KULT
A Rovatból

Tolcsvay László-Müller Péter Sziámi: Koldus és királyfi – egy zseniális mese dalokban elmesélve

A bemutató után Müller Péter Sziámit kérdeztük a darabról, melyben a szerepet cserélő két főhőst Ember Márk és Fülöp Kristóf alakítják. Mészáros Árpád Zsolt igazi jutalomjátékaként két nagyon erős karakterként is színpadra lép. Pavletits Béla és Haumann Máté pedig két igen eltérő jellemet hoz a történetbe.


A szomszéd kertje mindig zöldebb. Sokszor nem értékeljük, amink van és inkább a máséra vágyunk. Erről szól Mark Twain ifjúsági regénye, a Koldus és királyfi. A legendás történetből most zenés színdarab készült, melyet a Magyar Színházban mutattak be.

Tolcsvay László nem először dolgozik együtt Müller Péter Sziámival. Gyümölcsöző barátságuk eredménye a Mária Evangéliuma, az Isten pénze és a Beszterce ostroma is. A sor most a Koldus és királyfival bővült Nagy Viktor rendező felkérésére. Az örökérvényű történetet úgy vitték színpadra, hogy minden generáció számára érdekes lehet.

A sztori középpontjában két, egymásra kísértetiesen hasonlító fiatal áll, Edward, Walesi herceg és Tom Canty, aki koldusként tengeti mindennapjait. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve helyet cserélnek, hogy kiszakadjanak saját életük börtönéből. Temérdek kalanddal, veszéllyel és újdonsággal találják szembe magukat, melyek alapjaiban rengetik meg korábbi személyiségüket.

A Magyar Színház előadásában Edwardot Fülöp Kristóf alakítja, míg Tom Canty szerepében Ember Márkot láthatjuk. Mészáros Árpád Zsolt két karakter bőrében is felbukkan, VIII. Henrik, angol királyt és John Canty, koldust is remekül kelti életre. A darabban láthatjuk még többek között Jenes Kittit, Molnár Jankát, Pavletits Bélát, Haumann Mátét és Trokán Annát is. Az előadás során és utána a tapsvihar közepette is érezhető volt, hogy a közönség milyen szeretettel viszonyul a művészekhez.

Müller Péter Sziámi az előadás előtt egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy ő és Tolcsvay László is törekedtek arra, hogy kellőképpen megjelenjenek a karakterek a szövegben és a zenében egyaránt. Mindkettőjük számára nagyon élvezetes munka volt a darab elkészítése. A szerzők és a szereplők mondataiból is kiderült, hogy mennyire szerették a közös munkát és milyen egységes a csapat, amely a produkción dolgozott. A légkört is ideálisnak festették le, és érezhető volt, hogy máskor is örömmel dolgoznának ezzel az alkotóközösséggel.

Müller Péter Sziámi:

"A Koldus és Királyfi az egyik legalapvetőbb mese. Az elcserélt, vagy elrabolt sorsok története, hiszen a két fiú mellett a lovag is egy sorsától kifosztott ember. Ezt a művet nem lehet kihagyni, hiszen minden generációnak megvan az élménye arról, hogy ismeri a Koldus és királyfit. Sok darab és film született az eredeti műből, de szerintem most sikerült Tolcsvay Lászlóval egy olyan zenés darabot előállítanunk, amit nem érdemes kihagyni. A darabban két rokon sors, rokon karakter jelenik meg, mint a jing és jang, a fent és lent. Egy azonos történet, amelyben a koldus és a királyfi egy elcserélt párhuzamos történetet él meg."

Sziámit megkerestük a premier után pár nappal, hogy megtudjuk, hogy érzi magát a bemutatót követően, hogy látta, mennyire valósult meg mindaz a színpadon, amit szerző- és alkotótársaival előzőleg elképzeltek.

Elmondta, hogy a 37 dalt tartalmazó darab jobban működött, mint amiben reménykedett. Lettek benne olyan kiemelkedő pillanatok, amik miatt úgy érzi, hogy "érdemes volt ennyit melózni rajta".

„Most már pár előadás lement, nem csak a bemutató, és azt látom, hogy nagyon hálásak érte. Meg hát a Tolcsvay Lacival mi nagyon szeretjük egymást, meg sok közös meló van mögöttünk. Kimaradt egy kis idő, és ez nagyon jókor jött, fölfrissítettük ezt a munkabarátságot.”

Hozzátette, hogy nem igazán olvasott még kritikákat, de átküldtek neki két "hozsannázó" írást, elmondása szerint pedig ezektől „már pirul az ember”.

A színházi csapat is lenyűgözte: „Itt lényegében született egy új színház. Hiába egy létező társulat, felfrissült és bejött egy olyan szellemiség, amit én nagyon régóta keresek. Nagyon társulati, nagyon együttműködő, nagyon jókedvű és hihetetlen nyugati tempót diktáló stáb van. Az öltöztetőktől a koreográfuson át” – mesélte.

Elmondta, hogy bár nem szabad elkiabálni, de az előadás nagy siker. Azt is elárulta, hogy, külföldi producerek is részt vettek a bemutatón és rögtön érdeklődést mutattak a darab iránt.

„Mindenki kiemelte azt, hogy az első felvonás a feladvány miatt hosszabb és kevésbé látványos, de nagyon jó dalok vannak benne, a második pedig húz, és minden jó, amikor jó a vége. Szóval én is azt gondolom, hogy ezt így lehetett megcsinálni. Nagyon sok Koldus és királyfit láttam, színpadon, meg filmen is, és egyik sem ment igazán a dolog mélyére. Mark Twain egy egészen fantasztikus író, a gyerekkorom kedvence. A Koldus és királyfi az egy gyerekebb és felületibb történet önmagában, viszont van egy alig rejtett mélysége, én pedig ezt próbáltam beleírni.” Izgalmas a helyet cserélő két fiú története is, de mellette lehet izgulni az öccse által ellehetetlenített lovagért, és a sztori végén pedig van még egy csavar: mikor a koldusnak öltözött királyfi a koronázáskor előkerül, az ő szerepét játszó koldus megtehetné, hogy elviteti a Tower-be, és ő lehetne a király – mesélte. Ezt a feszültséget a zenében és a szövegben is próbálták megjeleníteni.

Arra a kérdésre, hogy volt-e kedvenc szerep-karaktere, azt válaszolta, hogy őszintén azt érzi, hogy minden figura kedves neki. Mivel ő írta a darabot és a verseket is, így „mindenkibe bele kellett költözni. Nagyon jó volt látni, hogy ezek a figurák feléledtek”. Beszélt arról is, hogy egy remek színész-gárdával tudtak együttdolgozni: „nagyon jók a színészek, ezt el kell mondanom” – tette hozzá. „Ha csak egyet emelhetek ki, akkor az MÁZS, mert egészen bravúros, ahogy két szélsőséget megjelenít. De mindenki kiválóan énekel. Szóval nekem ez egy örömélmény volt”.

A bemutató előtt, a zeneszerző Tolcsvay László elmondta:

"Én egy meserajongó vagyok, és szerintem a Koldus és királyfi egy zseniális mese, amely mindig aktuális marad. Milyen fantasztikus dolog lehet, hogy az ember azt elképzelheti, hogy milyen a másik sorsában benne lenni, milyen a másik ember életét egy pillanatra élni".

Képgaléria: Fotók a Koldus és királyfi előadásról (Kattints a képre a többi fotóért)

Ember Márk:

„Ez a történet nekem arról szól, hogy mennyire nem vagyunk képesek értékelni azt az életet, amit éppen élünk. És hogyan kell megtanulnunk azt, ami nekünk adatott. Sem a koldus nem veszi észre, azt hogy miféle szabadságban él a nyomora ellenére, és a királyfi sem veszi észre, hogy milyen könnyű életet élhetne akár, a korlátai mellett.”

Mészáros Árpád Zsolt:

„A Koldus és királyfi ősbemutatójára készülve megnéztem a 2000-es években forgatott Koldus és királyfi angol kosztümös filmet, és fantasztikus volt felismerni benne magyar színészeket. Nem is tudtam, hogy Molnár Piroska és Gyuriska János szerepeltek benne, ráadásul Sopronban forgatták egyes jeleneteit. Igazán inspiráló élmény volt!”

A színész a darabban két szerepet is játszik, igazi jutalomjáték a két karakter:

„Két teljesen más karaktert kell megformálnom, ami baromi nehéz, de pont ettől izgalmas. Nekem ez jutalomjáték, egy színészi ajándék. Úgy vagyok vele, hogy én nem egy állami kitüntetést kaptam, hanem ezt: egy olyan feladatot, amire nagyon büszke leszek. John Canty, a koldus apja, egy fröcsögő, röfögő, agresszív gazember, aki a túlélésért küzd London utcáin. A fiát lopásra és koldulásra neveli, hogy elkerülje a Towerbe kerülést. Egy szakadt, savanyú humorú figura, aki lehet, hogy megérdemli a sorsát, de nem minden földönfutó tehet arról, ahol van. Ezzel szemben ott van VIII. Henrik, egy erőskezű, de jólelkű uralkodó, aki egyedül neveli fiát, mert az édesanya belehalt a szülésbe. Bár betegeskedik, mégis friss gondolkodású, és az utolsó napjaiban is azon dolgozik, hogy fiát méltó uralkodóként ültesse a trónra.

Ez a két történet párhuzamosan fut, tele viszontagságokkal, ahogy a koldus és a királyfi helyet cserél. Ez nem egy szokványos adaptáció, hanem egy friss, fiatalos megközelítés, ahol Müller Péter Sziámi, Tolcsvay László, Nagy Viktor és a fantasztikus csapat egy igazán különleges előadást hozott létre.

Szó szerint ugrálok a szerepek között, mert John Canty és VIII. Henrik totál más világ. A két társadalmi réteg különbsége baromira érezhető, nemcsak a zenében, hanem az egész stílusukban is. John Canty néha rappel, a zene friss, fiatalos, néhol népi motívumokkal átszőtt. Van itt minden: lírai dalok, kemény háborús nóták, meg pátoszos, himnikus nagyzenék – egy rohadt jó egyveleg.

A két karakter hangban, mozgásban, temperamentumban is ég és föld. Az egyik harsány, nyers és agresszív, a másik lassabb, megfontoltabb, egy haldokló uralkodó. Nem egyszerű váltani közöttük, nagy kihívás. Remélem, hogy a nézők értékelik majd” – mesélte Mészáros Árpád Zsolt.

VIDEÓ: Tolcsvay László - Müller Péter Sziámi: Koldus és királyfi (Te, Kölyök!)

VIDEÓ: Egy kis kulisszatitok: így készül John Canty látványos sebhelye MÁZS arcára

A főbb szerepekben: EDWARD, walesi herceg - Fülöp Kristóf, VIII. HENRIK, angol király - Mészáros Árpád Zsolt. LADY ELIZABETH, Edward féltestvére - Jenes Kitti, LADY JANE GREY, Edward rokona - Molnár Janka, TOM CANTY, koldus - Ember Márk, JOHN CANTY, Tom apja - Mészáros Árpád Zsolt, NANCY, Tom anyja - Lőrincz Nikol, ANDREW, pap / LORD HERTFORD, udvari tanácsadó - Rancsó Dezső, MILES HENDON - Pavletits Béla, HUGH HENDON, Miles Hendon öccse - Haumann Máté, EDITH, Miles Hendon menyasszonya - Trokán Anna, REMETE, tébolyult szerzetes - Barsi Márton, FEKETE BESS - Varga Fekete Kinga.

A díszlet Horesnyi Balázs, a jelmez Rátkai Erzsébet munkája.

VIDEÓ: Fülöp Kristóf dala, aki Edward walesi herceget játsza

VIDEÓ: Pavletits Béla Miles Heldon szerepében

A Koldus és királyfi című előadás most 2025. január 12-ig van műsoron, jegyek korlátozott számban még kaphatóak.

Bővebb információk: ITT


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Negyvenéves lett az Olsen ikerpár, akik a tévéből egy 300 milliárdos birodalmat építettek
Mary-Kate és Ashley Olsen a 40. születésnapjukat ünneplik, miután a gyerekszínészi karrierjüket egy divatbirodalomra cserélték. A The Row nevű márkájuk a „csendes luxusra” épül, és szakmai díjakkal is elismerték.


Negyven éve születtek, kilenc hónaposan már egy ország ismerte őket, tizenévesen egy saját médiabirodalom élén álltak, ma pedig a „csendes luxus” egyik legbefolyásosabb márkáját irányítják a nyilvánosságtól szinte teljesen elzárkózva. Mary-Kate és Ashley Olsen 1986. június 13-án kezdődött története nem egy hollywoodi tündérmese, hanem a fegyelmezett stratégia, a makacs perfekcionizmus és a diszkréció mint legfőbb érték diadalának üzleti esettanulmánya. Az útjuk a Bír-lak (Full House) című sitcom ikonikus gyerekszerepétől a The Row nevű divatházuk kifutójáig bemutatja, hogyan lehet a gyereksztár-brandet egy felnőtt, globális presztízsű luxusvállalkozássá konvertálni, miközben a reflektorfényt tudatosan a termékre, nem pedig az arcukra irányítják.

Minden 1987-ben indult, amikor a csecsemő ikerpár megkapta Michelle Tanner szerepét az ABC családi sorozatában. A gyerekszínészekre vonatkozó szigorú munkaügyi szabályok miatt a testvérek felváltva játszották a karaktert egészen 1995-ig, ezzel egy egész generáció „tévétestvéreivé” válva. A nevük a családi televíziózás szinonimája lett, és ez a hírnév megalapozta a későbbi üzleti sikereket.

A képernyős korszakuk utolsó nagy közös dobása a 2004-es New York Minute című mozifilm volt, amely már egyfajta átmenetet jelzett a felnőtt karrier felé, és egyben le is zárta a közös színészi pályafutásukat. A film világszinten 21,3 millió dollárt, vagyis közel 6,5 milliárd forintot hozott a kasszáknál a The Numbers adatai szerint. A képernyős siker azonban önmagában nem lett volna tartós, ha a család nem épít köré egy professzionális üzleti struktúrát már a kezdetektől.

A család és Robert Thorne menedzser 1993-ban hozta létre a Dualstar Entertainment Groupot, amely ernyőként fogta össze az ikrek egyre bővülő portfólióját. A cég gyártotta a rendkívül népszerű, közvetlenül videókazettára kiadott filmjeiket és kezelte a nevükkel fémjelzett termékvonalakat.

A kontroll megszerzésében a 2004. június 13-i, 18. születésnapjuk jelentette a fordulópontot, amikor hivatalosan is a vállalat társelnökei lettek. A Dualstar-katalógus értéke pedig időtállónak bizonyult: 2015-ben a Viacomhoz tartozó Nickelodeon megszerezte a teljes archívum sugárzási jogait, ezzel igazolva, hogy a korai tartalmak generációkon átívelően is vonzóak – derül ki a Paramount hivatalos közleményéből.

Miközben a múltjukat sikeresen monetizálták, a jövőjüket már egy teljesen más iparágban, a divat zárt és elitista világában tervezték. 2006-ban New Yorkban megalapították a The Row márkát, amelynek genezise egyetlen ruhadarab, a „tökéletes fehér póló” megalkotásának vágya volt. A céljuk az volt, hogy a termék önmagáért beszélhessen, ne pedig a hírnevük adja el.

„Nem akartunk előtérben lenni, sőt, azt sem feltétlenül szerettük volna, ha tudják, hogy mi vagyunk mögötte” – magyarázta Ashley Olsen egy ritka, a márka 15. évfordulójára készült interjúban.

Ez a diszkréció és a minőség iránti elkötelezettségük lett a védjegyük. Mary-Kate a munkamoráljukat emelte ki, ami a logómentes, időtálló szabásvonalakban és a legkiválóbb anyagok használatában ölt testet.

„Azt hiszem, nagyon maximalisták vagyunk és keményen dolgozunk; mindig is így volt” – tette hozzá, rávilágítva a „csendes luxus” esztétikájának alapjaira, amelyet évekkel a trend felkapása előtt tökéletesítettek.

A piac és a szakma egyaránt igazolta a váltás sikerét. A The Row alapítói több alkalommal is elnyerték az amerikai divatszakma Oscar-díjának számító CFDA-trófeát: 2012-ben és 2015-ben az év nőiruha-tervezőinek, 2018-ban pedig az év kiegészítő-tervezőinek választották őket a CFDA hivatalos közlései szerint.

A piaci bizalmat jelzik azok a 2024-es sajtóértesülések is, amelyek szerint a Chanelt tulajdonló Wertheimer család és a L’Oréal-örökös Françoise Bettencourt Meyers vagyonkezelői is kisebbségi részesedést vásároltak a cégben, a tranzakciót egymilliárd dollár, azaz több mint 300 milliárd forint körüli cégértékelés mellett emlegetve – közölte elsőként a Bloomberg. A márka már a korai években sem félt a luxus legmagasabb szintjét megcélozni: egyik első, nagy sajtóvisszhangot kapott termékük egy kézzel varrott aligátorbőr hátizsák volt, amelynek 34 ezer dolláros (mai árfolyamon több mint 10 millió forintos) árcédulájáról a Time is írt.

A márkaépítésük kulcsa a következetes diszkréció, amely nem csupán személyes preferencia, hanem tudatos üzleti stratégia. Ritkán adnak interjút, és a magánéletüket teljes mértékben elzárják a nyilvánosság elől. Ez a hozzáállás a közösségi médiára is kiterjed; demonstratívan távol tartják magukat egy olyan korban, ahol a személyes márkaépítés szinte kötelező. Ashley egy 2017-es interjúban, amit az ABC News is szemlézett, így foglalta össze a filozófiájukat: „Nem merülünk el abban a [közösségi] világban; nincs Instagramunk vagy Facebookunk.”

Ez a távolságtartás egyfajta misztikumot és exkluzivitást kölcsönöz a márkájuknak: a termék beszél helyettük, miközben védőpajzsot vonnak maguk köré a celebkultúra zajával szemben. Ez a következetesség mutatkozott meg abban a döntésükben is, amikor nemet mondtak a Bír-lak 2016-os folytatására, a Fuller House-ra. A rajongók és a készítők is szerették volna, ha Michelle Tanner visszatér, de az ikrek elutasították a felkérést, ezzel végleg lezárva életük színészi korszakát.

Bob Boyett, a produkció egyik vezetője a People magazinnak idézte fel Ashley indoklását: „’17 éves korom óta nem álltam kamera előtt, és nem érzem komfortosnak a színjátszást’…”

Mary-Kate pedig az időzítést nevezte rossznak. Ezzel a döntéssel megerősítették új, divattervezői identitásukat, és elkerülték a nosztalgia csapdáját, amely visszarántotta volna őket a gyereksztár-skatulyába.

A képernyős korszakuk öröksége azonban pénzügyileg is jelentős maradt. Az 1995-ös Ketten az úton (It Takes Two) című filmjük 19,5 millió dolláros (kb. 5,9 milliárd forintos) mozibevételt ért el, a házivideó-forgalmát pedig 75 millió dollárra (kb. 22,8 milliárd forintra) becsülik. Ezek a számok is mutatják, mekkora üzleti gépezet épült a nevük köré már tinédzserkoruk előtt.

A kulturális hatásuk pedig kettős: egyrészt a korai munkáik a mai napig a nosztalgia tárgyát képezik, másrészt a The Row révén a divat legmagasabb köreiben is referenciaponttá váltak. A márka lényegét talán Gigi Hadid modell foglalta össze a legjobban, aki szerint a ruháik viselése felszabadító érzés: „Ettől sikkesnek és védettnek érezhetem magam.”

Kreatív univerzumuk a The Row mellett más projektekben is testet öltött. 2007-ben elindították az Elizabeth and James nevű, megfizethetőbb, kortárs márkát, amelyhez később sikeres parfümlancolat is társult. 2008-ban pedig megjelentették Influence című könyvüket, amelyben olyan ikonokkal beszélgettek, mint Karl Lagerfeld vagy Lauren Hutton, feltérképezve saját vizuális és kulturális inspirációikat. Mégis, a popkulturális státuszukat talán leginkább az a korai elismerés szimbolizálja, amikor 2004. április 29-én, alig 18 évesen közös csillagot kaptak a hollywoodi Hírességek sétányán a televíziós kategóriában, a walkoffame.com hivatalos oldala szerint. Ez a csillag egyfajta emlékműve lett annak a korszaknak, amelyet éppen maguk mögött hagytak, hogy egy új, általuk írt fejezetet kezdjenek.

A 40 éves Olsen ikrek pályafutása azt bizonyítja, hogy a hírnév nem végcél, hanem eszköz, amelyet tudatosan lehet formálni vagy akár háttérbe is lehet szorítani egy nagyobb cél érdekében. A reflektorfény helyett a minőségbe fektetett makacs munka és a következetes diszkréció az ő esetükben nemcsak egy működő üzleti modellnek bizonyult, hanem egyfajta ellenkulturális állásfoglalásnak is a mindent kipakoló, közösségi médiára épülő celebvilággal szemben. Ezzel pedig egy teljesen új iskolát teremtettek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Váratlanul elhalasztották az egyik hazai fesztivált - meglepő ajánlattal álltak elő a szervezők
A Kolorádó szervezői bejelentették, hogy az új, kálozi helyszín nehézségei miatt elhalasztják a fesztivált. A jegytulajdonosokat a Sziget szervezőinek segítségével egy csütörtöki napijeggyel kárpótolják.


A Kolorádó szervezői egy Facebook-posztban jelentették be kedd este, hogy az idei fesztivált elhalasztják, és csak jövőre rendezik meg. A döntést az új, kálozi helyszín fejlesztésével kapcsolatos nehézségekkel és a váratlanul megugró költségekkel indokolták.

Felidézték, hogy miután tavaly el kellett hagyniuk a nagykovácsi helyszínt, rengeteg energiát fektettek az új otthonuk megtalálásába. Bár Kálozon rátaláltak egy ígéretes területre, az előkészületek során egyre több akadályba ütköztek.

„Az új fesztivál megszervezésének és a helyszín kialakításának váratlanul növekvő költségei, valamint a teljes fesztiválipart sújtó piaci nehézségek elvezettek oda, hogy a nagykovácsi helyszínünkhöz nem méltó folytatást tudtunk volna csak összehozni” – írták.

A szervezők szerint ezekkel a kompromisszumokkal nem tudták volna azt az élményt nyújtani, amit a közönség megszokott tőlük, ezért a halasztás mellett döntöttek. „Nagyon sajnáljuk, hogy csak most húzzuk be a féket, de az utolsó pillanatig azon voltunk, hogy meg tudjuk csinálni” – tették hozzá.

A már megvásárolt jegyek automatikusan érvényesek lesznek a jövő évi rendezvényre.

„A felmerült nehézségeinket látva a Sziget szervezői a segítségünkre siettek, és felajánlották, hogy aki nem váltja vissza most a belépőjét, annak sem kell egy évet várnia: ajándékba kaphat egy csütörtöki Sziget-napijegyet, hogy idén se maradjon senki fesztiválélmény nélkül.”

A visszaváltás menetéről és a további részletekről minden jegyvásárlót e-mailben értesítenek a jövő hét végéig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Azért lett színész, mert ki akart szúrni az öccsével, sokáig diplomata karrierre vágyott, és négy éve stroke-ot kapott – Stellan Skarsgård 75 éves
Star Wars, A Karib-tenger kalózai, Marvel – Európai színészként a legnagyobb hollywoodi franchise-ok kapkodtak utána, a nyolc gyerekével pedig az utánpótlást is kipipálta.


Az 1951. június 13-án, Göteborgban született John Stellan Skarsgård egy nyitott és bohém értelmiségi család legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesanyja, Gudrun Larsson tanárként, édesapja, Jan Skarsgård pedig orvosként dolgozott. Nem is családnak, már-már klánnak lehetett őket nevezni, mivel Stellannak hét fiatalabb testvére volt. Ebben a folyton nyüzsgő világban azonban a szülők a szigorú hierarchia helyett a teljes egyenlőség elvét alkalmazták. Skarsgårdék ugyanis radikális humanista és ateista elveket vallottak egy olyan korszakban, amikor a svéd társadalmat még erősen átszőtték a keresztény, konzervatív tradíciók. Ők azonban kívülállók voltak, de épp emiatt összetartók is. A családi vacsorákon vérre menő politikai, történelmi és filozófiai viták zajlottak, a fiatal Stellan pedig feszült figyelemmel hallgatta a holokausztról, az emberi jogokról és az amerikai polgárjogi mozgalmakról szóló diskurzusokat.

A család életét emellett a folyamatos változás is jellemezte, Jan munkája miatt ugyanis vándoréletet éltek.

Svédország számos városában megfordultak, Stellannak azonban a költözések és az új iskolák saját elmondása szerint nem traumát jelentettek, hanem alkalmazkodóképességet tanítottak neki.

Kamaszkorában egyébként még esze ágában sem volt színésznek állni. Az igazi példaképei nem a filmvászon hősei, hanem a világpolitika alakítói voltak. Mélyen tisztelte például a tragikus sorsú svéd ENSZ-főtitkárt, Dag Hammarskjöldöt (aki 1961-ben egy repülőszerencsétlenségben hunyt el, majd posztumusz Nobel-békedíjat kapott), és fiatalon az volt a leghőbb vágya, hogy a nyomdokába lépve nemzetközi diplomata legyen. Úgy hitte ugyanis, hogy a tárgyalóasztalok mellett tehet a legtöbbet az emberiségért. A sors és egy testvéri rivalizálás azonban közbeszólt…

Bombisiker

Tizenhat éves volt csupán, amikor a svéd televízió szereplőket keresett a Bombi Bitt och jag című 1958-as minisorozathoz. Stellan egyik öccse is nagyon vágyott a szerepre, ezért Stellan is jelentkezett a meghallgatásra, részben kíváncsiságból, részben pedig azért, hogy ugrassa a testvérét. Nagy meglepetésére azonban végül ő kapta meg a címszerepet, ő lehetett Bombi Bitt. A sorozatot az akkori egyetlen svéd tévécsatorna sugározta, így sok millióan láthatták őt. Gyakorlatilag egyetlen éjszaka alatt az egész ország kedvence és tinibálványa lett. Ez a kulturális sokk pedig választás elé állította őt: a diplomácia csendes, intellektuális világát válassza, amire mindig is vágyott, vagy inkább engedjen a kamerák hívó szavának? Nos, mint azóta közismert, a világ elveszített egy diplomatát, de nyert egy zseniális színészt.

Bár Svédországban már ünnepelt sztár volt, a nemzetközi szakma 1982-ben figyelt fel rá igazán Az együgyü gyilkos című svéd drámában nyújtott megrázó alakítása kapcsán, amelyért elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál legjobb színésznek járó Ezüst Medve-díját.

Ez a siker pedig megnyitotta előtte a kapukat a tengerentúlon is. Első jelentősebb angol nyelvű szerepét az 1988-as Philip Kaufman-féle A lét elviselhetetlen könnyűsége című filmben kapta Daniel Day-Lewis és Juliette Binoche oldalán. Két évvel később már egy nagyszabású hollywoodi produkcióban, a Vadászat a Vörös Októberrében (1990) bizonyíthatott Tupoljev kapitány szerepében, 1992-ben pedig a Szelek szárnyán című sport-drámában.

Egy sorsfordító találkozás

Annak ellenére, hogy Hollywood felfedezte őt, Skarsgård művészi hitvallása jóval közelebb állt az európai szerzői filmekhez. Karrierjének egyik legmeghatározóbb mérföldköve pedig az a barátság és szakmai partnerség lett, amelyet a dán kultrendezővel, Lars von Trierrel alakított ki. Első közös filmjük az 1996-os Hullámtörés lett, amelyben egy olajfúró tornyon balesetet szenvedett, lebénult férfit alakított, a film pedig kritikai dicshimnuszok célkeresztjébe került (a női főszereplő, az akkor még szintén kevésbé ismert Emily Watson Oscar-jelölést is kapott érte), és feltette Skarsgårdot a globális filmművészet térképére. A von Trierrel való közös munka végül egy életre szóló szövetséggé alakult, amelyet később olyan filmek fémjeleztek, mint a Táncos a sötétben (2000), a Dogville: A menedék (2003), a Melankólia (2011) vagy A nimfomániás (2013).

A Hullámtörés sikere után egyébként Hollywood rádöbbent, hogy Skarsgård nagyobb szerepekben is simán alkalmazható, kifejezetten tehetséges és erős kisugárzású drámai színész, így 1997-ben mindjárt két nagy hollywoodi filmben is fontos szerepet kapott: a Good Will Huntingban Lambeau professzorként láthattuk, Steven Spielberg rendezésében, az Amistadban pedig a rabszolgaság ellen küzdő Tappan szerepét osztották rá.
Magyarországon mégsem ezek kapcsán figyelhetett fel rá először a szélesebb közönség, mivel mindkét film később került a hazai mozikba (az Amistad ’98 márciusában, a Good Will Hunting pedig csak 1999 februárjában) egy kultikus akciófilmnél, az 1998-as Roninnál, amelyben egy hidegvérű, gonosz, ex-KGB-ügynököt alakított Robert De Niro és Jean Reno oldalán. A kilencvenes évek végére tehát Skarsgård elérte azt, ami csak keveseknek sikerül: egyszerre lett az európai művészfilmek ikonja és a hollywoodi stúdiók megbízható, A-listás karakterszínésze.

Sztárcsemete-cunami

Miközben a '80-as és '90-es években gőzerővel építette nemzetközi karrierjét, otthon, Svédországban egy nyüzsgő és bohém háztartást vezetett akkori feleségével, az orvosként praktizáló My Skarsgårddal. Egy egész színészklánt köszönhetünk nekik, kezdve a legidősebb fiúval, Alexanderrel (1976), illetve Gustaffal (1980), Bill-lel (1990) és Valterrel (1995) – akik azóta (főképp az első három) szintén meghódították Hollywoodot. Sammel (1982) és az egyetlen lánnyal, a castingosként dolgozó Eijával (1992) kiegészülve Stellannak és Mynek összesen hat közös gyermeke született. Az apjuk egyébként nem akart mindenáron színészeket faragni a srácaiból. A saját gyerekkorából hozott liberális, humanista elvek alapján nevelte őket.

A Skarsgård-rezidencia Stockholmban egyfajta művészkommunának számított. Mindig nyitott ajtók, folyamatos vendégsereg, művészek, rendezők, írók, zenészek, szigorúan közösen elköltött családi vacsorák. 14 éves koruktól kezdve pedig teljesen egyenrangú félként kezelte őket, mivel Stellan mindig is elutasította a tekintélyelvű nevelést.

Amikor a legidősebb fiú, Alexander 16 évesen bejelentette, hogy nem bírja a gyerekszínészettel járó hírnevet, és inkább abbahagyja, az apja nem ellenkezett. Hagyta, hogy fia építésznek tanuljon, majd belépjen a svéd hadseregbe, mielőtt felnőttként mégis visszatért volna a színészethez (szerencsénkre). Stellan megtanította a fiainak, hogy a színészkedés nem verseny, hanem önkifejezés. Amikor Bill megkapta Pennywise szerepét az Az-filmekben, vagy amikor Alexander bezsebelte az Emmy-díjat a Hatalmas kis hazugságokért, a család egy emberként ünnepelt.

Stellan és My házassága végül a kétezres évek közepefele befuccsolt, 2007-ben váltak el. A színész azonban két évvel később, 2009-ben újraházasodott, az akkor 33 éves (tehát a nála 25 évvel fiatalabb, vagyis a legidősebb fiánál csupán egy évvel idősebb) amerikai Megan Everettet vette el, aki további két fiút szült neki: Ossiant 2009-ben, Kolbjörnt pedig 2012-ben. És micsoda meglepetés, ők is színészkednek! Stellan és Megan pedig idén januárban ünnepelték a 17. házassági évfordulójukat.

Star Wars, Karib-tenger, MCU, stroke, minden

Stellan viszonylag későn, a negyvenes évei második felében lett ismert világszerte, a népszerűsége azonban a korral egyre nagyobb lett. 2001-ben Szabó István Szembesítés című filmjében is játszott, majd jött az Arthur király 2004-ben, az ugyanabban az évben érkező Az ördögűző: A kezdetben pedig már főszerepet játszott a fiatalabb Merrin atyaként. 2006-ban került be A Karib-tenger kalózai-franchise-ba Bocskor Billként, 2008-ban óriási sikert aratott a Mamma Mia!-val, 2009-ben pedig az Angyalok és démonokkal.

2011-ben lett része Erik Selvigként a Marvel Mozis Univerzumának a Thorral (majd négy további MCU-filmben is feltűnt), és ekkor még két gigafranchise várt rá. 2021-ben ő lett Harkonnen báró a Dűnében, 2022-ben pedig a Star Wars-birodalom is a keblére ölelte az Andor című sorozattal Luthen Raelként.

És akkor még nem beszéltünk az utóbbi 10 év egyik legnagyobb tévés szenzációjáról, a 2019-es Csernobilról, amelyért többek között BAFTA-díjra és Emmyre is jelölték, a Golden Globe-ot pedig meg is kapta. Apropó, díjak. Karrierjének évtizedei alatt számos elismerésben részesült, az Akadémia azonban egészen 2026-ig figyelmen kívül hagyta őt. Csak idén, 74 évesen kapta meg az első Oscar-jelölését a norvég Érzelmi értékért a legjobb mellékszereplők közt, s bár a szobrot végül Sean Penn kapta meg (immár harmadszor) az Egyik csata a másik utánért, sokak szerint Skarsgårdot illette volna meg a díj. A külföldi filmkritikusok, úgy tűnik, jobban szeretik, a Golden Globe-ot ugyanis az Érzelmi értékért is megkapta.

2022 és 2024 között nem szerepelt semmiben, ami nem véletlen, mivel 2022-ben stroke-ot kapott, ami károsította a beszédképességét és a memóriáját. Ez pedig arra kényszerítette, hogy megváltoztassa a színészi módszerét, és más módon tanulja meg a szövegét. Szerencsére sikerült meggyógyulnia, a Dűne: Második részben (2024) tért vissza a vásznakra.

S hogy mi a következő? Nos, bár jelenleg nem forgat, két Apple TV+-os sorozata is előkészület alatt áll, illetve reméljük, lesz még lehetősége kézbe venni egy neki dedikált Oscart is, itt lenne az ideje!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Az X-akták és a Harmadik típusú találkozások után loholó Spielberg megint a földönkívüliekkel játszik, A leleplezés napja azonban 20-30 évet késett
Gondolatolvasás, telepátia, agymanipuláció, ufótempó – Steven Spielberg szerint az igazság ideát van.


Steven Spielberg sokat pihent rendezőként legutóbbi és eddigi legszemélyesebb filmje, a 2022-es A Fabelman család óta. Négy év után pedig, a 35. egész estés filmjénél visszakanyarodott ahhoz a tematikához, amely igen régóta foglalkoztatja, és amellyel a karrierje egyik legnagyobb sikerét is aratta: a földönkívüli élethez. A nagy sikerű Harmadik típusú találkozásokkal (1977) rögtön a világhírnevet meghozó A cápa (1975) után rukkolt elő, amelyben tanúi lehettünk annak, hogy miképpen zajlik le a kapcsolatfelvétel a bolygónkra látogató űrlényekkel. Majd 1982-ben, az E.T. – A földönkívüli már egy jóval szélesebb közönségnek szóló és családbarátabb felfogásban fogant egy hazatérni kívánó lény és egy kisfiú között. Mondanunk sem kell, óriási kasszasiker lett, világszinten még a Star Wars IV. rész: Egy új remény bevételét is megelőzte. 2005-ben aztán a Világok harcában a földönkívüliek egy kevésbé barátságos oldalát mutatta meg a Földet kolonizálni, az emberi fajt pedig kiirtani igyekvő alienekkel, három évvel később pedig, az Indiana Jones és a kristálykoponya királyságában (2008) ismét előjött ez a tematika, bár sokak szerint egyáltalán nem illett a sci-fis szál egy Indy-filmbe.

Azóta azonban, tehát már 18 éve Spielberg erősen hanyagolta kedvelt űrlényeit, így ideje volt már kicsit visszatérnie a kezdetekhez. Főképp, mivel A leleplezés napja sok szempontból a Harmadik típusú találkozások nyomdokain halad.

Ezúttal is átlagemberek keverednek a földönkívüliek felfedezésének kalamajkájába, akiknek vízióik vannak, és maguk sem tudják, hogyan kapcsolódnak ehhez az egészhez.

Az egyikük a matekzseni Dr. Daniel Kellner (Josh O’Connor), aki egy Wardex nevű cégnek dolgozott, akiktől ellopott egy csomó eltitkolt videófelvételt, amelyeken a Földre érkezett földönkívüli lények láthatók az utóbbi 70 évből, illetve egy nem e világból származó „eszközt” is eltulajdonított terhelő bizonyítékként. A barátnőjével, Jane-nel (Eve Hewson) együtt menekülni kényszerülenk a sötét, nagyhatalmú cég elől, amely a nyomukban lohol a vezetőjük, Noah (Colin Firth) vezetésével.

A másik szálon pedig megismerünk egy tévés időjóst, Margaretet (Emily Blunt), akin egy nap egy kardinális pinttyel való találkozás után furcsa tünetek jelentkeznek: folyékonyan beszél számára ismeretlen nyelveken (orosz, koreai stb.), tisztán látja az emberek gondolatait és emlékeit, ráadásul éppen adás közben egy nem evilági nyelven is megszólal… amit csak és kizárólag Daniel ért meg.

A szálak tehát szépen, lassan kezdenek összeérni, miközben a háttérben, egy raktárépületben egy bizonyos Hugo Wakefield (Colman Domingo) egyengeti hőseink útját, hogy mindketten épségben odajussanak hozzá.

Igen, elég nagy katyvasznak tűnik, és A leleplezés napja első hibája kapásból az, hogy túl sokáig tartja bizonytalanságban a nézőt. Jó ideig nincs fogalmunk arról, mi történik itt, miről beszélnek a szereplők, és miért csinálják azt, amit, így pedig, fogódzkodók híján inkább fárasztanak a történések, ahelyett, hogy izgalommal töltenének el. A film végére (majdnem) minden kitisztul, de addigra lehet, elveszítjük az érdeklődésünket. Mindenesetre Spielberg ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, és egy pörgős, gyönyörűen fotografált, érdekes és emlékezetes filmet tett le az asztalra, azzal legalábbis számtalan hibája ellenére sem lehet vádolni, hogy sok ilyet láttunk volna. Talán az X-aktákhoz lehetne még hasonlítani a sztorit, „az igazság odaát (vagy ideát?) van” rigmus ugyanis itt is létfontosságú.

Arra azonban készüljünk fel, hogy A leleplezés napja Daniel és Margaret kálváriájáról szól, a küzdelmükről, hogy felfedjék a földönkívüli élet létezését a világ előtt, vagyis inkább az összeesküvős-menekülős szál az erős, nem pedig a sci-fis, nem sok alient láthatunk majd az amúgy hosszú, két és fél órás játékidő alatt.

De nem is ez a lényeg itt, ahogy a Harmadik típusú találkozásoknál sem az volt: a hangsúly az odavezető úton van, amely ezúttal is emlékezetes jelenetekkel van kikövezve. Akcióból mondjuk nem kapunk sokat, de ami van, azok legalább izgisek és látványosak, főként a vonatos szekvencia pumpálja majd fel bennünk az adrenalint.

Sajnos azonban tele van a film logikátlanságokkal és cselekménybeli hiányosságokkal, amelyekről nem tudunk anélkül írni, hogy ne lőnénk le fordulatokat a történetből, ezért inkább legyen elég annyi, hogy David Koepp (aki régi cimborája Spielbergnek, hiszen együtt dolgozott vele a Jurassic Park 1-2-n, a Világok harcán, illetve a negyedik és az ötödik Indiana Joneson is) forgatókönyvét még igazán átfuthatták volna párszor Spielbergék, mielőtt nekiálltak volna leforgatni az abban leírtakat.

A leleplezés napja épp ezért mindenképpen csalódás, hiszen a mestertől, pláne ebben a tematikában sokkal jobbra számítottunk, egy olyan sztorira, amely továbbviszi a Harmadik típusú találkozásokban látottakat a XXI. századba, ehelyett azonban olyan, mintha Spielbergék még mindig a hetvenes években élnének, a modern kor vívmányait legalábbis nem szívesen használják, nem tudni, miért (ma játszódik a sztori, így kábé 10 percig tartott volna az egész film, ha Daniel és Hugo használták volna mondjuk a Twitch-et…). Megijedni azonban nem kell, hiszen még így is szórakoztató, és a nézők figyelmére érdemes A leleplezés napja, sajnos azonban már kissé idejétmúlt, 20-30 éve sokkal nagyobbat ütött volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk