KULT
A Rovatból

„Mint kisgyereknek lenni egy más ritmusra járó cukorkaboltban” – New York kulturális élete egy magyar szervező szemével

Szegedi Márton négy évig dolgozott kulturális szervezőként a világ talán legsokszínűbb városában, emellett ő maga is rengeteg programon vett részt. Tapasztalatairól mesélt.
Láng Dávid - szmo.hu
2021. május 28.



Márton 2017 februárjában költözött New Yorkba, hogy a helyi Magyar Kulturális Intézet munkatársaként hazai produkciók bemutatkozását segítse a tengerentúlon, amerikai közönség előtt.

A város természetesen nemcsak szervezőként, hanem kultúrafogyasztóként is óriási hatással volt rá: bár a járvány kitörése, mint mindenkiét, az ő munkáját is befolyásolta, de így is rengeteg maradandó élménnyel tért haza idén tavasszal.

Többek között ezekről beszélgettünk vele.

– Először is lenne egy általános kérdésem: mennyire van meg a nyitottság egy amerikaiban arra, hogy elmenjen egy magyar vonatkozású kulturális programra?

– Négy év után a tapasztalatom az, hogy a nyitottság mindenképp megvan bennük, inkább azt nehéz elérni, hogy a kinti kulturális túlkínálatban látható legyél. Magyarországnak még nincs olyan kialakult brandje Amerikában, mint más európai országoknak, például Franciaországnak, Olaszországnak, vagy akár a skandináv államoknak. Ezekről a nemzetekről kint majdnem mindenki azonnal tud valami konkrétumra asszociálni, mint az Eiffel-torony, a spagetti, vagy az IKEA. Ezek a hívószavak Magyarország szempontjából odakint nem alakultak ki.

Persze, említhetjük Bartókot, Puskást, a tokaji bort vagy a szegedi paprikát, de ezek jóval kevésbé univerzálisak, mint általában hisszük. Megfordítva: ha egy amerikainak rajongásig fontos az európai foci, valószínűleg hallott már Puskásról, de nem azért, mert az Egyesült Államokban közismert, hanem azért, mert a saját érdeklődési körében egy magyar ember is ismerheti például a legobskorúsabb vietnami ambient előadót.

Ugyanakkor érdekes volt látni, hogy az USA és New York történelmét, kulturális életét milyen sokszor befolyásolták érdemben búvópatakként a magyarok és magyar származású amerikaiak – mégis, ezekről az amerikaiak a legtöbb esetben semmit sem tudnak, külön fel kellett hívni rájuk a figyelmet. Klasszikus példa Tommy Ramone, a Ramones alapítója, aki Erdélyi Tamás néven Budapesten született, és a családja 1956-ban menekült el Magyarországról, aztán végül Queensben telepedtek le.

Fontos talán azt is megemlíteni, hogy New York a világ első számú kulturális fővárosa is, ahol az egyes művészeti ágak szakértői nagyon is képben vannak a magyar művészekkel; például a komolyzene vagy a képzőművészet terén Kurtág, Liszt vagy Moholy-Nagy megkerülhetetlen kulcsnevek. Szóval az országunknak rengeteg erőforrása van, a kihívás szerintem inkább az, hogy ezeket odakint az egyes szektoroknak és a kultúrafogyasztók különböző csoportjainak megfelelő módon lehessen „eladni”. Ehhez természetesen rengeteg pénzre és kitartásra van szükség.

Gera Marina (fotó: Szegedi Márton)

– Biztos számtalan fontos szakmai emléket hoztál magaddal. Mire vagy legbüszkébb ezek közül?

– Kicsit modoros leszek: olyan sok emlékem van, hogy nehéz közülük egyet-egyet külön kiemelni.

Az biztos, hogy az eddigi pályafutásom egyik legizgalmasabb, de mindenképpen legnagyobb volumenű projektje a Magyar Állami Operaház és a Nemzeti Balett 2018 őszén megvalósult kéthetes New York-i vendégszereplése volt, amely köré egy egész fesztivált szerveztünk. Az Operaház kinti bemutatkozása hatalmas volumenű szuperprodukció volt, és a nézőszámok is visszaigazolták a sikerét.

Szintén 2018-ban volt lehetőségem megszervezni egy kiállítást a tragikusan fiatalon elhunyt fotóművész, Hermann Ildi képeiből, amelyek New Yorkban élő magyar származású Holokauszt-túlélők élettörténetét mutatták be. Erre Ildi is ki tudott utazni, alig háromnegyed évvel a halála előtt.

2019-ben izgultunk és örültünk együtt Gera Marinával, aki abban az évben megnyerte az „Örök tél” női főszereplőjeként a Nemzetközi Emmy-díjat, ráadásul az Emmy-hétvégét megnyitó hivatalos szűk körű szakmai programot az Emmy Akadémia megkeresése nyomán a magyar főkonzulátuson szervezhettük meg. Sokkal kisebb kaliberű volt, de hasonlóan jó szívvel gondolok vissza rá, amikor 2019 őszén megtörtént a helyi Magyar Örökség Fesztiválon a Bajdázó zenekar első amerikai fellépése, kivételesen nem helyi, hanem az ott élő magyar közönség előtt.

– Eleve New Yorkban élő magyar művészeknek is szerveztél fellépéseket?

– Röhrig Gézával volt több közös programunk, de említhetem Pankovits Nikolett magyar-amerikai jazzénekesnőt, Boncz Ádám színművészt vagy Steven Balog képzőművészt, azaz Balogh István Vilmost, a szentendrei Vajda Lajos Stúdió egykori tagját. Mindegyikükkel sok közös, sikeres projekten dolgozhattam együtt.

Ádám még 2013-ban készített egy monodráma-feldolgozást Kertész Imre Nobel-díjas regényéből, a Sorstalanságból, amit a felkérésünkre 2019-ben az író születésének 90. évfordulója alkalmából felújított. Rozs Tamás csellóművész kísérte őt, a produkciót pedig egy zsinagógából kialakított színházban adták elő a Broadway közelében. Azt gondolom, hogy egy nagyon szép és méltó emlékprogramot sikerült együtt tető alá hoznunk.

– Kultúrafogyasztóként hogyan próbáltál eligazodni a rengeteg programlehetőség között?

– Az elején leginkább sehogy, mivel annak is örültem, ha egyáltalán megtaláltam, merre kell metróval mennem. Beletelt jó pár hónapba, mire már nem éreztem teljesen elveszettnek magam. Annyi biztos, hogy New York teljesen más ritmusra jár Budapesthez képest, szóval először is el kellett döntenem, hogy pontosan mi érdekel engem ebből az elképesztő túlkínálatból. Honlapokat nézegettem, majd miután lettek helyi ismerőseim, már tudtam rájuk is hagyatkozni. Van egy saját szabadidős zenei projektem (ez a szegedi marci zenél, a legutóbbi album premierje a Szeretlek Magyarországon volt), emiatt leginkább a hasonló kísérletezős zenei produkciók állnak közel hozzám, zömében ilyen koncertekre jártam el.

Hihetetlen felismerés volt, hogy itt tényleg mindent meg lehet nézni és hallgatni: azokat, akik korábban soha nem jutottak el Budapestre, vagy akik jöttek volna, de végül közbejött valami… Tényleg mindenkit. Úgy érzed magad, mint egy kisgyerek a cukorkaboltban. Nem kevés pénzt költöttem koncertjegyekre, és egyiket se bántam meg.

Az előre betervezett nagy nevek mellett szerettem csak úgy odacsöppenni is helyekre. Ilyen esetekben a legtöbbször azt tapasztaltam, hogy az ottani legklasszikusabb értelemben vett amatőr zenészek is sokszor meghaladják a hazai független szcéna színvonalát, ráadásul a ki-ha-én-nem szerepjáték nélkül. Egyáltalán nem éreztem azt a művi valakinek látszani akarást, amivel itthon sosem tudtam mit kezdeni. Számos olyan wannabe underground „szupersztárt” tudnék említeni itthonról, aki előtt jóformán az ajtót sem lehetett becsukni, akkora volt az egója. Ezt kint egyáltalán nem tapasztaltam: bárkivel is ültem le beszélgetni, mindenki kíváncsian és érdeklődően állt hozzám, vagy általában a zenéhez.

– A kint töltött évek során mennyire követted figyelemmel az itthoni zenei történéseket?

– Igyekeztem, már csak a munkám miatt is, de az egy dolog, hogy az ember cikkeket olvas és amikor itthon tölt 1-2 hetet, megpróbál eljutni néhány koncertre. Persze ezzel együtt se voltam annyira benne a sodrásban, mint előtte, és őszintén szólva, egy kicsit lemaradva is érzem most magam. Nyilván a harmadik hullám kezdetére hazaérve mostanáig semmi lehetőségem nem volt képbe hozni magamat az itthoni zenei szcénával, remélem, ez nagyon hamar változni fog.

– Ha már szóba került a harmadik hullám: a járvány, gondolom, nálatok is mindent felforgatott.

– Egyik napról a másikra teljesen be kellett zárnunk és átállnunk az online működésre.

Nem gondolnád, de ez néha melósabb, mint egy fizikai rendezvény, ahol a nap végén legalább egyértelmű visszajelzés jön a közönség részéről.

Nyilván ez a modell ideig-óráig életképes, de egy kulturális intézettől végül is hús-vér interaktivitást várnak el az emberek, szerencsére azonban most már belátható időn belül New Yorkban is újra a fizikai rendezvények ideje jön el.

A Bajdázó zenekarral (fotó: Nagy Ildikó)

– Nem bánod, hogy ezt már nem vártad meg?

– Nem, mivel várhatóan hosszú folyamat lesz az újrarendeződés. Mire New York visszanyeri a régi fényét, amúgy is lejárt volna a kiküldetésem. Rengeteget profitáltam a kint töltött éveimből, és az ott megszerzett tapasztalatokkal, meglátásokkal próbálok továbbmenni az életben. Úgy látom, hogy az itthoni előadók közül eddig szinte mindenki féligazságok és részinformációk nyomán próbálkozott kijutni a tengerentúlra, szóval jó lenne, ha ezen lehetne változtatni, így a transzatlanti kulturális kapcsolatok ápolása továbbra is a szívügyem marad.

(Címlapfotó: Szegedi Miklós)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
A Netflix nagy dobásnak szánta, de A csütörtöki nyomozóklub inkább csak remek altatónak bizonyult
Egy ígéretes alapötlet, remek szereplők és egy csipetnyi brit báj, mégis valami hiányzik. A csütörtöki nyomozóklub nem egészen azt nyújtja, amit elsőre várnánk.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 31.



A csütörtöki nyomozóklub olyan film, amit az ember jó szívvel szeretne kedvelni, de végül úgy érzi magát, mintha langyos kamillateát itatnának vele két órán keresztül. Nem rossz, csak semmitmondó. Olyasmi, mint amikor a nagynénink meghív minket egy délutáni sütizésre, és végig arról beszél, hogy a szomszéd macskája mit csinált – aranyos, kedves, de semmi emlékezetes nincs benne.

Pedig itt tényleg ott volt a potenciál: Richard Osman 2020-as könyve alapvetően szellemes, a koncepció egy nyugdíjas-nyomozócsapatról kifejezetten hálás ötlet.

A szereplőgárda pedig Oscar-díjas színészekből álló csoda csapat. A képlet szerint ez egy telitalálat kellene, hogy legyen. Ehelyett kaptunk egy korrekt, de teljesen íztelen mozit.

A rendezői székben Chris Columbus ült, aki már bizonyított, ha családi filmről van szó: gondoljunk csak a Reszkessetek, betörőkre! vagy az első két Harry Potter-filmre. Ő képes arra, hogy a nézők szívét elvarázsolja, de most úgy tűnik, a varázspálcája lemerült. A végeredmény egy túl színpadias, furcsán darabos tempójú történet, ami nem tudja eldönteni, hogy most inkább krimi akar lenni, dráma vagy komédia, így egyikben sem állja meg a helyét. Színházi feldolgozásnak tűnik, annyira színpadias, pedig egy regényadaptáció. Pont ezen bukik el, amit a könyvben a képzelet és a humor könnyen elvisz a hátán, az filmen darabos és fárasztó. Kevés egyszerűen az idő, hogy megszeressük a szereplőgárdát.

A helyszín, a Coopers Chase nevű idősek otthona. De nem egy megszokott nyugdíjas intézmény, hanem inkább olyan, mint egy luxuskolesz: külön lakások, közös programok, teljes ellátás, ha kell.

Innen indul a csütörtöki nyomozóklub, egy aprócska csapat, amely hetente összeül, hogy régi bűnügyeket boncolgasson. A tagok: Elizabeth (Helen Mirren), Ron (Pierce Brosnan), Ibrahim (Ben Kingsley) és a friss belépő Joyce (Celia Imrie). Minden adott ahhoz, hogy a dolog működjön: szerethető karakterek, remek színészek, egy kis angolos életérzés. Majd persze történik egy friss gyilkosság, ami miatt végre igazi akcióba lendülhetnek az öregek.

Csakhogy a gyilkosság rejtélye egy délutáni Colombo-epizód szintjén marad: sok a félrevezetés, rengeteg a felesleges csavar, és a végén az ember úgy érzi, kár volt ennyit ülni érte. A történet ráadásul ide-oda kapkod. Olyan, mintha a készítők mindent bele akartak volna zsúfolni: gyilkosság, összeesküvés, lakók kilakoltatása, személyes drámák. De a sok elem nem összeadódik, hanem szétesik, és a film egyszerre válik túlzsúfolttá és unalmassá. Igen, ez a ritka kombináció, amikor állandóan történik valami, de közben a néző ásítozik.

A szereplőgárda láttán elsőre azt mondanánk: „Na, ezt nem lehet elrontani!” Helen Mirren, Pierce Brosnan, Ben Kingsley, Jonathan Pryce, David Tennant, Richard E. Grant…

Ez egy olyan lista, amire más produkciók vért izzadva vadásznának. Ehhez képest az alakítások csalódást keltőek. Mirren és Pryce között működik a kémia, de a többiek mintha nyári haknin lennének. Brosnan például annyira jellegtelen, hogy szinte el is felejtjük, hogy benne van. Pedig ő és Mirren idén a Gengsztervilágban még nagyot alakítottak együtt. Ben Kingsleyt mindig jó nézni, de itt ő sem kap elég teret. Az egész gárda úgy van jelen, mint amikor valakit meghívnak vacsorára, és az udvariasságból végig üli, de közben titokban már azon gondolkodik, mikor mehet haza. Ennek nem filmadaptáció, hanem sorozat adaptációnak kellett volna lennie. Egyértelmű.

A film hangnemével is komoly baj van. A humor erőtlen, a dráma viszont néha túl komolykodó – a kettő együtt pedig egy furcsa, zavaros elegyet eredményez. Egy nyomozós vígjátéktól az ember frappáns beszólásokat, könnyed szellemes párbeszédeket és csavaros ügyeket várna. Ehelyett a poénok inkább gyengébbek, a drámai pillanatok pedig hamisnak érződnek, mintha valaki túl nagyot akart volna markolni, de semmit sem tudott rendesen megfogni.

A látványvilág sem segít sokat. A Netflix-filmeknél lassan megszokhatjuk a túlszaturált színeket és a steril háttereket, de itt különösen szembetűnő, mennyire mű az egész.

Lehet, hogy tényleg forgattak valódi helyszíneken, de a képernyőn minden olyan, mintha digitálisan összerakták volna össze. Nem ronda, de semmitmondó, mint maga a film.

A legnagyobb baj azonban az, hogy hiába fut a film szünet nélkül, a néző figyelme nem marad rajta. Folyamatos kikérdezések, kisebb trükkök, ügyeskedések – papíron mindez mozgalmasnak tűnik, de a képernyőn monoton és fárasztó. Ez az a típusú krimi, ami sorozatként jobban megállná a helyét, úgy lene idő a karakterekre és a lassabb építkezésre. Egy kétórás filmben viszont mindenki csak kapkod, és a végén senkihez sem kötődünk igazán.

Az összkép tehát: nem katasztrófa, de nagyon messze van attól, amit egy ilyen regényből, egy ilyen rendezőtől és egy ilyen színészgárdától elvárnánk. A csütörtöki nyomozóklub nem több, mint egy középszerű, felejthető Netflix produkció. Olyan, amit az ember betesz egy vasárnap délután, majd fél óra múlva azon kapja magát, hogy inkább mosogat.

És ez a legnagyobb bűne: nem az, hogy rossz, hanem hogy unalmas.

Ha netán sikert arat, van tovabbi alapanyag, hiszen Osman már az első kötet óta négy újabbat is letett az asztalra, tehát van alapanyag egy esetleges folytatásra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Meglőtte a menyasszonyát, állítása szerint 5000 nővel feküdt le, és volt egy Guinness-rekordja is – 30 érdekesség a 60 éves Charlie Sheenről
Hollywood hivatalos rosszfiúja, akinek szinte az egész élete botrányokból állt, és csak a 10 évvel ezelőtt bevallott súlyos betegsége után tért jó útra. Nem semmi élet, nem semmi karrier.


1. Carlos Irwin Estevez 1965. szeptember 3-án született a félig spanyol, félig ír származású színész, Martin Sheen (született Ramon Antonio Estevez), illetve az angol és skót származású Janet Templeton gyermekeként.

2. Kék baba szindrómával született. Irwinnek hívták az orvost, aki megmentette az életét, ezért a szülei úgy döntöttek, róla nevezik el, így kapta Carlos, azaz Charlie a második keresztnevét.

3. Jó tanuló volt az általános iskolában, a középsuliban aztán elkezdtek leromlani a jegyei, mivel egyre többet lógott az órákról, hogy baseballozzon.

4. Véletlenül meglőtte a menyasszonyát, Kelly Prestont a karján. Az eset után nem sokkal a színésznő elhagyta őt, és hozzáment korábbi plátói szerelméhez, John Travoltához, és vele maradt 2020-ban bekövetkezett haláláig.

5. Keith David színésznek köszönheti az életét. A szakasz (1986) felvételein egy nyitott ajtós Huey helikopterben forgattak egy csatajelenetet, amikor a pilóta túl erősen döntötte meg a gépet, Sheen pedig ajtó felé repült. David azonban megragadta, és visszahúzta őt az ülésre.

6. Egy drogos szerepet játszott a Meglógtam a Ferrarival (1986) című filmben. Annak ellenére, hogy a való életben még nem volt drogfüggő, Sheen egy magazinnak elmondta, hogy 48 órán át nem aludt, hogy hiteles legyen a szerepben.

7. 1990-ben a családja kénytelen volt beavatkozni az életébe, hogy rávegyék, kontrollálja drog- és alkoholfüggőségét, és hogy menjen rehabilitációra. Be is jelentkezett egy 30 napos elvonóra, ami után pontosan 366 napig maradt józan. A fő célja az volt, hogy egy évet kibírjon, s miután sikerült, másnap már Nicolas Cage otthonában ivott.

8. A családjában ő az egyetlen, aki hivatalosan is Sheenre változtatta a nevét, s ezt adta tovább a gyermekeinek. Az apja még mindig hivatalosan Ramon Estevez, csak művésznévként használja a Martin Sheent, a testvérei pedig továbbra is az Estevez nevet használják, még a szintén híres bátyja, Emilio Estevez is.

9. 1998. május 20-án egy kokaintúladagolás után agyvérzést kapott, és kórházba került. Sheent egy barátja találta meg a tengerparti otthonában, majd a mentősök életmentő beavatkozást hajtottak végre rajta. A gyomormosás után is súlyos állapotban volt. Két nappal később, a kórházból való kiengedése után bejelentkezett a Promises nevű rehabilitációs központba, ahol csak egy napot töltött. Nem sokkal később a rendőrök megállították az autóját, és letartóztatták alkoholfogyasztás miatt. Sheen orvosi utasításra újra bevonult a Promisesbe, a próbaidejét pedig egy évvel meghosszabbították. Egy 2004-es interjúban a színész elismerte, hogy a túladagolást a kokain injekciózása okozta.

10. 2015. november 17-én Matt Lauer interjújában a Today című műsorban elismerte, hogy HIV-pozitív, és elmondta, hogy négy évvel korábban diagnosztizálták nála a betegséget. Azért döntött úgy, hogy nyilvánosságra hozza, hogy megakadályozza az embereket abban, hogy pénzért zsarolják. A bejelentése másnapján pedig felhagyott az alkoholfogyasztással.

11. Hatalmas baseballrajongó, és rendkívül jól ismeri ezt a sportot, a korábbi és jelenlegi játékosokat egyaránt. Anno annyira jól is játszott, hogy a Kansasi Egyetem ösztöndíjat ajánlott neki.

12. Az állán látható heg a Porschetolvajok (1987) forgatásán keletkezett. Egy kellék robbanószer véletlenül felrobbant, és megsebesítette az állát, amit nyolc öltéssel kellett összevarrni.

13. Fontolóra vették Maverick szerepére a Top Gun (1986) című filmben, de végül túl fiatalnak ítélték a szerephez, így a nála 3 évvel idősebb Tom Cruise kapta azt. Később Charlie azonban eljátszhatta a Top Gun paródiája, a Nagy durranás (1991) főszerepét.

14. Rebecca Gayheart és Eric Dane színészpáros 2006 májusában egy partin mutatták be neki a harmadik feleségét, Brooke Muellert. Charlie és Brooke Los Angelesben, egy zárt körű ceremónián kötöttek házasságot.

15. Gyermekei: az exbarátnőjétől, Paula Profittól Cassandra Jade Estevez (1984), Denise Richardstól Sami Sheen (2004) és Lola Rose Sheen (2005), Brooke Muellertől pedig az ikrek Bob Sheen és Max Sheen (2009).

16. Lemondott a lányairól, Samiről és Lola Rose-ról a volt neje, Denise Richards javára, aki a teljes felügyeleti jogot kérte, miután Sheent letartóztatták akkori felesége, Brooke Mueller bántalmazásáért 2009 karácsonyán.

17. Sheen mellkasán egy tetoválás látható, amely úgy néz ki, mint egy odatűzött cetli, amelyen az áll: „15 perc múlva visszajövök”.

18. A következő, neki felajánlott szerepeket utasította el többek között a karrierje során: Daniel LaRusso, Karate kölyök (1984); Henry Hill, Nagymenők (1990); Leonard Shelby, Mementó (2000); Negan, The Walking Dead; John Nash, Egy csodálatos elme (2001), Billy Hoyle, Zsákolj, ha tudsz! (1992); David Murphy, Tisztességtelen ajánlat (1993). Az utóbbi kettőt Woody Harrelson vállalta be helyette, az előbbieket pedig sorrendben Ralph Macchio, Ray Liotta, Guy Pearce, Jeffrey Dean Morgan és Russell Crowe.

19. 2019 júliusában tette le a cigit, korábban 33 évig masszívan dohányzott: 1986-ban kezdte A szakasz forgatása alatt, s később elismerte, hogy azóta óta kb. napi 40 cigarettát szívott.

20. Fontolóra vették Tom Cruise szerepére a Született július 4-én (1989) című filmben. Azt hitte, hogy a szerep már az övé, amíg Emilio Estevez be nem jelentette neki, hogy Cruise lett a befutó. Sheen annyira dühös volt, hogy évekig nem beszélt a rendező Oliver Stone-nal (vele forgatta korábban A szakaszt és a Tőzsdecápákat).

21. Ő és Denise Richards mindketten kaptak egy kis cameoszerepet a Haláli fegyver (1993) című filmben (nem közös jelenetben), évekkel azelőtt, hogy megismerkedtek és egymásba szerettek az Eltanácsolt tanácsadó (2001) forgatásán.

22. Határozottan ellenzi az oltásokat. Miután elvált Denise Richardstól, egy hivatalos értesítést küldött a lányaik orvosának, amelyben kijelentette, hogy nem járul hozzá az oltásukhoz. Úgy tűnik, hogy az ezzel kapcsolatos vita fontos szerepet játszott a házasságuk megromlásában. Richards egy 2008-as interjúban így nyilatkozott: „Amikor beoltattam Samet, azzal vádolt, hogy megmérgeztem. Amikor ezt mondta, tudtam, hogy a házasságunknak vége.”

23. 2009 decemberében letartóztatták a felesége, Brooke Mueller bántalmazásáért, amiből bírósági ügy lett. A június 7-i meghallgatásán nem vitatta a vétség vádját, ami után 30 napos börtönbüntetésre ítélték. A vádalkunak köszönhetően azonban elkerülte a próbaidőt, miután letöltötte a büntetését.

24. 2011-ben Guinness-világrekordot állított fel a Twitteren (azóta X-en) a „leggyorsabban elért 1 millió követő” kategóriában, 25 óra és 17 perc kellett neki ehhez. Azóta ketten is megelőzték már, az egyikük Barack Obama volt, jelenleg pedig Caitlyn Jenner tartja ezt a rekordot, akinek 2015-ben 4 órára és 3 percre volt szüksége ennek eléréséhez.

25. 1994. szeptember 23-án csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán, a 7021 Hollywood Boulevard címen.

26. Az 1990-es évek végén egy rövid ideig Charles Sheen néven szerepelt, ami egybeesett azzal, hogy komolyabb és drámaibb szerepeket próbált elvállalni. Amikor visszatért a komédiához, felhagyott ezzel a gyakorlattal.

27. 1997. május 21-én vádat emeltek ellene, mert bántalmazta a barátnőjét, Brittany Ashlandet. Sheen további kapcsolatai között egyébként számos hírességet találni: például Robin Wrightot, Winona Rydert, Kelly Prestont és Denise Richardsot, de előszeretettel randizott pornósztárokkal is, köztük pl. Ginger Lynnel, Capri Andersonnal, Bree Olsonnal, Melanie Riosszal, Kacey Jordannel, Georgia Jonesszal vagy Brett Rossival.

28. Egyszer a Maxim magazinnak adott interjújában a szexuális partnereiről, illetve azok számáról kérdezték. „Ha azt akarod, hogy találgassak, akkor azt mondom, hogy 5000.” Sheen szerint a fénykorában olyan sok szexuális kapcsolata volt, hogy senki sem tudta felülmúlni a rekordját.

29. Mielőtt kitették volna a Két pasi – meg egy kicsi című sorozatából a botrányai miatt, ő volt a televíziózás történetében a legjobban fizetett színész egy főműsoridős sorozatban. Abban az időben epizódonként 2 millió dollárt keresett.

30. A 60. szülinapja alkalmából, szeptember 10-től látható a Netflixen az életéről szóló alias Charlie Sheen című dokumentumfilm, amelyben hét évnyi teljes józanság után őszintén beszél hírnevének növekedéséről és nyilvános bukásáról, a családtagjai és barátai társaságában, akik eddig nem hallott történeteket osztanak meg róla, a sztárságáról, a küzdelmeiről és a megváltásáról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Muhammad Ali magyar származású ellenfele, több Bud Spencer-film rosszfiúja
Joe Bugner az 1970-es években a világ tíz legjobb nehézsúlyú ökölvívója közé tartozott, pályafutása során 83 mérkőzést vívott. Később filmekben és tévéműsorokban is feltűnt.


75 éves korában elhunyt Joe Bugner korábbi nehézsúlyú ökölvívó.

Bugner 1950. március 13-án született Szőregen Kreul József néven. Családja az 1956-os forradalom leverése után menekült el Magyarországról, és Angliában telepedett le. Gyerekként St Ives városában nőtt fel, ott kezdett sportolni és tinédzserként a boksz felé fordult.

Karrierje során kétszer nyerte meg a brit és a nemzetközösségi nehézsúlyú címet, és háromszor lett Európa-bajnok. 1973-ban egymás után bokszolt Muhammad Ali és Joe Frazier ellen, majd 1975-ben ismét Alival találkozott, akkor a világbajnoki címért.

„Mély szomorúsággal tudatjuk, hogy a korábbi brit, európai és nemzetközösségi nehézsúlyú bajnok, valamint világbajnoki címvárományos Joe Bugner elhunyt ausztráliai, brisbane-i gondozóotthonában” – közölte a Brit Ökölvívó Szövetség.

Bugner az 1970-es években folyamatosan a világ tíz legjobb nehézsúlyú ökölvívója között szerepelt. Sokan ismerték technikai tudásáról, keménységéről, állóképességéről és arról, hogy mindig bevállalta a legjobbakkal való küzdelmet.

Bugner nemcsak a ringben volt ismert: filmes karriert is épített magának. Szerepelt a Street Fighter című akciófilmben, és több Bud Spencer-filmben is feltűnt mint rosszfiú. Az Én a vízilovakkal vagyok című filmben például a negatív főhőst alakította. Részt vett a Celeb vagyok, ments ki innen! reality brit kiadásában.

Élete utolsó éveiben anyagi gondokkal küzdött, szőlőbirtokától is meg kellett válnia. Az ausztráliai Brisbane egy gondozóotthonában hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Ha Szergejnek ajándék kell, elviszi magángéppel” – Repülős Petiről szól a Bankrupt legújabb dala
A rendszerkritikus, közéleti punkrock slágereket futószalagon szállító zenekar ismét odaszúrt egyet a hatalomnak. Premier!


„Peti szeret repülni. De nem fapadoson nyomorogva, hanem privát luxus repcsivel. Peti szereti a medvét. De nem a rendes medvét, hanem a vodkaszagú, rosszarcú, részegen lövöldöző suttyó medvét. Peti nem szereti a Nyugatot. Mi meg nem szeretjük Petit, ezért írtunk róla egy számot.”

A fenti szavakkal jellemzi a Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a most debütáló, Repülős Peti című dalukat. A zenekar legutóbbi slágere, a Zebra 3 hónap alatt 140 ezres nézettséget ért el „a Zebratagadó DPK legnagyobb bánatára, és a sugárhajtással közlekedő Repülős Petitől is hasonló teljesítményt várunk el, különben bekéretjük” – teszi hozzá.

A klip szokás szerint a szövegre asszociáló filmes montázs lett, és megint készült belőle angol változat Jet Set Pete címmel, ami nem egészen same in English.

Repülős Peti:

Jet Set Pete:

Repülős Peti szeptember 12-én landol majd Spotify-on és valamennyi streaming platformon. Élőben pedig a zenekar valamennyi őszi koncertjén felcsendül majd, Budapesten először szeptember 19-én, az Akváriumban. (A folyamatosan frissülő koncertlista a Bankrupt honlapján érhető el.) A borítógrafika Vass Richárd munkája, a hangfelvétel pedig a Grenma Stúdióban készült Botlik Matyival.


Link másolása
KÖVESS MINKET: