Toxikus kapcsolatban egy rappelő kandúrral, avagy a Cicaverzum a Liza, a rókündér nyomában lohol
Szeleczki Rozália író-rendező eddig rövidfilmekben utazott (Csodapunci, Mrs. Rozgonyi, Mióta velem jár), a Cicaverzum az első egész estés filmje, ennek okán pedig láthatóan próbált egy olyan történettel előállni, amely nem sikkad el a mozgóképes rengetegben, főként a magyar viszonylatok között. Nem sok ehhez hasonlót látni legalábbis.
Sokkal inkább hasonlít Ujj Mészáros Károly 2015-ös remekére, a Liza, a rókatündérre abból a szempontból, hogy a főszereplője elméjében játszódó (hol elképzelt, hol valós), a realitástól gyakran elemelt, abszolút abszurd és a kiállításra, külcsínre sok gondot fordító stílusos mű született ezúttal is.
A történet szerint adott egy épp a harmincas éveibe belépő fiatal építész, Fáni (Törőcsik Franciska), aki az istennek nem talál magának párt, mert bár gyönyörű és kedves is, de akárhányszor találkozik valakivel, aki megtetszik neki, azonnal elképzeli/látja/behaluzza az illető halálát. Épp ezért inkább próbálja távol tartani magát mindenkitől, akivel bármi is kialakulni látszik. Szabadidejét így főként influenszer barátnőjével (Csobot Adél) és az édesanyjával (Udvaros Dorottya) tölti, akik folyamatosan próbálják őt összehozni valakivel.
Az építész céghez, ahol dolgozik, és amelyet Alföldi Róbert karaktere vezet, egy nap új munkaerőt vesznek fel, a többszörös díjnyertes Mihályt (Polgár Csaba), akit azonnal antipatikusnak talál Fáni, (vagyis tutira megtetszik neki), és aki épp a szomszédjába költözik be rengeteg szobanövényével és Sima Cica névre hallgató fekete macskájával.
A film persze nem árul zsákbamacskát, vagyis azt kapjuk, amit az előzetesek és a sztorileírások tartalmaznak, egy ember és egy cica plátói kapcsolatát, amely a lánynak eleinte izgalmas, és olyan fura jelenetekhez vezet, mint amikor például a pasijaként mutatja be a macskát az anyjának, vagy próbálja előteremteni a rappelésben elég penge cicus videóklipjének költségvetését. Vagyis teljesen alárendeli magát a kandúrnak, közben pedig szinte észre sem veszi, hogy az ő élete tönkremegy: elveszíti a munkahelyét, eladósodik, összeveszik a szeretteivel.
Sima Cica pedig lehet akármelyik férfi, aki érzelmileg zsarol és kihasznál egy szeretetre vágyó nőt, akinek persze mindvégig ott van az orra előtt a tökéletes férfi is (Mihály), épp csak a szemét nem szúrja ki.
Szeleczki Rozália fontosnak tartotta, hogy ezt a sztorit karakteres külcsínnel támogassa meg, a látványvilág kialakításában pedig hatalmas dicséret illeti Pater Sparrow látványtervezőt (Kút, Budapest Noir, BÚÉK, Toxikoma), valamint M. Deák Kristóf operatőrt (FOMO: Megosztod, és uralkodsz, Látom, amit látsz).
Ilyen és ehhez hasonló gegek sorjáznak végig a Cicaverzumban, amiben tán a Liza, a rókatündér óta nem tapasztalt kiváló látvány a jussunk.
Persze a külső nem minden, és a film a fentiekben taglaltak tükrében próbál ügyelni a kellő mélységgel felruházott belbecsre is, ebben azonban kevésbé erős. Sokak számára elidegenítő lehet a stílus, pedig a Cicaverzum tényleg tud vicces és szellemes is lenni, a valóságtól elrugaszkodott atmoszféráját és a bizarr alapsztorit azonban nem veszi majd be mindenki gyomra. Akik azonban nyitottak erre a műfajra, azoknak egy vicces és akár elgondolkodtató stílusparádé lesz a jutalma, amelyet az éteri és törékeny Törőcsik Franciska és Patkós Márton orgánuma kétségtelenül elvisznek a hátukon. Kicsit talán sokat akart markolni a forgatókönyv, de ha itt-ott meg is botlik, végül mindig talpra esik.
