KULT
A Rovatból

Többet fogunk sírni, mint nevetni A galaxis őrzői 3. részén – Kritika

Csoda, hogy megúszta a 16-os karikát a galaxis őrzőinek kalandjait lezáró harmadik epizód, amit James Gunn jóval sötétebbre és komorabbra hangszerelt az előzőeknél. Persze továbbra is hatalmas móka!

Link másolása

A galaxis őrzői volt talán az első igazán rizikós vállalkozás a Marvel Mozis Univerzumában. 2014-ben jött ki az első rész, hogy kibővítse az akkor még csak 6 éves vállalkozás 2. fázisát, ez volt a 10. film az MCU-ban. Előtte viszont olyan szuperhősök arattak sikert a mozikban, mint Vasember, Thor vagy Amerika Kapitány, vagyis széles körben régóta ismert és kedvelt karakterek. A galaxis őrzői azonban, noha egészen 1969-ig mehetünk vissza az időben az első feltűnésükig (bár az még nem ez a banda volt, Űrlord csapata csak 2008-ban bukkant csak fel a képregények hasábjain), csupán a Marvel-füzetek lapozgatóinak szívverését gyorsította fel a róluk szóló film ígérete, az átlag néző nem nagyon hallott róluk korábban (jelen sorok írója sem).

Épp ezért volt rendkívül kockázatos kiperkálni a Disney-Marvel részéről nagyjából 200 millió dollárt egy olyan filmre, amelyben egy űrzsiványokból álló szedett-vedett banda (köztük egy beszélő fával és egy beszélő mosómedvével) kalandozik a galaxis különböző pontjain.

A fő sztárnak pedig egy Chris Pratt nevű fickót szerződtettek, akit akkoriban nagyjából csak a Városfejlesztési osztály és az Everwood című sorozatok rajongói ismertek, a mozikban a legnagyobb (mellék)szerepét pedig talán a Brad Pitt-féle Pénzcsinálóban (2011) játszotta. És ha mindez még nem lenne elég, a rendezésre felkértek egy James Gunn nevű fazont, aki addig csupán két kis költségvetésű filmet rendezett, egy horrorvígjátékot (Slither: Féltél már nevetve? – 2006) és egy felnőtteknek szánt véres szuperhős-paródiát (Super – 2010), illetve forgatókönyvíróként benne volt az Elbaltázott szuperhősökben (2000), az élőszereplős Scobby Doo-filmekben (2002, 2004) és a Holtak hajnalában (2004). Adjunk hát neki 200 millió dollárt!

Szinte mindenki bukást várt A galaxis őrzőitől, a Marvel addigi első nagy lebőgését, a kétkedőket azonban gyorsan lehűtötte a premier, Gunn ugyanis összehozott egy remekbe szabott, vicces, megható, dögös, látványos, kreatív és imádnivaló űroperát, ami ráadásul 773 millió dollárt hozott a világ mozijaiból, ami akkor a harmadik legnagyobb bevétel volt az MCU-n belül, csak a Bosszúállók (2012) és a Vasember 3 (2013) előzték meg...

A folytatás sem okozott csalódást 2017-ben, szintén Gunn vezénylete alatt jött össze ugyanis 863 millió dollár, ráadásul a minőség (és menőség) is szinten maradt. Azóta pedig Űrlordék, bár több filmben is feltűntek (Bosszúállók: Végtelen háború – 2018, Bosszúállók: Végjáték – 2019, Thor: Szerelem és mennydörgés – 2022, A galaxis őrzői: Ünnepi különkiadás – 2022), egész estés, saját mozis kalanddal csak most jelentkeztek újra 6 év után.

Persze már előbb is jöttek volna, ám James Gunnt újra felhánytorgatott régi, sértő tweetjei miatt kirúgta a Disney a franchise éléről, a rivális DC-Warner pedig azonnal lecsapott rá.

Emiatt kellett tehát ennyit várni a Vol. 3-ra, mivel, bár a Disney végül visszafogadta őt, addigra leszerződött a The Suicide Squad – Az öngyilkos osztag (2021) levezénylésére, így meg kellett várni Gunnt, amíg azt befejezi.

Na de csak sikerült kivárnunk A galaxis őrzői 3. részét, ami az MCU-nak egy olyan korszakában érkezett meg, amikor épp nem nagyon találnak valamirevaló fogást a mindent átívelő sztorin, a Bosszúállók: Végjáték óta legalábbis sokat romlott az átlagszínvonal a hullámzó 4. fázisra. Az 5. ráadásul a Marvel egyik leggyengébb darabjával, a Hangya és a Darázs – Kvantumániával startolt idén februárban. Szóval köszönjük meg szépen együtt James Gunnak, hogy visszaadta a Marvel becsületét, és hogy talán A galaxis őrzői lett az első trilógia az MCU-n belül, amelynek mindhárom része kifejezetten jól sikerült (az Amerika Kapitánynak az első, a Vasembernek, a Thornak és a Pókembernek a második, a Hangyának pedig a harmadik részével voltak gondok).

A 3. rész kapásból magasról tesz a Marvel univerzumának többi darabjára. Nincsenek benne más szuperhősök, talán még egy-egy utalás erejéig sem (s ehhez igazodik a stáblista utáni két jelenet is), ez a sztori csak és kizárólag Űrlordékról szól, vagyis a film egy önálló entitás a manapság mindent behálózó univerzumon belül.

A csapat jelenleg Űrlordból (Chris Pratt), Nebulából (Karen Gillan), Draxből (Dave Bautista), Mordályból, Grootból és Mantisból (Pom Klementieff) áll, hiszen Gamora (Zoe Saldana) ugyebár Thanos általi halálát lelte a Végtelen háborúban, a Végjátékban pedig egy múltbeli Gamora tűnt fel ismét, aki nem ismeri sem Űrlordot, sem a többieket, így nem is igazán foglalkozik velük.

A sztori középpontjába ezúttal Mordály került, akinek történetét Gunn már régóta el akarta mesélni, hiszen eddig csupán ködös, elharapott mondatfoszlányokat kaptunk arról, hogy ő honnan ered, és miért olyan, amilyen (egy két lábon járó, beszélő, nem mellesleg pedig technikailag zseni mosódmedve). Most megismerhetjük Mordály szomorú és sötét múltját, amelynek során egy magát Evolúció Mesterének hívó gaz (Chukwudi Iwuji kétségtelenül a franchise leginkább utálható gonoszát hozza) vétlen, aranyos állatkákból próbált először gépi, majd emberi mutánsokat létrehozni, hogy megalkossa később a tökéletes társadalmat. Mindeközben pedig a jelenben a szuverének megbízásából Adam Warlock (Will Poulter), egy amolyan űrbeli aranyozott Superman csapódik be az őrzők közé, hogy magával vigye Mordályt, s bár a támadását visszaveri a banda, a mosómedvén súlyos sebet ejt, így a többiek nyakukba veszik a galaxist, hogy megmentsék a barátjukat.

A galaxis őrzői: 3. részt (a fentiek tükrében talán nem meglepő módon) Gunn sötétebbre festette a korábbiaknál. Jóval több benne a dráma és talán kevesebb a humor. Persze azért az utóbbiból is akad bőven, ahogy azt tőle és a franchise-tól megszokhattuk, de a hangsúly a traumatikus múlton van, Mordály sztorija pedig valóban szívettépő.

Az állatkedvelő nézők legalábbis átélhetnek néhány kimondottan kemény pillanatot is. A finálék kapcsán persze megszokhattuk a baljósabb, fajsúlyosabb, komorabb képsorokat, mindazonáltal Gunn nem felejtette el, hogy ez azért mégiscsak egy A galaxis őrzői-film, így a rajongók kielégítése sem maradhatott el: vizuálisan kreatív és szuperlátványos jelenetek, eszement helyszínek, vicces beszólások és szituk, nem mellesleg pedig annyiféle fura, visszataszító, idegen és ötletes lény/maszk/jelmez sorjáz benne, amennyit a Men in Black vagy a Dr. Moreau szigete is megirigyelhetne. Kétségtelenül ott lesz a film helye a 2024-es legjobb látvány és legjobb smink/maszk Oscar-kategóriáiban.

A színészek kapcsán sincs persze panasz most sem, úgy hozzák a karaktereiket, ahogy azt tőlük elvárjuk, Nebula az első rész óta bejárt karakteríve pedig egészen csodálatos. Gunn egyébként hozta a kedvenc színészeit, a Peacemaker – Békeharcosból például itt van a már említett Chikwudi Iwuji, valamint Jennifer Holland (aki egyúttal a rendező felesége) is, Nathan Fillion sem maradhat ki a jóból, Az öngyilkos osztagból pedig áthívta Daniela Melchiort egy kisebb, aranyos szerepre.

Mindent összevetve tehát A galaxis őrzői: 3. rész az MCU-n belül mindenképp az emlékezetesebb darabok sorát erősíti, Gunn talán a legjobb filmet hozta össze a Bosszúállók: Végjáték óta, ami nem kis szó, tekintve, hogy azóta 4 év telt el. A galaxis őrzőit pedig kilencéves pályafutásuk során örökre a szívünkbe zártuk, mert bár nem mindig cselekednek helyesen, nem mindig tudják, mi illendő és mi nem, s nem mindig folyamodnak céljaik elérésében a többség által megfelelőnek gondolt eszközökhöz, a szívük nagyon is a helyén van, egy hőshöz pedig ennyi elég is. Azért reméljük, nem utoljára láttuk őket!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Botrány az Eurovízión: Rögtön eltörte a trófeáját, majd az egyik ujját is a győztes
A svájci győztes, Nemo olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.

Link másolása

Korábban mi is megírtuk, hogy az idei évben egy svájci előadó vehette át az Eurovíziós Dalfesztivál trófeáját. Nem sokkal később azonban nemhogy a trófeát törte el az énekes, de elmondása szerint még az ujját is.

Május 11-én, szombaton tartották a 2024-es Eurovíziós Dalfesztivál nagydöntőjét a svédországi Malmőben, ahol összesen 25 ország képviseltethette magát, ugyanis Hollandiát korábban kizárták a versenyből, erről itt írtunk.

Az idei Eurovíziós Dalfesztivált az összpontszám (591 pont) alapján végül a svájci Nemo nyerte meg. Miután a magát nembinárisnak valló – s ezzel a dalfesztivál történelmének első nembináris győzteseként – 24 éves svájci énekes-dalszerző átvette a trófeát, katasztrófa történt a színpadon.

Nemo teljesen meghatódott, azonban olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Farokméregetés, szó szerint – A Talpig férfiban nincs tabu, és Jeff Daniels még sosem volt ilyen imádnivalóan ütnivaló
Az amerikai jog, társadalmi igazságtalanságok, hatalmi játszmák, fekete humor: a Netflix új minisorozata sokakat kiakaszt majd, mégis üdítő, hogy mennyire nem veszi magát komolyan.

Link másolása

Mielőtt még bármit is leírnánk a Talpig férfiről, érdemes megemlíteni, hogy az új Netflix-sorozat mögött az a David E. Kelley áll kreátorként és íróként, aki valódi veterán a szakmában, s olyan szériák elkészítése fűződik a nevéhez többek között, mint a Kisvárosi rejtélyek (1992-1996), a Chicago Hope kórház (1994-2000), az Ally McBeal (1997-2002), az Ügyvédek (1997-2004), a Boston Legal – Jogi játszmák (2004-2008), a Hatalmas kis hazugságok (2017-2019), a Tudhattad volna (2020), a Kilenc idegen (2021), a Szerelem és halál (2023) vagy Az igazság ára (2022-2023). Nem mellesleg pedig már több mint 20 éve Michelle Pfeiffer férje és két gyermekének apja.

A Talpig férfi pedig abszolút beilleszkedik Kelley filmográfiájába, tekintve, hogy most is fontos szerepet kap a történetben az amerikai jog, a társadalmi igazságtalanságok, a hatalmi játszmák és a kissé fekete humor.

A sztori azonban ezúttal nem saját, Az igazak és a Hiúságok máglyjája írója, Tom Wolfe 1998-ban kiadott, azonos című könyve (A Man in Full) szolgáltatta hozzá az alapot.

Az Atlantában játszódó történet több különböző szálon pörög, amiket összekötnek az egymással folyamatosan kapcsolatban lévő szereplők. A legfőbb szál a milliárdos ingatlanmogul Charlie Crokert (Jeff Daniels) követi, aki csődközeli helyzetbe kerül, amikor a bankja szeretné behajtani tőle a valóban tetemes hiteltartozását. A banknál dolgozó Raymond Peepgrass (Tom Pelphrey-t többek között az Ozarkból, a Vasökölből, a Mankből, az Odakinnből és a Szerelem és halálból ismerhetjük) különösen pikkel az arrogáns Crokerre, mindenképp szeretné őt tönkretenni. Charlie persze mindent megtesz azért, hogy ne veszítse el a birodalmát és a befolyását.

Emellett megismerjük Charlie titkárnőjét, Jillt (Chanté Adams) és annak férjét, Conradot (John Michael Hill), aki feketeként rendőri brutalitás áldozatává válik, és amikor reflexből visszaüt, büntetlen előélete ellenére börtönbe zárja és meghurcolja őt az amerikai igazságszolgáltatás rendszere.

Charlie ügyvédje, az idealista (és szintén fekete) Roger White (Aml Ameen) próbálja őt kihozni a rácsok mögül, nem sok sikerrel.

Illetve ott van még Atlanta polgármestere, a simlis és álszent Wes Jordan (William Jackson Harper), aki a választások előtt szeretné minél rosszabb színben feltüntetni a riválisát, és Charlie segítségét kéri, hogy a másik jelölt egykori évfolyamtársaként hozza nyilvánosságra annak szexuális zaklatásos ügyét, cserébe megpróbálja elintézni, hogy a bank leszálljon róla.

És akkor még nem említettük Charlie naivnak tűnő, de nagyon is határozott exfeleségét, Marthát (Diane Lane), akit Raymond próbál elcsábítani és behálózni, mivel ezzel szintén szeretne odapörkölni Charlie-nak.

Ezek a fő csapásvonalai a Talpig férfinek, amelyre egyfajta Utódlás-utódként is tekinthetünk, hiszen a kapitalizmus nagy játékosai esnek itt egymásnak, valóban szimpatikus karaktereket pedig alig találni, legalábbis köztük nem nagyon, inkább az anyagiakat tekintve „lejjebb elhelyezkedő” társadalmi rétegekben érdemes kutakodni.

Egy miniszériáról van szó, tehát csupán hat epizód állt a készítők rendelkezésére ahhoz, hogy kellőképp kibontsák ezt a szerteágazó sztorit, így azzal nem lehet támadni a Talpig férfit, hogy unalmas lenne.

A sorozathoz képest szűk játékidő alatt rendesen pörögnek az események, ám sajnos Kelley, kiegészülve két rendezőjével, a színésznőként Oscar-díjas Regina Kinggel (Egy éj Miamiban…) és Thomas Schlamme-vel (Elbaltázott nászéjszaka, Foglalkozásuk: amerikai, Az elnök emberei) nem is tudtak odafigyelni minden szálra kellőképp, s ami még nagyobb hiba, képtelenek voltak azokat közös nevezőre hozni, így egy felettébb csapongó történetvezetés lett a jussunk, ahol mindenbe belekapnak egy kicsit, de semmit nem bontanak ki igazán.

A Talpig férfi így inkább egy szellős melodráma, mintsem az amerikai társadalom gúnyosan csipkelődő szétcincálása. King és Schlamme mindenesetre folyamatosan tartják a tempót, és tudják, hogyan kell használni az egyébként parádésan pöffeszkedő Jeff Daniels karakterének monumentális egóját, amely a történések hatására részről részre leereszt.

Akadnak emlékezetes jelenetek is, mint például, amikor Charlie úgy próbál megnyerni magának befektetőként egy liberális házaspárt, hogy megmutatja nekik, hogyan tenyésztik a lovakat; Charlie és bankár ellenfele, Harry (Bill Camp) kvázi tettlegességig fajuló acsarkodásai pedig a minisorozat abszolút csúcspontjai. A sokáig szimbolikusan értendő farokméregetést ugyanakkor a meglepő és teljesen abszurd fináléban szó szerint kell érteni…

Azt nem lehet elvitatni a Talpig férfitől, hogy ne lenne szórakoztató, az viszont vitathatatlan, hogy nem lő túl magasra. Érezni, hogy az alkotók sem vették igazán komolyan ezt egészet, és ez sugárzik a rendezésből, a párbeszédekből és a színészvezetésből is. Így nézőként sem vesszük túl komolyan, és gyorsan töröljük is majd az emlékeinkből, amíg azonban tart, kétségtelenül leköt. Talán csak Conrad börtönös szála az, ami valódi izgulnivalóval (és néhány „ökölszorító” jelenettel) szolgál, ám Jeff Daniels és a többiek ripacskodása is megér egy misét, persze kizárólag azoknak, aki nem várnak mindettől túl sokat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sikerült megfejtenie a Mona Lisa rejtélyét – állítja egy olasz geológus-művészettörténész
Megtalálta a tájat, ami előtt Leonardo megfestette a művészettörténet leghíresebb portréját.

Link másolása

Meglepő magyarázattal állt elő egy geológus a Mona Lisa eredetéről. Leonardo Da Vinci festménye régóta foglalkoztatja az embereket, sokan szerették volna már megfejteni, hogy hol készült a sejtelmesen mosolygó nő portréja. Vitáztak már arról, hogy valódi-a háttér, vagy csak egy képzeletbeli táj?

Az olasz geológus, aki egyben művészettörténész is, azt állítja, hogy megoldotta az évszázados rejtélyt - írja a The Guardian.

Ann Pizzorusso hosszú kutatás után arra jutott, hogy a festő a Comói-tó partján lévő, lombardiai Lecco városának számos felismerhető vonását felhasználta. Szerinte beazonosította:

- a hidat (a 14. századi Azzone Visconti-híd),

- a tavat (a Comói-tó mellett található Lago di Garlate)

- a hegyvonulatot (az Alpok dél-nyugati része, amely a Garlate-tó fölé magasodik).

Azt dokumentumok is igazolják, hogy Leonardo járt ezen a vidéken.

Voltak már hasonló elméletek arról, hogy a képen látható táj az észak-olaszországi kisváros, Bobbio környékét ábrázolja. Egy másik szerint a toszkán település, Arezzo hídja látható rajta.

A geológus szerint azonban nem elég a hidat figyelembe venni, mert sok hasonló épült abban az időszakban Európában.

"Mindenki a hídról beszél, de senki nem hozza szóba a földrajzot. A geológusok nem nézegetnek képeket, a művészettörténészek pedig nem foglalkoznak a geológiával. A művészettörténészek mindig azt mondják, hogy Leonardo a képzelőerejét használta, de ha odaadod ezt a képet a világ bármelyik geológusának, ugyanazt fogja mondani, amit én is mondtam Leccóról. Már azok is látják a hasonlóságot, akik nem földrajtudósok"

– mondta a szakértő.

Szerinte most már minden kétséget kizáróan sikerült bizonyítania, hogy megtalálta a helyszínt, ami Mona Lisa mögött látható.

Az ArtWatch UK szervezet igazgatója, Michael Daley szerint sok spekuláció hallható, de Pizzorusso állításai meggyőzőek. A Louvre egyik tanácsadója szerint is Pizzorusso tökéletesen birtokában van a táj beazonosításához szükséges tudományos ismereteknek.

A geológus a napokban mutatja be a bizonyítékokat egy konferencián.

Forrás: 24.hu

A festmény már többször próbálták megrongálni, legutóbb levest öntöttek az üvegére.

Link másolása
KÖVESS MINKET: