Meg sem akartam nézni a Trónok harca első részét – és mégis a rajongója lettem
Amikor elkezdték sugározni a Trónok harcát, és először jelentek meg a közösségi oldalakon a posztok és cikkek róla, semennyire nem érdekelt. Egy kicsit sem. Kardos-kalandos áltörténelmi KOSZTÜMÖS sorozat, na ne, hát hol lesz ez mondjuk a Dróthoz képest, hagyjuk már. Jaj, hát ebben is Sean Bean játszik, biztosan valami idétlen Gyűrűk ura utánérzés jó hosszan, sok részre elnyújtva.
Emiatt tudatosan próbáltam magam távol tartani a Trónok harcától, és kerülni minden, vele kapcsolatos információt.
Csakhogy az egyik barátom azzal jött, hogy fent van a teljes első évad, meg a második, nézzük meg. Mondtam, hogy nem érdekel. Addig győzködött, hogy leültem.
Az egyik oka, ami miatt hagytam magam meggyőzni, hogy a barátom nagyon szerette volna megnézni az ismerőseink véleménye és a közösségi oldalakon közzétett bejegyzések alapján, de nem volt kedve egyedül elkezdeni. A másik, hogy akkorra már annyian beszéltek a sorozatról az én ismerőseim és barátaim közül is, hogy nem akartam úgy véleményt alkotni a Trónok harcáról, csupán az előítéleteim alapján, hogy egy jelenetet sem láttam belőle.
A hosszú főcímnél látványosan unatkoztam. Az első néhány percet is úgy néztem végig, hogy mi ez a baromság, mik ezek a ronda, kék szemű lények, kibelezett állatok, mit akarnak a nóném színészekkel elmondatni, mire gondolt a költő? Történelmi környezetbe helyezett Walking Dead vagy csak egy újabb vámpírsztori?
Fogalmam sincsen, hol volt az a pont, amikor figyelni kezdtem a karakterekre és a párbeszédre.
A folytatásért lapozz!