KULT
A Rovatból

Tom Holland emiatt a sorozat miatt vonul vissza a színészettől? – A zsúfolt szoba-kritika

Mondhatnám, hogy A zsúfolt szoba címe egy finom utalás, de ennél egyértelműbb rejtély nem létezik a filmtörténelemben. Megnéztük az AppleTV+-on Tom Holland új sorozatának az első három részét.

Link másolása

Lassú víz partot mos. Ez is lehetne a mottója a legújabb Apple-műnek. Az első három rész nettó 180 percében tényleges cselekmény alig történt. Akinek pedig rejtély a csavar, annak valószínűleg ez az első ilyen sorozata, vagy még nem látott elég filmet, hogy tudja hova fog kifutni a történet.

Nem fogok spoilerezni, de az első rész második jelenetében már rá lehet jönni mit is akar elérni A zsúfolt szoba – ha nem lenne elég a címe. Történetünk a ’70-es évek végén játszódik, Danny Sullivan (Tom Holland) egy furcsa középiskolás, akit sok kortársa bánt, fizikailag és lelkileg is. Van két jó barátja, akikkel tűzön-vízen át védelmezik egymást. Együtt kitalálják, hogy

a gyors pénz és könnyű szex érdekében drogot fognak árulni,

és ekkor főszereplőnk élete teljesen felfordul. Nevelőapja haragja elől elmenekül egyik szomszédjához, aki szárnyai alá fogadja és védelmezi a lelkileg padlón lévő Danny-t. Kevés szabálya van Yitzhaknak (Lior Raz), de ami van, azt szigorúan betartatja. Yitzhakkal él még egy hölgy is, Ariana (Sasha Lane), akivel Danny megpróbál közelebbi kapcsolatot kialakítani, egészen addig, amíg kiderül, hogy a lányt bántalmazták.

Itt jön a film egyik csavarja, a narratíva szét van szabdalva. Látunk az elején egy „majdnem” gyilkosságot, ami után Dannyt elfogja a rendőrség és kihallgatják. A szakértő ebben az ügyben az Amanda Seyfried által alakított Rya. Kicsit Claricere emlékezet a Bárányok hallgatnakból, csak unalmasabban előadva. A kihallgatás során Danny elmeséli a történetét Ryanak. Ezzel az a probléma, hogy Danny szempontjából ismerjük meg az eseményeket, ami nem lenne baj, ha Danny kiszámítható és megbízható mesélő lenne. De nem az. Sokszor kihagy, elfelejt ezt-azt. Állít dolgokat, amiket amúgy nem is tudhatna.

Megpróbálják a hatás kedvéért félrevezetni a nézőt, de nem sikerült.

Ebből is látszik, hogy ezt nem gondolták át eléggé. Egyszerűen ezek a részek nem működnek, a történet teljesen egyértelmű, aki látott már egy bizonyos David Fincher-filmet, az tényleg hamar rájön a sorozat végi csavarra. Az, hogy ez mekkora mértékű lesz ez a „nagy csavar”, azt majd meglátjuk, de egyelőre úgy érzem, igazán kiterjedt annak a szobának a zsúfoltsága.

Tom Holland hozza a tőle elvárhatót az érzékeny, sérülékeny, alapvetően állandó áldozat karakter Dannyként. Amanda Seyfried Rya-ja egyelőre jellegtelen, nem tudom mennyiben lesz részese a történetnek, de eddig semmi mást nem csinált, csak próbált utalgatni Dannynek a mentális állapotára. Emmy Rossum még mindig nagyon szép, és nem hiszem el, hogy a nála tíz évvel fiatalabb Holland a fia. A többi mellékszereplő is hozza a kötelezőt. Lior Raz egy hatalmas hústorony, Sasha Lane még labilisabb mentálisan, mint Danny, Emma Laird pedig főszereplőnk vágyainak tárgya.

A sorozatot két régi motoros hozta össze, Akiva Goldsman és Todd Graff.

Mindketten tapasztaltak a Hollywoodi álomgyár trükkjeiben, bár eddig egyikük sem rakott le még igazi blockbustert az asztalra. Nem ez a sorozat lesz a következő Mindhunter – Mit rejt a gyilkos agya?, pedig az első előzetes alapján valami olyasmit vártam. Túl kiszámítható és unalmas ahhoz, hogy különleges legyen, semmi kiemelkedő nincs benne. A mentális betegségeket nem mutatják be kellően alaposan, a bántalmazás kérdéskörét eddig éppen csak érintették, és próbálják hülyének nézni a nézőt. Azt hiszik, hogy senki nem veszi észre mi történik a képernyőn?

Holland azt nyilatkozta, hogy annyira megviselte A zsúfolt szoba forgatása, hogy egy évig visszavonul a színészettől. Ezt maximum annyiban tudom elképzelni, hogy túl sokat dolgozott mostanában, A zsúfolt szobánál telt be a pohár és pihenni szeretne, mert nem mutat semmi különlegest Danny megformálásában. A trailer egyértelműen füllentett, nem annyira feszes és izgalmas, inkább lassú és zavart a sorozat eddigi három része.

Az első két epizódot Mundruczó Kornél rendezte, méghozzá kiválóan.

Illetve kiemelkedő az operatőri munka is. A probléma egyértelműen a történetben és annak tempójában keresendő. Az eddigi három részt könnyedén el lehetett volna mesélni egy részben. Az viszont pozitívum, hogy a környezet nagyon autentikus, egyértelműen érződik a ’70-es évek. A kosztümök, a kocsik, a hajviselet, mind-mind nagyon sokat hozzátesznek a mocskos, alkohol áztatta, kábítószer mámoros időszakhoz.

Tehát összefoglalva egy nagyon látványos, ízes, színes-szagos lassú üresség az Apple legújabb nagy dobása. Valahogy Hollandnak nem sikerül a Pókemberen kívül értelmes projektet elvállalni. A zsúfolt szoba tökéletesen illik a Chaos Walking, Cherry, Uncharted hármashoz. Régimódi, kitalálható, nagy költségvetésű – és felesleges.

Nem érzem egy szinten a kamera mögötti-előtti talentumokat és az alapanyagul szolgáló forgatókönyvet.

Mindemellett a zsáner sem tisztázott teljesen, nem tudja eldönteni a sorozat, mi is akar lenni. Egy bűnügyi dráma, krimi vagy mentális betegségekre épülő thriller? Egyébként Akiva Goldsman egy valós bűnügy alapján írta a szövegkönyvet, de nem sok mindent emelt át az eredeti esetből, inkább csak szellemiségében követte azt, legalábbis eddig.

A zsúfolt szoba első három része megtekinthető az AppleTV+ kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: