KULT
A Rovatból

„Nem vagyunk ingyenélő senkiháziak” – Tarján Zsófi és Bencsik-Kovács Zoltán a Honeybeast új lemezéről


Link másolása

- Az új album fontos elemei a duettek. A legkülönbözőbb stílusú előadók énekelnek veletek. Miért pont ők, miért pont ezt?

TZS: Már nagyon rég szerettünk volna duetteket csinálni.

BKZ: Körülbelül egy-másfél évvel ezelőtt volt egy beszélgetésünk a menedzsmenttel és a zenekar tagjaival. Akkor merült fel, milyen jó, hogy manapság olyan sok kooperáció van.

TZS: Írtunk is egy körülbelül hetven zenészből és énekesből álló listát azokról, akiket szeretünk. Ahogy alakult az anyag, úgy kristályosodott ki, hogy melyik dalhoz melyik előadóművész illik.

BKZ: Caramel felkérte Zsófit vendégnek az Arénabeli koncertjére, és így kialakult vele egy zenészi és emberi kapcsolat. Azon a koncerten fellépett egyébként Palya Bea is.

Vele egy másik fellépésen is találkoztunk. Én épp az új dalokat mutogattam az öltözőben Zsófinak, Bea pedig a szomszédos öltözőben, mint kiderült, önkéntelenül is kihallgatta, azután pedig átjött és gratulált, mert tetszettek neki.

Ezek után kézenfekvő volt, hogy velük dolgozzunk.

De ha nem lett volna olyan dal, amelyik illik hozzájuk, akkor nem jött volna létre az együttműködés.

TZS: Például a Túlélőt nem tudnám mással elképzelni, csakis Caramellel. De ugyanígy vagyok a Ha meghalokkal és Palya Beával.

Fura Csét is régóta ismerjük, szeretjük.

BKZ: Nagyon rég szerettem volna egy ilyen típusú együttműködést, csak nem találtunk olyan rappert, akit integrálni lehet a Honeybeast-be. Fura Csé-vel sikerült megvalósítani ezt.

Gerendás Danit pedig imádjuk, sokszor lépünk fel együtt a Margaret Islanddel. Elképesztően muzikális, és hallottuk, hogy ő sem „közömbös” irántunk.

TZS: A Ma éjszaka című dal is nagyon régen, a Bódottá lemez óta a tarsolyunkban volt és fantasztikusan beleillett az Ego album koncepciójába.

BKZ: Nem bántuk meg egyik meghívást sem, az összes vendégművész csodálatos.

- A duettek közül a legérdekesebb talán Caramellel készült Túlélő . A karantén közepén jöttetek ki vele, és a szöveg kísértetiesen rímel mindarra, ami történt velünk. Véletlen?

BZ: Gyakran elmondom, hogy ez nem karantén dal, egy évvel azelőtt írtam. Néha persze én is megijedek, ha megvalósul az, amit leírtam.

TZS: Nem mondom, hogy jósnak vagy prófétának tartom Zolit, de a dal fél évvel az ausztráliai tűzvész előtt született, és van benne egy elég szignifikáns sor: „Égnek a fák.” Zoli megfigyelő típusú szerző, érzékeny arra, ami a világban történik.

- Apropó szerzőség. Amikor másfél éve beszélgettem Veled, Zsófi, mesélted, hogy te is írogatsz dalokat. Ezeket mikor hallhatjuk?

TZS: Talán, majd a jövőben. Komoly terveim nincsenek ezzel kapcsolatban. Megvárom, hogy mit hoz az élet. A kreatív energiáimat inkább a festészetbe fektetem.

- Ha már a festészetet említed, ezen a téren merre haladsz? Várhatunk kiállítást mostanában?

TZS: Egyelőre a Facebookon, illetve az Instagram oldalamon fogom a festményeimet publikálni. A jövőben van már terv egy nagyobb kiállításra, de annyira az elején vagyunk, hogy még nem tudjuk a helyszínt se.

- Néha előfordul, hogy az ember hobbija és munkája találkozik, ilyen számomra, amikor a Honeybeast tagjaival interjúzhatok. Követem a hivatalos oldaladat is, néha meglep, mennyire őszintén megosztod az érzéseidet, a pillanatnyi lelkiállapotodat, sokszor a mélypontjaidat is a rajongókkal.

TZS: Ebben a világban szerintem nem létezik olyan, hogy tökéletes. Úgy vélem nagyon ártalmas, ha valaki tökéletesnek hazudja magát a közösségi médiában. Az ismertebb influenszereket nagyon sok fiatal követi, gyerekek, akiknek éppen most fejlődik ki az önképük.

Egy folyamatosan mosolygó, mindig happy, tökéletes küllemet és drága ruhákat mutató profil beláthatatlan károkat tud okozni, mivel a fiatalok azt gondolhatják, hogy ez az etalon.

Csakhogy ez elérhetetlen. Én azonban nem akarok fals világot közvetíteni, inkább megmaradok két lábbal a földön és olyannak mutatom magam, amilyen vagyok, vagy ahol éppen tartok. Ezen kívül azt sem tartom túl jónak, ha valaki mindent megoszt magáról, kellenek a határok. Nem érezném jól magam, ha minden apró dolgot megosztanék, vannak helyzetek, amik egyszerűen nem tartoznak másra.

- Nyár végére nagy koncertet terveztek a Budapest Parkba. Legyünk optimisták, hogy minden úgy alakul, ahogy szeretnétek, erről meséljetek valamit.

BKZ: Nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Normális helyzetben ilyenkorra, júliusra már van egy kiforrott, begyakorolt koncertprogramunk. Szeretjük, ha van az anyagban kilométer, mert akármennyit is gyakoroljuk stúdióban a számokat, az nem olyan, mint koncerten játszani.

Most azonban a kezdeteknél tartunk, hiszen volt összesen három koncertünk, 500 fős korlátozással.

Meglátjuk, mi lesz augusztus végén, de bizakodunk. Reméljük, a négy vendégművészből is minél többet el tudunk hívni. Mind fénytechnikában mind hangban szeretnénk valami emlékezeteset nyújtani. Elvileg a 15 éves jubileumi koncertünk lenne.

TZS: A Budapest Parkos koncert számunkra a nyár egyik fénypontja. Hozzá teszem, hogy több ilyen fénypont van, például a Szinen is nagyon szeretünk fellépni.

BKZ: Egy biztos: ha engedik, hogy fellépjünk, azt nagyon meg fogjuk hálálni a közönségnek.

fotó: Udvardi Attila

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk