Trónok harca 3. rész: pattanásig feszült idegek és pusztítás minden mennyiségben
Az előző részben sokaknak hiányzott az akció… nos, itt most mindenki megkaphatja a magáét. Mindenkinek jár egy kis rivalda fényt: sárkány a sárkány ellen, Arya a halottak ellen, Melisandre varázsol, még a kis Lyanna Mormont is elintéz egy óriást.
A látványvilág emberközeli, a harc kellős közepébe veti a nézőt, mocskos-koszos-véres képekre számítsunk a hosszú éjszaka sötétjében. A másik fele pedig CGI-orgia, például ahogy a sárkányok viaskodnak egymással a fellegekben. Sorozatokban nem ilyenhez vagyunk szokva az biztos, ebből is látszik mennyire különleges, megismételhetetlen jelenség a Trónok harca.
Egy kicsit megpihen a rész, a tüzesárok meggyújtása után, de csak azért, hogy még magasabb fokozatra kapcsolhasson. A Deres várába betör a holtak serege, és a történet ezen a pontján szabadul el a pokol csak igazán: Lyanna Mormont hősi halált hal egy óriás kezeiben,
a sárkányok pedig elkezdik halálos táncukat.
Mikor azt hisszük, hogy Arya legyőzhetetlen, menekülni kényszerül, és kevésen múlik, hogy nem hagyja ő is ott a fogát. De megtudjuk, hogy Beric Dondarriont, a Fény Ura azért élesztette fel annyiszor, hogy Aryat megmentse, s mivel beteljesítette sorsát, többet ő sem éled fel. Minden fontosabb karakternek volt olyan pillanata, amikor úgy éreztük, meg fog halni, még a kriptában bujkáló Tyrionéknak is. Mondjuk egy halottakkal teli sereg elől nem biztos, hogy egy kriptában jó ötlet elbújni.
Amikor minden veszni látszik, a csatában elesettek felkelnek, hogy a Mások oldalán harcoljanak, a sárkánytűz haszontalannak tűnik, minden fontosabb szereplő az életéért küzd külön csoportokban, Jorah több halálos sebet is beszerez Daenerys oldalán harcolva, Theon Brant oltalmazva hal meg, Brienne és Jaime életükért küzdenek, az Éjkirály elér „a háromszemű hollóig”, hogy megölje. Ám itt érkezik a sötétben lopakodó arc nélküli gyilkos Arya, aki egy látványos mozdulattal (amit egyébként már láttuk tőle - Brienne ellen, amikor gyakoroltak a 7. évadban)
elintézi az Éjkirályt és vele együtt a Mások seregét.
Itt köszönném meg Joffrey királynak a tőrt, amit Arya az Éjkirályba döf, hiszen ez volt az, amivel Brant meg akarta öletni, és ami miatt kitört a háború az első évadban.
Így leírva nem tűnik annak, de a sorozat szempontjából kielégítő rész volt a Hosszú éjszaka. Nem erre számítottam, én úgy gondoltam, veszítenek, és valahogy Cerceivel együtt sikerül győzniük egy későbbi részben. Nem így történt, több főszereplő halálát tippeltem volna, ez sem történt meg, szinte minden fontosabb karakter életben maradt. Lehetett volna máshogy megoldani egy-két dolgot a részben, de így is szórakoztató, feszült és látványos volt. Sokaknak nem ez a Trónok harca, nincs már meglepő csavar, negatív keserédes szájíz, el kell ismerni, ez már más típusú sorozat, körülbelül azóta, hogy elszakadtak a könyvektől. Hogyan tovább a maradék három részben? Cerceinek van egy komoly hadserege (igaz elefántok nélkül), míg Jonéknak stabil 80 embere és másfél sárkánya, reménytelennek hat, de igazából tétnélkülinek tűnik a Mások felett vívott győzelem után: hisz az a harc már csak egy trónért megy.