KULT
A Rovatból

Szegénysorból jött, állítólag már több mint 80 ismert nővel kavart, és retteg a magánytól – Leonardo DiCaprio 50 éves

Gyerekként több mint 100 sikertelen castingon vett részt, de nem adta fel. Kapcsolatok és protekció nélkül lett a szegény Los Angeles-i kissrácból Hollywood egyik utolsó filmsztárja.


Képzeljünk el egy olasz-orosz-német kisfiút, aki a gyermekkorát a Los Angeles-i hiphopszcénában töltötte, tele álmokkal arról, hogy filmsztár legyen. Leonardo Wilhelm DiCaprio 1974. november 11-én született az angyalok városában, amelynek egyik durva környékén nevelkedett. A kultúrák és hátterek keveredéséből adódóan édesanyja, Irmelin Indenbirken (81) német és orosz származású, míg édesapja, George DiCaprio (81) olasz gyökerekkel rendelkezik. S bár a gyerekkori környezet zord volt, az ifjú Leonardo már itt a kiteljesedésre hajtott: felfedezte a vibráló street art szcénát, részese lett a helyi hiphopkultúrának, és legfőképpen visszavonhatatlanul beleszeretett a színészetbe. A helyi graffitialkotások által reprezentált emberi drámák és tragédiák mély vonzalmat ébresztettek benne a történetmesélés iránt, és szerencsére a családja teljes mértékben támogatta őt a szenvedélye megélésében.

Amúgy azért nevezték el Leonardónak, mert az első rúgása a méhben akkor történt, amikor Irmelin épp egy Leonardo da Vinci-festményt nézegetett egy múzeumban… Szerencsés időzítés.

A szülők mindent megtettek

Irmelin és George tehát már korán észrevették, hogy a kis Leónak van tehetsége a színészethez, mert amikor vendégeket hívtak magukhoz, rögtön utánozni kezdte őket, amint elmentek. S bár Hollywoodban éltek, vagyis igen közel a tűzhöz, nem volt sok pénzük, színészi és filmes kapcsolataik pedig egyáltalán nem.

A szülők azonban (akik még Leo születése előtt szétmentek), amit lehetett, megtettek: elvitték őt múzeumokba, megismertették a művészetekkel, a különböző kultúrákkal, és könyveket olvastak neki. Egy jóhírű általános iskolába íratták be, még úgy is, hogy az anyjának 2 órát kellett vezetnie reggelenként, hogy bevigye őt, haza pedig az apja hozta ugyanígy délutánonként. A suli azonban sosem ment Leónak, mivel nehezen tudott olyan dolgokra koncentrálni, amiket nem akart megtanulni. Ezért minden iskolai szünetben és a szabadidejében improvizációs és breaktáncos jeleneteket csinált.

Az első szerepét mindössze 5 évesen kapta, de úgy tűnik, ez még túl korai volt neki… Irmelinnek ugyanis 1979-ben sikerült bejuttatnia őt a Romper Room című tévéműsorba. Ez az élmény azonban talán nem a legjobbkor jött a számára, mivel akkor még nem tudták kontrollálni a viselkedését a forgatáson. Megpofozta a kamerát, és folyton ugrabugrált, hogy megmutassa, tud szaltózni is.

Egy darab hús

Az egyik első akadály tehát, amellyel DiCapriónak szembe kellett néznie, az volt, hogy ügynököt találjon. Az egyik még azt is javasolta neki, hogy változtassa meg a nevét Lenny Williamsre, mert így könnyebben kaphatna munkát, mivel ez jobban tetszene az amerikai közönségnek. Körülbelül 100 meghallgatáson vett részt kisgyerekként, anélkül, hogy egyetlen szerepet is megkapott volna.

Az egyik meghallgatáson, amikor Leonardo körülbelül 10 éves volt, öt gyereket hoztak be, hogy megnézzék a külsejüket, hogy alkalmasak lennének-e a szerepre. „Úgy éreztem magam, mintha egy darab hús lennék. A hölgy rám és a többi gyerekre nézett, majd azt mondta: »Nem ő, nem ő, nem ő, nem ő. Ti pedig maradjatok!« Én voltam az egyik »nem ő«.

Hazafelé menet a kocsiban sírtam, és azt mondtam: »Apa, nagyon szeretnék színész lenni, de ha ez ilyen, akkor nem akarom csinálni«” – emlékezett vissza Leo a korai évekre. Szerencsére George továbbra is támogatta, és arra biztatta őt, hogy soha ne adja fel.

Az apjától kapott motiváció és az édesanyja anyagi támogatása pedig arra ösztönözte, hogy folytassa a meghallgatásokat.

Végre talált magának egy jó ügynököt, aki körülbelül 20 reklámfilmben szerzett neki szerepet. Majd az 1990-es évek elején DiCaprio rendszeresen kezdett el szerepelni a tévében. A The Outsiders című tévésorozattal kezdte, majd egy kisebb karaktert kapott a Santa Barbara című telenovella egyik epizódjában. Ezután feltűnt Az új Lassie-ben és a Roseanne-ben is, a Parenthood című széria 12 epizódja (1990-ben) pedig jelentősen javította a lehetőségeit.

Nem szokványos filmkarrier

DiCaprio már tiniként változatos szerepeket választott, ellentétben más színészekkel, akik inkább ragaszkodtak a jól bevált receptekhez. A Rémecskék 3 (1991) és a Poison Ivy – Szex, hazugság, bosszú (1992), valamint a Growing Pains című sorozatban való 23 epizódos részvétele után meg is érkeztek a nagy lehetőségei. Amikkel élt is. 1993 volt az áttörés éve a számára, hiszen ekkor kapott főszerepet Robert De Niro mellett az Ez a fiúk sorsában, illetve ekkor játszhatta el Johnny Depp mentális problémákkal küszködő öccsét a Gilbert Grape-ben, amiért 19 évesen megkapta első Oscar-jelölését is (a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában). „Szerintem a színészek elkövetik azt a hibát, hogy megtalálják a kis résüket a szakmában, és amint megpróbálnak valami sötétebbet csinálni, bumm, pofon vágják őket érte, ezért visszamennek ahhoz, amit korábban csináltak. Ezért tud kegyetlen lenni a szakma, mert nem ösztönöz arra, hogy tanulj” – árulta el.

És bár korábban nem érzett nyomást a közönség részéről arra, hogy bizonyítsa a tehetségét, a Gilbert Grape forgatása után úgy érezte, továbbra is meg kell mutatnia, mit tud. Mire használta tehát a frissen jött népszerűségét a két ’93-as film után? Milyen szerepeket vállalt be? Nos, egy drogos gimisről szóló drámát (Egy kosaras naplója), egy westernt (Gyorsabb a halálnál) és egy homoszexuális költőről (Arthur Rembaud) szóló kosztümös filmet (Teljes napfogyatkozás). Sokan úgy gondolták ekkor, hogy ez a gyerek nem normális. Amikor játszhatna blockbusterekben is…

Leo azonban még várt egy kicsit. 1996-ban a Baz Luhrmann-féle Rómeó + Juliának köszönhetően tiniidol lett belőle (ekkor már 22 éves volt), majd 1997-ben jött a blockbuster. Az addigi legnagyobb valaha.

James Cameron Titanicja óriási áttörést hozott a számára, Jack Dawson felejthetetlen alakításával kitörölhetetlen nyomot hagyott a közönség szívében világszerte. Még úgy is, hogy Leo azért egy kicsit megsértődött, amiért a partnerével, Kate Winslettel (akivel azóta is nagyon szoros kapcsolatot ápol, és az egyik legjobb barátjának tartja) ellentétben őt nem jelölték Oscar-díjra (értsd: nem ment el az 1998-as díjátadóra).

A Titanicot követő években aztán DiCaprio tovább növelte a tétet, és egy sor, kritikusok által elismert filmben nyújtott erős alakítást. Például egymásra találtak Martin Scorsese-vel, aki Robert De Niro után őt szemelte ki következő múzsájának, és már hat közös filmek forgattak együtt: New York bandái (2002), Aviátor (2004), A tégla (2006), Viharsziget (2010), A Wall Street farkasa (2013), Megfojtott virágok (2023). Leóért azonban más nagynevű rendezők is kapkodtak, mint például Woody Allen (Sztárral szemben), Danny Boyle (A part), Steven Spielberg (Kapj el, ha tudsz), Ridley Scott (Hazugságok hálója), Sam Mendes (A szabadság útjai), Christopher Nolan (Eredet), Clint Eastwood (J. Edgar – Az FBI embere), Alejandro G. Iñárritu (A visszatérő), Adam McKay (Ne nézz fel!) és persze Quentin Tarantino (Django elszabadul, Volt egyszer egy… Hollywood).

Az Oscar-díj sem jött azonnal, sőt, csak az ötödik jelölését tudta végül díjra váltani: a Gilbert Grape, az Aviátor, a Véres gyémánt és A Wall Street farkasa után végül a 2015-ös A visszatérő hozta el számára a hőn áhított arany szobrocskát. A filmjei egyébként már több milliárd dollárt hoztak, s mivel jó, ha két-háromévente jelentkezik új filmmel, továbbra is eseményszámba megy egy újabb DiCaprio-menet. Sokak szerint ő az egyik utolsó filmsztár.

A szupermodellfaló

Leonardo DiCaprio 50 éves lett, ám még sosem nősült meg, és gyermeke sem született eddig. Elmondása szerint egész felnőtt élete során vegyes érzései voltak azzal kapcsolatban, hogy családot alapítson-e. Egy interjúban azt mondta, túlságosan lefoglalja a karrierjére való koncentrálás ahhoz, hogy ilyesmin gondolkodjon. A nyilvánosság előtt pedig azt fejezte ki többször is, hogy nem hisz a házasságban. Később azonban tudatosan ellentmondott önmagának, és azt mondta, szeretne egyszer megházasodni és gyerekeket vállalni. „Amire határozottan szükségem van, az az, hogy az életem ne csak a karrieremről szóljon. Épp tegnap este gondolkodtam azon, hogy az életemnek milyen kevés részét éltem normálisan, és nem valami távoli filmes helyszínen” – árulta el Leo, aki mindig is úgy érezte, hogy egy részének túl sok szakmai terve van ahhoz, hogy egyáltalán fontolóra vegye a családalapítást, a másik része pedig úgy érezte, a gyermekvállalás gondolata nem is olyan távoli.

„Ebben a szakmában semmi sem olyan veszélyes és félelmetes, mint a magány. A világ legtávolabbi pontjain forgatsz filmeket, el vagy választva a családodtól és a barátaidtól. Egy bizonyos ponton a szállodai szobádban ücsörögsz, nézed magad a tükörben, és rájössz, hogy mennyire magányos vagy, és milyen messze vagy attól, hogy normális életet élj. Ez eléggé gyomron vágja az embert!” – vallotta be.

S ha felesége nem is, barátnője számtalan akadt, megrögzött nőfaló agglegényimidzse a bulvársajtó egyik kedvelt témája, ahol számtalanszor leírták már, hogy kizárólag 25 év alatti nőket választ magának, persze főként szupermodelleket. Az exei közé tartozik állítólag (és többek között) Heather Graham, Juliette Lewis, Kate Moss, Natsha Henstridge, Demi Moore, Naomi Campbell, Bijou Phillips, Eva Herzigova, Carmen Electra, Gisele Bündchen (ő volt az első hosszabb kapcsolata, 1999-től 2005-ig voltak együtt), Paris Hilton, Sara Foster, Bar Refaeli (az izraeli modellel 2005-től 2011-ig randizott), Lindsay Lohan, Blake Lively, Erin Heatherton, Rihanna, Kelly Rohrbach, Nina Agdal, Camila Morrone (vele is öt évet töltött együtt: 2017 és 2022 között) és Gigi Hadid. Sőt, 2013-ban még az akkor 20 éves Palvin Barbival is hírbe hozták. Bő és illusztris lista… Jelenleg a nála 24 évvel fiatalabb, vagyis 26 éves olasz modell, Vittoria Ceretti a barátnője, akivel 2023 júliusa óta tölti együtt a szabadidejét. Talán végre megtörik a jég?

Csak természetesen

Leo a sikereit azonban nem csak a filmvásznon aratta, mivel következetesen használja a népszerűsűgét és nyilvános platformját a környezetvédelem érdekében. Ő nem csupán egy szócső, annál sokkal jelentősebb elkötelezettségről tett tanúbizonyságot. Nem kevés időt, anyagi forrásokat és – a filmszerepeihez hasonlóan – szenvedélyt fektetett bolygónk megmentésébe.

A Leonardo DiCaprio Alapítvány bizonyítja a téma iránti elkötelezettségét. Az 1998-ban létrehozott szervezet célja, hogy megvédje a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényvilágot a kihalástól, és helyreállítsa a veszélyeztetett ökoszisztémák és közösségek egyensúlyát. A küldetéséhez hűen a nonprofit szervezet megalakulása óta gyorsan növekedett, és ma már több mint 200 környezetvédelmi projektet támogat világszerte. 2014-ben DiCapriót az ENSZ békefutárává nevezték ki. A beszédei gyakran a világhatalmak és befolyásos személyiségek felelősségéről szólnak a globális felmelegedés elleni intézkedések meghatározásában.

A nemzetközi platformokon való felszólalások mellett pedig DiCaprio hatása a dokumentumfilmek készítésében is megmutatkozik. Olyan környezetvédelmi doksik producere volt, mint például Az utolsó óra (2007), az Özönvíz előtt (2016), az Árnyak tengere (2019) vagy a Forrongó jég (2019).

De ha ránézünk a közösségiédia-platformjaira, azt is láthatjuk, hogy folyamatosan posztol az éghajlatváltozással, a veszélyeztetett fajokkal és a környezetvédelmi teendők szükségességével kapcsolatban. Nem mellesleg pedig a saját vagyonából is súlyos dollármilliókat adományozott ez idő alatt az alapítványának.

Az összegeket több olyan projekt támogatására fordította, amelyek a biológiai sokféleség megőrzésére, az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességre, a megújuló energiára és az élőhelyek védelmére összpontosítanak.

Elnök és hajótörött

És hogyan tovább? Nos, Leo, úgy tűnik, egyelőre marad az eddigi életvitelénél. Vagyis 2-3 évente egy nagy film, környezetvédelem, csajozás. Már körvonalazódik a hetedik és nyolcadik közös film Martin Scorsese-vel. Az egyik a régóta dédelgetett életrajzi film az USA 26. elnökéről, Theodore Rooseveltről (Roosevelt címmel), a másik pedig a The Wager: A Tale of Shipwreck, Mutiny, and Murder, amelynek sztorija szerint a brit haditengerészet hajója, a Wager 1740-ben hajótörést szenved egy kietlen szigeten Dél-Amerika déli csücskénél. A kapitány és a legénység a túlélésért és a rend fenntartásáért küzd, miközben megküzdenek a szélsőséges időjárással és saját emberi természetükkel.

Aztán ki tudja, egy másik megrögzött nőfaló agglegény filmsztárt, George Clooney-t is csak 53 éves korában vitték az oltár elé, addig Leónak még három éve van…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A rajongók tiltakoznak, a stúdió magyarázkodik – a Star Trek: Csillagflotta Akadémia tényleg ekkora katasztrófa lenne?
A Paramount szerint ez forradalmi modern sci-fi a SkyShowtime-on, a rajongók szerint inkább baleseti jegyzőkönyv. TikTok-dialógusok, kánontiprás és kartonpapír-figurák: nem lehet megmenteni a legendát?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. február 06.



A Star Trek: Csillagflotta Akadémia megérkezése akkora port kavart, hogy az ember már-már azt hihetné, valami radikálisan új, forradalmi irányváltásról van szó. A valóság ennél prózaibb és sokak számára jóval kiábrándítóbb.

A rajongói felháborodásokat a stúdió rendre politikai indíttatású támadásokkal magyarázza, ám ez az érvelés egyre kevésbé tűnik meggyőzőnek.

A Star Trek közönsége ugyanis nem tegnap lépett be a Csillagflottába: generációk nőttek fel az eredeti 1966-os sorozaton, az Új nemzedéken, a Deep Space Nine-on, a Voyageren vagy az Enterprise-on. Ezek a szériák sosem voltak mentesek társadalmi üzenetektől, sőt, sokszor kifejezetten bátran nyúltak érzékeny témákhoz, de mindezt gondolatébresztő tudományos fantasztikumba csomagolták, nem pedig aktuálpolitikai checklista látványos díszleteibe.

Az utóbbi évek Paramount-féle Star Trek-termései azonban sok nézőben azt az érzést keltették, hogy valami alapvetően félrecsúszott. A netflixes Discovery már indulásakor megosztó volt, de egy ideig én is néztem. A Picard három évadából legfeljebb egy fél szezon működött igazán, a Strange New Worlds pedig hiába próbált klasszikusabb hangvételt megütni, nem tudta maradéktalanul visszahozni a régi varázst, majd jó gyorsan földbe is döngölte azt amit két évad alatt felépített.

A Section 31 pedig aztán végképp kiverte a biztosítékot: egy drága, harsány, identitásában bizonytalan streaming film lett, amely inkább tűnt franchise-hasznosítási kísérletnek, mint szeretettel összerakott sci-finek.

A Csillagflotta Akadémia ebbe az egyre vitatottabb Alex Kurtzman „producerzseni” korszakába érkezik, és adna új reményt. Hát nem fog.

Az egyik legnagyobb problémám a dialógusokkal van. A karakterek olyan nyelvezetet használnak,

mintha egy középkorú marketinges próbálná kitalálni, hogyan beszélnek a Z generáció tagjai egy TikTok-kommentmezőben.

Ez a stílus nemcsak idegennek hat egy hatvanéves franchise univerzumában, hanem gyakran önmaga paródiájává válik. Nem felfrissíti a világot és modernizálja, hanem őszintén kellemetlen lesz. Ráadásul felmerül a kérdés: kinek is szól mindez? A fiatalabb közönség aligha rohan tömegesen egy több évtizedes sci-fi sorozat újabb iterációjáért, a régi rajongók pedig értetlenül állnak a tónusváltás előtt. Azokat elidegenítik, akik az igazi rajongók lennének, újakat pedig képtelenek bevonzani. Az eredmény egy furcsa vákuum, amelyben mintha nem létezne valódi a célcsoport. Ám szórakozás se sok.

A Csillagflotta Akadémia története időben messzire ugrik, a 32. század végére, ami kétségkívül kényelmes megoldás: így az alkotók gyakorlatilag bármit megtehetnek anélkül, hogy túl sokat kellene bajlódniuk a korábbi kánonnal. A Föderáció széthullott, a kolóniák elszigetelődnek, az univerzum újraegyesítésre vár, ez akár ígéretes kiindulópont is lehetne. Holly Hunter alakította Nahla Ake kapitány egy tragikus múltbéli döntés súlyát cipeli, miután ezekben a nehéz időkben elszakított egy gyereket az anyjától. Ugrunk egy jó pár évet az időben, közben a krízis megoldódott (elég szájbarágós COVID párhuzam), és a Föderáció megtalálja a fiút, Caleb Mirt (Sandro Rosta), aki felnőttként körözött bűnöző lett.

Holly Hunter válaszút elé állítja a férfit: Csillagflotta Akadémia vagy börtön.

Ez a dramaturgiai fogás azonban több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. A Csillagflotta hagyományosan a Föderáció elitje volt, a legkiválóbbak gyűjtőhelye, nem pedig egy kozmikus alternatív büntetés-végrehajtási intézet. A sorozat persze igyekszik erkölcsi leckét adni arról, milyen károkat okoz a családok szétszakítása. Csak éppen olyan finomsággal, mintha légkalapáccsal kopogtatnák a néző homlokát. A finomkodás sosem volt erőssége a Kurtzman produkcióknak.

Az első rész főgonoszát Paul Giamatti alakítja, ám a fenyegetés helyett inkább groteszk hatást kelt. Nehéz komolyan venni azt a jelenetet, amikor egy termetes, izomkolosszus harcos majdnem alulmarad a majd 60 éves 170 cm-es színésszel szemben egy kézitusában.

Lehet ezt idegen fajokra és különleges képességekre fogni, de a vizuális benyomás ettől még inkább komikus, mint félelmetes.

A sorozat egészére jellemző ez a disszonancia: drámai pillanatokat akar, de gyakran paródiába csúszik. Olyan, mint egy rossz szuperhősfilm, menő akar lenni, de helyette csak szánalmas. Joss Wheedon-féle párbeszédek működtek egy Buffy-ban, vagy egy FireFlyban, de itt nagyon nem önazonos ez a stílus a Star Trek 60 éves örökségével.

Narratív szempontból sem túl rózsás a helyzet. Az epizódok sodródnak egyik érzelmi kitörésből a másikba, miközben nehéz kitapintani egy valóban átgondolt, hosszabb ívű történetet. Itt nincs értelem, csak érzelmek.

A karakterek többnyire egyetlen tulajdonság köré épülnek, mintha egy produceri checklistát pipálnának végig.

Itt a félénk zseni, ott a minden helyzetben legyőzhetetlen harcos, amott a testpozitív öntudatra ébredt 17 éves tinilány hologram. A Star Trek mindig is sokszínű volt, de korábban a figurák személyisége nem merült ki egyetlen címkében. Spock sem pusztán „a félvér”, hanem belső konfliktusokkal küzdő, komplex személyiség volt. Ehhez képest az Akadémia szereplői gyakran kartonpapír-vázlatnak hatnak, mint egy Disney-sorozat a 2000-es évekből.

A kánonhoz való viszony különösen fájdalmas pont. Érzelmeket villogtató Vulkániak, akik humorizálnak, pacifista Klingonok, akik többapájú családokból származnak, sőt egy genetikai szabályokat felrúgó Jem’Hadar leszármazott is felbukkan.

Az alkotók megnézték a Star Trek lexikon borítóját (bele már nem sikerült lapozni) és senki sem mondta el nekik, hogy nem lehet egy Jem’Harad nő, mert ők genetikai úton szaporodnak, más fajokkal pedig végképp kizárt, hogy vegyüljenek.

Ezeknek az ellentmondások semmi köze a kreatív újragondoláshoz, pusztán hanyagság, ami egy ilyen múltú franchise esetében nehezen megbocsátható.

Mindez azért különösen keserű, mert a Star Trek valaha jóval több volt egyszerű tévésorozatnál. Az elsők között teremtett aktív rajongói közösséget, saját találkozókkal még a Comic Con aranykora előtt, és nem egy mérnök vallotta be, hogy gyerekkori inspirációként hatott rá Gene Roddenberry erredeti víziója.

Steve Jobs legendásan rajongott a franchise-ért, és állítólag külön kérte a mérnökeit, hogy az eszközeik úgy nézzenek ki és úgy működjenek, mintha az Enterprise-ról érkeztek volna.

Ehhez képest a Csillagflotta Akadémia inkább tűnik egy drága, identitását kereső mellékvágánynak, mint a jövőről szóló, optimista látomás örökösének. Itt van neon ugrókötél, neon fülhallgató, minden a jelenlegi technológiai szintet mutatja, csak neon. Semmi igazán forradalmi.

A legszarkasztikusabb megjegyzések sem tudják teljesen elfedni a csalódottságom: sokan nem azért kritizálják ezt a sorozatot, mert gyűlölnék a Star Treket, hanem éppen ellenkezőleg, mert túl jól ismerik, és fájó látni, milyen irányba sodródott.

Ez egy Star Trek sorozat, olyan emberek tollából, akik nem értik a Star Treket és olyan embereknek készült, akik nem szeretik a Star Treket

A Csillagflotta Akadémia nem pusztán egy félresikerült spin-off sorozat, hanem egy újabb állomás abban a korszakban, amelyben a franchise mintha teljesen elveszítette volna saját iránytűjét. Lehet, hogy egyesek számára könnyed „guilty pleasure”, de azoknak, akik a régi, gondolkodásra késztető, bátor tudományos fantasztikumot keresik, ez az akadémiai évfolyam inkább bukást érdemel, mint dicséretet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET: