KULT
A Rovatból

Titkos invázió két rész után - Olykor izzadságszagú, de abszolút nézhető

Disney+-ra felkerült a Marvel legújabb sorozata. Pont olyan, amilyennek elképzeltük? Középszer ez is, vagy végre meglep minket azt egeres vállalat?

Link másolása

Cikkünk tárgya, a Disney+-os Titkos invázió egy erősen lebutított verziója a 2007-es képregényfolyamnak, amit talán a Végtelen köves történetvonalhoz lehetne hasonlítani az MCU világában. Ez egy nagyon összetett képregény történet volt az új Bosszúállók főszereplésével, de találkozhatunk még más hősökkel is, mint például Póknő, Elektra és Hank Pym. Tehát egy nagyívű, több szereplős kémtörténet, ami próbál lenni a streaming sorozat is.

A filmsorozat első epizódjából bátran levonhatjuk azt a következtetést, hogy sokkal kisebbre vették a téteket, a szereplőket és a költségvetést. Főszereplőnek megtették Nick Furyt (Samuel L. Jackson), aki visszatér a Földre, amit hosszú időre elhagyott. Ezt a Pókember Idegenben című film stáblista utáni jelenetéből tudtunk meg 2019-ben.

Régóta tervezték ezt a Titkos invázió szálat, kár hogy csak a TV képernyőkre jutott el.

A történet kezdete, hogy egy Talos nevű skrull (Ben Mendelsohn) - Nick barátja a Marvel kapitány óta - feleségét megölték és ezért Fury visszatér a Földre, hogy kiderítse mi történt. Gravik (Kingsley Ben-Adir), egy skrull szélsőséges, aki úgy gondolja, a Föld lesz népének új anyabolygója. Behálózta Talos lányát G’iaht (Emilia Clarke) és valószínűsíthetőleg ő ölte meg Talos feleségét is. Gravik ki akarja írtani az emberiséget, hogy átvegye bolygónk felett az uralkodást, mindezt a háttérből, amolyan gyíkemberesen.

Az első rész egy tipikus felvezető epizód volt. Lassan indult be, Fury szokásához híven felvette a kapcsolatot régi kontaktjaival és elkezdte az információszerzést. Jó újra látni az eredeti színészek által játszott Maria Hillt, Everett Rosst, James Rhodest. Attól függetlenül, hogy kémthrillernek hirdették, egy-egy akciót azért láthatnak a nézők, de nem túl sokat.

Sokszor érződik, a kisebb költségvetés, ami nem megszokott egy Marvel produkció esetében.

Valószínűleg nagyobb nevű színészekre több pénz ment el, mint a díszletekre és az effektekre. Visszatért Jackson, Mendelsohn, Don Cheadle, Martin Freeman, Cobie Smulders és mint új szereplő csatlakozott a stábhoz Clarke, Ben-Adir és Olivia Coleman. Ilyen hollywoodi névsor nagy dolognak számít egy streaming sorozattól.

A rendezés korrekt, bár nem nevezném formabontónak, a fényképezés a szokásos Marvel minőség, voltaképpen minden egy MCU sorozat színvonalán mozog. Az effektek egyértelműen gyengébbek, de mivel csökkentettek az eredeti történet ívén, ezért bele fognak férni a költségvetésbe.

A robbanások és üldözések korrektek, az átváltozások nem zavaróak, ritkán rángatják csak szerencsére a kamerát.

Egyértelműen egy lassabb, unalmasabb bevezető rész volt az első, míg a második már jelentősen előrébb viszi a cselekményt.

A folytatás a múltban kezdődik, kicsit gyengének tűnik itt a Samuel L. Jackson megfiatalítás vizuális effektje. Nem az a baj, hogy nem tudjuk egy jelenlegi mozifilm mellé rakni a CGI-t, de a 2019-es Marvel kapitányban jobban nézett ki a fiatal Jackson – mondjuk az egy mozifilm volt, ki tudja mennyivel nagyobb költségvetéssel. Később megérkezünk a jelenbe, ahol elkezd működni a cselekmény.

Sokkal sodróbb, jobb a tempó, mint az első rész esetében.

Aki kicsit félt tőle, hogy nagyon le fog ülni a történet, annak van egy jó hírem: nem úgy tűnik. A kezdéshez képest egyértelmű fejlődést mutat. A kérdés az, hogy vajon ez a tendencia megmarad-e. Kétlem, de ki tudja. Az alapkonfliktus működik, érthető mindenki motivációja, a színészek erősek, bár eddig Clarke és Ben-Adir nem sokat mutatott a gonosz oldalból, azért Jackson-Mendelsohn kettős viszi a prímet. Velük elnéznék egy egészestés filmet is.

Mindkét rész végét próbálták valami sokkolóval, érdekessel, vagy cliffhangerrel zárni, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Olykor izzadságszagú, de abszolút nézhető a Titkos invázió. Ha egy képregényrajongó túl tud lépni azon, hogy erősen megcsonkították az alapművet, akkor egyértelműen jó szórakozás.

Sokan Amerika kapitány – A tél katonája hangulatot vártak a szériától, ez eddig nem jött át, de érződik a próbálkozás a készítők részéről.

Nem lesz maradandó a Titkos invázió, de úgy érzem érdemes megnézni mi lesz a vége. Vannak még ütőkártyák a Marvel kezében. A Titkos invázió első két része megtekinthető a Disney+-on.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: