KULT
A Rovatból

Szerintünk ezek a filmek és színészek nyerik az idei Oscar-díjakat

Fraser, Farrell vagy Butler? Blanchett vagy Yeoh? Az idei Oscar-gála kifejezetten izgalmasnak ígérkezik, több nagy kategóriában egyáltalán nincs lejátszva még a meccs.


A 95. Oscar-díjátadó producerei úgy tűnik, próbálják jóvá tenni az előző évek bűneit. Például újra élőben lehet majd megnézni mind a 23 kategória díjának kiosztását, vagyis egyetlen szégyenteljes gála után eltörölték azt a filmalkotókkal szembeni tiszteletlen döntést, miszerint nyolc kategóriát kivágnak az élő adásból, hogy azok szobrocskáit a közvetítés előtt osszák ki, és csak utólag, megvágott formában vágják be a show-ba a reklámszünetek alatt. Emellett idén visszahozták egy harmadik menetre házigazdának Jimmy Kimmelt, aki a botrányos 2017-es (ekkor hirdették ki tévedésből a Kaliforniai álmot a legjobb film győztesének a Holdfény helyett), valamint a 2018-as átadót vezette. Vagyis úgy tűnik, kezd visszaállni a dolgok rendje, remélhetőleg idén emlékezetesebb showelemekkel dúsítják majd fel a köszönőbeszédek közötti időt is.

A jelöltek kapcsán mindenesetre nem lehet panaszunk, klasszikus filmkészítési technikákat alkalmazó és újító produkciók, valamint szerzői és közönségfilmek egyaránt bekerültek a kalapba, vagyis számos zsáner rajongója drukkolhat a kedvencének.

Ráadásul mi, magyarok is élőben követhetjük a gálát március 13-ára, hétfőre virradóra, hiszen néhány napja jött a hivatalos bejelentés, miszerint itthon a Disney+ streamingszolgáltatón lehet majd követni élőben a gálát magyar kommentár és feliratozás nélkül. Ha pedig valaki nem tud ébren maradni éjszaka, utólag is visszanézheti a platformon az átadót. Viszont idén az amerikai óraátállítás miatt hazai idő szerint az eddig megszokotthoz képest egy órával korábban kezdődik a haddelhadd, vagyis március 12-én, vasárnap késő este, 23:30-kor startol élőben a vörös szőnyeges bevonulás, majd éjjel 1 órakor veszi kezdetét maga a gála. Ami azt jelenti, hogy korábban ágyba kerülhetnek a filmfanatikus éjjeli baglyok!

Mi pedig, ahogy tavaly, idén is megpróbáljuk megjósolni a főbb Oscar-kategóriák nyerteseit, lássuk, kik és mik a legnagyobb esélyesek!

Legjobb nemzetközi játékfilm

A jelöltek: Argentína, 1985 (Argentína), A csendes lány (Írország), (Lengyelország), Közel (Belgium), Nyugaton a helyzet változatlan (Németország)

Na ez az a kategória, aminél nagyjából felesleges izgulni, drukkolni. Szinte teljesen bizonyos, hogy Németország idén behúzhatja a rendszerváltás utáni harmadik, összesen negyedik díját (a korábbi győzelmek: A bádogdob 1980-ban – még az NSZK színeiben, a Hontalanul Afrikában 2003-ban, valamint A mások élete 2007-ben). Mivel Edward Berger filmjét, a Nyugaton a helyzet változatlant összesen 9 díjra jelölték, köztük pedig idegen nyelvű mivolta ellenére a legjobb film kategóriában is, így egyértelmű, hogy viszi a nemzetközi játékfilm díját, ahogy erre számos példa volt akár az utóbbi évtizedekben is (pl. Tigris és sárkány, Szerelem, Roma, Élősködők, Vezess helyettem). Hiszen, ha a másik négy alkotás közül valamelyik kapná meg mégis ezt a díjat, akkor miért nem azt jelölték a legjobb film kategóriájában? Idén itt biztosra mehetünk.

Tippünk: Nyugaton a helyzet változatlan (Németország).

Legjobb női mellékszereplő

A jelöltek: Angela Bassett (Fekete Párduc 2), Hong Chau (A bálna), Kerry Condon (A sziget szellemei), Jamie Lee Curtis (Minden, mindenhol, mindenkor), Stephanie Hsu (Minden, mindenhol, mindenkor)

Szinte az utolsó pillanatig nem volt kérdéses, hogy Angela Bassetté lesz ez a díj a Fekete Párduc 2-ben nyújtott alakításáért. Egyébként az öt hölgy közül ő az egyetlen, akinek volt már jelölése, igaz, jó régről, 1994-ben kapott nominációt a legjobb női főszereplők közt a Tina című életrajzi filmért, amelyben Tina Turnert alakította. A Fekete Párduc 2-ért pedig megkapta többek között a Critics Choise Awardot, a Hollywoodi Kritikusok díját és a Golden Globe-ot is. Meglepetésre azonban a Színészek Szakszervezete (SAG) mégsem őt, hanem Jamie Lee Curtist díjazta a Minden, mindenhol, mindenkorért, márpedig a SAG elismerése a legfőbb előszoba az Oscarhoz. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni Kerry Condont sem A sziget szellemeiért, aki pedig a BAFTA-t húzta be idén kiváló alakításáért. Szóval egyelőre háromesélyes a móka, de szerintünk még mindig Bassett lehet a befutó, egyrészt a több mint 40 éves karrierje, másrészt a diverzitás miatt, hiszen összesen két fekete színészt jelöltek idén, a másikuk, Brian Tyree Henry pedig nagyjából esélytelen a férfi mellékszereplőknél.

Tippünk: Angela Bassett (Fekete Párduc 2)

Legjobb férfi mellékszereplő

A jelöltek: Brendan Gleeson (A sziget szellemei), Brian Tyree Henry (A kiút), Judd Hirsch (A Fabelman család), Barry Keoghan (A sziget szellemei), Ke Huy Quan (Minden, mindenhol, mindenkor)

A színészi kategóriák közül talán a legegyértelműbb a férfi mellékszereplőké, hiszen az Indiana Jones és a végzet temploma Picurja, valamint a Kincsvadászok Richard ’Data’ Wangja, Ke Huy Quan nagy színészi visszatérését nagyjából minden, mindenhol és mindenkor díjazta, a Golden Globe-on és a SAG-on is ő nyert, talán csak a BAFTA-t happolta el előle Barry Keoghan. Szóval nagy meglepetés lenne, ha nem Quan érdemelné ki idén ezt a szobrot, ha azonban valami csoda folytán mégsem, akkor valószínűleg A sziget szellemei valamelyik színésze, Brendan Gleeson vagy Barry Keoghan lehet a kiválasztott. De erre nem mutatkozik sok esély.

Tippünk: Ke Huy Quan (Minden, mindenhol, mindenkor)

Legjobb női főszereplő

A jelöltek: Cate Blanchett (Tár), Ana de Armas (Szöszi), Andrea Riseborough (To Leslie), Michelle Williams (A Fabelman család), Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor)

Az idei botránykategória! Már duplán is. Az első az volt, amikor a jelöltek bejelentésénél kiejtették Andrea Riseborough nevét a To Lesie című apró független filmért, ami óriási meglepetés volt, senki nem számított az angol színésznő nominációjára. Majd az Akadémia vizsgálódni is kezdett az ügyben, mivel olyan panaszok érkeztek hozzájuk, amelyek szerint a az Oscar szabályait megszegő kampány zajlott azért, hogy a tagok szavazzanak Riseborough-ra, vagyis a To Leslie rendezője, Michael Morris ismert színészeket kért meg arra, hogy ajánlják Andreát a voksolók figyelmébe. Az is kérdéses volt, hogy Riseborough megtarthatja-e a jelölését. A vezetőség végül úgy döntött, maradhat a nomináció, de szigorítani és egyértelműsíteni fogják a jövőben a kampányszabályokat. A másik botrány pedig a két fő esélyest érinti. Michelle Yeoh, a kategória egyik nagy favoritja ugyanis nemrég megosztott az Instagram-profilján egy internetes cikkből egy idézetet, amelyben a szerző azt írja, hogy ne a másik nagy esélyes Cate Blanchett nyerjen, hiszen neki már van két Oscar-díja (az Aviátorért és a Blue Jasmine-ért), Yeoh karrierjét viszont abszolút fellendíthetné egy szobrocska, illetve ő lenne az első ázsiai színésznő, aki e kategóriában győzedelmeskedik.

Sokan támadták az inkorrekt megosztásért a 60 éves színésznőt, aki nem sokkal később törölte a posztot, az Oscar-szavazás azonban addigra már lezárult, szóval elvileg ez a húzás nem befolyásolja majd a végső eredményt.

De igen, szinte 50%, hogy Yeoh vagy Blanchett viszi ezt a díjat, Michelle Williams pedig a Brokeback Mountain: Túl a barátságon, a Blue Valentine, az Egy hét Marilynnel és A régi város után ötödszörre is hoppon marad. Yeoh ugyanakkor esélyesebbnek számít, hiszen övé lett a Golden Globe és a SAG díja is, Blanchettnek pedig be kellett érnie a BAFTA-val. Titánok harca lesz!

Tippünk: Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor)

Legjobb férfi főszereplő

A jelöltek: Austin Butler (Elvis), Colin Farrell (A sziget szellemei), Brendan Fraser (A bálna), Paul Mescal (Volt egyszer egy nyár), Bill Nighy (Living)

A legizgalmasabb küzdelem itt várható, ugyanis hárman is esélyesek a díjra. Colin Farrell Golden Globe-ot kapott, Austin Butler úgyszintén, valamint a BAFTA-t is, Brendan Fraser pedig a legfontosabbat, a Színészi Szakszervezet díját tudhatja magáénak, vagyis még bármi lehetséges. Butler mellett az szól, hogy az Akadémia kifejezetten szereti az ismert emberré átalakuló színészi alakításokat életrajzi filmekben (pl. Will SmithRichard király, Rami MalekBohém rapszódia, Gary OldmanA legsötétebb óra, Eddie RedmayneA mindenség elmélete, Daniel Day-LewisLincoln, Colin FirthA király beszéde, Sean PennMilk, Forest WhitakerAz utolsó skót király, Philip Seymour HoffmanCapote, Jamie FoxxRay, és ez csak az utóbbi 18 év egyetlen kategóriából…), Fraser mellett pedig, hogy a nagy színészi visszatéréseket is kedvelik, bár a legutóbbi ilyennél Mickey Rourke (A pankrátorért, szintén egy Darren Aronofsky-film) végül alulmaradt Sean Penn Milkjével szemben. Fraser viszont nagyon népszerű most, és Rourke-kal ellentétben ő megnyerte a SAG díját is, így továbbra is fő esélyes.

Tippünk: Brendan Fraser (A bálna)

Legjobb rendező

A jelöltek: Todd Field (Tár), Dan Kwan, Daniel Scheinert (Minden, mindenhol, mindenkor), Martin McDonagh (A sziget szellemei), Ruben Östlund (A szomorúság háromszöge), Steven Spielberg (A Fabelman család)

Ha a két Daniel győzedelmeskedik idén (márpedig nagyon úgy áll a helyzet), akkor az Oscar-átadók 95 éves története során harmadszor fordul elő, hogy egy direktorpárosé a legjobb rendezés díja (korábban Jerome Robbins és Robert Wise kaptak együtt a West Side Storyért 1962-ben, valamint a Coen fivérek, Joel és Ethan a Nem vénnek való vidékért 2008-ban). Kwant és Scheinertet a Rendezők Szakszervezete (DGA) is díjazta idén, márpedig az egyesület díjának 74 éves története során csupán 9 alkalommal fordult eddig elő, hogy más kapta a rendezői Oscart, mint aki a DGA elismerését (utoljára 3 éve – DGA: Sam Mendes, Oscar: Bong Joon Ho). A Golden Globe-ot viszont Spielberg kapta, szóval ő sem teljesen esélytelen, és ha nyerne, azzal a harmadik rendezői Oscarját érdemelné ki a Schindler listája és a Ryan közlegény megmentése után, ezzel pedig behozná Frank Caprát és William Wylert, s már csak eggyel lenne lemaradva a 4 díjat bezsebelő, rekorder John Fordtól. Rajtuk kívül még talán McDonagh rúghat labdába, de az bizonyos, hogy nehéz lesz elvenni ezt a díjat a két Danieltől.

Tippünk: Dan Kwan és Daniel Scheinert (Minden, mindenhol, mindenkor)

Legjobb film

A jelöltek: Avatar – A víz útja, Elvis, A Fabelman család, Minden, mindenhol, mindenkor, Nyugaton a helyzet változatlan, A sziget szellemei, A szomorúság háromszöge, Tár, Top Gun: Maverick, Women Talking

Ha esetleg bejönnek a tippjeink, az azt jelenti, hogy idén egy kisebb tarolásnak lehetünk majd szemtanúi, ami mostanság ritkán fordul elő az Oscaron, az utóbbi években sokkal jobban elolszlanak a díjak. A Minden, mindenhol, mindenkornak viszont az előrejelzések szerint minden esélye megvan arra, hogy mind a technikai (pl. vágás, jelmez), mind a főbb kategóriákban (film, rendező, női főszereplő, férfi mellékszereplő, eredeti forgatókönyv) kiemelt esélye van a győzelemre, ami így akár 7 +/- 1 díjat is hozhat annak a filmnek, amelynek 2022 tavaszi bemutatója idején nem sokan gondolták volna, hogy Oscar-matéria lehet, majd bumm, jött a 11 jelölés. Szóval egyelőre abszolút favoritnak számít a legjobb film kategóriájában is, ám a győzelme természetesen nincs kőbe vésve.

Még simán előfordulhat (a Producerek Szakszervezetének előremutató díja ellenére is), hogy az Amerikai Filmakadémia tagságának túl bizarr ez a film a végső győzelemhez, és egy klasszikusabb hangvételű alkotást, pl. a Golden Globe-ot is elnyerő A Fabelman családot vagy a BAFTA-díjas Nyugaton a helyzet változatlant emelik ki.

Bizony, ez utóbbit sem szabad itt leírni, az Élősködők három évvel ezelőtt legalábbis bizonyította, hogy bármi megtörténhet, ráadásul a Nyugaton a helyzet változatlan már egyszer nyert legjobbfilm-díjat az Oscaron, méghozzá az eredeti Remarque-regény 1930-as filmváltozata, szóval érdekes lenne, ha két verzió is hazavinné a fődíjat. A fentiektől függetlenül azonban szerintünk is itt az ideje az Oscar életében is az újításnak, az eredeti, szokatlan és előremutató filmkészítésnek, a jövő mozijának, ennek tükrében pedig csakis a bageles-virsliujjjas-hasitasis-dimenzióugrálós-mosómedvés őrület lehet a befutó 2023-ban.

Tippünk: Minden, mindenhol, mindenkor


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
Krasznahorkai László Nobel-díját a könyvtár és a könyvesboltok sem hirdetik a szülővárosában, pedig ő azt mondja: beérné egy A4-es papírlappal is
Az író Facebook-oldalán mondott köszönetet mindazoknak, akik gondoltak rá és gratuláltak neki az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.


