„Nem vagyunk ingyenélő senkiháziak” – Tarján Zsófi és Bencsik-Kovács Zoltán a Honeybeast új lemezéről
- Az új album fontos elemei a duettek. A legkülönbözőbb stílusú előadók énekelnek veletek. Miért pont ők, miért pont ezt?
TZS: Már nagyon rég szerettünk volna duetteket csinálni.
BKZ: Körülbelül egy-másfél évvel ezelőtt volt egy beszélgetésünk a menedzsmenttel és a zenekar tagjaival. Akkor merült fel, milyen jó, hogy manapság olyan sok kooperáció van.
TZS: Írtunk is egy körülbelül hetven zenészből és énekesből álló listát azokról, akiket szeretünk. Ahogy alakult az anyag, úgy kristályosodott ki, hogy melyik dalhoz melyik előadóművész illik.
BKZ: Caramel felkérte Zsófit vendégnek az Arénabeli koncertjére, és így kialakult vele egy zenészi és emberi kapcsolat. Azon a koncerten fellépett egyébként Palya Bea is.
Vele egy másik fellépésen is találkoztunk. Én épp az új dalokat mutogattam az öltözőben Zsófinak, Bea pedig a szomszédos öltözőben, mint kiderült, önkéntelenül is kihallgatta, azután pedig átjött és gratulált, mert tetszettek neki.
Ezek után kézenfekvő volt, hogy velük dolgozzunk.
De ha nem lett volna olyan dal, amelyik illik hozzájuk, akkor nem jött volna létre az együttműködés.
TZS: Például a Túlélőt nem tudnám mással elképzelni, csakis Caramellel. De ugyanígy vagyok a Ha meghalokkal és Palya Beával.
Fura Csét is régóta ismerjük, szeretjük.
BKZ: Nagyon rég szerettem volna egy ilyen típusú együttműködést, csak nem találtunk olyan rappert, akit integrálni lehet a Honeybeast-be. Fura Csé-vel sikerült megvalósítani ezt.
Gerendás Danit pedig imádjuk, sokszor lépünk fel együtt a Margaret Islanddel. Elképesztően muzikális, és hallottuk, hogy ő sem „közömbös” irántunk.
TZS: A Ma éjszaka című dal is nagyon régen, a Bódottá lemez óta a tarsolyunkban volt és fantasztikusan beleillett az Ego album koncepciójába.
BKZ: Nem bántuk meg egyik meghívást sem, az összes vendégművész csodálatos.
- A duettek közül a legérdekesebb talán Caramellel készült Túlélő . A karantén közepén jöttetek ki vele, és a szöveg kísértetiesen rímel mindarra, ami történt velünk. Véletlen?
BZ: Gyakran elmondom, hogy ez nem karantén dal, egy évvel azelőtt írtam. Néha persze én is megijedek, ha megvalósul az, amit leírtam.
TZS: Nem mondom, hogy jósnak vagy prófétának tartom Zolit, de a dal fél évvel az ausztráliai tűzvész előtt született, és van benne egy elég szignifikáns sor: „Égnek a fák.” Zoli megfigyelő típusú szerző, érzékeny arra, ami a világban történik.
- Apropó szerzőség. Amikor másfél éve beszélgettem Veled, Zsófi, mesélted, hogy te is írogatsz dalokat. Ezeket mikor hallhatjuk?
TZS: Talán, majd a jövőben. Komoly terveim nincsenek ezzel kapcsolatban. Megvárom, hogy mit hoz az élet. A kreatív energiáimat inkább a festészetbe fektetem.
- Ha már a festészetet említed, ezen a téren merre haladsz? Várhatunk kiállítást mostanában?
TZS: Egyelőre a Facebookon, illetve az Instagram oldalamon fogom a festményeimet publikálni. A jövőben van már terv egy nagyobb kiállításra, de annyira az elején vagyunk, hogy még nem tudjuk a helyszínt se.
- Néha előfordul, hogy az ember hobbija és munkája találkozik, ilyen számomra, amikor a Honeybeast tagjaival interjúzhatok. Követem a hivatalos oldaladat is, néha meglep, mennyire őszintén megosztod az érzéseidet, a pillanatnyi lelkiállapotodat, sokszor a mélypontjaidat is a rajongókkal.
TZS: Ebben a világban szerintem nem létezik olyan, hogy tökéletes. Úgy vélem nagyon ártalmas, ha valaki tökéletesnek hazudja magát a közösségi médiában. Az ismertebb influenszereket nagyon sok fiatal követi, gyerekek, akiknek éppen most fejlődik ki az önképük.
Egy folyamatosan mosolygó, mindig happy, tökéletes küllemet és drága ruhákat mutató profil beláthatatlan károkat tud okozni, mivel a fiatalok azt gondolhatják, hogy ez az etalon.
Csakhogy ez elérhetetlen. Én azonban nem akarok fals világot közvetíteni, inkább megmaradok két lábbal a földön és olyannak mutatom magam, amilyen vagyok, vagy ahol éppen tartok. Ezen kívül azt sem tartom túl jónak, ha valaki mindent megoszt magáról, kellenek a határok. Nem érezném jól magam, ha minden apró dolgot megosztanék, vannak helyzetek, amik egyszerűen nem tartoznak másra.
- Nyár végére nagy koncertet terveztek a Budapest Parkba. Legyünk optimisták, hogy minden úgy alakul, ahogy szeretnétek, erről meséljetek valamit.
BKZ: Nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Normális helyzetben ilyenkorra, júliusra már van egy kiforrott, begyakorolt koncertprogramunk. Szeretjük, ha van az anyagban kilométer, mert akármennyit is gyakoroljuk stúdióban a számokat, az nem olyan, mint koncerten játszani.
Most azonban a kezdeteknél tartunk, hiszen volt összesen három koncertünk, 500 fős korlátozással.
Meglátjuk, mi lesz augusztus végén, de bizakodunk. Reméljük, a négy vendégművészből is minél többet el tudunk hívni. Mind fénytechnikában mind hangban szeretnénk valami emlékezeteset nyújtani. Elvileg a 15 éves jubileumi koncertünk lenne.
TZS: A Budapest Parkos koncert számunkra a nyár egyik fénypontja. Hozzá teszem, hogy több ilyen fénypont van, például a Szinen is nagyon szeretünk fellépni.
BKZ: Egy biztos: ha engedik, hogy fellépjünk, azt nagyon meg fogjuk hálálni a közönségnek.
fotó: Udvardi Attila
