Törőcsik Franciska: "Nem lehet a tisztelettudó kis színésznőt játszani"
Törőcsik Franciska még csak öt éve szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, de máris olyan filemeket tudhat maga mögött, mint a Swing, a Gondolj rám, vagy az Aurora Borealis - Északi fény, és olyan partnerekkel forgathatott, mint Törőcsik Mari, Csákányi Eszter, Kulka János vagy Kern András. Legújabb filmje, a BÚÉK bemutatója kapcsán beszélgettünk.
- Valahol azt olvastam, hogy csak akkor kezdted komolyan venni, hogy színész leszel, amikor felvettek a Színművészeti Egyetemre. Előtte viszont már jártál Földessy Margit iskolájába, tehát valamilyen szinten csak foglalkoztatott a színészet.
- A játék öröméért jártam oda. Margit főleg improvizatív feladatokat adott, énekeltünk, táncoltunk. Inkább a gyermeki lelkesedés hajtott. De persze, szerettem a színészetet. Azt viszont sosem gondoltam, hogy ez egyszer komolyra fordul.
- Földessy Margit színi iskolája lassan hasonló fogalom, mint annak idején mondjuk Rákosi Szidi iskolája. Nagyon sok híres, meghatározó színész került ki a kezéből. Mi Margit titka? Jól válogat a jelentkezők közül, vagy jó tanár?
- Margit nem válogat. Hozzá bárki járhat. Egyébként ő nem szakmát tanított nekünk. Volt persze beszédgyakorlat, ami utólag visszanézve nagyon hasznos volt, de ami a legfontosabb, hogy az improvizációk örömet okoznak.
A szakma örömét tanulja meg az ember.
– De azért biztos van ráhatása, hogy ki az, aki végül tovább lép, és jelentkezik az egyetemre.
- Annyi, hogy tart előkészítőt, amire megint csak bárki mehet. Tehát nincs olyan, hogy valakinek azt mondja: te nem jöhetsz, mert nincs esélyed. Nekem csupán egyetlen mondatot mondott, ami nagyon jól esett, bármennyire hihetetlenül is hangzott, azt, hogy szerinte engem fel fognak venni.
- A megnyilvánulásaid alapján fiatalkorodat meghazudtolóan öntudatos, határozott színésznőnek tűnsz. Például nagyon tudatosan választod ki a szerepeidet, ha valami nem igazán tetszik, visszautasítod. Nem luxus ez a mai világban, ahol olyan sok a mellőzött színész?
- De. Luxus. Persze arról nincs szó, hogy rendszeresen párhuzamosan futnának a filmek, és ezért megtehetném, hogy valamit elutasítsak.
Amire nemet mondtam, arról úgy éreztem, hogy nem tudnék jó lenni benne.
De az igazat megvallva most már egyre több erőt érzek magamban ahhoz, hogy kontrollálni tudjam a dolgokat magam körül, és akár egy kevésbé biztató szituációból is jól ki tudjak jönni. Bár való igaz, előfordult olyan is, amikor annyi munkám volt már, hogy nem kivagyiságból, hanem egész egyszerűen időhiány miatt nemet kellett mondanom. Fontos számomra, hogy amit csinálok, arra oda tudjak figyelni.
- Volt ebben azért esetleg minőségi megfontolás is? Van egy szint, amire azt mondod, hogy az alá nem?
- Nehéz egy forgatókönyv alapján belőni, hogy milyen lesz egy film. De igen, volt olyan, hogy azt éreztem, nem tudnám magam az adott filmben kiteljesíteni.
- Van egyébként B terved arra az esetre, ha valamiért a szerepek nem áramlanak ilyen tempóban?
- Hogyne. Sok minden érdekel. Már annak is örülnék, ha el tudnék olvasni egy könyvet. Vagy ha tudnék rendszeresen sportolni, mert azt nagyon fontosnak tartom, elsősorban lelki szempontból. Ha ezen felül is maradna még időm, akkor még mindig van nagyon sok minden, ami érdekel. Például az állatok, akár úgy, hogy hogyan tudnék segíteni nekik, akár úgy, hogy legyen háziállatom.
Nagyon szeretek színész lenni, de az ismertség nem a lételemem.
Persze a hírnevet fel lehet használni arra, hogy az ember jó ügyek mellé álljon. Ezek is érdekelnek. Érdekel a lakberendezés. Gondoltam rá, hogy esetleg elvégzek valami tanfolyamot, hogy legyen a kezemben egy másik szakma. A nyelveket is nagyon szeretem, örülnék, ha angolból eljutnék felsőfokú szintre, a következő pedig a német lenne. Szóval terv az van bőven, idő már kevesebb.
- A BÚÉK a Teljesen idegenek című olasz vígjáték feldolgozása. Azok kedvéért, akik nem ismerik az eredetit, mesélnél kicsit a történetről?
- Egy baráti társaságról szól. Az eredetihez képest változtatás, hogy a BÚÉK-ban szilveszterkor jönnek össze. Valamelyikük kitalál egy játékot: mindenki kiteszi a telefonját az asztalra, és attól kezdve minden sms-t, chat üzenetet közösen néznek meg, a telefonhívásokat kihangosítják. El lehet képzelni, hogy ebből milyen bonyodalmak származnak.
- Tulajdonképpen ez az egész kicsit hasonló, mint egy krimi, ahol persze nincs gyilkosság vagy ékszerrablás, de ugyanúgy apró mozaikokból épül fel a történet.
- Abszolút. Vannak eltitkolt dolgok, meglepetések, lelepleződések.
- Te mit gondolsz, az internet és az elektromos kütyük korában nehezebb vagy könnyebb becsapni egymást vagy épp önmagunkat?
- Mi számít becsapásnak? A film legfontosabb kérdése az, hogy ha őszintén akarok élni, akkor kötelességem mindent elmondani a szeretteimnek? Szerintem nem. Az embernek van magánszférája, vannak saját gondolatai, vannak magánügyei.
Egyáltalán nem tartozik hozzá egy kapcsolathoz, nem csak párkapcsolathoz, hanem baráti vagy szülői kapcsolathoz, hogy minderről beszámoljak.
Tudjuk jól, hogy egy interjúból is, ha kiveszünk egy mondatot, mennyire mást jelenthet. Itt is erről van szó, a film rávilágít, hogy egy-egy kiragadott mondat mennyire mást jelenthet valakinek, aki nem tudja, mi van mögötte, és ez mindenféle félreértéshez, igazságtalan ítélkezéshez vezet.
- Akkor mégis József Attilának volt igaza: a titkokat ne lesd meg.
- Igen, pontosan.
- A saját szerepedről mondanál pár szót?
- Igen. Ő egy pár évvel fiatalabb a többi vendégnél. A párja idősebb nála, aki korábban kicsapongó életet élt, de a lány nagyon szerelmes belé és hisz abban, hogy meg tudja változtatni. Biztos benne, hogy az ő kapcsolatuk másképp alakul, mint a korábbiak, és jó úton is haladnak efelé. Azt hiszem, spoiler nélkül ennyit lehet elmondani.
- Annyit még talán elmondhatunk, hogy a filmbeli párodat Lengyel Tamás alakítja.
- Igen.
- Amellett, hogy nagyszerű színész vagy, kitűnően énekelsz is. Idén év elején jelent meg az első lemezed. A zenében is rögtön a topon kezdted, hiszen nem kisebb névvel, mint Halper Lászlóval dolgoztál együtt. Ezt egyszeri kiruccanásnak tekinted, vagy gondolkozol énekesnői karrierben is?
- Igazából én csak sodródom az eseményekkel. Jött egy lehetőség, és megragadtam. De vannak ilyen elképzeléseim, abszolút szerepel egy együttes a terveim között. Csak ahhoz is idő kell.
- Akkor visszajutunk oda, ahonnan indultunk: mennyi mindent csinálnál, ha lenne időd.
- Igen, de nem panaszkodom. Hálás vagyok, hogy ilyen sokan gondolnak rám, ennyi feladatot kapok.
- Ha végignézzük a filmjeidet, a fél színészlexikonnal dolgoztál már együtt, és olyan rendezőkkel, mint Mészáros Márta vagy Goda Krisztina. Könnyű hozzászokni, hogy az embernek legendák a munkatársai?
- Az ember megadja a tiszteletet, és feldolgozza magában ezt a helyzetet, de amikor ott van, nem szeppenhet meg. Nem lehet a tisztelettudó kis színésznőt játszani. Voltam már ilyen helyzetben, nem sült ki belőle jó.
Ez most talán nagyképűen hangzik, de Mészáros Márta arra volt kíváncsi, hogy én mit gondolok erről a szerepről.
Igenis, ez a Cannes-i nagydíjas élő legenda kíváncsi arra, hogy te mit gondolsz, és ha nem tudod megmutatni, akkor az a film nem lesz jó. Partnernek kell tekintened őket, mert ha hebegsz-habogsz a nagy tisztelettől, akkor nem tudod elvégezni a feladatodat.
- Vannak-e újabb film szerepek kilátásban, esetleg készülsz valamire a színpadon?
- Meglátjuk. Most lesz majd egy pár casting illetve készülök egy monodrámára, azt nagyon várom, a többit majd meglátjuk. Még az sem kizárt, hogy végre lesz tényleg időm elolvasni egy könyvet.