Lassan egy hónap telt el azóta, hogy kiderült, egy magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A rangos elismeréshez számos közéleti személyiség gratulált, a világsajtó is hosszan írt munkásságáról. Úgy tűnik azonban, hogy a friss Nobel-díjas szülővárosában, Gyulán nem büszkélkednek annyira a sikerrel – legalábbis az író Facebook-oldalán található bejegyzés szerint:

„Krasznahorkai László hálás mindenkinek, barátnak, ismerősnek, fordítónak és kiadónak, tartós olvasónak és kezdő olvasónak, akár magyar, akár még nem magyar, távolinak tehát és közelinek, és különösképpen a képen látható üzenet íróinak szülővárosomban, Gyulán, ahol rajtuk kívül nemcsak »óriásplakáttal« nem üdvözlik szerény elvándoroltjukat, de még a könyvesbolt vagy a könyvtár előtt sem látni – pedig beérném egy A4-es papírlappal is – az öröm bármi jelét – hálás, tényleg az, hogy szeretettel gondoltak és gondolnak rá az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.”

A poszthoz mellékelt képen egy ablakra kiragasztott papír látható, amin ez áll: „Krasznahorkai László (szülővárosa: Gyula), irodalmi Nobel-díj, 2025. E ház lakói büszkék rád, gratulálunk!”

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
Meghalt Ganxsta Zolee édesanyja
Kassai Ilona Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő 97 éves volt.


Ganxsta Zolee a Facebookon tudatta, hogy kedden elhunyt édesanyja, Kassai Ilona, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő.

Az 59 éves rapper szerda este osztotta meg a hírt, egy közös fotóval és szívszorító sorokkal búcsúzott, vette észre a Blikk.

„Tegnap este drága Édesanyám, Kassai Ilona az angyalok közé került, a Mennyek országába. Egy igazi művész volt, és a legjobb anya. Köszönöm mindenkinek, aki most egy picit megemlékezik róla a szívében”

- olvasható a zenész posztjában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Egy előadás, amit soha nem felejtesz el – és amiről nem készíthetsz képet
Nem tudom, hányszor lehet ellőni azt a mondatot, hogy ilyet még nem látott a világ! De talán ez most nem túlzás. A Walk My World új szintre emeli az immerzív színházat.


Aki valaha hallott már a Recirquel társulatról, vagy látott tőlük bármilyen előadást, az tudhatja, hogy látványban és érzelemben nincs hiány náluk. És nagyjából azt is sejtheti, hogy most mire számíthat... vagy talán mégsem. Mert ez a produkciójuk minden eddiginél nagyobb, és nemcsak méreteiben, hanem abban is, amilyen mértékben hat a nézőre.

Úgy érkeztem a sajtótájékoztatóra, mint mindenki más: kíváncsian, de fogalmam sem volt, hogy pontosan mi fog történni. Abban biztosak lehettünk, hogy fotózni és videózni lehet — ami már önmagában is különleges lehetőség volt, hiszen a Walk My World előadásán ez majd tilos lesz.

Ebben a világban, ahol mindent meg akarunk osztani, ahol a pillanatok értéke sokszor a megörökítésükön múlik, furcsán hangzik, hogy itt pont az ellenkezője történik: életed legextrább előadását éled majd át, de el kell tenned a telefonodat.

Bevallom, elsőre ez nekem is furcsán hangzott. A bizonytalanság csak akkor kezdett oldódni bennem, amikor meghallgattuk a készítőket, és lassan elkezdett összeállni, hogy miről is van szó.

A tájékoztató után megkaptuk az első instrukciókat: maszkokat vettünk át, amit végig viselnünk kellett. Már ettől megváltozott a hangulat.

Ezt követően csoportokra osztottak minket, hiszen az előadásból mi is csak egy-egy apró jelenetet nézhettünk meg. Én fotós kollégámmal Hector otthonába pillanthattam be.

Ahogy a hosszú folyosókon sétáltunk, már maga az út is felépítette bennünk ezt a külön világot. Nem tudtuk megmondani, milyen korban járunk — egyszerre volt időtlen és nagyon konkrét. De a falak, a fények, a hangok határozottan baljós hangulatot árasztottak. Abszolút érthető, hogy ez miért csak felnőtteknek szóló program.

Az első jelenetben egy férfi táncát nézhettük végig. Képtelenség volt nem érezni, mennyire más ez így, pár lépésnyire az előadótól.

Őszintén: kicsit zavarban voltam. Más egy színpadon látni ezt, mint így, testközelből.

De pont ez a zavar az, ami miatt nagyon működik az egész. Mert kizökkent. Mert megkérdőjelezi azt is, hogy mit jelent nézőnek lenni egy előadáson.

Aztán továbbmentünk a fő térbe, ahol a finálé zajlik majd. Itt már több szereplő volt és óriási nyüzsgés.

Itt sokkal könnyebb volt kívülről nézni az egészet, de közben azt is biztossá vált, hogy a legnagyobb hatást azok a pillanatok váltják majd ki az emberekből, amik intim terekben zajlanak.

És az ilyen jelenetekből az összeset nem láthatja majd mindenki, hiszen egyszerre zajlik több produkció, több különböző ponton.

És ez az, ami miatt tényleg nem tudom megmondani, hogy ki mit fog érezni — csak azt, hogy valamit biztosan.

A Walk My World élménye: immerzív mitológiai utazás Budapesten

A Recirquel új produkciójában a néző szó szerint a történet részévé válik: a 2,5 órás előadást egy 6000 m²-es, filmes díszleteket idéző térben szabadon járhatja be.

A közönség saját útját járva döntheti el, melyik mitikus karaktert, istent, hőst vagy különös lényt követ majd, és mely jeleneteknél időzik el hosszabban.

A látogatók közelről követhetik az előadóművészek mozdulatait, bejárhatják titkos szobákat, megérinthetik a berendezési tárgyakat, és még egy elrejtett bájitalt is kipróbálhatnak. Az élményt erősíti, hogy a nézők maszkot viselnek, így láthatatlan megfigyelők lehetnek.

De a Recirquel produkciója nem csupán egy élménytér, hanem egy gazdag, mitológiai alapokon nyugvó történet is egyben.

A Walk My World Vergilius eposzának, Aeneas és Dido szerelmi tragédiájának modern feldolgozása.

Ez az ókori mítosz kel életre 220 különálló jelenetben, lenyűgöző újcirkusz és tánc produkciók közepette, teremtve meg ezt a minden érzékszervre ható, lüktető, érzéki világot.

Az alkotói munka mélységét mutatja, hogy az előadáson több mint 20 különféle cirkuszi zsáner látható, köztük olyan ritkaságok, mint a tízméteres magasságban repítő orosz hinta, a cyr vagy a rhönrad. A táncművészet is rendkívül gazdag repertoárral bír: a kortárs tánc és a balett mellett a kontakt improvizáció is hangsúlyos szerepet kap.

A filmszerű látvány élményét emelik a technikai részletek. A 150 fős stábot olyan nemzetközi kiválóságok is segítették, mint a világhírű brazil Grupo Corpo vagy az amerikai táncművész, Bill Shannon, ezzel is aláhúzva az előadás világszínvonalát.

A 6000 m²-es térben több mint 10 000 kellék szolgálja a hitelességet, melyek többsége az 1920-as évektől a '70-es évekig használt retro tárgyak és antikvitások egyedi válogatása.

A látványtechnikai csúcspontok között említendő egy ötméteres, az artistákkal együttműködő robot, valamint a földről felemelkedő ágyak és asztalok. Az előadóterek falait kortárs képzőművészek egyedi grafikái és falrajzai teszik még varázslatosabbá.

Az előadás számokban

Premier: 2025. november 5.

Heti előadások száma: 5

Játékidő: kb. 2,5 óra

Előadóterület: 6000 m²

Próbafolyamat: 6+ hónap

Előkészület: 5 év

Kreatív stáb: 150 fő

Előadók: 32 artista és táncművész, 4 kontinensről

Szereplők száma: 25 mitológiai szereplő

Szobák száma: kb. 40 különálló helyiség

Kellékek: több mint 10 000 egyedi tárgy

Jelenetek: 220 különálló részlet

Zenei sávok: 64 csatornán megszólaló hangzás

Műfaji gazdagság: több mint 20 különböző cirkuszi műfaj

Vági Bence rendező-koreográfus szerint a Walk My World unikális attrakciója lesz Budapestnek, hiszen ehhez hasonló léptékű immerzív élményt eddig csak a világ legnagyobb művészeti központjaiban (New York, Sanghaj, London) láthattak a nézők.

Ez az előadás épp azért fontos a mai közönség számára, mert a hagyományos, állatos cirkuszt felváltó új megközelítést XXI. századi köntösben viszi színre:

emberi akrobatákat és táncművészeket állít középpontba olyan monumentális térben, ahol minden mozdulatnak értelme és története van.

A modern közönség, aki megszokta a digitális ingereket, itt valóban valami olyan élménnyel találkozik majd, ami minimum az előadás idejére teljesen kiszakítja a valóságból.

A Recirquel Társulatot 2012-ben alapította Vági Bence rendező-koreográfus, mára a kortárs előadóművészet vezető társulatai között tartják számon a világon. A Recirquel a legkeresettebb magyar kulturális produkció külföldön: évente több száz előadást mutat be a legnevesebb színházakban és művészeti fesztiválokon világszerte – New Yorktól Edinburgh-ön át Dél-Koreáig. A társulat egyedi, az újcirkuszt, a modern és klasszikus táncot ötvöző formanyelvét, a cirque danse-t, a többi között olyan nemzetközi sikerű produkciók fémjelzik, mint a My Land (2018), a Solus Amor (2020), az IMA (2022) és a Paradisum (2024). 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Visszatér a terrorbohóc – Az új It: Welcome to Derry HBO-sorozat keményen darálja a szereplőit!
Újra látjuk Derryt, és vele együtt a gyermekkor legrettegettebb rémálmát, a félelemből táplálkozó démoni lényt. Az It: Welcome to Derry első része minden várakozást felülmúl! A 60-as évek ártatlansága sosem volt ennyire félelmetes. Andy Muschietti új sorozata egyszerre nosztalgikus és hátborzongató!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. október 29.



Már az első képsoroknál világossá válik, hogy az It: Welcome to Derry nem kíván óvatoskodni.

Andy Muschietti, aki a korábbi Az-filmekkel már bizonyította, hogy mesterien ért a rettegés megkomponálásához, most visszatér a gyökerekhez.

Szó szerint és átvitt értelemben is. A rendező keze nyoma minden pillanatban érezhető, a sorozat hangulata már az első részben magával ragadja a nézőt. Itt nem kímélnek senkit és semmit.

A hatvanas évek miliője rendkívül hitelesen kel életre. A díszletek, a jelmezek, a zenék és a színek együttesen teremtik meg azt a nosztalgikus, mégis fenyegető légkört, ami az eredeti filmek egyik legnagyobb erőssége. Az alkotók ügyesen egyensúlyoznak a múlt bája és a borzalom közt, ez az ellentét adja a sorozat igazi ízét. A gyerekkori ártatlanság és Derry mélyén megbúvó gonosz kontrasztja itt is tökéletesen működik.

A nyitójelenet nemcsak hatásos, de egyenesen mellberúgó. A brutalitás kicsit talán öncélú, mégis elég erőteljes ahhoz, hogy a néző ne felejtse el, ez bizony nem egy családi matiné.

A 18-as karika bőven indokolt, ám a készítők ügyesen elkerülik a túlzások csapdáját, épp annyit mutatnak, amennyit kell. Ez a visszafogottabb merészség teszi igazán feszessé a hangulatot. Maradjunk annyiban, hogy az első jelenet szülésjelenete velem marad egy ideig.

A történet középpontjában ismét gyerekek állnak, akik egy titokzatos eltűnés nyomába erednek. Matty (Miles Ekhardt) sorsa már a nyitányban eldől, de „barátai”: Lilly (Clara Stack) és Teddy (Mikkai Karim Fidler) még nem tudják, mi történt vele.

A bűntudat és a kíváncsiság hajtja őket, miközben lassan szembesülnek Derry sötét titkaival.

Pontosabban egy nagy titkával. A gyerekszínészek frissességet hoznak a képernyőre: természetesek, szerethetőek és hihetőek. Bár egyikük sem ismert név, mindannyian tökéletesen hozzák a karaktereiket. Már most érezni, hogy erős kis csapat kovácsolódik belőlük, akárcsak az eredeti film hőseiből. De azért várjuk ki az első rész végét.

A felnőtt szereplők közül James Remar és Jovan Adepo visznek színt a mellékszálakba. Alapvetően érdekes a koreai veterán története, aki a hidegháborús Amerika árnyékában próbál boldogulni. Mint afroamerikai tiszt, ki kell harcolnia társai tiszteletét, olykor kevesebb sikerrel. Ez, a rasszizmussal szembeni görbe tükör, meglátjuk majd mire megy. A sorozat itt-ott játszik történelemmel, néha kissé idealizálja a múltat, de mindez megbocsátható, mert a cél nem a dokumentarizmus, hanem a hangulat megteremtése. Ez viszont egyértelműen működik, méghozzá hibátlanul.

A történet nem kiemelkedő, akik olvasták/látták az eredetit, azért érezhetően ismétlik önmagukat, de az első rész alapján még ezt nem nevezném egyértelmű negatívumnak.

Bill Skarsgård hiánya talán meglepetésként érheti az egyszeri nézőt, de éppen ez ad izgalmat az első résznek. A terrorbohóc árnyéka ott lebeg minden jelenet fölött, még akkor is, ha ő maga nem bukkan fel. Ez a sejtelmesség fokozza a feszültséget: tudjuk, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor újra szembenézünk vele, és ez a várakozás az egyik legerősebb húzóereje az első résznek. Alig várom a folytatást!

Technikailag a sorozat eddig kifogástalan. A vizuális világ egyszerre realisztikus, brutális, véres és álomszerű, a fényképezés gondosan kidolgozott.

A kamera néha játékosan követi a gyerekeket, máskor ridegen pásztázza a kisváros utcáit, mintha maga Derry is élne, lélegezne. Az effektek nem hivalkodóak, inkább finoman támogatják a történetmesélést, egészen addig, ameddig be nem tör a képernyőre a kétfejű repülő démonbébi és minden finomkodást kidobnak az utcára. A hangdizájn tökéletesen épít a csend erejére és a kaotikus pusztításra.

Az első epizód végén katartikus pillanat zárja a történetet. Egy olyan befejezés, ami után az ember ösztönösen a következő rész gombja után nyúlna, ha tehetné. A Warner azonban heti adagokban tálalja a rémálmot, így marad a várakozás feszültsége.

Ez talán nem is baj: az It: Welcome to Derry eddig inkább lassan bontakozó, atmoszférikus horror, amit érdemes ízlelgetni, nem egyszerre ledarálni. Pedig nagyon kívánja a szervezetem a következő részt!

A sorozat legnagyobb erénye, hogy nem csupán rettegést kínál, hanem érzelmet is. A barátság, az örökölt traumák, a bűntudat és az összetartozás témái újra és újra előkerülnek, a horror elemek mögött valódi emberi dráma húzódik. A gyerekszerelem és a veszteség árnyéka, a felnövés fájdalma mind ott rezeg a háttérben, ettől lesz a sztori több puszta ijesztgetésnél.

Összességében az It: Welcome to Derry első része méltó folytatása Muschietti világának. Nagyon reméltem, hogy A Flash - A villám csak egy véletlen botlás volt és a szakember nem felejtett el rendezni.

Atmoszférikus, izgalmas és vizuálisan lenyűgöző.

Aki szerette a 2017-es filmeket, az most is otthon fogja érezni magát ebben a baljós kisvárosban. Az alkotók tisztelettel nyúlnak a forráshoz, mégis képesek új színt vinni a történetbe, eddig azért az kiemelhető, hogy még csak egy rész elérhető a sorozatból. Ha a folytatás is tartja ezt a színvonalat, akkor Derry városa újra a modern horror egyik legizgalmasabb helyszínévé válhat, és mi örömmel térünk vissza oda, bármennyire is rettegünk tőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk