Téged át tud verni az új Julianne Moore-thriller? – A Sharperben senki nem őszinte, de kevés izgalmat tartogat a film
Benjamin Caron rendezte az AppleTV+ legújabb bűnügyi dráma-thrillerét, átverős filmjét. Nehéz behatárolni a pontos zsánert, mert mindenből van benne egy pici. A történet szerint Max (Sebastian Stan) és Madeline (Julianne Moore) megpróbálnak minél több pénzt kicsalni a milliárdos üzletemberből, Richardból (John Lithgow).
és a végén a néző csak kapkodja a fejét, hogy pontosan mi és hogyan történt. Legalább is ezt szeretnék elérni, csak sajnos kevés sikerrel.
Nagyon kiszámítható a cselekmény, még úgy is, hogy az alkotók előszeretettel játszanak a narratív eszközökkel: több szemszögből látjuk az eseményeket, több perspektívából, majd a végére összeáll a kép, és egybeérnek a szálak. Ügyes megoldás, kimondottan jól állt volna a filmnek, ha van tétje és érdekes forgatókönyve. Senkiért nem tudunk igazán izgulni, nincs klasszikus értelemben vett főszereplő. A Maxet alakító Sebastian Stan nagyon ügyes a karizmatikus csaló szerepében, aki egy hihetetlenül lelketlen, bosszúálló, gonosz karakter.
Sandra (Briana Middleton) az egyik átverés áldozata, talán neki drukkolhatnánk, de valahogy őt se sikerült szimpatikussá tenni. Justice Smith, a milliárdos Richard ártatlan fia a másik pozitív szereplő, ő pedig azért nem hiteles, mert kissé eltúlozták. Ahhoz képest, hogy mennyi pénze van a családjának, ő egy igazi áldozati bárány, ami szintén nem teszi túl szerethetővé, mert azt az érzetet kelti az emberekben, hogy ha ennyire ostoba, akkor megérdemli.
Tehát narratív eszközökkel hiába kelt a film pozitív csalódást, a forgatókönyv egyértelműen negatív irányba billenti a mérleget. Szerencsére a rendezés ügyes, Benjamin Caron eddig főleg sorozatokat dirigált, találkozhattunk nevével az Andor, A korona vagy Sherlock című sorozatok stáblistáján, és ezek a tapasztalatok látszanak is a munkáján. Letisztult, átlátható, szép képekkel dolgozik.
Szerintem jó kezekben volt a projekt nála, az már más kérdés, hogy Brian Gatewood és Alessandro Tanaka forgatókönyve nagyon gyengére sikerült. Amit tudott, kihozott az alapanyagból.
Egy biztos: az előzetes megint behúzott a csőbe. Egy izgalmas thriller-krimit vártam remek színészekkel, ebből sajnos kimaradt az izgalom és a thriller. Bűnügy ugyan történt benne, nem is kevés, de maradjunk annyiban, hogy a közel kétórás játékidő sok volt a filmre.
Szerencsére a színészválasztással nem lőtték mellé. Az eddig említett zseniális karakterszínészeken kívül ki szeretném emelni Justice Smith-t. Kezdem megkedvelni, mostanában okosan vállal szerepeket. A kezdeti comic relief és afroamerikai legjobb-barát szerepkörből kinőtte magát már-már hiteles főszereplő kategóriába.
A Sharper olyan, mint a címe.
Ha a Sharper lenne az első átverős krimi-thriller, amit láttunk, akkor tud működni, de
Sőt, néha még rossz érzés is nézni, mert előre tudjuk, melyik „áldozattal” mi fog történni és ha kicsit lenne eszük, akkor ők is tudnák. Buta emberekkel történnek olyan buta átverések, amik a buta tetteik következményei.
Könnyed esti tévézésre elmegy, de okkal nem jutott el a mozik vásznaira a Sharper. Tipikus streaming-film, amit már csak azért néz végig az ember, hogy megtudja, mi lesz a befejezés, de ha másnap valaki megkérdezni, mit nézett előző este, erősen össze kell szednie a gondolatait, hogy el tudja mesélni.
Nem mondom, hogy a Will Smith és Margot Robbie nevével fémjelzett 2015-ös Fókusz jobb lett volna, de hogy élvezetesebb volt, az biztos. A Sharper után semmi utánérzés nem marad, hogy egy klasszikusból idézzek: „kár érte, kiváló ügynök volt.”
