KULT
A Rovatból

Szegénysorból jött, állítólag már több mint 80 ismert nővel kavart, és retteg a magánytól – Leonardo DiCaprio 50 éves

Gyerekként több mint 100 sikertelen castingon vett részt, de nem adta fel. Kapcsolatok és protekció nélkül lett a szegény Los Angeles-i kissrácból Hollywood egyik utolsó filmsztárja.


Képzeljünk el egy olasz-orosz-német kisfiút, aki a gyermekkorát a Los Angeles-i hiphopszcénában töltötte, tele álmokkal arról, hogy filmsztár legyen. Leonardo Wilhelm DiCaprio 1974. november 11-én született az angyalok városában, amelynek egyik durva környékén nevelkedett. A kultúrák és hátterek keveredéséből adódóan édesanyja, Irmelin Indenbirken (81) német és orosz származású, míg édesapja, George DiCaprio (81) olasz gyökerekkel rendelkezik. S bár a gyerekkori környezet zord volt, az ifjú Leonardo már itt a kiteljesedésre hajtott: felfedezte a vibráló street art szcénát, részese lett a helyi hiphopkultúrának, és legfőképpen visszavonhatatlanul beleszeretett a színészetbe. A helyi graffitialkotások által reprezentált emberi drámák és tragédiák mély vonzalmat ébresztettek benne a történetmesélés iránt, és szerencsére a családja teljes mértékben támogatta őt a szenvedélye megélésében.

Amúgy azért nevezték el Leonardónak, mert az első rúgása a méhben akkor történt, amikor Irmelin épp egy Leonardo da Vinci-festményt nézegetett egy múzeumban… Szerencsés időzítés.

A szülők mindent megtettek

Irmelin és George tehát már korán észrevették, hogy a kis Leónak van tehetsége a színészethez, mert amikor vendégeket hívtak magukhoz, rögtön utánozni kezdte őket, amint elmentek. S bár Hollywoodban éltek, vagyis igen közel a tűzhöz, nem volt sok pénzük, színészi és filmes kapcsolataik pedig egyáltalán nem.

A szülők azonban (akik még Leo születése előtt szétmentek), amit lehetett, megtettek: elvitték őt múzeumokba, megismertették a művészetekkel, a különböző kultúrákkal, és könyveket olvastak neki. Egy jóhírű általános iskolába íratták be, még úgy is, hogy az anyjának 2 órát kellett vezetnie reggelenként, hogy bevigye őt, haza pedig az apja hozta ugyanígy délutánonként. A suli azonban sosem ment Leónak, mivel nehezen tudott olyan dolgokra koncentrálni, amiket nem akart megtanulni. Ezért minden iskolai szünetben és a szabadidejében improvizációs és breaktáncos jeleneteket csinált.

Az első szerepét mindössze 5 évesen kapta, de úgy tűnik, ez még túl korai volt neki… Irmelinnek ugyanis 1979-ben sikerült bejuttatnia őt a Romper Room című tévéműsorba. Ez az élmény azonban talán nem a legjobbkor jött a számára, mivel akkor még nem tudták kontrollálni a viselkedését a forgatáson. Megpofozta a kamerát, és folyton ugrabugrált, hogy megmutassa, tud szaltózni is.

Egy darab hús

Az egyik első akadály tehát, amellyel DiCapriónak szembe kellett néznie, az volt, hogy ügynököt találjon. Az egyik még azt is javasolta neki, hogy változtassa meg a nevét Lenny Williamsre, mert így könnyebben kaphatna munkát, mivel ez jobban tetszene az amerikai közönségnek. Körülbelül 100 meghallgatáson vett részt kisgyerekként, anélkül, hogy egyetlen szerepet is megkapott volna.

Az egyik meghallgatáson, amikor Leonardo körülbelül 10 éves volt, öt gyereket hoztak be, hogy megnézzék a külsejüket, hogy alkalmasak lennének-e a szerepre. „Úgy éreztem magam, mintha egy darab hús lennék. A hölgy rám és a többi gyerekre nézett, majd azt mondta: »Nem ő, nem ő, nem ő, nem ő. Ti pedig maradjatok!« Én voltam az egyik »nem ő«.

Hazafelé menet a kocsiban sírtam, és azt mondtam: »Apa, nagyon szeretnék színész lenni, de ha ez ilyen, akkor nem akarom csinálni«” – emlékezett vissza Leo a korai évekre. Szerencsére George továbbra is támogatta, és arra biztatta őt, hogy soha ne adja fel.

Az apjától kapott motiváció és az édesanyja anyagi támogatása pedig arra ösztönözte, hogy folytassa a meghallgatásokat.

Végre talált magának egy jó ügynököt, aki körülbelül 20 reklámfilmben szerzett neki szerepet. Majd az 1990-es évek elején DiCaprio rendszeresen kezdett el szerepelni a tévében. A The Outsiders című tévésorozattal kezdte, majd egy kisebb karaktert kapott a Santa Barbara című telenovella egyik epizódjában. Ezután feltűnt Az új Lassie-ben és a Roseanne-ben is, a Parenthood című széria 12 epizódja (1990-ben) pedig jelentősen javította a lehetőségeit.

Nem szokványos filmkarrier

DiCaprio már tiniként változatos szerepeket választott, ellentétben más színészekkel, akik inkább ragaszkodtak a jól bevált receptekhez. A Rémecskék 3 (1991) és a Poison Ivy – Szex, hazugság, bosszú (1992), valamint a Growing Pains című sorozatban való 23 epizódos részvétele után meg is érkeztek a nagy lehetőségei. Amikkel élt is. 1993 volt az áttörés éve a számára, hiszen ekkor kapott főszerepet Robert De Niro mellett az Ez a fiúk sorsában, illetve ekkor játszhatta el Johnny Depp mentális problémákkal küszködő öccsét a Gilbert Grape-ben, amiért 19 évesen megkapta első Oscar-jelölését is (a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában). „Szerintem a színészek elkövetik azt a hibát, hogy megtalálják a kis résüket a szakmában, és amint megpróbálnak valami sötétebbet csinálni, bumm, pofon vágják őket érte, ezért visszamennek ahhoz, amit korábban csináltak. Ezért tud kegyetlen lenni a szakma, mert nem ösztönöz arra, hogy tanulj” – árulta el.

És bár korábban nem érzett nyomást a közönség részéről arra, hogy bizonyítsa a tehetségét, a Gilbert Grape forgatása után úgy érezte, továbbra is meg kell mutatnia, mit tud. Mire használta tehát a frissen jött népszerűségét a két ’93-as film után? Milyen szerepeket vállalt be? Nos, egy drogos gimisről szóló drámát (Egy kosaras naplója), egy westernt (Gyorsabb a halálnál) és egy homoszexuális költőről (Arthur Rembaud) szóló kosztümös filmet (Teljes napfogyatkozás). Sokan úgy gondolták ekkor, hogy ez a gyerek nem normális. Amikor játszhatna blockbusterekben is…

Leo azonban még várt egy kicsit. 1996-ban a Baz Luhrmann-féle Rómeó + Juliának köszönhetően tiniidol lett belőle (ekkor már 22 éves volt), majd 1997-ben jött a blockbuster. Az addigi legnagyobb valaha.

James Cameron Titanicja óriási áttörést hozott a számára, Jack Dawson felejthetetlen alakításával kitörölhetetlen nyomot hagyott a közönség szívében világszerte. Még úgy is, hogy Leo azért egy kicsit megsértődött, amiért a partnerével, Kate Winslettel (akivel azóta is nagyon szoros kapcsolatot ápol, és az egyik legjobb barátjának tartja) ellentétben őt nem jelölték Oscar-díjra (értsd: nem ment el az 1998-as díjátadóra).

A Titanicot követő években aztán DiCaprio tovább növelte a tétet, és egy sor, kritikusok által elismert filmben nyújtott erős alakítást. Például egymásra találtak Martin Scorsese-vel, aki Robert De Niro után őt szemelte ki következő múzsájának, és már hat közös filmek forgattak együtt: New York bandái (2002), Aviátor (2004), A tégla (2006), Viharsziget (2010), A Wall Street farkasa (2013), Megfojtott virágok (2023). Leóért azonban más nagynevű rendezők is kapkodtak, mint például Woody Allen (Sztárral szemben), Danny Boyle (A part), Steven Spielberg (Kapj el, ha tudsz), Ridley Scott (Hazugságok hálója), Sam Mendes (A szabadság útjai), Christopher Nolan (Eredet), Clint Eastwood (J. Edgar – Az FBI embere), Alejandro G. Iñárritu (A visszatérő), Adam McKay (Ne nézz fel!) és persze Quentin Tarantino (Django elszabadul, Volt egyszer egy… Hollywood).

Az Oscar-díj sem jött azonnal, sőt, csak az ötödik jelölését tudta végül díjra váltani: a Gilbert Grape, az Aviátor, a Véres gyémánt és A Wall Street farkasa után végül a 2015-ös A visszatérő hozta el számára a hőn áhított arany szobrocskát. A filmjei egyébként már több milliárd dollárt hoztak, s mivel jó, ha két-háromévente jelentkezik új filmmel, továbbra is eseményszámba megy egy újabb DiCaprio-menet. Sokak szerint ő az egyik utolsó filmsztár.

A szupermodellfaló

Leonardo DiCaprio 50 éves lett, ám még sosem nősült meg, és gyermeke sem született eddig. Elmondása szerint egész felnőtt élete során vegyes érzései voltak azzal kapcsolatban, hogy családot alapítson-e. Egy interjúban azt mondta, túlságosan lefoglalja a karrierjére való koncentrálás ahhoz, hogy ilyesmin gondolkodjon. A nyilvánosság előtt pedig azt fejezte ki többször is, hogy nem hisz a házasságban. Később azonban tudatosan ellentmondott önmagának, és azt mondta, szeretne egyszer megházasodni és gyerekeket vállalni. „Amire határozottan szükségem van, az az, hogy az életem ne csak a karrieremről szóljon. Épp tegnap este gondolkodtam azon, hogy az életemnek milyen kevés részét éltem normálisan, és nem valami távoli filmes helyszínen” – árulta el Leo, aki mindig is úgy érezte, hogy egy részének túl sok szakmai terve van ahhoz, hogy egyáltalán fontolóra vegye a családalapítást, a másik része pedig úgy érezte, a gyermekvállalás gondolata nem is olyan távoli.

„Ebben a szakmában semmi sem olyan veszélyes és félelmetes, mint a magány. A világ legtávolabbi pontjain forgatsz filmeket, el vagy választva a családodtól és a barátaidtól. Egy bizonyos ponton a szállodai szobádban ücsörögsz, nézed magad a tükörben, és rájössz, hogy mennyire magányos vagy, és milyen messze vagy attól, hogy normális életet élj. Ez eléggé gyomron vágja az embert!” – vallotta be.

S ha felesége nem is, barátnője számtalan akadt, megrögzött nőfaló agglegényimidzse a bulvársajtó egyik kedvelt témája, ahol számtalanszor leírták már, hogy kizárólag 25 év alatti nőket választ magának, persze főként szupermodelleket. Az exei közé tartozik állítólag (és többek között) Heather Graham, Juliette Lewis, Kate Moss, Natsha Henstridge, Demi Moore, Naomi Campbell, Bijou Phillips, Eva Herzigova, Carmen Electra, Gisele Bündchen (ő volt az első hosszabb kapcsolata, 1999-től 2005-ig voltak együtt), Paris Hilton, Sara Foster, Bar Refaeli (az izraeli modellel 2005-től 2011-ig randizott), Lindsay Lohan, Blake Lively, Erin Heatherton, Rihanna, Kelly Rohrbach, Nina Agdal, Camila Morrone (vele is öt évet töltött együtt: 2017 és 2022 között) és Gigi Hadid. Sőt, 2013-ban még az akkor 20 éves Palvin Barbival is hírbe hozták. Bő és illusztris lista… Jelenleg a nála 24 évvel fiatalabb, vagyis 26 éves olasz modell, Vittoria Ceretti a barátnője, akivel 2023 júliusa óta tölti együtt a szabadidejét. Talán végre megtörik a jég?

Csak természetesen

Leo a sikereit azonban nem csak a filmvásznon aratta, mivel következetesen használja a népszerűsűgét és nyilvános platformját a környezetvédelem érdekében. Ő nem csupán egy szócső, annál sokkal jelentősebb elkötelezettségről tett tanúbizonyságot. Nem kevés időt, anyagi forrásokat és – a filmszerepeihez hasonlóan – szenvedélyt fektetett bolygónk megmentésébe.

A Leonardo DiCaprio Alapítvány bizonyítja a téma iránti elkötelezettségét. Az 1998-ban létrehozott szervezet célja, hogy megvédje a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényvilágot a kihalástól, és helyreállítsa a veszélyeztetett ökoszisztémák és közösségek egyensúlyát. A küldetéséhez hűen a nonprofit szervezet megalakulása óta gyorsan növekedett, és ma már több mint 200 környezetvédelmi projektet támogat világszerte. 2014-ben DiCapriót az ENSZ békefutárává nevezték ki. A beszédei gyakran a világhatalmak és befolyásos személyiségek felelősségéről szólnak a globális felmelegedés elleni intézkedések meghatározásában.

A nemzetközi platformokon való felszólalások mellett pedig DiCaprio hatása a dokumentumfilmek készítésében is megmutatkozik. Olyan környezetvédelmi doksik producere volt, mint például Az utolsó óra (2007), az Özönvíz előtt (2016), az Árnyak tengere (2019) vagy a Forrongó jég (2019).

De ha ránézünk a közösségiédia-platformjaira, azt is láthatjuk, hogy folyamatosan posztol az éghajlatváltozással, a veszélyeztetett fajokkal és a környezetvédelmi teendők szükségességével kapcsolatban. Nem mellesleg pedig a saját vagyonából is súlyos dollármilliókat adományozott ez idő alatt az alapítványának.

Az összegeket több olyan projekt támogatására fordította, amelyek a biológiai sokféleség megőrzésére, az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességre, a megújuló energiára és az élőhelyek védelmére összpontosítanak.

Elnök és hajótörött

És hogyan tovább? Nos, Leo, úgy tűnik, egyelőre marad az eddigi életvitelénél. Vagyis 2-3 évente egy nagy film, környezetvédelem, csajozás. Már körvonalazódik a hetedik és nyolcadik közös film Martin Scorsese-vel. Az egyik a régóta dédelgetett életrajzi film az USA 26. elnökéről, Theodore Rooseveltről (Roosevelt címmel), a másik pedig a The Wager: A Tale of Shipwreck, Mutiny, and Murder, amelynek sztorija szerint a brit haditengerészet hajója, a Wager 1740-ben hajótörést szenved egy kietlen szigeten Dél-Amerika déli csücskénél. A kapitány és a legénység a túlélésért és a rend fenntartásáért küzd, miközben megküzdenek a szélsőséges időjárással és saját emberi természetükkel.

Aztán ki tudja, egy másik megrögzött nőfaló agglegény filmsztárt, George Clooney-t is csak 53 éves korában vitték az oltár elé, addig Leónak még három éve van…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
Gyerekként bárokban énekelt, és nyulakra vadászott, mert nem volt mit ennie, majd minden idők egyik legnagyobb countrysztárja lett – Shania Twain 60 éves
Szegénysorból a gazdagságba, a kilátástalan mélyből a legnagyobb magasságokba repült a tehetségének és a szépségének köszönhetően, és végül megtalálta őt a boldogság.


Shania Twain, születési nevén Eilleen Regina Edwards 1965. augusztus 28-án született a kanadai Ontario-beli Windsorban Sharon Morrison és Clarence Edwards gyermekeként. Kétéves volt mindössze, amikor a szülei elváltak, és anyja a három lányával Timminsbe költözött. Ott hozzáment egy ojibwa indián erdőmunkáshoz, Jerry Twainhez, aki örökbe fogadta és a nevére vette Eilleent és két testvérét, Jillt és Carrie Annt, akik így hivatalos indiánstátuszt kaptak. Eilleen a Temagami Első Nemzetség hivatalos tagja volt, a családja pedig a hétvégéket és a nyarat a közeli Mattagami rezervátumban töltötte, ahol a kislány kemény életmódot folytatott: megtanult vadászni, fát vágni, különféle csapdákkal nyulakat elejteni a vacsoraasztalra.

A szülei ugyanis kevés pénzt kerestek, és előfordult, hogy nem volt mit enniük, vagy csak alig. Shania azonban nem panaszkodott erről az iskolájában, mert attól tartott, hogy szétválasztják a családját.

Sharon és Jerry házassága időnként viharos volt, Shania pedig már kisgyermekkorától tanúja volt a köztük zajló erőszaknak. Végül meggyőzte az édesanyját, hogy vigye magával őt és a testvéreit (közben megszületett Mark, Darrylt pedig adoptálták, tehát már öten voltak), és meneküljenek el egy torontói hajléktalanszállóra. 1981-ben azonban Sharon visszaköltözött Jerryhez a gyerekekkel, és sikerült kibékülniük.

A szülők ismertették meg Shaniát a countryzenével is, olyan előadók által, mint Waylon Jennings, Willie Nelson és Tammy Wynette. Korán észrevették a lány érdeklődését az éneklés és a fellépések iránt, és támogatták, amiben csak tudták. 1973-ban a család Sudburybe költözött, ahol a nyolcéves Eileen az iskolai kórusban különféle közösségi házakban, idősek otthonában, sőt késő este egy helyi bárban is énekelt, hogy segítse a családját a számlák kifizetésében. Gyakran 20 kanadai dollárt keresett éjfél és hajnali 1 óra között, amikor a bár már nem szolgált fel alkoholt, és a még ott lévő vendégeknek énekelt. Bár Shania nem szerette az ilyen kocsmákban való fellépést, utólag úgy gondolja, ez volt az ő előadóművészeti iskolája.

10 évesen kezdett dalokat írni, majd részt vett tehetségkutató versenyeken, és a helyi rádióban lépett fel.

Édesanyja több televíziós fellépést szervezett neki olyan kanadai műsorokban, mint az Opry North, az Easy Country és a The Mercey Brothers Show.

Családi tragédia

1980-ban Twainék visszaköltöztek Timminsbe, ahol a szülei egy erdőtelepítő céget alapítottak, így Shania fellépési lehetőségei korlátozottabbá váltak. A középiskolában trombitált az iskolai zenekarban, részmunkaidőben a McDonald'sban dolgozott, és egy Longshot nevű rockzenekarban énekelt. Az ’80-as évek elején a nyarakat apja újratelepítési cégében faültetési felügyelőként töltötte.

Miután 1983-ban leérettségizett, Torontóba költözött, hogy zenei karriert építsen magának. Énekórákat vett Ian Garrett-től, akit az egyetlen énektanárának tart, nem sokkal később pedig felkeltette a torontói DJ és lemezproducer Stan Campbell figyelmét, aki háttérénekesként szervezett neki fellépéseket, és Nashville-be vitte, hogy rögzítsen néhány demót. Shania csatlakozott egy countryfeldolgozásokat játszó zenekarhoz is, akikkel Ontarióban turnézott.

1987. november 1-jén azonban minden megváltozott. A 22 éves Twain édesanyja, Sharon és a mostohaapja, Jerry életüket vesztették egy autóbalesetben, amikor egy fát szállító teherautó frontálisan nekik ütközött. Shania lett a két, akkor még kiskorú öccse gyámja. Munkát kapott egy vegasi stílusú revüben, és szóló előadóként a Deerhurst Resortban, Huntsville közelében. Odaköltözött a testvéreivel, és egészen 1990-ig el is tartotta őket, amíg a legfiatalabb fivére be nem fejezte a középiskolát.

Úton van

1991-ben aztán a zenei mogul, Dick Frank meghívta Twaint Nashville-be, ahol szerződést kötött a Mercury Records amerikai countryrészlegével. Arra biztatták, hogy változtassa meg a vezetéknevét, a Twaint, de ő inkább az Eileent cserélte le Shaniára (ez az egyik ojibwa munkatársa neve volt a Deerhurst Resortban), hogy tisztelegjen mostohaapja öröksége előtt. Az énekesnő állítása szerint a Shania ojibwa nyelven azt jelenti, hogy „úton vagyok”.

Debütáló albuma, a Shania Twain 1993-ban, 28 éves korában jelent meg a veterán dalszerző és producer Norro Wilson produceri felügyelete alatt, és csupán egy olyan dalt tartalmazott, amit Twain maga írt.

Az album mérsékelt sikert aratott, körülbelül százezer példányban kelt el, és a Billboard countrylistáján a 67. helyet érte el, főként két kisebb slágerhez készült videóklipnek (What Made You Say That és Dance With the One That Brought You) köszönhetően. Az előbbi felkeltette az ismert színész-rendező Sean Penn (aki az utóbbi klipet rendezte is) és a legendás rockproducer Robert John „Mutt” Lange (AC/DC, Def Leppard, Bryan Adams) figyelmét. A visszahúzódó, Londonban élő Lange telefonon mutatkozott be Twainnek, és közeli barátság alakult ki közöttük, amely során elkezdtek együtt dalokat írni, de sokáig csak telefonon keresztül tartották a kapcsolatot. Miután 1993 júniusában személyesen is találkoztak a Fan Fair zenei konferencián Nashville-ben, elutaztak együtt Európába, dalokat írtak, egymásba szerettek, és 1993. december 28-án összeházasodtak, hol máshol, mint a Deerhurst Resortban.

A country csúcsán

Twain ezután sorra hozta ki az egyre sikeresebb albumait. A The Woman in Me 1995-ben a valaha készült legdrágább countryalbum volt (700 ezer dollár), amelyről a No One Needs to Know-t beválogatták a Twister (1996) című film egyik betétdalának is. A Twain bombázó külsejét és érzéki vonzerejét hangsúlyozó videóklipeknek köszönhetően 1996-ra a The Woman in Me világszerte több mint hatmillió példányban kelt el, többszörös platinalemez lett az Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában. Emellett tucatnyi díjat nyert, köztük a Grammyt és a Billboard Music Awardot az év countryalbumáért. Később megduplázta az eladásait, s így világszerte több mint 12 millió példány fogyott belőle.

Az 1997-es Come on Over című albuma még nagyobb sikert aratott, négy hónap alatt 4,2 millió példányt adtak el belőle. Twain azonban ezúttal sem turnézott, ahogy korábban sem, és inkább a zenei videók promóciós erejére támaszkodott. Emiatt azzal vádolták, hogy ő csupán egy stúdiótermék, aki valójában nem is tud énekelni. Amikor aztán 1998. május 29-én Sudburyben elindította 19 hónapos világkörüli turnéját, minden állomáson teltházas koncerteket adott, és több mint 2,5 millió rajongó előtt lépett fel. Ez lett a countryzene történetének legnagyobb bevételt hozó koncertsorozata.

Világszerte egyébként a Come on Over tette népszerűvé Twaint, amin olyan nagy slágerek kaptak helyet, mint pl. az esküvők és évfordulók azóta elmaradhatatlan dala, a You’re Still the One, valamint a Man! I Feel Like a Woman és a That Don’t Impress Me Much, amiből készült egy nemzetközi/európai verzió (ezt ismerjük mi) és egy countrysabb hangzású amerikai. A You’ve Got a Way pedig remixelt változatban szerepelt a Sztárom a párom című 1999-es kasszasikerben is.

A Come on Over minden idők legkelendőbb női előadó által készített albuma lett, megelőzve Alanis Morissette Jagged Little Pilljét (1995).

Több mint 39 millió eladott példánnyal ez minden idők legkelendőbb countryalbuma, a 1990-es évek legtöbb példányban eladott lemeze és az amerikai történelem 6. legkelendőbb albuma.

Shania további három stúdiólemezt jelentetett meg azóta, 2002-ben az Up!-ot, egy jókora, 15 évet felölelő szünet után pedig 2017-ben a Now-t, valamint 2023-ban a Queen of Me-t.

Gyerek, válás, betegség, újrakezdés

A karrierjében bekövetkezett nagy szünetnek több oka is volt. Shaniának és a férjének, Robertnek 2001. augusztus 12-én megszületett a közös fia, Eja Lange, majd 2008 májusában Twain beadta a válókeresetet, miután rájött, hogy Robert állítólag viszonyt folytatott egy régi barátnőjével, Marie-Anne Thiebaud-val, aki Twain és Lange svájci kastélyát igazgatta (Lange és Thiebaud mindketten nyilvánosan tagadták a viszonyt). 2008. június 5-én Twain közzétett a honlapján egy nyilatkozatot, amelyben elnézést kért az új album kiadásának késedelméért, és őszintén beszélt személyes életének kihívásairól. Ebben az időben diszfóniában is szenvedett, egy olyan betegségben, amelynek következtében a hangszálak körüli izomfeszültség akadályozza az éneklést, de végül terápiával sikerült legyőznie. Twain 2009-ben vált el Lange-től, és alaposan „visszavágott”, mivel romantikus kapcsolatba került Marie-Anne Thiebaud férjével, Frederic Thiebaud-val, akivel 2011. január 1-jén Puerto Ricóban összeházasodtak, és azóta is együtt vannak, jövő januárban ünneplik a 15. házassági évfordulójukat.

Shania az utóbbi 10-15 évben főként tévéműsorokban, tehetségkutatókban tűnt fel vendégzsűritagként és vendégmentorként, volt saját zenei valóságshow-ja, megjelentetett egy önéletrajzi könyvet, és Las Vegasban koncerteket is adott.

Timmins városa pedig a tiszteletére Shania Twain Way névre keresztelte el az egyik utcát, és 2001-ben megnyitotta a Shania Twain Centre turisztikai látványosságot (amely 2013-ban bezárt). 2011-ben felvették őt a Kanadai Zenei Hírességek Csarnokába, és ugyanabban az évben csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán is.

2017-ben tért vissza a zenei életbe egy új albummal, és azóta is folyamatosan koncertezik, igaz, inkább az Egyesült Államokban és Kanadában, így aki szeretné látni élőben a hatvanas éveibe lépő countrysztárt, annak vennie kell egy repjegyet a tengerentúlra.

Újabban pedig rákapott a színészkedésre, az utóbbi hat évben több filmben és sorozatban is feltűnt, például a Még mindig hiszekben (2020), a Talpig férfiben (2024) vagy a Doctor Odyssey két epizódjában is. Idén pedig még szerepel a True Detective kreátora, Nic Pizzolatto rendezésében, az Easy’s Waltz című zenés krimi-drámában, méghozzá olyan színész partnerekkel, mint Al Pacino, Vince Vaughn, Kate Mara, Cobie Smulders, Mary Steenburgen és Simon Rex.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Levágott fejek, kitört fogak, bevert orrok, mégis vigyorgunk – A Senki 2 egybegyúrta a Vakációt, a Reszkessetek betörőket és a Szalmakutyákat
A Better Call Saul és a Breaking Bad Saul Goodmanje másodszor bizonyítja, hogy hatvan pluszosan is ízekre tud szedni egy izomkolosszusokból álló minihadsereget.


A 2021-es Senki üdítő színfolt volt az akciófilmes palettán. Újat nem hozott a zsánerbe, de üdítően gondolta tovább a John Wick- és az Elrabolva-receptet. Az előbbit azért, mert ezúttal is egy egyszemélyes hadseregről volt szó, aki egymaga lebunyózta és széjjellőtte a teljes orosz maffiát, az utóbbit pedig azért, mivel most is egy olyan fickó volt a középpontban, akiről senki, sem az ellenségei, sem a nézők, de még a saját családja sem gondolta volna, hogy ilyesmire is képes.

A főszereplő Hutch Mansellt alakító Bob Odenkirk ugyanis egy átlagos, hatvan körüli robotoló családapaként tűnt fel, akiből nem sokat néztek ki az ismerősei, amikor azonban két betörő épp az ő házukat pécézi ki, és veszélyezteti a családját, Hutch-ból végül előtör az addig gondosan rejtegetett harci múlt, és lerendez egy egész bűnbandát (tegyük hozzá, a Christopher Lloyd által játszott nyolcvanas apja, David segedelmével).

Ilya Naishuller rendező (Hardcore Henry, Államfők) és az első három John Wick-film írója, Derek Kolstad egy szórakoztató és véres, de azért hosszabb távon felejthető akciómókát tettek le az asztalra, amelynek bájához sokat hozzátett a főhős Odenkirk (Breaking Bad, Better Call Saul) személye, akiről szintén nem gondoltuk volna, hogy valaha hiteles akciósztár lesz.

A Senki alacsony költségvetésű film volt, mindössze 16 millió dollárba került, s ehhez képest szépen muzsikált világszerte, a büdzséje háromszorosát is behozta. Épp ezért bólintott rá a Universal stúdió a folytatásra, ráadásul egy kissé megemelt költségvetéssel (25 millió dollár). A rendezői székben az orosz Naishullert az indonéz Timo Tjahjanto váltotta, akire nem véletlenül esett a producerek választása, hiszen korábbi indonéz filmjeivel (Macabre, Killers, Headshot, Az éjszaka eljön értünk, Kóbor árnyék) már bizonyította, hogy kiválóan ért a jól megkoreografált, test-test elleni és igencsak vérbő egymásnak feszülésekhez. Derek Kolstad maradt a forgatókönyv mögött, csak most kiegészült Aaron Rabinnel, aki a John Krasinski-féle Jack Ryan-sorozaton edződött.

A Senki 2 tehát úgy indít, hogy Hutch kénytelen különféle bérgyilkosi melókat ledolgozni egy Borbély nevű embernek (Colin Salmon), hogy kiegyenlítse tartozását, amiért az első részben elégette az orosz maffia pénzét.
A mindennapos gyilkolászások azonban alaposan kikezdik az otthoni életét, a feleségét, Beccát (Connie Nielsen) elhanyagolja, a gyerekei, Brady (Gage Munroe) és Sammy (Paisley Cadorath) is alig látják, Hutch pedig így eléri azt a pontot, hogy elege van, pihenne kell, a családjának szüksége van rá, és neki is rájuk. Ezért egy kis szünetet kér a megbízójától, és úgy dönt, elviszi a famíliát egy nyaralásra, a Plummerville nevű, kissé vurstliszerű üdülőhelyre, ahova az apja sokszor vitte őt a testvérével, Harryvel (RZA) gyerekkorukban. Szóval egyszerre nosztalgiamenet és családegyesítés.

Természetesen nem eszik olyan forrón a kását, mivel Mansellék már az első nap összeakasztják a bajszukat a város korrupt seriffjével (Colin Hanks) és a telep tulajával, Wyatt-tel (John Ortiz). Kiderül ugyanis, hogy Plummerville egy drog és fegyverelosztó központ lett, s itt bonyolítja bűnös üzelmeit a teljesen kattant és velejéig gonosz bűncézár, Lendina (Sharon Stone). Hutch-nak tehát ismét meg kell küzdenie egy teljes hadsereggel, csak ezúttal a családja is ott van vele, ami nem kicsit bonyolítja meg a dolgokat.

A Senki 2 abszolút hozza az első rész akciószekvenciáinak minőségét, hiszen Tjahjanto is éppoly rutinos (ha nem rutinosabb) akciószaki, mint Naishuller.

Azonban a második részre jócskán felerősödött a vígjátéki szál is, ez pedig nemcsak a párbeszédekben, hanem magukban a bunyókban és lövöldözésekben is megmutatkozik: az egyik emlékezetes szcénában (mint amilyen a buszos bunyó volt az első részben) Hutch egy sétahajón bonyolódik parádés csörtébe a seriffhelyettessel (Jacob Blair) és néhány helyi nagydarab suttyóval, miközben szól a When the Saints Go Marching In című ismert régi amerikai gospel.

A zenei válogatás amúgy is elég ütős lett, hiszen olyan remek dalok asszisztálnak itt az akciókhoz többek között, mint a Summer Holiday Cliff Richardtól, a Come Out and Play a The Offspringtől, az I I Ruled the World Tony Bennett-től, a Ring of Fire Des Rocs-féle rockos feldolgozása, vagy az abszolút csúcs, a The Power of Love Celine Diontól.

Mindezek együtt egy igen szórakoztató, de szigorúan nem komolyan veendő filmmé teszik a Senki 2-t, amelyben van néhány emlékezetes akciómomentum (a hajóson kívül a végső vidámparkos, csapdás leszámolás is remek), és az is jót tett neki, hogy Hutch-nak ezúttal nem egyedül kell szembenéznie a gazok garmadájával, hanem egy egész konkrét kis csapat alakul ki a sztori közben.

Az első részt nem übereli, de simán odatehető mellé, ráadásul a manapság divatos „minél hosszabb, annál jobb”-trendre is magasról tojik, s megelégszik egy laza 89 perces játékidővel, ami épp elég is neki.

Sharon Stone-ra viszont, higgyétek el, nem vagytok felkészülve. Elemi ösztön? Az emlékmás? A Macskanő? Mind elbújhatnak a Senki 2 mögött, Stone ugyanis Lendinaként teljesen ledobta az ékszíjat, és egy már-már paródiába hajlóan ripacs, de rendkívül szórakoztató gonosszal gazdagította a filmes gazok tárházát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megújul a Reggeli: új műsorvezetők érkeznek, hárman távoznak szeptembertől
Ősztől négy páros váltja egymást a műsorban, köztük olyan nevek, akik korábban már vezették a Reggelit. Szabados Ági, Ember Márk és Nádai Anikó viszont új feladataikra vagy magánéletükre koncentrálnak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 26.



Az RTL hétfő este bejelentette, hogy ősztől új korszak kezdődik a Reggeli életében. Három ismert tévés is csatlakozik a műsorhoz: Jakupcsek Gabriella, Ábel Anita és Szujó Zoltán. Utóbbi kettő nem ismeretlen a nézők számára, hiszen korábban már láthattuk őket a reggeli adásokban, írja a 24.hu.

A változás részeként három műsorvezető elköszön a stábtól. Szabados Ági a Fókuszra és annak vezetésére szeretne több figyelmet fordítani. Ember Márk a színházi és filmes munkái mellett az RTL képernyőjén is feltűnik majd, méghozzá a Sztárbox egyik műsorvezetőjeként. Nádai Anikó pedig családi okok miatt mond búcsút a Reggelinek egy időre.

Szeptember 1-től négy páros váltja egymást a műsorban:

Jakupcsek Gabriella és Szujó Zoltán, Ábel Anita és Tihanyi Péter, Peller Anna és Papp Gergő, valamint Peller Mariann és Szondi Vanda.

Az RTL és a Reggeli szerkesztősége sok sikert kívánt mind a jelenlegi, mind a korábbi tagoknak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Mizser Attila
A losonci születésű költő 50 éves volt.


Ötvenéves korában elhunyt Mizser Attila losonci születésű költő, író, irodalomtörténész, szerkesztő, egyetemi oktató, a hazai magyar irodalmi élet jelentős alakja – írja az Új Szó.

Losoncon született 1975-ben, ott is érettségizett, majd 2001-ben a Miskolci Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. Doktoranduszi tanulmányai szintén a Miskolci Egyetemhez kötik.

Szépirodalmi munkái, kritikái 1994-től jelentek meg folyóiratokban, antológiákban, első verskötete 2000-ben látott napvilágot.

Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének, 2008-tól 2016-ig a salgótarjáni székhelyű Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat főszerkesztője volt. Később az Irodalmi Szemle főszerkesztője lett, illetve hosszú éveken át tanított az egri Eszterházy Károly Egyetemen. 2005-2007 között a József Attila Kör JAK–Füzetek sorozatszerkesztője volt Kabai Lóránttal.


Link másolása
KÖVESS MINKET: