The Voice: jó énekléssel is ki lehet esni, a zsűriszékbe viszont autotune-nal is beülhetsz
Elsőre furcsának tűnt, hogy az RTL a jól bejáratott X-Faktor helyett másik zenei tehetségkutató formátumot hoz be. Ráadásul a The Voice-t, aminek egy évada már lement itthon a konkurens TV2-n. Nem volt túl sikeres, igaz, a TV2 igazi hungarikumként még a Big Brotherrel is képes volt megbukni.
Az első adást megnézve el kell ismernem, jó döntést hozott a csatorna. Először is, magamon is észrevettem, hogy a X-Faktor kezdett kissé rutinszerűvé válni, az utóbbi időkben kicsit untam is már. Jön az ősz, kezdődik az iskola és jönnek az X válogatók, a végén pedig nyer ByeAlex. Izgalmat legfeljebb az jelentett, ki lesz adott évben a női mentor.
Legszembetűnőbb sajátossága más tehetségkutatókkal szemben, hogy a zsűritagok (itt coach a nevük) az első fordulóban háttal ülnek, a jelentkezőnek csupán a hangját hallják.
Ha úgy gondolják, szeretnék a versenyzőt a csapatukban, megnyomják a gombot. Csupán ekkor – vagy ha nem nyomnak gombot, akkor a produkció után – fordul meg a székük, hogy lássák is, ki áll a színpadon. (Látszik, hogy öregszem, az első gondolatom az volt, én biztos elszédülnék a sok forgástól.)
Ezzel kiiktatják a hasonló műsorok egyik nagy gyengeségét, miszerint rendszeresen továbbjuttatnak olyanokat, akik nem jó énekesek, viszont érdekes, eladható személyiségek.
Itt nem kell végignézni a hiányos önismeretű pancsereket sem. Vélhetően már az előválogatásnál kiszűrik őket. Az első adásban tíz jelentkezőből kettőnél nem fordult meg egyik coach sem, pedig ők is elég jól énekeltek. (Szerény véleményem szerint jobban mint némelyik továbbjutó.)
Bevallom, amikor bejelentették, kikből áll a The Voice zsűrije, felvontam a szemöldökömet. Miklósa Erika személye nem szorul magyarázatra. Elismert operaénekes, aki szívesen kirándul más műfajokba, az ő imidzsébe egy Voice abszolút beleillik.
Trokán Nóra sikeres színésznő, aki ha nem is épített énekesi karriert, azért tud énekelni. Többek között a Nagy Duettben hallhattuk, Caramel oldalán.
A másik két zsűritag személye viszont jócskán vet fel kérdéseket. Előre bocsátom, Curtis és Manuel is olyan műfajokat képvisel, amelyek tőlem nagyon távol állnak, ezért még azt sem tudom megítélni, mennyire tehetségesek abban, amit csinálnak. Az tény, hogy tudnak a színpadon létezni, de részemről ennyi.
Curtisről azt azért tudni lehet, hogy elég gázos dolgai vannak. Majka sem véletlenül szakított vele, többször is. Nemcsak koncertekről késik el, de a Sztárban sztár egyik felvételén sem jelent meg annak idején, amiért ki is zárták a celebvetélkedőből.
Lehet, hogy azóta sikerült összeszednie magát, de mindenképp kockázatot jelent. Persze nem kizárt, hogy pont ezért esett rá a választás, egy két lábon járó időzített bomba megfűszerezi a show-t. Kérdés, mennyire korrekt rábízni olyan felelősséget, ami a zenei mentorkodással jár. Mondjuk önbizalomból nincs nála hiány, de hát a nagy arc önmagában édes kevés.
Aztán itt van Manuel, aki pár éve került a szakmába. Erősen kérdéses, hogy egy fiatal, kezdőnek számító énekes, ha még olyan tehetséges is, képes-e másokat (akár nála idősebbeket is) segíteni a felkészülésben, fejlődésben. Az efféle szerephez nem árt némi élettapasztalat.
Különösen nagy volt a kontraszt a coachok közös nyitó éneklésénél, ahol Manuel részénél erősen befigyelt az autotune.
Csak összehasonlítás végett, az előző Voice zsűrijében Malek Andrea, Somló Tamás, Mező Misi és Caramel ült.
Bár azt reméltem, jobb döntéseket hoz a zsűri, ha csak a hangra figyel, tévedtem. Rögtön az első versenyzőt, a 14 éves Dani Jánost az égbe magasztalták, pedig szerintem kissé hamiskásan énekelt, és nem túl érdekesen. Amúgy én a coachokon is azt láttam, hogy a dal második felénél már nem tudtak mit kezdeni magukkal, mindenféle pótcselekvésbe kezdtek.
Ennek kapcsán megjegyezném, valaki elmagyarázhatná Curtisnek, hogy mit jelent az, ha valaki felrobbantja a színpadot. A „Szállj fel magasra” című dallal még soha senki nem robbantotta fel a színpadot, maga Révész Sándor sem.
A versenyzők között érdekes színfolt a kuvaiti-magyar rapper, aki jó figura, de változatlanul nem gondolom, hogy a rapnek énekversenyben a helye. Nyugodtan szervezhetnek rapversenyeket, biztos lenne közönsége.
Mindig vannak újra próbálkozók, őket ezúttal Kovács Harmat képviselte, Kovács Gyopár húga, akit pár éve az X-Faktorban láthattunk már. Akkor a mentorházig jutott. Sokat fejlődött a még most is csupán 17 éves lány, az első válogatóból ő a favoritom.
Kiemelem még Szabó Bencét, aki a Reptért énekelte más felfogásban. Szép hangú, érzékeny fiú, sok minden rejtőzhet még benne.
Nem sorolom fel egyenként az összes versenyzőt, akit érdekel, úgyis visszanézi őket. Azt azonban még meg kell említenem, hogy értetlenül állok Gálos Vica és Márkus Liza kiejtése előtt. Szó se róla: tök jó lenne egy olyan erős mezőny, ahová ez a két lány nem fér be, de ez egyelőre még nem az.
Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.
– írják a közleményben.
Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.
1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.
Korábban mi is megírtuk, hogy az idei évben egy svájci előadó vehette át az Eurovíziós Dalfesztivál trófeáját. Nem sokkal később azonban nemhogy a trófeát törte el az énekes, de elmondása szerint még az ujját is.
Május 11-én, szombaton tartották a 2024-es Eurovíziós Dalfesztivál nagydöntőjét a svédországi Malmőben, ahol összesen 25 ország képviseltethette magát, ugyanis Hollandiát korábban kizárták a versenyből, erről itt írtunk.
Nemo teljesen meghatódott, azonban olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.
Graham saying “dont break the trophy” followed by the clink of Eurovision 2024 winner Nemo smashing the trophy is iconic #Eurovision pic.twitter.com/DgH9ziJmsH— Louie Rowe (@louierowe_) May 11, 2024
Farokméregetés, szó szerint – A Talpig férfiban nincs tabu, és Jeff Daniels még sosem volt ilyen imádnivalóan ütnivaló
Mielőtt még bármit is leírnánk a Talpig férfiről, érdemes megemlíteni, hogy az új Netflix-sorozat mögött az a David E. Kelley áll kreátorként és íróként, aki valódi veterán a szakmában, s olyan szériák elkészítése fűződik a nevéhez többek között, mint a Kisvárosi rejtélyek (1992-1996), a Chicago Hope kórház (1994-2000), az Ally McBeal (1997-2002), az Ügyvédek (1997-2004), a Boston Legal – Jogi játszmák (2004-2008), a Hatalmas kis hazugságok (2017-2019), a Tudhattad volna (2020), a Kilenc idegen (2021), a Szerelem és halál (2023) vagy Az igazság ára (2022-2023). Nem mellesleg pedig már több mint 20 éve Michelle Pfeiffer férje és két gyermekének apja.
A sztori azonban ezúttal nem saját, Az igazak és a Hiúságok máglyjája írója, Tom Wolfe 1998-ban kiadott, azonos című könyve (A Man in Full) szolgáltatta hozzá az alapot.
Az Atlantában játszódó történet több különböző szálon pörög, amiket összekötnek az egymással folyamatosan kapcsolatban lévő szereplők. A legfőbb szál a milliárdos ingatlanmogul Charlie Crokert (Jeff Daniels) követi, aki csődközeli helyzetbe kerül, amikor a bankja szeretné behajtani tőle a valóban tetemes hiteltartozását. A banknál dolgozó Raymond Peepgrass (Tom Pelphrey-t többek között az Ozarkból, a Vasökölből, a Mankből, az Odakinnből és a Szerelem és halálból ismerhetjük) különösen pikkel az arrogáns Crokerre, mindenképp szeretné őt tönkretenni. Charlie persze mindent megtesz azért, hogy ne veszítse el a birodalmát és a befolyását.
Charlie ügyvédje, az idealista (és szintén fekete) Roger White (Aml Ameen) próbálja őt kihozni a rácsok mögül, nem sok sikerrel.
Illetve ott van még Atlanta polgármestere, a simlis és álszent Wes Jordan (William Jackson Harper), aki a választások előtt szeretné minél rosszabb színben feltüntetni a riválisát, és Charlie segítségét kéri, hogy a másik jelölt egykori évfolyamtársaként hozza nyilvánosságra annak szexuális zaklatásos ügyét, cserébe megpróbálja elintézni, hogy a bank leszálljon róla.
És akkor még nem említettük Charlie naivnak tűnő, de nagyon is határozott exfeleségét, Marthát (Diane Lane), akit Raymond próbál elcsábítani és behálózni, mivel ezzel szintén szeretne odapörkölni Charlie-nak.
Egy miniszériáról van szó, tehát csupán hat epizód állt a készítők rendelkezésére ahhoz, hogy kellőképp kibontsák ezt a szerteágazó sztorit, így azzal nem lehet támadni a Talpig férfit, hogy unalmas lenne.
A sorozathoz képest szűk játékidő alatt rendesen pörögnek az események, ám sajnos Kelley, kiegészülve két rendezőjével, a színésznőként Oscar-díjas Regina Kinggel (Egy éj Miamiban…) és Thomas Schlamme-vel (Elbaltázott nászéjszaka, Foglalkozásuk: amerikai, Az elnök emberei) nem is tudtak odafigyelni minden szálra kellőképp, s ami még nagyobb hiba, képtelenek voltak azokat közös nevezőre hozni, így egy felettébb csapongó történetvezetés lett a jussunk, ahol mindenbe belekapnak egy kicsit, de semmit nem bontanak ki igazán.
Akadnak emlékezetes jelenetek is, mint például, amikor Charlie úgy próbál megnyerni magának befektetőként egy liberális házaspárt, hogy megmutatja nekik, hogyan tenyésztik a lovakat; Charlie és bankár ellenfele, Harry (Bill Camp) kvázi tettlegességig fajuló acsarkodásai pedig a minisorozat abszolút csúcspontjai. A sokáig szimbolikusan értendő farokméregetést ugyanakkor a meglepő és teljesen abszurd fináléban szó szerint kell érteni…
Azt nem lehet elvitatni a Talpig férfitől, hogy ne lenne szórakoztató, az viszont vitathatatlan, hogy nem lő túl magasra. Érezni, hogy az alkotók sem vették igazán komolyan ezt egészet, és ez sugárzik a rendezésből, a párbeszédekből és a színészvezetésből is. Így nézőként sem vesszük túl komolyan, és gyorsan töröljük is majd az emlékeinkből, amíg azonban tart, kétségtelenül leköt. Talán csak Conrad börtönös szála az, ami valódi izgulnivalóval (és néhány „ökölszorító” jelenettel) szolgál, ám Jeff Daniels és a többiek ripacskodása is megér egy misét, persze kizárólag azoknak, aki nem várnak mindettől túl sokat.
Sikerült megfejtenie a Mona Lisa rejtélyét – állítja egy olasz geológus-művészettörténész
Meglepő magyarázattal állt elő egy geológus a Mona Lisa eredetéről. Leonardo Da Vinci festménye régóta foglalkoztatja az embereket, sokan szerették volna már megfejteni, hogy hol készült a sejtelmesen mosolygó nő portréja. Vitáztak már arról, hogy valódi-a háttér, vagy csak egy képzeletbeli táj?
Az olasz geológus, aki egyben művészettörténész is, azt állítja, hogy megoldotta az évszázados rejtélyt - írja a The Guardian.
Ann Pizzorusso hosszú kutatás után arra jutott, hogy a festő a Comói-tó partján lévő, lombardiai Lecco városának számos felismerhető vonását felhasználta. Szerinte beazonosította:
- a hidat (a 14. századi Azzone Visconti-híd),
- a tavat (a Comói-tó mellett található Lago di Garlate)
- a hegyvonulatot (az Alpok dél-nyugati része, amely a Garlate-tó fölé magasodik).
Azt dokumentumok is igazolják, hogy Leonardo járt ezen a vidéken.
Voltak már hasonló elméletek arról, hogy a képen látható táj az észak-olaszországi kisváros, Bobbio környékét ábrázolja. Egy másik szerint a toszkán település, Arezzo hídja látható rajta.
A geológus szerint azonban nem elég a hidat figyelembe venni, mert sok hasonló épült abban az időszakban Európában.
– mondta a szakértő.
Szerinte most már minden kétséget kizáróan sikerült bizonyítania, hogy megtalálta a helyszínt, ami Mona Lisa mögött látható.
Az ArtWatch UK szervezet igazgatója, Michael Daley szerint sok spekuláció hallható, de Pizzorusso állításai meggyőzőek. A Louvre egyik tanácsadója szerint is Pizzorusso tökéletesen birtokában van a táj beazonosításához szükséges tudományos ismereteknek.
A geológus a napokban mutatja be a bizonyítékokat egy konferencián.
Forrás: 24.hu
A festmény már többször próbálták megrongálni, legutóbb levest öntöttek az üvegére.
„Amikor egy szerepről gondolkodom és a színpadon állok, akkor az nem az én testemről szól” – Interjú Márkus Luca színésznővel
Ne maradj le a legfrissebb, legérdekesebb hírekről! Töltsd le a mobil alkalmazásunkat!
