A fesztivál, ahol a színpadtól pár méterre egy kecskenyáj legel
Tősgyökeres budapestiként mindig is a nagyvárosi nyüzsgés volt természetes számomra, valószínűleg hosszabb távon nem tudnék sehol máshol megmaradni. Persze időnként jó kiszakadni, de általában ilyenkor is igénylem, hogy történjen valami körülöttem.
Emiatt nem csoda, hogy a kis vidéki fesztiválok állnak legközelebb hozzám: leírhatatlan bája van annak, ha egy hely, ahol az év nagy részében semmi nem történik, hirtelen megtelik élettel. Annak pedig különösen, ha ezzel együtt az érintetlen környezet és a természetközeliség is megmarad.
A vértesszőlősi UbikFarm esetében mindez megvan – nem csoda, hogy amikor tavaly először rendezték meg, azonnal beleszerettem és idén sem hagytam ki a lehetőséget, hogy legalább egy napra belekóstoljak az ottani teljesen egyedi hangulatba.
Összesen három helyszínt alakítottak ki egy képeslapra illő tó partján: a Tisztáson volt a "nagyszínpad", a fák között található Rengetegben DJ-k váltották egymást estétől hajnalig, a közvetlenül a víz melletti Tengerszem pedig chill zenékkel tette kellemesebbé a napközbeni lazulást.
Múlt évben még volt egy tábortűzi, akusztikus helyszín is, ami most kimaradt – kár érte, de tűz ettől függetlenül volt, és sokan oda is ültek köré, ahogy besötétedett és egyre jobban lehűlt a levegő.
Na és természetesen ott voltak az állatok is, amelyek a fesztivál legfőbb különlegességét adják. Az UbikFarm ugyanis tényleg egy farmon található, ahol libák, kakasok, kecskék, szamarak és birkák kószálnak teljesen szabadon. Elkerítve pedig mangalicák is vannak.
Alighanem mindenkinek a meglepetés volt az első reakciója, amikor közvetlenül a színpad előtt – ahol épp beállt az egyik zenekar – nagy kolompolás közepette elvonult egy csapat kecske és juh.
Néhányan kozülük kíváncsian közelebb is merészkedtek, barátkoztak az emberekkel, hagyták magukat simogatni, sőt a bátrabbak (avagy pofátlanabbak) az ételükből is kunyeráltak. Miután pedig megunták, egyszerűen tovább álltak. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen itt ők vannak otthon, mindenki más csak vendég.
Úgy tűnik, a fesztiválozók tiszteletben is tartják az alaphelyzetet. Ahogy amiatt sem volt túl nagy felháborodás, hogy a színpadi program ritka nagy késéssel kezdődött: a meghirdetett 20 óra helyett majdnem este 10 volt, mire a hosszúra nyúlt beállás után végre színpadra lépett az Újzenekar. Úgy tűnik, az "Ubikverzumban" tényleg más időszámítás uralkodik, és aki belép ide, automatikusan elfogadja ezt.
A fentebb leírtakon kívül az Ubiknak egy másik különlegessége is van: a szervezők kitaláltak hozzá egy sci-fi alapú, mitologikus keretsztorit, amire az egész koncepciót felhúzták.
Ennek központi karaktere az Orákulum, aki a történet szerint nem más, mint a csend kertésze. Az UbikFarmon él, a galaxis legcsendesebb szegletén, ahol meditációval, elmélyüléssel és a természet követésével gyűjti a csendet, majd amikor az formát nyer benne, megszólal.
Ezt az Ubik népe hagyományosan egy óriási ünnepi kavalkáddal köszönti, ami nem más, mint maga a fesztivál – vagy ahogy ők nevezik, együttállás.
Az Ubiciták pedig az együttálláskori szöveges emlékek gyűjteménye: minden, ami ránk maradt. A fesztivál előtti napokban-hetekben ennek több részletét is megosztották a hivatalos Facebook-oldalon.
Elsőre kicsit nehezen értelmezhető a dolog, de mint azt az alapító-főszervező, Miki Rollins egy nemrég megjelent interjúban kifejtette, egyáltalán nem arról van szó, hogy az Ubik egy szerepjátékra építő sci-fi fesztivál lenne.
Szerinte ez mindössze egy eszköz az alapcélhoz, vagyis hogy hasonló-különböző és különböző-hasonló embereket megismertethessenek egymással, összeköthessék őket, és adjanak nekik valami alapot, amiről el tudják kezdeni a közös beszélgetést, közös gondolkodást, akár közös alkotást. Akit pedig az egész nem izgat, mert csak a buli miatt jött, nyugodtan figyelmen kívül hagyhatja.
Cseh Andrásék dadaista artpunkja után a Bohemian Betyars következett, akik annak ellenére bevállalták – sőt, rendesen meg is tolták – a bulit, hogy rendszerint ennél sokkal nagyobb színpadokon, nagyságrendekkel több ember előtt lépnek fel.
Ráadásul turnénaptáruk enyhén szólva zsúfolt: ezen a bizonyos hétvégén egy laza 1200 kilométeres kört tettek meg, Vértesszőlősről ugyanis egyenesen az erdélyi Torockóra mentek egy másik fesztiválra, harmadnap pedig a szeged melletti Mórahalmon játszottak.
Az estét a jórészt dunakanyari zenészekből álló Aznap Projekt zárta, akik pszichedelikus alapú instrumentális zenéjükkel pont jó levezetést biztosítottak a táncban megfáradt közönségnek.
Folytatás remélhetőleg jövőre, illetve még hamarabb is: a szintén az "Ubikverzumba" tartozó UbikEklektiket szeptember elején rendezik Zsámbékon, hasonló szellemiséggel és fellépőkkel.
Még több képet IDE KATTINTVA lehet nézegetni.