymással, hol veszekednek, de nincs igazán előrelépés a kapcsolatukban, és az sem tisztul ki teljesen, hogy ők miért olyanok, amilyenek.

Mivel az eredeti Scola-könyvet nem volt szerencsém olvasni, nem tudom megítélni, mindez mennyire az alapanyag vagy az átdolgozás hibája, de itt hiába a szinte megszólaló helyszín, a szerethető karakterek, az izgalmas drámát ígérő, egymást útját keresztező sorsok és nem utolsó sorban a remek színészek, a filmnek nem sikerül maradéktalanul beteljesítenie azt, amivel kecsegteti a nézőt.

Könyvesbolt Párizsban

Olasz-francia-amerikai vígjáték, 90 perc, 2021

Rendező: Sergio Castellitto

Szereplők: Sergio Castellitto, Bérénice Bejo, Matilda De Angelis

Bemutató: november 18.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET: