hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Szívtiprással robbant be a Király – 65 éve jelent meg Elvis Presley Heartbreak Hotelje

A rock hőskorának mérföldköve a dal. Egész pályafutása alatt az énekes egyik kedvence maradt, végig repertoáron tartotta.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2021. január 25.

hirdetés

A legenda szerint egyes, fehér kézben lévő, memphisi rádiók addig nem voltak hajlandók lejátszani egy hirtelen felbukkant helyi fiatalember felvételeit, amíg meg nem bizonyosodtak arról, hogy fehér emberről volt szó. A fiú ugyanis, aki első, akkor még csak szűkebb körben ismertté vált lemezét édesanyjának szánta születésnapi ajándékba, olyan stílust képviselt és úgy énekelt, mint a négerek. Aztán hamarosan ez a fiú, Elvis Aaron Presley lett a legfőbb híd a feketék rhythm and blues-a és a fehérek hangzásvilága között. Ő lett a Király, pályatársai és követői számára az örök kiindulási pont. És ezt az origót a Heartbreak Hotel című dal jelentette, amely 1956. január 27-én jelent meg.

„Elvis előtt nem volt semmi” – mondta John Lennon. Olyan egymástól különböző rock-nagyságok nevezték őt fő ihletőnek, mint Robert Plant, Ian Gillan, Jim Morrison, Freddie Mercury vagy Nick Cave, de ő adta meg a kezdő sebességet a francia Johnny Hallyday-nek, az olasz Adriano Celentanónak, Bobby Solónak, és nem utolsó sorban a mi Komár Lászlónknak is. Merített belőle még Michael Jackson is, aki Presley lányát, Lisa Marie-t vette feleségül.

Honnan jött ez a különleges megszólalása? Kétségkívül komoly szerepet játszott ebben születése és ifjú éveinek helyszíne. Az amerikai Mélydélen, a Mississippi állambeli Tupelóban született 1935. január 8-án, és 13 éves korában költözött át családja Memphisbe. És bár korán megismerkedett a helyi country-zenészekkel, tízévesen már ő is fellépett. Hatott rá a Delta Blues, a gospelek – később ő maga is szívesen énekelte őket -, rajongott a fekete soul és rhythm and blues énekesekért. Feljegyezték róla, hogy legszívesebben Memphis blues-központjában, a Beale Streeten őgyelgett és gyűjtötte az ihleteket Rufus Thomastól B.B.Kingig.

Tizennyolc évesen kéredzkedett be a helyi Sun Records-hoz, hogy elkészíthesse azt a bizonyos acetát ajándéklemezt, a My Happinesst, és akkor a kiadó főnöke, Sam Phillips megjegyezte a „jó balladaénekes” nevét. Alig egy évvel később már felvette az ugyancsak dögös That’s Alright Mamát, ami nagy helyi sikert aratott. Megnyíltak a színpadok, a tv-csatornák Elvis előtt, imádták a lányok, és bár a dal nem került fel az országos listákra, Memphisen túl is felfigyeltek az akkor még teherautósofőrként dolgozó jóképű fiúra, a belőle áradó hihetetlen energiára. Hamarosan szűk lett számára Tennessee, és „nevelő egyesülete” a Sun is, ahonnan a zavaros múltú menedzser, Tom Parker „ezredes” végül kivásárolta Elvist az RCA lemezóriás számára.

Az RCA nashville-i stúdiójában vették fel január 10-én a Heartbreak Hotel című dalt, Tommy Durden és Mae Boren Axton dalát. A szöveg ötletét Axton egy újsághírből vette: egy férfi kivágta összes ruhájának címkéjét, megsemmisítette minden okmányát, hogy ne tudják őt azonosítani, búcsúlevelet írt, majd öngyilkos lett. A Nashville-ben szinte dalkirálynőként tisztelt Mae Boren Axton egy fesztiválon mutatta meg a dalt az énekesnek. (És állítólag ő hozta őt össze a Királyból sztárt csináló, majd őt kizsigerelő és végsősoron korai haláláért is felelős „ezredessel”).

hirdetés
A halálos magányosság történetét egy remek blues-ba ágyazták, amit Elvis valóban szívtipró módon adott elő: egyszerre volt szinte kamaszosan agresszív és férfiasan csábító. Ugyanakkor egyesítette énekében a fekete előadók sajátos fílingjét és a fehér énekesek hagyományos, bársonyosabb megszólalását. Úgy is mondhatjuk, hogy Elvis Presley megtette az első lépést, legalábbis a zenében, a faji megkülönböztetés ellen.

A Heartbreak Hotel bombaként robbant be az amerikai rádiókba és toplistákra. Hét héten át volt number one a Billboardnál, eladási példányszáma meghaladta az egymilliót. Amikor 1956-ban, a lemez megjelenése után egy nappal Elvist meghívták a CBS Stage Show-jába, immár egész Amerika megismerhette egyik legnagyobb 20. századi bálványát. Akkor még a Shake Rattle and Rollt énekelte, a Heartbreak Hotellel márciusban szerepelt ugyanott, már dicsősége teljes fényében. Ott már láthattak a nézők valamit később elhíresült, akkoriban botrányosnak tartott csípőmozgásából (Elvis, the Pelvis), és bizarr színpadi lépteiből is. Emlékszünk a Forrest Gump egyik híres fricskájára? Hősünk elmeséli, hogy gyerekkorában volt egy kedves albérlőjük, aki gitározott, és akit megihletett a járógépes kisfiú… Valójában azonban Elvisnek élete első, 1954. júliusi fellépésén kezdett el remegni a lába és a csípője, mert olyan ideges volt…

Nem csoda hát, hogy a Heartbreak Hotel a Királynak egész pályafutása alatt az egyik kedvence maradt, végig repertoáron tartotta. Utoljára 1977 májusában, három hónappal halála előtt énekelte koncerten, de akkor a 160 kilósra hízott, súlyos gyógyszerfüggő Elvis már csak árnyéka volt egykori önmagának.

De térjünk vissza 56 elejére: innentől kezdve nem volt megállás. Egymást követték a sikerlemezek, a tömeghisztériát kiváltó koncertek, tv-fellépések. És már ebben az évben beindult a rosszabbnál rosszabb filmek több mint 10 évig tartó sorozata. Elvis nagy álma volt, hogy olyan nagy drámai színész legyen, mint James Dean vagy Marlon Brando, próbálta is utánozni gesztusait, de ehhez kevésnek bizonyult a tálentuma, a zenés limonádék többségét pedig szívből utálta. Pedig olyan híres rendezők is vállalták a filmjeit, mint Norman Taurog, vagy Kertész Mihály, aki a talán legjobb filmjét, a Kid Creole-t jegyezte.

Mire 1958-ban megkezdődött a hatalmas „hazafias” reklámhadjárattal beharangozott katonai szolgálata – mintegy ellensúlyozandó az átlag amerikaiakban a zenéje és színpadi pózai által kiváltott erkölcsi felháborodást - már megszületett a rock and roll királyának mítosza: nemcsak hangja, hanem mozgása, hátrafésült, zselézett hajviselete és keresztneve is fogalommá vált. A mai napig elég csak annyit mondani: Elvis, és az egész világ Presley-re gondol.

A Heartbreak Hotel mellett ma is a műfaj alapértékei között tartjuk számon a Hound Dogot, a Jailhouse Rockot, a Baby I Don’t Care-t, a Don’t Be Cruelt, az All Shook Up-ot, az I Got A Womant – valamennyi RCA-karrierjének első két évében jelent meg. De azért azt se feledjük, hogy már akkor megmutatkozott a romantikus Elvis, hiszen 1956-os a Love Me Tender, az összebújós házibulik örök slágere. Mire azonban 1960 márciusában leszerelt, az egykori szegény sorból származó tupelói őstehetségből akaratától megfosztott intézmény, menedzsere kénye-kedve szerint dróton rángatott „szórakoztatóművész” lett. De ez már egy másik történet.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Megújul A Konyhafőnök az új évadban, Fördős Zének is lesz saját csapata

Az amatőr szakácsok versenye a Keresztanyu első évadját váltja majd a csatornán, május 3-tól jönnek az új részek.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. április 16.

hirdetés

Az RTL Magyarország nem rég bejelentette, hogy

május 3-án indul A Konyhafőnök legújabb évada

- írja a SorozatWiki.hu.

Az amatőr szakácsok versenye a Keresztanyu első évadját váltja majd.

A Konyhafőnök új évada pedig egy nagy újdonságot is tartogat. Fördős Zé ugyanis már régóta emlegeti, hogy a két séf mellett ő is szeretne csapatot kapni. Idén ez valóra is válik.

Fördős Zé ugyanis végre csapatot kap, így a kék és a piros csapatok mellett idén már sárga csapat is lesz.

Zé az új évad előzetesében egy vagány mutatvánnyal jelentette be az újítást.

hirdetés

VIDEÓ: A Konyhafőnök új évadának előzetese


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT

Attenborough új filmjétől titokban kicsit a covidnak drukkolunk – Az év, amikor a Föld megváltozott

A természetnek legalábbis nagyon jót tett ez az egy év, amíg az embereket globális szobafogságra ítélte a koronavírus. David Attenborough az Apple TV+ új dokumentumfilmjében meséli el, miért.
Szerző: Polák Zsóka, fotók: Apple TV+ - szmo.hu
2021. április 17.

hirdetés

Immár egy éve, hogy az internetről, a tévéből a rádióból, a plakátokról ömlik ránk a koronavírus borzalmait bemutató tartalom. Szinte elképzelhetetlen, hogy lehet készíteni a járvány pozitív hatásairól is filmet, de az Apple TV+-nak sikerült azzal, hogy nem az ember perspektíváját választották, hanem a Föld élővilágának emberen kívül eső részét - velük pedig csodát művelt ez a számunkra viszontagságos egy év. David Attenborough azt is elmondja, miért.

Kamera pásztáz végig a világ legnagyobb városainak kihalt utcáin, egyiken-másikon egy-egy szarvascsorda vagy pingvincsoport botorkál. Szinte várjuk, hogy valahonnan berobbanjon Will Smith egy sereg zombival a háta mögött, de ez nem az a film. A fikció a valóságba csúszott, és bár zombik nincsenek, az üres utcák túlságosan is ismerősek. A Föld bezárt, de a kamera forog: míg az operatőrök szétszélednek a világban, hogy üres utcákat és a hirtelen jött szabadságban lubickoló állatokat forgassanak, addig Attenborough londoni otthonában narrálja a történteket.

Ismét ő a természet szóvivője, ezúttal arról mesél, hogyan is éli meg maga az emberen kívüli élővilág a bolygón átsöprő pandémiát, és nem árulok el túl nagy spoilert, ha annyit mondok: köszöni szépen, nagyon élvezi.

A világ kedvenc természettudósa egyáltalán nem lazsál attól még, mert szobafogságra kényszerül: amellett, hogy a szóban forgó filmet narrálta, saját sorozatot is forgatott a BBC számára úgy, hogy ki sem tette a lábát a házából: Perfect Planet (Tökéletes bolygó) című szériát ősszel mutatták be. A Greta Thunbergről készített háromrészes sorozat második részében - amelyet jövő héten vetít le a BBC - szintén fáradhatatlanul hívja fel a figyelmet a klímaválság egyre kevésbé láthatatlan veszélyeire. Közben arra is volt ideje, hogy az Apple streamingcsatornája számára narráljon egy másikat, ez lett az Egy év, amikor a Föld megváltozott.

Ha az emberiség utóbbi egy évéről készülne dokumentumfilm, lélegeztetőgépek, kifáradt orvosok, védőfelszerelésbe burkolózott ápolók közt forogna a kamera. A természet perspektívája teljesen más: az egész filmet jellemzi a rengeteg nagytotál a teljesen kihalt utcákról. Mintha csak azt akarná érzékeltetni a kamera, milyen lenne, ha kihalna az ember – amelyhez Attenborough tavalyi filmje szerint közelebb vagyunk, mint gondolnánk -, mit is lépne a bolygó?

A pandémia elején sorra érkeztek a hírek, amelyek már akkor jól mutatták a járvány következményeit az ökoszisztémára. A hosszabb-rövidebb leállások miatt csökkent a szén-dioxid koncentráció a levegőben, tisztulni kezdtek a vizek, Velencében a gondoladömping hiányában ismét látni lehetett a csatornák alját. Az év, amikor a Föld megváltozott stábja felkerekedett, hogy konkrét eseteken keresztül mutassa be az emberek eltűnésének hatását elsősorban az állatvilágra.

hirdetés

A Föld lecsendesedett, ennek látják, vagy inkább hallják szó szerinti előnyét például a gepárdok, akik a szafarit ellepő dzsipek dübörgése nélkül könnyebben hívják magukhoz jellegzetes csipogásukkal kölykeiket. A bálnák ugyancsak könnyebben kommunikálnak a teherhajók okozta zaj híján, ahogy San Francisco koronás verébsármányai is évek óta nem látott, termékeny párzási időszak előtt állhatnak így, hogy a dübörgő forgalom nem nyomja el nászdalukat.

A tengerpartok kiürülését titokban a pingvinek is megköszönik, akik többször indulhatnak vadászni az állandó emberi asszisztencia nélkül, a bőséges táplálék pedig az utódnemzésre és az egészségükre is jótékony hatást gyakorol. De köszönik szépen a teknősök is, akik így végre nyugodtan tudnak költeni a tengerpartokon.

Vannak azonban olyan állatfajok, amelyek számára elsőre hátrány az ember eltűnése, ám bámulatosan gyorsan alkalmazkodnak a hirtelen változáshoz. Egészen érdekes a japán Nara templomai közt élő őzek és szarvasok sorsa, akik a turistákkal hirtelen a legfontosabb táplálékszerzési módjukat is elveszítették: a rizskeksz kunyerálását. A dokumentumfilm lenyűgözően mutatja be, hogy

míg az emberek a bezártsághoz próbálnak nyögvenyelősen alkalmazkodni, addig az állatoknak milyen könnyen megy az, hogy ismét szabadabban élhetnek.

Attenborough jókedvűen sorolja a példákat, az újra és újra visszatérő kihalt utcák pedig már nem is hatnak annyira apokaliptikusan: egyre inkább meggyőződünk róla, hogy a pandémiával ugyan az emberiség szenved, a természet viszont ismét levegőhöz jutott.

Attenborough azonban nem lenne Attenborough, ha a film azon a pontján, ahol a sokadik boldog állatábrázat után már inkább csak legyintenénk, hogy jó, tényleg dögöljünk ki inkább mind, nem nyújtana segítő kezet, és nem mondaná el a tőle megszokott életigenléssel, hogy van ám kiút.

És még csak nem is az, hogy kollektív tarkónlövéssel végezzük ki az embereket, hadd térhessenek vissza a benzinkutakra a vízilovak, az utcákra a sakálok. A film tanulsága az, hogy a világ tanuljon az elmúlt egy év tapasztalataiból, hiszen sosem volt még az emberiség megjelenése óta példa arra, hogy éles kísérletben figyelhettük meg, mi történik, ha az embert, amennyire lehet, kivonjuk az egyenletből. Már a kisebb változások is kulcsfontosságúak lehetnek a természet számára: a tengerpartok éjjeli lezárása, vagy a hajóforgalom átszervezése úgy, hogy kevésbé zavarják a bálnákat. A film tágabb üzenete pedig egybecseng Attenborough egyre sürgetőbb mondanivalójával, amelyet hosszú ideje hangoztat:

meg kell találnunk a megfelelő módot, hogyan éljünk összhangban a természettel a kizsákmányolás helyett, mielőtt még túl késő lenne az emberiség számára.

Az Egy év, amikor a Föld megváltozott április 16-tól elérhető az Apple TV+ kínálatában.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

„Még emlékszem” – ilyen megrendítő film még sohasem készült a budapesti holokausztról

A mai Budapest utcáin elevenedik meg a múlt. A Személyes Történelem Produkció filmje a Szeretlek Magyarországon látható először.
Címkép: Facebook/Személyes Történelem - szmo.hu
2021. április 16.

hirdetés

A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, április 16-án jelent meg a Holokauszt történeteit a kortárs Budapesttel vegyítő, Még emlékszem című kisfilm. A filmet - amelyet a Szeretlek Magyarország is támogatott - a Személyes Történelem Produkció az Északi Támpont Egyesülettel partnerségben készítette Chilton Flóra rendezésében.

A Személyes Történelem produkció harmadik éve indít budapesti fiatalokkal színházi folyamatot, amelyben a második világháborút megélt történetmesélők emlékeit dolgozzák fel. A program a fiatalok és időskorú történetmesélők találkozásaira épül, így dokumentarizmus helyett a személyes megéléseknek és nézőpontoknak biztosít teret.

Az idei évben a világjárvány következtében a beszélgetések az online térben zajlottak és a történetek egy részét a Még emlékszem című kisfilmen keresztül most a szélesebb közönség is megismerheti. A filmben a programban alkotó fiatalok játszanak, akik az idei beszélgetések és találkozások résztvevői voltak. A nézők a történeteket ezúttal eredeti mesélőik hangján hallhatják.

A kisfilmben négy történetmesélő második világháborús emlékei elevenednek meg kortárs budapesti környezetben animációs elemek segítségével.

A filmet egy hétig lehet majd megnézni a Szeretlek Magyarország YouTube-csatornáján.

VIDEÓ: “Még emlékszem” / “I still remember” - Személyes Történelem Produkció

hirdetés

További részletek a projektről a Személyes Történelem Facebook-oldalán.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Ki tünteti el a tinilányokat a kisvárosban? - Kate Winslet élete alakítását hozza

Az Easttowni rejtélyek szinte még jobb, mint az HBO tavalyi nagy dobása, a Tudhattad volna.
Szajki-Vörös Adél, fotó: HBO GO - szmo.hu
2021. április 20.

hirdetés

Az HBO-nak mostanában bejön a krimi-vonal, hiszen sikerült nagyot robbantaniuk a Hatalmas kis hazugságokkal pár éve, és aztán tavaly a Tudhattad volna is nagyot szólt. Mindkettő a ki-tette-szubzsánert képviselte, azaz: alig vártuk, hogy megtudjuk egy gyilkosság megfejtését az utolsó részben. A Tudhattad volna főszereplőjeként Hugh Grant annyira lenyűgözte a világot eredeti alakításával, hogy szinte egy új branddé vált az HBO-krimi. 18-án pedig bemutatták legújabb krimisorozatuk, az Easttowni rejtélyek első részét, ami úgy építkezett, hogy aki megnézi, biztosan körömrágva várja majd a jövő heti epizódot.

Egyértelműen, tudatosan az említett krimi-vonalat viszi tovább az HBO az Easttowni rejtélyekkel, és sikerült az egyik legerősebb alkotást letenniük az asztalra ebben a műfajban. Klasszikus alapokra építette Brad Ingelsby kreátor-író a történetet. Legutóbb tőle láthattuk A visszaút című filmet is Ben Affleck-kel a főszerepben, melyben szintén egy klasszikus sportfilmből hozott ki sokkal többet a forgatókönyv megírásakor. Itt is egy tipikus amerikai krimi alapjaira húzott fel egy nagyon eredeti történetet. 

Adott egy amerikai kisváros, a műfajban elmaradhatatlan, egy eltűnt majd egy meggyilkolt lány és egy nehéz életű nyomozónő (Kate Winslet). A sablonok ellenére mégis különleges sorozat született, ami realizmusával, sajátos humorával, élő atmoszférájával kitűnik a többi krimi közül. Ez adja az erősségét.

A Kate Winslet által megformált nyomozónő egy kicsit emlékeztet elsőre a Fargo című nagyjátékfilm főszereplőjére: eléggé szét van esve, a sorozat első üldözési jelenetében kapásból kibicsaklik a bokája a futástól, a kollégája meg rosszul van egy kis vér látványától. Ezzel az abszurd jelenettel fel is villan a Fargo párhuzam, de aztán kirajzolódik előttünk egy hivatásában ügyes, okos, ám a magánéletében teljes káoszban élő rendőrnő. 

Ez a nagy erőssége a sorozatnak: a karaktereket és a környezetüket a legnagyobb aprólékossággal felrajzolja előttünk.

Miközben párhuzamosan halad egy részletes életkép bemutatása, a kisváros életének tűpontos és életszagú megrajzolása a háttérben meghúzódó bűnüggyel.

Az első részben a kibomló bűnügyi szál szinte alig van jelen - mennyiségileg, hangsúlyában attól még van ereje, egy évvel azelőtt eltűnt lányt keresnek hiába -, és inkább a kisváros és a főszereplő családjának lakóinak bemutatására koncentrálunk. Mégis izgalmas minden perce, mivel az információkat aprólékosan, jó érzékkel csepegteti a széria.

hirdetés

A rendezés pedig szintén első osztályú. A színészek kiválasztása egytől egyig telitalálat, a hitelesség pedig szinte dokumentarista szintű, nem érzékelünk semmiféle manírt sem a színészi játékokban, melyhez nagy lapáttal hozzátesz Winslet megjelenése is. Bátran, nulla sminkkel vállalta be a szerepet, ami egy hollywoodi színésznőtől nem mindennapos, és ahelyett, hogy fogyókúrázott volna a forgatás előtt, inkább még hízott is a szerepért, hogy még átlagosabb külseje legyen.

Ő a testes, kusza hajú, zilált Mare, aki bicegve közlekedik. Vezetve, telózás közben tépi a fogával az otthon csomagolt szenyáját, és csak este marad ideje, hogy megfésülködjön. A játékét szintén ez a lecsupaszított hitelesség jellemzi.

Az jutott eszembe róla: ez az igazi színművészet. Pont a hétvégén néztem bele a The Morning Show-ba, melyben még a reggeli felkeléskor is csodás a smink Reese Witherspoonon meg Jennifer Anistonon, és bizony Nicole Kidman is felötlött bennem, akinek szintén milyen jól állna a természetes időmúlás. Kate Winslet nem állítja meg az időt, illetve máshogy: olyan természetes kisugárzása, tökéletes átlényegülése és színészi jelenléte van a maga nyerseségében, amitől mindig eláll a szavam, ha látom, és figyelmeztetem magam, hogy na, ez,ez színMŰVÉSZET, csupa nagybetűvel. Ő maga Mare Easttownból, ahogy az eredeti cím is sugallja.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: