Tengerész volt, majdnem lemondta A nagy Lebowskit, és 2020-ban öt héten át élet és halál között lebegett – Jeff Bridges 75 éves
Jeffrey Leon Bridges 1949. december 4-én született Los Angelesben, a népszerű filmsztár, Lloyd Bridges (őt sokan a Nagy durranás-filmek Benson tengernagya és elnöke kapcsán ismerik, de szerepelt többek között az 1943-as Szaharában, az 1952-es Délidőben, az 1979-es Az ötödik muskétásban, az Airplane! első és második részében, a Joe és a vulkánban, a Drágám, a kölyök (marha)nagy lettben, az Időzített bombában –itt pl. Jeff filmbeli nagybátyját játszotta – vagy a Maffia!-ban, 1998-ban hunyt el), és a szintén színésznő, illetve író Dorothy Simpson fiaként. Négy gyermek közül volt az egyik: a bátyja, Beau Bridges ugyancsak ismert színész lett, és született egy húga is, Cindy. Volt egy Garrett nevű fivérük is, aki 1948-ban hirtelen csecsemőhalál szindrómában halt meg néhány hónaposan. Az anyai nagyapja az angliai Liverpoolból vándorolt az Egyesült Államokba.
Jeff és a testvérei Los Angeles Holmby Hills nevű városrészében nőttek fel.
Jeff számára természetesen adta magát a showbiznisz: 1967-ben leérettségizett a University High Schoolban, de már 17 éves korában az apjával turnézott az Anniversary Waltz című színpadi produkcióban. Az érettségi után aztán New Yorkba költözött, ahol színészetet tanult a Herbert Berghof Stúdióban. Emellett katonai szolgálatot is töltött, méghozzá a tengerészetnél,1967-től 1975-ig az Egyesült Államok parti őrségének tartalékosa volt a kaliforniai San Luis Obispóban, mint első tiszt.
Az apja miatt lett színész
Bridges egyébként életének eddigi 75 évéből több mint 74-et töltött a kamera előtt, mivel mindössze 4 hónapos korában debütált a filmvásznon: egy vonatállomáson, Jane Greer karjaiban, a The Company She Keeps című filmben. Sírnia kellett volna a jelenetben, ő azonban teljesen nyugodt volt, ezért az édesanyja, Dorothy (aki Jeff idősebb testvérével, Beau-val együtt szintén szerepelt a filmben) egy picit belécsípett. Ez hatott, Bridges pedig azóta is színészkedik.
Visszatekintve azért kétli, hogy valaha is a showbiznisz útjára lépett volna, ha az édesapja és az édesanyja nem biztatják és bátorítják erre. Lloyd például, ellentétben az ő apjával, kifejezetten támogatta, hogy a csemetéi filmezéssel és úgy általában színészettel foglalkozzanak. „Szerette, amit csinált, és a gyerekeit is erre akarta rávezetni. Úgy vélte, ez egy nagyszerű módja annak, hogy emberekkel találkozzanak, kreatívak legyenek és körbeutazzák a világot. Ha pedig még szeretik is, nincs több kérdés” – nyilatkozta egy interjúban Jeff.
Konkrétan Lloyd tárta széles a szórakoztatóipar kapuit a két fia előtt, mivel szerződtette őket, hogy viharos tinédzserkorukat a Sea Hunt (1958-1960) című tévésorozat forgatásán töltsék. Majd Jeff számára rögtön az 1970-es A düh folyosói című drámában játszott szerepe után jött a nagy áttörés: ő játszhatta a pimasz és magabiztos Duane Jacksont, aki Cybill Shepherddel egy texasi kisváros moteljeiben rótta a köröket Az utolsó mozielőadásban, amelyet Peter Bogdanovich író-rendező adaptált Larry McMurtry regényéből. A szerep és a film meghozta Bridges számára 1972-ben (vagyis mindössze 22 éves korában) az első Oscar-jelölését. „Ez egy rendkívül izgalmas élmény volt. Bogdanovich nagyszerű filmes volt, nagyszerű lélek. Cloris Leachman, Ben Johnson, Ellen Burstyn, Timmy Bottoms, a szereposztás is tökéletes.
A nagy bukását is élvezte
Bridges második Oscar-jelölése 1975-ben érkezett a Villám és Fürgeláb című filmért, amelyben Clint Eastwood bankrablótársát alakította. Az akkor elsőfilmes író-rendezővel, Michael Ciminóval (aki később A szarvasvadászért nyert Oscart) olyan nagy élmény volt a közös munka, hogy Bridges úgy szívesen mondott igent egy új közös munkára. Ez azonban nem volt jó döntés, mivel ebből lett A mennyország kapuja című, katasztrofálisan nagyot bukó epikus western 1980-ban. „Cimino és én az akkori karakterekről beszélgettünk, és az egyikük – egy gazdag üzletember – egy távoli rokonomra, John L. Bridgesre emlékeztetett, aki Arkansasból érkezett a kaliforniai aranyláz idején, és nagy pénzeket keresett. Cimino azonnal megragadta az alkalmat, és felhívta a látványtervezőt azzal, hogy változtassák meg az összes feliratot a városban John Bridges Ltd.-re!” Szóval azért volt némi pozitívum is a pórul járt film készítése közben.
Eljő az áttörés
A legfontosabb filmes tapasztalatait azonban ennél korábban, John Frankenheimer 1973-as Eljő a jeges című rendezésének készítése közben szerezte. Bridges játszotta a fiatal, húszas évei elején járó anarchistát, a színésztársai azonban főként az ötvenes, hatvanas és hetvenes éveikben jártak.
„A legtöbb filmnél szerencsés vagy, ha kapsz pár hetet próbálni, majd a forgatás jóval több ideig tart. Ebben az esetben azonban minden megfordult: John Frankenheimer nyolc hetet adott nekünk a próbákra, majd összvissz két hét alatt leforgattuk a filmet. Ezt a nyolc hetet így együtt tölthettem olyan színészlegendákkal, mint Fredric March, Robert Ryan vagy Lee Marvin, akik az évek és a rutin ellenére ugyanolyan izgatottak voltak, mint én, mert szerették volna, ha egy jó filmet csinálunk Eugene O’Neill színdarabjából. Észrevettem rajtuk, hogy ez a félelem és szorongás a szakmával járó alapvető érzés, amihez a karrierem során azóta én is hozzászoktam.”
„Azalatt a nyolc hét alatt együtt lógtam ezekkel a nagyszerű színészekkel és ezzel a csodás rendezővel. Sokat beszélgettünk, és beleláthattam, hogyan dolgoznak az ilyen kaliberű színészek. Nagyon tanulságos volt. Ezek után úgy döntöttem, hogy az életem hátralévő részében ezt fogom csinálni, méghozzá profi módon.”
A Töki és a mestermű
S bár a következő évtizedekben olyan ikonikus filmekben játszott, mint a King Kong (1976), a Tron, avagy a számítógép lázadása (1982), a harmadik Oscar-jelölését hozó Csillagember (1984), a Tucker, az autóbolond (1988), a bátyjával, Beau-val újra összehozó Azok a csodálatos Baker fiúk (1989), A halászkirály legendája (1991), a Nyom nélkül (1993), a Félelem nélkül (1993), a Tükröm, tükröm… (1996), A szomszéd (1999), a negyedik Oscar-nominációt jelentő A manipulátor (2000), a K-PAX: A belső bolygó (2001), a Vágta (2003), a Tideland (2005) vagy Marvel-mérföldkőnek számító és nagy kasszasiker A Vasember (2008), a leghíresebb szerepe kétségkívül a Coen tesók, Joel és Ethan 1998-as A nagy Lebowskija volt. Bridges veszélyesen közel állt ahhoz, hogy visszautasítsa a szerepet (a bowlingozó, lazsáló Jeffrey Lebowskit, azaz a Tökit), amelyhez azóta is a leginkább kötődik, mert attól félt, hogy a lányai azt gondolják, amit karakter életvitele képvisel, az pozitív. Aztán szerencsére megbeszélték a dolgot, Bridges így rábólintott, a többi pedig már történelem.
Hogy a Coen testvérek miért gondolták, hogy ő a tökéletes jelölt a Töki szerepére, az máig rejtély a számára. „Nem olyan volt, mint bármelyik másik filmem. Fogalmam sincs, miért engem választottak. Talán tudták, milyen voltam a gimiben, nem tudom. A nagy Lebowski pedig nemcsak az egyik kedvenc filmem, hanem a kedvencem, egyfajta mesterműnek tartom. Tudom, hogy elfogult vagyok, de ott van a sorban a legjobbak közt. Egyszerűen annyira jól működik a közönség számára. Minden alkalommal, amikor megnézed, új, apró dolgokat találsz benne, amiket csak imádni lehet.”
Oscar, rák, Covid
A kétezres évek vége újra a figyelem középpontjába helyezte őt, hiszen miután eljátszotta a Marvel Mozis Univerzum, vagyis az MCU első főgonoszát A Vasemberben, egy évvel később, a 2009-es Őrült szív című zenés drámájával pedig végre (az ötödik jelölésére) megkapta az Oscar-díjat 2010-ben, ráadásul a legjobb férfi főszereplő kategóriájában. Majd a következő filmjével, a nagy sikert arató A félszeművel (megint a Coen fivérek) jött a hatodik nomináció, a 2017-es A préri uraival pedig a hetedik… Hiába, a kivénhedt, dörmögő, laza cowboyszerepeket mintha ráöntötték volna. S hasonlót játszik nagyobb színészi szünete (2018-ban szerepelt utoljára mozifilmben, a Húzós éjszaka az El Royale-ban című krimiben) utáni első projektjében, A nagy öreg (2022-2024) című, immár két évadot is megélt sorozat ex-CIA-ügynökeként.
Bridges részletesen leírta a két betegségből való felépülés hosszú folyamatát, és beszámolt arról, hogy az öthetes kórházi kezelés után hónapokig kellett otthon lábadoznia, mire újra működőképes lett.
A nagy öreg alkotói pedig türelmesen vártak rá. Bár egy évet csúszott így a produkció, de Bridges és a készítők is örültek neki, hogy a színész végre olyan állapotba került, ami lehetővé tette a számára, hogy leforgasson egy akciókban és közelharcokban is bővelkedő sorozatot. Nem semmi!
50 éve együtt
A betegségében szerencsére nem volt egyedül, hiszen mellette volt a felesége, Susan és három lányuk, Isabelle (1981), Jessica (1983) és Haley (1985). Jeff Bridges magán- és szerelmi élete ugyanis nem is lehetne unalmasabb a bulvárlapok számára. Bár fiatalkorában állítólag egy rövid ideig együtt volt Cybill Shepherddel, valójában 1974 óta, vagyis idén 50 éve rabolta el a szívét Susan Geston, akivel az 1975-ös Rancho Deluxe forgatásán találkoztak, ahol Geston pincérnőként dolgozott. A 24 éves színész és a 21 éves lány rögvest egymásba szerettek. 1977. június 5-én házasodtak össze, vagyis idén ünnepelték a 47. házassági évfordulójukat, ami felettébb ritka egy hollywoodi sztárnál. Reméljük, megülik még az aranylakodalmukat is 2027-ben!
S hogy mit tartogat a jövő Jeff Bridges számára? Reményünk szerint hosszú életet és minden jót! Legközelebb ismét egy mozifilmben, régi franchise-a, a Tron harmadik részében, a Tron: Aresban láthatjuk újra Kevin Flynnként, a tervek szerint 2025 októberében.
