KULT

„Te baldachinos memóriahabbal kitöltött, kígyóbőr retikül” – az idei Textúra legemlékezetesebb pillanatai

A képzőművészetet, az irodalmat és a színházat összekötő előadás-sorozat jelenetei közt találkozhattunk tragédiával, humorral, melankóliával, szakralitással és hétköznapisággal is.

Link másolása

A képzőművészetet, irodalmat és színházat izgalmasan ötvöző Textúra idén ősszel ismét beköltözött a Magyar Nemzeti Galéria falai közé. A 2022-es premier november 11-én volt. Sajnos már elfogytak a jegyek, de mi eljutottunk a hat előadás egyikére. Nézd meg velünk a Textúra legemlékezetesebb pillanatait! Figyelem, spoileres élménybeszámoló.

MNG, Kállai-Tóth Anett fotója

Mi a Textúra?

A Textúra nevű előadás-sorozat lényege, hogy térben és időben összekösse a képzőművészetet az irodalmat és a színházat. Kortárs magyar szerzőket kértek fel arra, hogy új irodalmi szöveget írjanak a múzeum egy-egy alkotásához. A Textúra esti előadásain ezeket a szövegeket adják elő ismert színészek az adott festmény vagy szobor közvetlen közelében. A színészek játéka által így egyszerre elevenedik meg a kortárs szöveg, és kerül új megvilágításba az azt inspiráló műalkotás. A színészek rövid szünettel újra- és újra eljátsszák a körülbelül 10 perces jeleneteket, a nézők ezáltal semmiről nem maradnak le. Saját tempódban mozoghatsz az egyes színek között, és nézheted meg az összes előadást.

A program idén is nyitánnyal kezdődött. A Magyar Rádió Gyermekkórusának előadását még az összes néző együtt hallgatta meg. Ennek egyik háttérkülönlegessége volt, hogy az őket kísérő csellóművész, Baksa Krisztina Berény Róbert Csellózó nőjének öltözött.

MNG, Kállai-Tóth Anett fotója

Az előadást követően a hangszórókból meg-megakadó rideg robothang ismertette az eseményre vonatkozó szabályokat: mintha hirtelen a Metropolis utópisztikus világába csöppentünk volna. Az utasítás alapján kisebb csoportokra oszolva szétszéledtünk a 10 perces előadásokra.

Ez a robotszerű megakadás, a szavak felcserélése, elharapása később egyébként több jelenetben is visszaköszönt. Az idei Textúrát a nemzetközi hírű Sardar Tagirovsky rendezte, aki maga is játszott az egyik jelenetben. A kiválasztott művek átvezettek bennünket térben és időben a középkori szárnyasoltároktól a kortárs alkotásokig, de a különböző jeleneteken belül is találkozott a múlt a jelennel és a jövővel.

Mi Szikszai Rémuszt követve jutottunk el az első helyszínre, ahol igen érdekes módon keveredtek az idősíkok. A színész Károly Róbert király bőrébe bújva titkárnőt választott magának a közönség soraiból, és laptopra diktálta fenyegető levelét a festményen is látható barátjának, egyben ellenségének, Zách Feliciánnak. Az üzenetben olyan durva szitokszavak hangoztak el, mint például: "Te baldachinos memóriahabbal kitöltött, kígyóbőr retikül". Az abszurd e-mailen jót derült a közönség.

MNG, Kállai-Tóth Anett fotója

Második állomásunk a Huszárok vonulása Boszniába kép előtt volt. Berki Szofi hófehérben, szinte túlvilági jelmezben emlékezett vissza gyermekkorára, amikor édesapját elvitték katonának. A közönség soraiból ő négy nézőt is felhívott a színpadra, akik a családtagokat jelenítették meg. Megdöbbenésemre pont engem választott ki, hogy a festményen szereplő húga legyen. A szerep kedvéért puzzle-znünk kellett, nevetni és a gyászruhát a földre dobni. A jelenet végén a színésznő szinte hisztérikusan mesélte, hogy a történelem ismétli önmagát, hiszen most saját fiát is elviszik katonának, “és még csak 1914-et írunk.”

Fotó forrása: Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria

Idén az egyik kedvencem, Rippl-Rónai: Nő fehér pettyes ruhában című alkotása is főszerepbe került. Nagy Katica éjjel unatkozó festményként szorongó monológot adott elő. Egyre kétségbeesettebben beszélt arról, hogy a látogatók - illetve ahogy ő nevezte őket: “betegek” - mennyire nem foglalkoznak vele, vagy akár egymással, csak a villogó kütyüikkel. Eközben pedig a színésznőt megvilágító fények villódzása egyre ijesztőbbé és kísértetiesebbé tette a jelenetet.

MNG, Kállai-Tóth Anett fotója

Fazekas Júlia és Váradi Gergely kedélyeskedve, teleshop stílusban tartottak ismertetőt a Zakuszka konzervről. De csak addig, amíg a színészek meg nem látták A konzervgyártás kezdetei című modern alkotást, aminek hatására megkérdőjelezték az élet értelmét, és depresszióba estek a jelenkor kilátástalansága okán. A jelenet után jött egy kis ráadás: megvendégeltek bennünket Zakuszka konzerves kóstolóval. A termet elhagyva minden néző vehetett egy kis falatkát.

MNG, Kállai-Tóth Anett fotója

A Lépésváltás alkotás előtt maga a rendező alakította a kiégett orvost. Tagirovsky azt taglalta, hogy esti sétáin kényszeresen számolja a lépéseket, illetve mennyire bosszantja hogy felesége mindig megzavarja hívásával, noha az egész monológ alatt idegesen várta, miért nem csörög már a mobil.

Fotó forrása: Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria

Bortnyik Sándor híres Zöld szamár című festményénél Béres Miklós mulatságosan személyesítette meg a kép síkjait. Egyszemélyben ütköztette a falak, felületek, hold és persze a szamár véleményét a talányos festmény mondanivalójáról, amit végülis ez alkalommal sem sikerült megfejteni.

Fotó forrása: Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria

Az egyik legerősebb jelenetet Hámori Gabriella adta elő Munkácsy Mihály feleségét játszva. A színésznő gőgösen beszélt arról, mennyire utálja a magyar puszták fojtogatóan poros útjait. Majd könnyes szeméből és utalásaiból az is kiderült, hogy a vidékért lelkesedő festő viszont miféle “kék virágszálak” miatt kocsizik ki egyedül.

MNG, Kállai-Tóth Anett fotója

A leghangulatosabb helyszín kétségkívül a szárnyas oltárok terme volt. Az aranyozott oltárok, a megvilágítás és a padsorok miatt olyan érzésünk volt, mintha templomban ülve néznénk az utolsó jelenetet. Szorcsik Kriszta Szűz Máriaként feldúltan beszélt a női sorsról, meddőségről, terhességről, anyaságról és arról, milyen rossz és magányos érzés a megváltó édesanyjának lenni.

MNG, Kállai-Tóth Anett fotója

Őszintén szólva nekem hiányérzetem volt a Textúra végén, mert - a tavalyi előadással ellentétben - ez alkalommal nem volt finálé. Egyszerűen csak vége lett a nyolcadik jelenetnek és mehettünk a kabátunkért egy csomó kavargó gondolattal a fejünkben.

A jelenetek közt találkozhattunk tragédiával, humorral, melankóliával, szakralitással és hétköznapisággal is. Azonban minden előadásban közös volt, hogy valamilyen módon az elszigetelődésről, a magányról és az emberi kapcsolatok kiüresedéséről szólt. Az elgondolkodtató előadások rávilágítottak, hogy az apokalipszis nem feltétlenül egy világrengető becsapódással kezdődik, hanem akár észrevétlenül is bekúszhat a nappalikba, az emberek közé.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Eddie Murphy és Jonah Hill vígjátékán nem fogsz sírva nevetni – A magadfélék-kritika
Megnéztük a netflixes, A magadfélék című filmet.

Link másolása

Vannak azok a vígjátékok, amikben annyi megdöbbentő, béna és kellemetlen dolgot művelnek a szereplők, hogy nem bírsz nem nevetni rajta. És vannak azok, amiknek egyszerűen csak kedves és szórakoztató hangulatuk van, amitől végül jobb kedved lesz. Szerintem alapvetően ezeket keressük, amikor egy vígjátékra kattintunk. Hát erre a filmre sajnos egyik megállapítás sem igaz, a romantika sem pezseg benne, és drámának sem mondanám. Pedig az ötlet nem rossz.

Eddie Murphy és Jonah Hill régi motorosok, és valószínűleg unják már a klasszikus vígjáték formát.

Az utóbbi időben mindketten tűntek már fel olyan filmben, ami a szórakoztatásnál jóval többet adott: Eddie Murphy például a 2019-ben a Dolemite Is My Name-ben, Jonah Hill pedig a 2021-es Don't Look Up-ban.

Mindkét film a Netflixre készült, szóval akár közös alkotásuk, A magadfélék is mozoghatott volna ezen a vonalon.

A történetről röviden:

Adott egy fehér, zsidó srác, Ezra (Jonah Hill), aki megismer egy fekete, muszlim lányt, Amirát (Lauren London). Egymásba szeretnek, de a családok összeismertetése természetesen nem zajlik zökkenőmentesen. Ezra anyja, Shelley (Julia Louis-Dreyfus), és Amira apja, Akbar (Eddie Murphy) gyakorlatilag minden próbálkozásukra a lehető legrosszabbul reagálnak, és ezek a balul elsült találkozások, beszélgetések adják a film gerincét.

Klisés az alap, de alapvetően alkalmas lenne szórakoztatásra, hiszen a különböző kultúrák és generációk találkozása örök humorforrás. De ez a film mintha nem is szeretne igazán vicces lenni.

Dobnak ránk pár erőltetett, kétbalkezes, dadogós és drogozós poént, de a film legnagyobb részében abszolút nem cél a néző megnevettetése (vagy ha az volt a cél, akkor valamit nagyon rosszul csináltak).

Ráadásul ahhoz, hogy értsük a beszélgetéseket, és olykor el tudjunk mosolyodni Jonah Hill dumáján, értenünk kell a popkulturális utalásokat.

Ha nem vágjuk, hogy kicsoda Drake, vagy ha nem láttuk a Tron és a Jucie című filmeket, esélyünk sem lesz érezni a poént.

(Mondjuk én úgy, hogy képben voltam ezekkel sem nevettem fel...)

Alapvetően feliratos verzióban próbáltam elkapni a fonalat, de néha kíváncsiságból meghallgattam a magyar verziót is. Szerencsére a szöveg nem lett nagyon kiforgatva, magyarosítva, úgyhogy ha az ember tényleg nem érti, hogy mire próbálnak utalni, az azért van, mert főként az amerikai kultúrából merít.

Továbbá a fekete és a zsidó öntudat boncolgatása annyira sokszor, sokféleképpen és hosszan jön elő, hogy Közép-európai tapasztalatokkal ez szintén lehet túl ködös és megfoghatatlan.

Sokszor nehéz azt is eldönteni, hogy karikatúra-e ez az egész, vagy ténylegesen mélyen bele akar merülni ezekbe a különbségeke és a különböző népcsoportok sérelmeibe. Szinte csak összefeszülős pillanatokat látunk. Mintha a feketék és a fehérek, a muszlimok és a zsidók csak a különbségeket látnák egymásban. Mintha direkt nem vennék észre, hogy csak szimplán emberek mindannyian.

Ettől függetlenül a színészekre nem lehet különösebben panasz.

Julia Louis-Dreyfus például tökéletes alakítja a zsidó anyukát, aki nagyon trendinek, haladó szelleműnek és érdeklődőnek hiszi magát, de közben inkább sértő és iszonyat kellemetlen.

Igazi boomer, akit nem lehet visszafogni, pedig egyáltalán nem esik jól hallgatni, mert baromira nem vicces. Tudjuk, hogy ez a szerepe, de ettől még szarul esik.

Az örömapa meg a fekete öntudatot tolja túl. Faarccal és keményen.

Érdekes amúgy Eddie Murphy-t ilyen szerepben látni. Talán egy még drámaibb, még érzékenyebb, még komolyabb filmben izgalmas is lehetne ez az arca.

Jonah Hill és Lauren London között nem forr a levegő, de nekem szimpatikus, hogy végre nem tökéletes emberek alakítják a szerelmespárt egy filmben.

És bár a karakter nem ad neki elég teret rá, de Jonah Hill az egyetlen, aki egy kicsit tényleg vicces, szerethető, és olykor igazi embernek tűnik.

És sajnos ez a legnagyobb bók amit mondani tudok, mert összességében a film semmiből nem ad eleget. Nem nevettet meg, de elgondolkodtatni sem fog hosszútávon, mert ahhoz meg nem mélyül el rendesen.

Szépek a képek, jók a zenék, szeretni akarod a színészeket is, de az általuk megformált karakterek cselekedeteitől és mondataitól csak folyamatosan kellemetlenül érzi magát az ember.

És nem „felröhögök mert annyira kellemetlen”, csak simán kellemetlen.

A film végét azért nem lövöm le, de nyilván nem kell katartikus, fordulatos befejezésre számítani. A végső megoldás is elég random és lapos.

Talán pár tanulságot azért elvihetünk magunkkal a végén (vagy legalábbis a film is megerősít bennünket ezekben a dolgokban).

Soha nem fogjuk tudni pontosan beleképzelni magunkat a másik helyzetébe. Például fehér zsidóként senki nem fogja átérezni azoknak a feketéknek a helyzetét, akiknek a dédanyja még rabszolga volt.

De fontos az érzékenyítés, és fontos, hogy ezekről a témákról újra és újra szó essen, és pont egy félig vicces, félig komoly film segíthetne is ebben… De akkor ennél jóval összeszedettebbnek és érzékenyebbnek kellene lennie, és nem csak kliséket puffogtatnia.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
45 évesen meghalt Annie Wersching, a 24 színésznője
Két éve rákkal diagnosztizálták, de ezután is folytatta a munkát. Több, Magyarországon is népszerű sorozatban játszott.

Link másolása

45 évesen meghalt Annie Wersching, a 24 és Star Trek: Picard sorozat színésznője – közölte a Variety.

A színésznő 24 évesen szerepelt először a Star Trek: Enterprise 2002-es epizódjában. Ezután még számos népszerű sorozatban tűnt fel: játszott többek között a Vámpírnaplókban, a Supernaturalban, a Runawaysben, az Időutazókban és a 24-ben is.

Werschinget 2020-ban rákkal diagnosztizálták, de ezt követően az elmúlt két évben is folytatta a munkát.

A színésznőnek három gyereke volt.

„A legegyszerűbb pillanatokban is megtalálta a csodát. Nem volt szüksége zenére a tánchoz. Megtanított minket arra, ne várjunk, hogy a kaland megtaláljon. »Menjetek és találjátok meg. Mindenhol ott van«” – írta gyászsoraiban férje, a szintén színész Stephen Full.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Jön a Házasság első látásra a TV2-n: szakértők hoznak össze párokat, akik az esküvőn látják először egymást
Már várják a jelentkezőket a külföldön nagy sikert aratott társkereső reality-be.

Link másolása

A Nagy Ő mellett egy másik párkereső műsor is lesz idén a TV2-n: a csatorna feléleszti a Házasság első látásra című reality-t, amit már 30 országban tűztek képernyőre Ausztráliától Olaszországon át Norvégiáig, egyes helyeken pedig olyan sikeres, hogy már számos évadot megélt.

Magyarországon korábban már próbálkozott vele az RTL, a 2017-es első évad után azonban nem folytatták. Az akkor összeházasított négy párból három már a forgatás ideje alatt a válás mellett döntött, a negyedik pedig nem sokkal a műsor után szakított.

A Házasság első látásra című reality-ben a szereplők nem a klasszikus jelentkezés-ismerkedés-randi-párválasztás idővonalon haladnak, hanem arra vállalkoznak, hogy

teljesen vakon, egy szakértői csapat által számukra ideálisnak talált partnerrel az első találkozásukkor összeházasodnak.

A pszichológia és a társadalomtudomány területén elismert szaktekintélyek gondosan, tudományos alapokra támaszkodva kutatják fel mindenki számára a tökéletes társat.

A párok először az esküvőn pillantják meg egymást és miután kimondták a boldogító igent, kezdetét veszi életük legnagyobb kalandja. A nászút után összeköltöznek és megkezdik a közös életüket. Az első csóktól az első könnyekig a kamerák minden pillanatukat dokumentálják, miközben szakértők elemzik a kapcsolatukat.

Hat hét együttélés után a házaspároknak dönteniük kell: együtt maradnak, vagy külön utakon folytatják.

„Magyarországon minden negyedik ember magányos. Ha már önnek is elege van a sok félresikerült randevúból és esélyt adna a tudománynak, várjuk a jelentkezését” - invitálja a leendő szereplőket a TV2.

Akit érdekel a lehetőség, ide kattintva jelentkezhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Klippremier: Dallos Bogi új dala az igaz szerelemről szól
Egy érzelmi labirintus vagyok, de haladok az úton, hogy kibogozzam. A célom ezzel a lemezzel, hogy feldolgozzam az életem eseményeit, érzéseit – mondja az énekesnő új albumáról.

Link másolása

Új albummal és klippel jelentkezik Dallos Bogi.

„Nagyon szeretek album koncepcióban gondolkodni, mert így visszanézve sokkal inkább látom a korszakaimat, a fejlődést. A lemez munkafolyamatait 2021 januárjában kezdtük Wagner Emil szerzőtársammal és 2022 novemberében fejeztük be. A fő inspiráció az volt, hogy történeteket meséljek el, kompromisszumok nélkül. 25 éves vagyok. Sokszor bizonytalan, sokszor magabiztos, sokszor boldog, sokszor szomorú, sokszor sikeres, sokszor sikertelen.

Egy érzelmi labirintus vagyok, de haladok az úton, hogy kibogozzam. A célom ezzel a lemezzel, hogy feldolgozzam az életem eseményeit, érzéseit, és ha a hallgatóim is esetleg hasonlókon mennek keresztül, akkor nekik is segítsek a feldolgozásban”

– mesélte Dallos Bogi az új albumról, amelyet egy különleges eseményen mutatott be a Hotel Astoriában.

A friss klipről is mesélt:

„A »Mellettem más« videoklipjét a Lumina Parkban forgattuk. Bánki Beni és Rausz Tícia szerepelnek a klipben. Az igaz szerelemről szól a dal, amikor két ember egymásra talál és úgy érzik, hogy együtt megállíthatatlanok” - mesélte Bogi

VIDEÓ: Dallos Bogi - Mellettem Más


Link másolása
KÖVESS MINKET: