SZEMPONT
A Rovatból

Szűcs Tamás: Mindkét lábam be van dagadva, de egy ilyen szimbolikus teljesítmény sokkal hitelesebbé teszi az üzenetet

A PDSZ korábbi elnöke 6 nap alatt 180 kilométert gyalogolt Miskolctól Budapestig, hogy felhívja a figyelmet az oktatás kétségbeejtő helyzetére. Azt mondja, ezután sem fog alábbhagyni a tiltakozások lendülete.


Szűcs Tamás a ‘90-es évek végén lépett be a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetébe (PDSZ), ahol azóta elég sok funkciót töltött be, jórészt önkéntesen. A kivétel egy bő két éves időszak volt 2018-tól, amikor a szakszervezet országos választmányi elnökeként főállásban ezzel foglalkozott. Ebben a pozícióban viszont nem váltak be a számításai: mint mondja, rengeteg szerteágazó feladata volt, szabadságra is alig tudott menni, így végül belefáradt az enyhén szólva nem ideális körülményekbe.

Lemondása után visszament tanítani a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumba, ahol előtte is dolgozott, de önkéntes alapon továbbra is részt vesz a PDSZ munkájában. Ő találta ki például a híressé vált „Holnap ki fog tanítani?” jelmondatot is.

Múlt héten egyike volt annak az öt embernek, akik hétfőtől szombatig összesen 180 kilométert gyalogoltak a Tudásmenet névre keresztelt akció keretében. Ennek apropóján beszélgettünk.

– Korábban fideszes önkormányzati képviselő volt Miskolcon. Mikor fordult meg a véleménye a kormánypárttal kapcsolatban?

– A Gyurcsány-kormány újraválasztása után, 2006-ban léptem be a Fideszbe, mert akkor valódi alternatívának gondoltam őket, de ez nem sokáig tartott. 2008 végén mondtam meg az egyébként kiváló helyi csapatnak, hogy annyira más ez a Fidesz belülről, amit én egyszerűen nem tudok felvállalni, mivel merőben ütközik a saját demokrácia-felfogásommal. Mindazonáltal hasznos volt ezt megtapasztalni, engem így jóval kisebb csalódás ért, mint azokat, akik hozzám hasonlóan alternatívát kerestek a pártban, de nem látták testközelből a működését. Ez már akkor is a centralizáció és az erőből politizálás irányába tartott, ami aztán országos szintre emelkedett.

– Hogyan vett részt az eddigi tiltakozásokban?

– Több demonstráció szervezése köthető a nevemhez, emellett a „Holnap ki fog tanítani?” jelszó is az én ötletem nyomán terjedt el országszerte. Nem számoltam pontosan, de a tavaly tavaszi és őszi félév során legalább tíz-tizenötször vettem részt polgári engedetlenségben. Levelet is kaptam még az őszi első alkalom után, azóta viszont néma csend, semmi retorzió vagy egyéb hivatalos visszajelzés nem történt.

Egyébként a munkajog úgy szól, hogy ha egy munkavállaló megszegi a közalkalmazotti jogviszonyból fakadó kötelezettségeit, a munkáltató mérlegelésére van bízva, mikor érzi ezt soknak. Ezért teljesen jogellenes, amikor Pintér Sándor kijelenti, hogy az ő nyomására bocsátottak el embereket a tankerületi igazgatók, mivel jogilag ezt egyszerűen nem tehetné meg.

– Általánosságban mi a véleménye arról, ahogy a kormány eddig a helyzetet kezelte?

– A kormány pontosan mér mindent, még az emberek legapróbb érzelmi reakcióit is, ezért tökéletesen tisztában vannak vele, kit mi vezérel, amikor egy adott oldal mellé áll. Különösen figyelnek a saját szavazóbázisukra, és amikor ott is megingást tapasztalnak, akkor szoktak bedobni egy-egy kommunikációs trükköt, mondjuk az ellenségképzést. A pedagógusokkal szemben is ez történik, minden eszközzel igyekeznek a negatív képet erősíteni a társadalomban.

– A fizetésemelési ígéreteket, illetve ezeknek az EU-támogatásokhoz kötését mennyire tartja korrektnek?

– Fontos, hogy a mostani akciónak se véletlenül lett Tudásmenet, és nem mondjuk Bérmenet a neve: a követeléseinknek csak egy része a béremelés. Enélkül ugyanakkor elképzelhetetlen a szakma megújulása, akkora lett mára a munkaerőhiány. Az ígéretek közül a legcsúnyább az volt, ami egy számos szempontból vitatható életpályamodellhez kötött egy olyan fizetésemelést, aminek a 30 százalékát korábbi pótlékok elvonásából biztosította. Majd pedig visszavonták a minimálbérhez kötést, amivel még inkább átverték a pedagógusokat. Számtalan egyeztetésen ültem szemben a kormány képviselőivel országos szinten, és azt tapasztaltam, hogy hiába mondjuk egymás után az érveket, általában annyi a válasz, hogy szerintük minden rendben van.

Most viszont, amikor a kormány pénzszagot érzett az EU-nál, pontosan ugyanazokat az érveket kezdték el felsorolni nekik, amiket tőlünk hallottak évek óta. Tehát vagy hirtelen megvilágosodtak, vagy csak végtelen cinizmussal és arroganciával állunk szemben.

– Ha mégis megvalósulna a beígért mértékű emelés, az mire lenne elég?

– Vannak olyan számításaink, melyek szerint a várható inflációt figyelembe véve ez 1 százalékos reálbér-emelkedést eredményezne 3 év múlva. Ezt persze nem említi a kormányzati kommunikáció, csak a bruttó 777 ezer forintos számot ismételgetik, mint a 77 magyar népmesét. Persze aki a fentiekkel nincs tisztában, simán mondhatja erre az összegre, hogy „mit elégedetlenkednek a tanárok, amikor én ennél jóval kevesebbet kapok?!” Ugyanez volt a helyzet a 2014-es béremelésnél is, amikor 4 évre osztották el a plusz 50 százalékot, és ugyanígy csak ezt az egy számot szajkózták végtelenítve. A kívülállónak ott is csak annyi jött le, hogy „na, már megint mekkorát emeltek”, miközben ez nem volt több kommunikációs trükknél. Ha egyik napról a másikra megadnák a diplomás átlagbér 80 százalékát, és ezt inflációkövetővé tennék, azzal nagyjából elégedettek lehetnének a jelenleg a szakmában lévők, de új embereket bevonzani már nem valószínű, hogy elég volna.

– Ön számára egyértelmű volt, hogy a teljes, 180 kilométeres menetet végigcsinálja?

– Egyáltalán nem volt egyértelmű. A második nap végén, 70 kilométer környékén kerültem olyan állapotba fizikailag, hogy azonnal le kellett volna pihennem. Ehelyett viszont jött a fórum, a szállásadóval való beszélgetés. Az utolsó nagyjából három és fél napot komoly fájdalmakkal csináltam végig, mindig attól tettem függővé a folytatást, tudok-e regenerálódni annyira, hogy jobb állapotban legyek reggel, mint amilyenben este voltam. Ez végül mindig sikerült, és

miután elindultam, már a dac és a büszkeség is komolyan dolgozott bennem.

Jórészt ennek köszönhető, hogy a teljes távot meg tudtam tenni, de tény, hogy csak elég nagy fájdalmakkal sikerült lebattyogni a 180 kilométert.

– Mit emelne ki a 6 napból? A fájdalom mellett voltak pozitív pillanatok is?

– Nem egy alkalommal fogalmaztam úgy, hogy számomra ez az egész egyfajta szeretet- és emberségmenetté is vált. Rengeteg szép pillanat volt, említhetnék számos történetet, amit menet közben hallottam, vagy épp az apró ajándékokat, amiket kaptam. A záró tüntetésen elmondott beszédemben is egy ilyen anekdotát emeltem ki.

– Milyen érzések vannak önben most, egy nappal a vége után?

– Az, hogy egyelőre mindkét lábam be van dagadva, és nem vagyok biztos abban, bemegyek-e holnap dolgozni. Ha be is megyek, valószínűleg hamarabb eljövök, mert meg kell látogatnom egy orvost. Ha viszont helyrejövök, és már okosabb leszek például azzal kapcsolatban, milyen cipőben érdemes elindulni, vagy épp mekkora távot lehet megtenni egy nap, akár egy újabb hasonló akcióban is benne lennék. Fontos volna, hogy minél több szakma összefogjon, különösen a kormány által leginkább alulfizetett humán szférából, mivel egy ilyen szimbolikus teljesítmény sokkal hitelesebbé teszi az általunk képviselt üzenetet.

– Hányan gyalogolták végig önnel együtt a teljes távot?

– Öten voltunk, egy szintén miskolci nyugdíjas mérnök, egy fiatal aktivista és programozó, két másik szakszervezeti vezető a PSZ-ből, én pedig a PDSZ képviseletében.

– Hogyan tovább ezután a tiltakozásokkal?

– Január 23-án egy legalább egyhetes gördülő sztrájkot indítunk, ami szintén ki fog egészülni polgári engedetlenségi akciókkal. Hamarosan itt lesz a tavalyi első figyelmeztető sztrájk évfordulója, erre is több eseménnyel készülünk. A Tudásmenet fő üzenete az volt, hogy ne gondolja a kormányzat, hogy alábbhagyott a lendület. A 2023-as év reményeink szerint legalább annyira intenzíven szól majd az oktatás ügyéről, mint a tavalyi. Nem a huszonnegyedik órában vagyunk, hanem már egyértelműen később.

– Milyen eredménnyel lennének elégedettek?

– Anyagilag 45 százalékos azonnali, majd inflációkövető béremeléssel, de vannak olyan intézkedések, amelyekhez nem is feltétlenül kellene pénz, csak egy korszerűbb, rugalmasabb, a másik fél véleményét jobban meghallgató hozzáállás. Ha az egész országban mindenhol ugyanazt a követelményrendszert írják elő, miközben nagyon jól tudják, hogy régiónként is jelentősen eltér a gyerekek teljesítménye, az annyit jelent, hogy a diákok nagyjából 60 százaléka képtelen lesz hozni az elvárt szintet. Sokkal változatosabb oktatásra lenne szükség, amit akár az óraszámok (és így a tanárok terheinek) csökkentésével is el lehetne érni. Sajnos nem érzünk ilyen szándékot a döntéshozók részéről, belemerevedtek a saját, évtizedekkel korábbi normáikba.

– Ön személy szerint tart retorziótól a hatalom részéről?

– Abszolút nem tartok ettől, a magam részéről régóta készen állok arra, hogy akár ki is rúghatnak. Azon pedagógusok közé tartozom, akik jó néhány másik szakmában is kipróbálták magukat az életük során, így biztosan boldogulnék akkor is, ha nem taníthatnék többet. Persze az nyilván nehezemre esne, ha egy teljesen más területen elhelyezkedve kevesebb időm jutna az oktatás ügyére, az pedig méginkább, ha elszakadnék a diákjaimtól.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.

[kapcsolodo]dontott-a-tv2-megszunik-a-tenyek-uj-musorok-jonnek-a-helyere[kapcsolodo]


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt az NKA-botrányról egy bennfentes: állítja, Hankó Balázs adott utasítást arra, hogy eltitkolják a 17 milliárdos támogatási keret részleteit
Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő munkatársa Molnár Áronnak beszélt az intézménynél tapasztalt szabálytalanságokról. Elmondása szerint miután az első információk kiszivárogtak a színész-aktivistán keresztül, őt a párját és a barátját a főigazgató utasítására kitiltották a céges rendszerekből.


Névvel és arccal vállalta az interjút Molnár Áronnal Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) projektmenedzsere, aki Molnár szerint a legfőbb forrása volt a kirobbant NKA-botránynak.

Papp Gergely a „Magyarország kedvenc reggeli műsorában” elmondta, 2014 óta dolgozik az intézménynél, jelenlegi feladata az ePer pályázati rendszer felhasználóbarátabbá tétele. Azért döntött a nyilvánosság mellett, mert a belső szabályzat szerint a szabálytalanságokat a főigazgatónak kellene jelenteni, aki viszont szerinte maga is érintett az ügyben.

Papp Gergely azt mondta, a botrány kirobbanása után az intézményen belül több kollégáját, köztük a legjobb barátját és a szintén ott dolgozó párját is meggyanúsították.

„Például a legjobb barátomat meggyanúsították, és szankcionálták, kitiltották mindenhonnan több napra. Holott igazából sokáig azt sem tudta, hogy mire készülök” – mondta, hozzátéve, hogy eleget akar tenni a Molnár Áronnal kötött megállapodásának, miszerint ha a főigazgató nem áll a nyilvánosság elé a megfelelő információkkal, ő maga fogja ezt megtenni. Papp szerint a műsor utáni napon valószínűleg felmondanak neki, de ezt vállalja.

„Inkább rúgjanak ki, mint hogy szégyenben kelljen leélni az életemet, hogy tudtam erről az egészről, és nem szóltam.”

A projektmenedzser felszólította a felelősöket, köztük Krucsainé Herter Anikó főigazgatót és Hankó Balázs leköszönő minisztert, hogy tegyék közzé a telefonszámukat, és nézzék meg, mi a magyar emberek véleménye az ügyről. Mint mondta, elsődleges célja az volt, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelően nyilvánosságra kerüljenek a 17 milliárd forintos keret döntései és a döntéshozó testület tagjainak kiléte. Később azonban tudomására jutott, hogy további kifizetéseket terveznek.

„Sőt, én úgy tudom, hogy már van olyan döntés is, amit a miniszter aláírt, csak a te megszólalásod után ez végül nem került további ügyintézésre”

– mondta Molnár Áronnak, hozzátéve, hogy innentől a további kifizetések megállítása lett a cél.

Papp Gergely tisztázta, hogy a sajtóban emlegetett 790-es és 447-es listák valójában nem listák, hanem belső kódok. A 790-es a Kiemelt Kulturális Programok ideiglenes kollégiumának kódja, amely a 17 milliárd forintot elosztotta, a 447-es pedig a miniszteri keret belső azonosítója. Elmondása szerint 2023 nyarán vonták be a 790-es kódú kérelmek feldolgozásába, ahol olyan, a kultúrától távol álló programokat talált, mint a „somlói szépségverseny és evőverseny”. A pályázatokhoz mindössze ezer forintos nevezési díjat kellett fizetni, míg a miniszteri keretnél ilyen díj egyáltalán nem volt.

Beszélt egy nem nyilvános e-mail címről is, ahová az egyedi zenei programok kérelmei érkeztek. Itt találkozott egy olyan levéllel, amelyben egy pályázót a minisztérium értesített, hogy nyújtson be kérelmet az NKA-hoz. Ezt az e-mailt később letörölte a fiókjából, de szerinte az üzenetnek még meg kell lennie a rendszerben és közérdekű adatigényléssel megszerezhető.

Részletesen beszámolt a Krucsainé Herter Anikó főigazgatóval folytatott konfrontációjáról is, miután őt, a párját és a barátját minden előzmény nélkül kitiltották a céges rendszerekből. Az informatikai osztályon azt a tájékoztatást kapta, hogy a főigazgató utasítására történt a tiltás.

Amikor ezzel szembesítette, a főigazgató először technikai problémára hivatkozott. „De ezt olyan pikírt stílusban adta elő, hogy azt hittem, hogy lefordulok a székről” – mesélte. Később, egy négyszemközti beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy ő rendelte el a kitiltást, mert gyanakodott rájuk.

Papp Gergely szerint ezen a beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy a döntések közzétételének elmaradása nem az ő döntése volt. „Erre azt felelte, hogy okos fiú vagy, ki tudod te találni” – idézte fel a beszélgetést, majd hozzátette, amikor rákérdezett, hogy Hankó Balázsra gondol-e, a főigazgató igennel felelt.

„Hankó Balázs volt az, aki erre utasította.”

Papp szerint a főigazgató arról is beszélt, hogy nem adott megfelelő utasítást a kérelmek céljainak átírására, és állítólag nem is tudott arról, hogy a pályázati rendszerben erre lehetőség van. Ezt Papp Gergely képtelenségnek tartja, mivel szerinte a főigazgató rendelte meg és felügyelte a rendszer fejlesztését. Sőt, állítása szerint személyesen is részt vett olyan megbeszélésen, ahol a főigazgató a kérelmek céljainak átírásáról egyeztetett. Egy másik értekezleten a somlói szépségverseny kapcsán mindenki nevetett, egy dartsegyesület kérelménél pedig a főigazgató azzal viccelődött, hogy „biztos Magyar Péter képére dobálják a nyilakat”.

A projektmenedzser szerint a pályázatok feldolgozásánál szóbeli utasítás volt, hogy ne írjanak ki hiánypótlást, holott a kérelmek hemzsegtek a hiányosságoktól. A támogatói okiratokból pedig szándékosan kikerült a reklám- és PR-kötelezettségre vonatkozó rész, így a támogatott szervezeteknek nem kellett feltüntetniük, hogy az NKA-tól kaptak pénzt.

„Vajon kifejezetten csak ezekből az okiratokból került ki a PR kötelezettség? Itt miért nem kellett az NK-t mint támogatószervet feltüntetni?” – tette fel a kérdést.

A Fásy Ádám családjának cégével kapcsolatos ügyről elmondta, több tanú van rá, hogy a család személyesen járt bent az NKTK-nál, és a kollégákkal adatták be a Munkácsi Art Kft. kérelmeit, noha papíron semmi közük a céghez. Meghatalmazás sem volt náluk. Az elszámolásnál pedig kiderült, hogy a kifizetések olyan cégekhez mentek, amelyek Fásy feleségéhez és lányához köthetők.

A Városliget Zrt. ügyében, amelynek felügyelőbizottsági elnöke maga Krucsainé Herter Anikó, Papp Gergely azt állította, hogy a cég egy 1,25 milliárd forintos támogatás visszafizetésekor nem fizette meg az ügyleti kamatot. A főigazgató ezt tagadta, és az elszámoltatási osztályvezetőre próbálta hárítani a felelősséget. Papp szerint azonban írásos bizonyítékuk van arról, hogy az osztályvezető jelezte a főigazgatónak, hogy a kamat elengedése törvénytelen. „Ehhez képest a főigazgató még aznap délután levélben értesítette a Városliget Zrt-t, hogy a támogatás összegét utalják vissza” – mondta, kiemelve, hogy a levélben nem szerepelt az ügyleti kamat.

A miniszteri keretből finanszírozott támogatások elszámolásáról elmondta, hogy sok esetben a szakmai beszámoló egyetlen papírlapból áll, és nincs érdemi szakmai ellenőrzés.

Példaként a Zenei Kör Kft. félmilliárd forintos támogatását említette, ahol szintén csak egy ilyen „fecnit” kellett benyújtani. A főigazgató négyszemközt elismerte neki, hogy nem ért egyet ezzel a gyakorlattal, de azzal védekezett, hogy ez már korábban is így volt.

Papp Gergely éles kontrasztba állította a főigazgató számára vásárolt új céges autót, iPhone-t és irodabútort a többi iroda áldatlan állapotával, ahol a falak penészesek, a székek pedig szétszakadtak. Elmondta azt is, hogy a választások előtt beígért, bérbe beépülő fizetésemelésből végül csak egy 2026 végéig szóló keresetkiegészítés lett, bizonytalanságban tartva a dolgozókat.

Végül a támogatások aránytalanságát szemléltette: míg a többnapos, nagy múltú Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) fesztivál 12,5 millió forintot kapott szigorú feltételekkel, addig Tóth Gabi és párja, Papp Máté Bence összesen 19 milliót, Pataky Attila pedig 150 milliót egyetlen Aréna-koncertre.

„Miniszter úr, nem lehet, hogy ilyen és ehhez hasonló nívós fesztiválra vagy fesztiválokra kellett volna többek között ezt a 17 milliárd forintot elkölteni?” – tette fel a kérdést az interjú végén Hankó Balázsnak címezve.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát

– szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Jámbor András a Tényekről: Ezt a hazugsággyárat kellett szétverni, aminek az erkölcs, a tettek semmit nem számítottak
A politikus szerint nem megszüntetni kellene a TV2 műsorát, hanem olyan blokkal indítani minden nap, amelyben bocsánatot érnek a néptől a hazugságokért. Arról is beszámolt, hogyan járatták le őt a műsorban.
DKA - szmo.hu
2026. május 07.



Jámbor András a Facebookon kommentálta a friss hírt, hogy megsűznik a TV2 Tények című műsora. Posztjában egy radikális javaslattal állt elő: szerinte a műsort nem megszüntetni kellene, hanem egy beismerő műsorblokkal kezdeni a napi adást.

„A TV2 Tényeket nem bezárni kellene, hanem minden nap egy »Hazudtunk reggel, délben, este« blokkal indítani, ahol bocsánatot kérnek az áldozataiktól és a magyar néptől a hazugságokért, a lejáratásokért.”

A politikus azt írja, bár az elmúlt négy évben gyakran szerepelt a műsorban, a képviselői munkáját sosem mutatták be. Felidézte azt az esetet, amit a legsúlyosabbnak tart.

„A legdurvább megjelenítésem az volt, amikor egy általam nem ismert ember ügye kapcsán raktak be: a bejátszóban kitakarták a szemem, mint egy bűnözőnek.”

A róla szóló hír egy osztrák lapra hivatkozott, azt sugallva, hogy nyomozás folyik ellene Ausztriában, de ez szerinte nem volt igaz. „Megnéztem: semmi ilyet nem írt az osztrák lap. A Metropol »újságíróit« idézte a »lap«, akik szintén hazudtak velem kapcsolatban, de nem mondták azt, amit lejátszottak a TV2 Tényekben.”

Jámbor azt is leírta, miért nem tett jogi lépéseket. „Több ügyvédet is megkérdeztem akkor, és nem tanácsolták a perelést, mert jól volt összerakva a hírblokk.” Úgy véli, a riportot szándékosan úgy készítették el, hogy őt személyesen nehezebb legyen perelnie.

„Azt mondták, nagyobb az esélyem a pervesztésre, mint a győzelemre, és így pénzügyileg és politikailag is csak kár érne.”

Egy elvesztett perrel szerinte a propaganda azt a látszatot kelthette volna, hogy a bíróság igazolta a róla elhangzottakat. A hatás azonban így is elérte őt. „Persze a hatás engem ért: még ellenzékiek is megkérdezték az utcán, hogy ugye nem igaz?”

Ebből az esetből vonta le azt a következtetést, hogy a politikai érvényesüléshez elengedhetetlen a nagy személyes elérés. „Itt tanultam meg igazán a saját bőrömön, hogy az Orbán-rendszerben nemhogy az igazság nem számított, hanem politizálni is csak akkor volt esélyed, ha volt akkora saját elérésed, amivel meg tudtad magad védeni.”

Úgy látja, nem a köz szolgálata, hanem az erő számít. „Nem számított a teljesítmény, a jóakarat, a haza szolgálata. Nem számítótt a munka, a jogsegély müködtetés, a kilakoltatások megakadályozása, a siker a végrehajtás a lakhatás, vagy a gyerkevédelem témájában, csak az erő.”

„Ezt kellett szétverni. Ezt a hazugsággyárat, hazugságipart, aminek az erkölcs, a tettek semmit nem számítottak”

– írta.

Úgy gondolja, a Tényeknek egyfajta mementóként kellene szolgálnia. „Ezért kellene a TV2 Tényekből is egyfajta múzeumot csinálni, ami segít szembenézni ezzel a világgal, és immunizálni a társadalmat, hogy legközelebb alapból kihányja magából ezt a fajta gyűlöletpropagandát.”

Ahogy megírtuk, Vaszily Miklós, a TV2 elnök-vezérigazgatója megerősítette, hogy a Tények jelenlegi formájában megszűnik, a csatorna pedig átalakítja a hírszolgáltatását és új márkákat vezet be. Elmondta, hogy a célja az, hogy „a tanulságok levonását követően, a TV2 az elvárt szakmai sztenderdeknek megfelelő hírszolgáltatást nyújtson”.


Link másolása
KÖVESS MINKET: