KULT
A Rovatból

Tőzsér Árpád: Az erdélyi és a délvidéki magyar irodalom úgy tagozódik be a magyar irodalom egyetemébe, hogy visz oda valami sajátosat

Tőzsér Árpád pozsonyi költővel, az Országos Széchényi Könyvtár folytatódó programsorozata, a KönyvTÁRlat kapcsán beszélgettünk.


Gondolat/folyamok a „Tőzsér-Árpád-földrészen” címmel folytatódik idén az Országos Széchényi Könyvtár nagysikerű irodalmi-kultúrtörténeti programsorozata, a KönyvTÁRlat. Tőzsér Árpád költővel ennek apropóján beszélgettünk.

– „Péterfalát megnézd, a világ közepe. Lakói száz évekkel előtte odahagyák templomukat, csak azért, mert úgymond, egy aranyalma hullott az égből, s ahol leesett, ott forrás fakadt, s a jámborok mentek az aranyalma után, s a forrás köré települtek. Azóta a forrás, azaz ahogy ők hívják: az ivókút, számukra a világ közepe…” – őrzi gondolatait az ivókút táblája szülőfalujában. Valóban ott van a világ közepe?

– Az idézet afféle pastische: hozzáírás Petőfi úti rajzaihoz, s persze tőlem származik. Eszerint Adorján Boldizsár (Petőfi barátja) figyelmeztette a költőt, hogy Gömörben járva Péterfalára is látogasson el. Petőfi persze az én szülőfalumban nem járt, de járhatott volna, mert a szomszédos Vecseklőn például valóban megfordult. A „világközepe” díszítő jelzőről meg csak annyit, hogy a szülőhelye valószínűleg mindenkinek a világközepe, amely köré kisebb vagy nagyobb kört írunk, aszerint, milyen darabot hódítottunk magunkévá a nagyvilágból, de a kör középpontja mindig ugyanaz. Nem lehet letagadni és nem lehet megszüntetni. Gömörpéterfala, az én szülőfalum „világközepe”-sége melett azonban más is szól, nemcsak a település közepén fakadó, messzi földön híres, jó vizű forrás. Két folyócska is ered a falu területén, s érdekes módon egyik északra folyik, a másik délre, jelezve, hogy a falunak abban a tájegységben (a Barkóságban), amelyhez tartozik, valóban van valami középpont-jellege. S a tájegység maga is „központi fekvésű”: az egykori Gömör, Borsod és Nógrád vármegye találkozási pontjában van.

– Az est a Gondolat/folyamok a „Tőzsér-Árpád-földrészen" címet viseli. Hogyan határozná meg ezt a saját „földrészt”?

– Költészetnapi irodalmi műsorunk címét Korpa Tamás, a jeles fiatal költő adta, s a fiatalok, amint tudjuk, hajlamosak a túlzásra. De azért van a „földrész” hiperbolájában ráció is: írók, költők s egyéb alkotók esetében kicsit mindig értékmérő, hogy mennyire tudják a szülőföldjüket, szülőfalujukat, szülővárosukat irodalmi „földrésszé”, valamiféle világérvényű metaforává tágítani, alakítani. Úgy, ahogy James Joyce „irodalmi földrésszé” tette az ír Dublint, vagy ahogy Garcia Márquez az egyetemes érvényű mitológiák világába emelte Macondót, a kis kolumbiai falut. Én persze távol vagyok ezektől a nagy, világirodalmi alkotóktól, de, főleg ifjúkoromban, bennem is dolgozott a szándék: valami egyetemesebb érvényű szimbólumrendszerré avatni az én genius loci-mat, konkrétan a felvidékiséget, vagy ahogy Hamvas Béla mondja: az Északi Géniuszt.

VIDEÓ: Gyöngykapu - Tőzsér Árpád költő (portréfilm előzetes)

– Felidézne-e valamit ifjúkora tájköltészetéből? Melyik a kedvenc verse abból az időből?

– Az egyik korai versem címe (valamikor az ötvenes évek közepén írtam) Reggeltől estig. Afféle hazai napló, Illyés Gyula modorában. Minden strófa egy-egy helyzetkép, külön címmel.

Az egyik így hangzik:

Útban

Mint egy keresztrejtvény, olyan a táj,

megfejtésként versem írom bele.

Vagy csak írnám? Olyan sok a szabály,

hogy nem tudom, megbírok-e vele.

Azaz van itt a puszta leíráson és tiszta rímeken túl már valami más szándék is: a táj és ember kölcsönösségének mint léttörténésnek a megjelenítése. S ezt már nem Illyéstől tanultam. Ez már inkább Szabó Lőrinc-hatás volt a versemben, s szándékom szerint ennek az összetett táj-ember-lét viszonynak kellett volna működnie a későbbi kvázi „tájverseimben” is. Persze azt, hogy valóban működött-e/működik-e, azt ítélje meg más.

– „Nem azt éreztem, hogy én nézek kifelé, hanem azt, hogy a világ néz befelé, rám, s hogy az általam egykor megéltek is visszanéznek”. Ennek az egykori naplóbejegyzésének a jelentése mintha ide vágna kicsit.

– A meglátás pontos. A naplóbejegyzésem egyébként arra a lelki megrendülésemre és radikális poetikai fordulatomra vonatkozik, amely 1970-ben, a Husák-i Csehszlovákia „sötétség-korszakában” következett be a sorsomban. Három hónapot egy Pozsony melletti ideggyógyintézetben töltöttem, s miután elbocsátottak, egészen másként kezdtem nézni a világra. Illetve attól kezdve éppen hogy a világ kezdett nézni engem, azaz magam is rádöbbentem arra a heideggeri felismerésre, hogy az én is a lét történése, hogy az ún. én-költészet valamiképpen nagyon leszűkíti a világot s bizonyos mértékig meghamisítja magát az ént is. Ezt a metamorfózist tükrözi az l972-ben megjelenő Érintések c., erősen objektív, ún. tárgyverseket tartalmazó verskötetem. Utána hét évig nem írtam verset, s az 1979-ben megjelenő Genzis c. kötetemmel egy új, epikára s esszékre hangolt szabadvers-korszak kezdődött a pályámon.

– Hogyan látja a felvidéki magyar irodalom jelenét és jövőjét?

– Elég gyászosan. A „felvidéki” vagy „szlovákiai magyar irodalom” úgy „globalizálódik”, hogy tulajdonképpen még meg sem valósította magát. A legnagyobb baja, hogy nincs hiteles neve. Amennyiben ugyanis az irodalom nem állam-, hanem nyelvfüggő képződmény, annyiban a „szlovákiai” jelző nem lehet lényegi kritériuma. Az önmegvalósítását sem a „szlovákiai magyar irodalom” név alatt képzelem el. (S mivel a „hiteles neve” csak az „önmegvalósítása” után születhet meg, elismerem, hogy a helyzete bizonyos mértékig a „22-es csapdája”.) Az erdélyi és a délvidéki magyar irodalom úgy tagozódott/tagozódik be a magyar irodalom egyetemébe, hogy vitt/visz oda valami sajátosat (kapásból: Bodor Ádám Sinistrájának abszurd, huszadik századi Újbizáncát vagy mondjuk Tolnai Ottó déli Adria-kékjét), de Hamvas Béla Északi Géniuszának huszadik századi térképét nyugodtan fehérre mázolhatjuk: ez a régió a magyar irodalom ismeretlen területe. Pontosabban – még mindig csak Balassi, Madách, Tompa, Mikszáth és Krúdy szemével látjuk/láthatjuk. (A szabályt erősítő kivételek: Márai Sándor és Grendel Lajos.)

– Nagy László költő a vele készített utolsó televíziós interjúban, 1975-ben Kormos István kérdésére – mit üzenne a száz vagy ötszáz év múlva élőknek? – ezt válaszolta: „Ha lesz emberi arcuk, akkor csókolom őket.” Ön mit üzenne nekik?

– Éppen most olvasom az Űrszekerek c. blogon a jövőkutató Kömlődi Ferenc interjúját, amely interjú szerint „nem velünk ér véget az evolúció”. Azaz a mai jövőkutatók már egyértelműen látják, hogy a világegyetem létezett ember nélkül, s fog is létezni ember nélkül. Hogy az ember a fejlődésben csak átmeneti állapot, s a jövő ún. bionikus embere már nem sokra menne a mi csókjainkkal. Az üzenetet illetően nem Nagy Lászlóhoz, hanem Petri Györgyhöz vagyok hát kénytelen csatlakozni, aki a Nagy Lászlóéhoz hasonló kérdésre anno azt válaszolta, hogy az utókornak nem üzen semmit. A bionikus „ember” számára nekem sincs mondanivalóm.

KönyvTárlat

KönyvTÁRlat: Gondolat/folyamok a „Tőzsér-Árpád-földrészen”

Az Országos Széchényi Könyvtár KönyvTÁRlat című irodalmi-kultúrtörténeti programsorozatának soron következő időpontja: 2019. április 11. 17 óra

Az est vendége Tőzsér Árpád Kossuth-díjas felvidéki költő, irodalomtörténész, műfordító lesz, akivel Korpa Tamás költő, a Fiatal Írók Szövetségének társelnöke beszélget.

Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, VI. emeleti Díszterem.

A rendezvény INGYENES.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Isztriai tengerparti hangulat a Városmajorban – különleges színházi est vár Budapesten
Igazi horvátországi tengerparti hangulat lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Zentai Magyar Kamaraszínház kiváló színészei jóvoltából!


Nem kell tehát a tomboló hőségben órákat várakozni az autópályán, hogy átéljük az Isztria hangulatát, a városmajori nézők ugyanis lírai-groteszk tengerparti társasutazáson vehetnek részt, hiszen augusztus 25-én Budapestre érkezik a Szedjetek szét!

Közel van a Vajdaság, valahogy sokaknak mégis távol: az, ami az ütemes tempóban megújuló zentai színházzal történik, feltétlenül figyelemre érdemes. A Dévai Zoltán és Mezei Kinga vezette teátrum gyorsan felkerült újra a délvidéki magyar színházak összetéveszthetetlen esztétikája iránt rajongók belső térképére. Kicsi, de erős – talán így lehetne leírni legrövidebben azt, ahogyan és ami itt történik.

Merész vállalásokból nincs hiány, és erről megbizonyosodhat az, aki ellátogat a nagy vajdasági költő, Domonkos István műveiből készült, 2024-ben bemutatott előadásra.

Aminek van előtörténete, többféle is. Egyrészt a hosszú színházi memóriával rendelkezők emlékezhetnek Mezei Kinga korai, nagy visszhangot kiváltott Via Italia-rendezésére, melyet „Domi” szövegei nyomán álmodott színpadra. Néhány éve a Zenta melletti szomszédvárban, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban született meg az első Szedjetek szét, szintén Mezei rendezésében. Az egykori szereplők közül Hajdú Tamás, Mészáros Gábor és Pálfi Ervin az újragondolt változatban is részt vesz, de a színpadon látjuk még többek között a rendezőt magát, vagy a Budapestről Zentára szerződött Vilmányi Benettet is.

Domonkos István költészete alapélmény számtalan vajdasági alkotónak. A Szedjetek szét kiindulópontja A kitömött madár című regény, majd a rá néhány évre, 1971-ben publikált Kormányeltörésben című vers. Ez utóbbi jelentőségéről Keresztury Tibor irodalomtörténész így fogalmaz: „az idegenség, a magány, kitaszítottság, a nyelvvesztés, a hazához fűződő viszony, az elveszített otthon, a sehová sem tartozás... keserű himnusza ez, melynek végetérhetetlen avantgárd sodrását, áradását visszatérő motívumok strukturálják... Élő, működő, aktuális, frissnek ható matéria: éppúgy meggyőződhet erről Domonkos régi híve, ismerője, mint az, aki ezt a verset, ezt a költőt most fedezi magának fel.”

És a felfedezéshez, illetve újraismerkedéshez tökéletes matéria a zentai színház előadása. Az isztriai tengerparton vagyunk a hetvenes években, a zenészek az üdülők szórakoztatására kitartóan húzzák a talpalávalót. Közben pedig a véletlen által egymás mellé sodort, karakteres és emlékezetes figurák élővé és átélhetővé varázsolják a horvát (rém)álmot. Négy monológot hallunk, és mindnek központi témája a menni vagy maradni kérdése – Domonkos szomorú varázslata, hogy a kérdés aktualitása mit sem kopott az elmúlt négy és fél évtizedben ezen a vidéken...

Ahelyett, hogy az apró történéseknél leragadnánk, érdemes egy nagy levegőt venni, és úgy elmerülni ebben a különös világban. Aki nem szakértője a vajdasági kultúrának és gondolkodásnak, annak sem kell aggódnia, hiszen az előadás jófajta humorral mutat görbe tükröt a mindig abszurd világnak. Eljön az a pillanat is, amikor a nevetés megszakad, és minden elsötétül egy pillanatra, de a keserű valóság is szerethetővé nemesül a fináléban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET: