Sundance-győztes svéd dokumentumfilmet, a dán kultrendező, Anders Thomas Jensen legújabb drámáját, Svédország tavalyi Oscar-nevezettjét, valamint a Tetovált lány írója, a tragikusan korán elhunyt Stieg Larson életművét bemutató svéd dokut is láthatjuk október 28. és november 3. között az Art+ Cinemában. Idén nyolcadik alkalommal rendezik meg a Skandináv Filmfesztivált Budapesten.
Jó hír azoknak, akik az elmúlt másfél évben, a koronavírus miatti korlátozások után még nem mondtak le teljesen a moziba járás élményéről, és a streaming-szolgáltatók kimeríthetetlennek tűnő kínálata mellett is maradt bennük mozgóképes hiányérzet, hogy a nagy leállás utáni újraindulással elképesztő mennyiségű film érkezett idén ősszel a mozikba. Egyrészt egymást érik a feltorlódott premierfilmek, a tavalyi kihagyás után pedig megint rendeznek filmfesztiválokat és filmheteket, amik egy-egy téma, ország vagy régió legfrissebb filmtermését teszik hozzáférhetővé a magyar közönség számára.
Szinte egy időben az Urániában tartott Spanyol Filmhéttel idén nyolcadik alkalommal kerül sor a Skandináv Filmfesztiválra, ahol az elmúlt időszak legjobb dán, svéd és norvég dokumentum- és játékfilmjei közül válogathatnak azok, akik kíváncsiak arra, mi van a hollywoodi blockbusterek univerzumán túl. Akik a moziban nem csak a kiszámítható szórakozás lehetőségét keresik és nem ijednek meg a fajsúlyos kérdésektől a vásznon, ugyanakkor elvárják a magas minőséget egy filmtől. A fesztivál kínálatában szerepel több premierfilm és számos bemutató előtt látható díjnyertes alkotás is, de újranézhetünk néhány olyan mozit is, amiket korábban már vetítettek itthon.
A skandináv országok mindegyike komoly filmes hagyománnyal bír a némafilmkorszak óta, és mindent meg is tesznek azért, hogy ápolják ezt az örökséget. Köszönhetően ennek és az ezekben az országokban folyó nagyon magas szintű filmes képzésnek, na meg az irigylésre méltó filmtámogatási rendszernek, a dán, svéd és norvég filmek évről-évre állandó szereplői a legnagyobb presztízsű fesztiváloknak és a mozik kínálatának szerte a világon.
A dogmás dán rendezők indulásuk óta komoly brandnek számítanak, színészeik közül nem egy lett A-listás sztár mostanra, elég, ha csak Mads Mikkelsenre vagy Ulrich Thomsenre gondolunk. De a dán film nem ér véget a dogmásokkal, és igazságtalan lenne a kortárs dán filmet aszerint értékelni, hol állnak éppen a dogma eredeti célkitűzéseihez képest. Ugyanígy nem lehet a kortárs svéd filmhez sem kizárólag a bergmani örökség felől közelíteni, bár megkerülhetetlen a viszonyítás, főleg ha a legutóbbi évek egyik legnagyobb svéd filmsikerét, Ruben Östlund Laviná-ját vagy a svéd születésű Gustav Möller Dániában készült A bűnös című filmjét nézzük.
Mert összességében elmondható, hogy amihez a skandináv filmek mindig is nagyon értettek, az az emberi drámák pszichológiailag hiteles bemutatása. Az a dramaturgiai és jellemábrázolásbeli tudás, ahogyan képesek felvillantani a látszólag hétköznapi történésekben rejlő mélységeket és magasságokat, és ezáltal tragikus hőssé emelni az átlagembert.
A fesztiválon premier előtt láthatja a közönség a Jussi Adler-Olsen bestselleréből készült Hajtóvadászatot az Oscar-jelölt Martin Zandvliet rendezésében: a Q-ügyosztály sorozat ötödik filmjében Karl Mørck és Assad egy újabb elfekvőben lévő aktát igyekszik megoldani. A Nikolaj Coster-Waldau főszereplésével forgott A boldogság íze című romantikus gasztro-mozi szintén premier előtt lesz látható, ahogy az idei Sundance filmfesztiválon rendezői díjat nyert dokumentumfilm, a Sabaya is. A felkavaró filmben önkéntesek egy csoportja a szíriai al-Hol menekülttáborból próbál kiszabadítani olyan fiatal lányokat, akiket korábban szexrabszolgának hurcolt el otthonaikból az Iszlám Állam.
Christoffer Boe: A boldogság íze (Vertigo Média)
Hogir Hirori: Sabaya (Vertigo Média)
Anders Thomas Jensen: Az igazság bajnokai (Vertigo Média)
A fesztivál egyik premierfilmje a Gengszterek fogadója, a Zöld hentesek és az Ádám almái kultikus író-rendezőjének legújabb mozija, Az igazság bajnokai című dán fekete komédia Mads Mikkelsen főszereplésével, amely az év egyik legjobb dán alkotása. Szintén itt mutatkozik be Svédország tavalyi Oscar-nevezettje, a Charter című dráma is, aminek fókuszában egy gyerekelhelyezési per áll. Az ítéletre váró anya úgy dönt, hogy gyerekeivel Svédországból a Kanári-szigetekre menekül egy charter-járattal.
A dokumentumfilmek között láthatjuk többek között a jegesmedvékről és a sarkvidékről szóló norvég Queen without Land című izgalmas díjnyertes alkotást, illetve a The Man Who Played with Fire című svéd dokumentumfilmet is, ami a Millenium-trilógiával (posztumusz) világhírűvé vált Stieg Larson örökségét és életművét mutatja be.
Az idei fesztiválon több izgalmas történelmi témájú film közül is válogathatunk. Christina Rosendahl többszörösen díjnyertes történelmi filmje, az Ulrich Thomsen főszereplésével készült Amerikai emberünk a második világháború kitörésekor játszódik, főhőse pedig Dánia amerikai nagykövete, aki a nácikkal szembefordulva a szabad Dánia egyetlen igaz képviselőjének kiáltotta ki magát. A fagy előtt című dán történelmi dráma az 1850-es évek vidéki Dániájában játszódik és egy családról szól, akiket a tél közeledtével éhínség fenyeget. A norvég A király választása 1940-be repíti vissza a nézőt, amikor a német fegyveres erők megszállták Norvégiát és választás elé állították a királyt: megadja magát vagy meghal.
A fesztivál Best of összeállításában újranézhetjük például Thomas Vinterberg A kommuna című filmjét, A fa alatt című izlandi fekete komédiát, a többszörös díjnyertes dán thrillert, az Oscar-nevezett A bűnös-t, Hans Petter Moland svéd fekete komédiáját, Az eltűnés sorrendjében-t, Anders Thomas Jensen dán fekete komédiáját, a Férfiak és csirkék-et, valamint a Fredrik Backman bestsellerből készült, kétszeres Oscar-jelölt Az ember, akit Ovénak hívnak című filmet is.
Sundance-győztes svéd dokumentumfilmet, a dán kultrendező, Anders Thomas Jensen legújabb drámáját, Svédország tavalyi Oscar-nevezettjét, valamint a Tetovált lány írója, a tragikusan korán elhunyt Stieg Larson életművét bemutató svéd dokut is láthatjuk október 28. és november 3. között az Art+ Cinemában. Idén nyolcadik alkalommal rendezik meg a Skandináv Filmfesztivált Budapesten.
Jó hír azoknak, akik az elmúlt másfél évben, a koronavírus miatti korlátozások után még nem mondtak le teljesen a moziba járás élményéről, és a streaming-szolgáltatók kimeríthetetlennek tűnő kínálata mellett is maradt bennük mozgóképes hiányérzet, hogy a nagy leállás utáni újraindulással elképesztő mennyiségű film érkezett idén ősszel a mozikba. Egyrészt egymást érik a feltorlódott premierfilmek, a tavalyi kihagyás után pedig megint rendeznek filmfesztiválokat és filmheteket, amik egy-egy téma, ország vagy régió legfrissebb filmtermését teszik hozzáférhetővé a magyar közönség számára.
Szinte egy időben az Urániában tartott Spanyol Filmhéttel idén nyolcadik alkalommal kerül sor a Skandináv Filmfesztiválra, ahol az elmúlt időszak legjobb dán, svéd és norvég dokumentum- és játékfilmjei közül válogathatnak azok, akik kíváncsiak arra, mi van a hollywoodi blockbusterek univerzumán túl. Akik a moziban nem csak a kiszámítható szórakozás lehetőségét keresik és nem ijednek meg a fajsúlyos kérdésektől a vásznon, ugyanakkor elvárják a magas minőséget egy filmtől. A fesztivál kínálatában szerepel több premierfilm és számos bemutató előtt látható díjnyertes alkotás is, de újranézhetünk néhány olyan mozit is, amiket korábban már vetítettek itthon.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Az év legfeszültebb filmje megmutatja, mi történne, ha atomrakétát lőnének ki az USA-ra – A Feszült helyzet izzasztóan reális veszélyekkel paráztat
A bombák földjén és A bin Láden-hajsza rendezője remek színészek segedelmével hozza ránk a frászt, s veti fel, hogy milyen gyorsan véget érhet az általunk ismert világ.
Az első Oscar-díjas női rendező, Kathryn Bigelow új filmje ijesztően reális és hiteles képet fest korunk egyik legnagyobb félelméről: mi történik akkor, ha valahonnan (nem tudni pontosan, honnan) kilőnek egy nukleáris rakétát az Egyesült Államokra? Izgalmas alapvetés.
És nem tipikus feldolgozás.
A Feszült helyzet ezzel indul, bemutatva az USA nemzetbiztonsági és egyéb szerveinek működését, pontosabban, hogy miként is kezelnek egy ilyen helyzetet. Sőt, mindjárt három szempontot kapunk.
Az elsőben egy reggel Olivia Walker kapitányt (Rebecca Ferguson) arról tájékoztatják a Fehér Ház hadműveleti központjában, hogy egy csendes-óceáni figyelmeztető radar egy azonosítatlan rakétaindítást észlelt, s meglepő módon nem az indításkor, hanem már repülés közben észlelte azt. Eleinte észak-koreai rutintesztnek vélik, a helyzet azonban ijesztő fordulatot vesz, amikor a rakéta alacsony pályára áll, a számítások szerint pedig 20 percen belül becsapódik az Egyesült Államok területén, konkrétan Chicagóban.
Elindul a videókonferencia a hadműveleti központ, a Pentagon és a fegyveres erők különböző parancsnokságai között, amelyhez utoljára maga az elnök (Idris Elba) csatlakozik. Elindítanak két földalapú elfogórakétát (GBI) is, hogy semlegesítse a nukleáris robbanófejet, közben pedig elkezdik evakuálni a fontos személyeket. Egy ponton, nem sokkal a rakéta becsapódása előtt, amikor az elnöknek egy a világ sorsát meghatározó döntést kell meghoznia, elsötétül a kép, majd visszaugrunk 30 percet az időben, és átváltunk a következő nézőpontra.
A másodikban a STRATCOM parancsnoka, Anthony Brady tábornok (Tracy Letts) értesül a kilövésről, és csatlakozik a többi fél konferenciájához, miközben a helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó, Jake Baerington (Gabriel Basso) fontolóra veszi, hogy a támadást Észak-Koreának tulajdonítsa, így a Nemzetbiztonsági Ügynökség szakértőjéhez, Ana Parkhoz (Greta Lee) fordul.
Ő pedig arra következtet, hogy Észak-Korea képes tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétákat használni. Azonban egyik fél sem képes egyértelműen beazonosítani a rakéta eredetét.
A harmadik nézőpontban pedig már az elnök áll a középpontban, akit egy kosárlabdameccsen tájékoztatnak a nukleáris veszélyről. A Titkosszolgálat azonnal evakuálja, a kocsiban, majd a helikopteren pedig Baerington és Brady véleményét figyelembe véve érzelmileg összeomlik, hiszen egy olyan döntést kell meghoznia, ami megpecsételheti a világ sorsát: vajon mérjen-e válaszcsapást a támadó országra, noha senki sem biztos, melyik országról is van szó.
Kathryn Bigelow-ról azt eddig is tudtuk, hogy ért a suspense-hez. A pattanásig feszült pillanatok és atmoszféra mestere ő, amit a 2009-es A bombák földjénben (amiért a filmtörténelemben elsőként megkapta a legjobb női rendező Oscar-díját, azóta pedig még ketten követték őt: Chloe ZhaoA nomádok földjéért és Jane CampionA kutya karmai köztért) és a 2012-es Zero Dark Thirty – A bin Láden-hajszában is bizonyított. A Feszült helyzet azonban abban elüt e két filmtől, hogy most nem megyünk ki terepre, főként szoba- és terembelsőkben játszódnak a jelenetek, a csodás sztárgárdának köszönhetően (olyan további színészek tűnnek még fel a fent felsoroltakon kívül, mint Jason Clarke, Jared Harris, Anthony Ramos, Jonah Hauer-King, Moses Ingram, Brian Tee, Willa Fitzgerald vagy Kaitlyn Dever) azonban nem is hiányoznak a nagyszabású külsők és/vagy katonai bevetések.
Nincs is ezekre idő, hiszen mindegyik szempont bő félórát fed le, a rakéta észlelése után pedig mindössze 19-20 perc van a becsapódásig, tehát ennyi idő áll rendelkezésre feldolgozni a válságot.
A Feszült helyzet nézői közül biztosan sokan csalódottak lesznek a lezárás miatt, Kathryn Bigelow azonban sosem az olcsó hatásvadászatra utazott. Noah Oppenheim (Az útvesztő, A beavatott-sorozat: A hűséges, Jackie, Nulladik nap) forgatókönyve alapvetően azért elképesztő, már látszólag ijesztően hitelesen mutatja be a legfelsőbb amerikai szervek protokolljait, s ebben leledzik legfőbb érdkességfaktora is: megláthatjuk, hogyan működik a zárt ajtók mögött (ahova a legtöbbünknek sosem lesz esélye bekukucskálni) egy ilyen helyzet felismerése és kezelése.
Az év egyik legfeszültebb filmjéről van tehát szó, amely azonban a válaszadás helyett inkább (jogos) kérdéseket vet fel, és meglegyint minket egy olyan, az általunk ismert világot elpusztító szcenárióval, amely a valóságban is könnyedén bekövetkezhet.
Ebben áll a film ereje, és nem abban, hogy robbanásokat, várospusztítást és katonai hadmozdulatokat vagy gombafelhőket mutogasson.
Stílusában épp emiatt leginkább talán a Tizenhárom nap: Az idegháború című 2000-es Kevin Costner-filmhez hasonlít, amelyben a Kennedy-adminisztráció próbálja kezelni 1962-ben a kubai rakétaválságot, amikor könnyedén kirobbanhatott volna a III. világháború. A Feszült helyzet is ezt a lehetőséget veti fel: egy atomháborúét, csak már a modern korban. Egy olyanban, amikor mindenkinek viszket az ujja, s a legfőképp azoké, akik meg is tudnak nyomni néhány végzetes gombot…
Az első Oscar-díjas női rendező, Kathryn Bigelow új filmje ijesztően reális és hiteles képet fest korunk egyik legnagyobb félelméről: mi történik akkor, ha valahonnan (nem tudni pontosan, honnan) kilőnek egy nukleáris rakétát az Egyesült Államokra? Izgalmas alapvetés.
És nem tipikus feldolgozás.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Emlékszem még a boldog békeidőkre, amikor az X-Faktor nagyjából még "rendes" tévéműsor volt. Jól elkülöníthető részekre tagolódott: Előválogató, Tábor, a mára már kihagyott Mentorház, majd az élőadások.
Egy ideje viszont rászoktak arra, hogy ezeket a részeket összecsúsztatják. A Tábor adás elejére még odabiggyesztik a selejtező utolsó pillanatait, a székes kör előtt még láthatjuk a csoportos feladat utolsó próbálkozóit. Ami felfogható formabontó megoldásként is, de számomra inkább zavaró. Mert, teszem azt, ha én nem vagyok kíváncsi a selejtezők önjelölt zsenijeire, de a Tábort megnézném, nehéz kikerülnöm a nem kívánt tartalmat. Meg hát egyébként is, mi ez a slamposság, kérem?
Olyan ez, mintha nem nézhetném meg a Csillagok háborúját anélkül, hogy kicsit belenézzek a Sithek bosszújába.
Ami engem illet, valójában a székes fordulót vártam, hisz ez talán a legdrámaibb része a műsornak. (Főleg, amióta nincs Mentorház, amivel a csatorna vélhetően jelentős összeget spórol, és lássuk be, annyira nem is hiányzik.) Ez az a pont, amikor a Táborban kiválasztott, mentoronként 15-20 versenyző számát le kell szűkíteni arra a háromra, akik lehetőséget kapnak az élő show-ban.
Az, hogy elé még betettek egy kis Tábort, azért is problémás, mert gigászi hosszúságúra, reklámok nélkül is 3 órásra nőtt a vasárnap esti adás. Amit egy Gyűrűk uránál bevállal az ember, de azért egy valóságshow estében túlzás. Ha nem volna munkaköri kötelességem végignézni, szerintem félidőben feladtam volna.
Talán azt remélik, hogy aki intellektuális katasztrófaturistaként kifejezetten az előválogató hülyéit szeretné megnézni, így megnézi majd a tábort is? Lehet, hogy ezekkel az egymásba átfolyó egységekkel próbálják kicsit feltornázni a nézettséget, ami eddig nem volt túl izmos.
Bár ha hihetünk a mérési adatoknak, ezen a hétvégén végre sikerült megverni a TV2-t.
Mindenesetre vasárnap, olyan 8 óra tájban végre eljött a székes kör is. Majka csapatával indult a móka. Az ózdi rapper megfogadta, hogy nem adja át másnak a győztest. (Emlékezhetünk, hogy tavaly elküldte Fehér Krisztiánt, akit Valkusz Milán megmentett, és később meg is nyerték az X-faktort.)
A sort Dávid nyitotta meg, aki dögös számot ígért. Az Ajándékot hozta Paulinától, amit egyébként lehetne is akár dögösen énekelni, na de az a dög, amit Dávid prezentált, már hónapok óta feldolgozva lóg a hűtőházban. Tóth Andi próbálta mentegetni, hogy ez inkább romantikus volt – viszont ez még nem ok rá, hogy elaludjunk előadás közben. Majka erre nagyon helyesen nem adott széket.
Az ezt következő mixben fellépő 3-4 versenyzőben is az volt a közös, hogy senki sem kapott széket. Az legérdekesebb mozzanat talán az volt, hogy Melinda egy versenytárs, Mohácsi Anett egyik dalát hozta, aki amúgy Andi csapatát erősíti, így vele jövő héten találkozhatunk majd.
Egy ilyen válogatón akkor érdemes nem ismert dalt hozni, ha az nagyon jó nóta, és/vagy valamiért nagyon személyessé tudod tenni. Vagy ha annyira jó vagy, hogy tök mindegy, mit énkelesz, az jó.
De ilyen előadó még a profik közt is elvétve akad, hirtelen Freddie Mercuryn és Whitney Houstonon kívül nem is jut eszembe senki. Talán még Cserháti Zsuzsa volt ilyen.
Itt viszont egyik tényező sem állt fent, így nem is lehetett kérdés Melinda sorsa. Mohácsi Anett dalát egy Caramel vagy egy Kökény Attila tudná előadni úgy, hogy az sikert hozzon.
Az első versenyző, akinél felvillant valami remény, az Mária volt. Már a hozzáállása is nagyon szimpatikus. Azzal ment be, hogy ha nem kap széket, akkor is büszke magára, amiért ideáig eljutott, hiszen négybusznyi ember érkezett a táborba. Külön felhívnám a pólóján látható "You're not the boss of me!" (Nem vagy a főnököm) feliratra.
Saját rap dalt hozott. A mentorok konszenzusa az volt, hogy a lány tehetséges, de még fejlődnie kell. Majka azt tanácsolta, olvasson sokat, fejlődjön, és majd jöjjön vissza jövőre.
Következett a holland Peter Verschuren Robbie WilliamsAnegls című slágerével. Miller Dávid a takarásban megjegyezte, hogy ez sem az a meggyőző produkció, amire Majka vár. Majka szerint sem volt elég jó, de mivel hisz Peter tehetségében, leültette. Ez az esély leginkább a válogatón mutatott teljesítményének szólt.
Renáta a Killing Me Softlyt egyfajta önbeteljesítő jóslatként énekelte: annyira unalmasan,
hogy tényleg úgy éreztem, lassan, lágyan, sejtről sejtre öl meg.
Amúgy sem vagyok nagy rajongója az enervált érfelvágó daloknak, de ha ez még középszerűséggel is társul, az tényleg a vég.
Ennek ellenére Renáta kapott széket, akárcsak a G-Rice néven futó Rózsa Márk rapper, aki annak ellenére leülhetett, hogy nem lehetett érteni a szöveget, és a számának a meglehetősen hatásvadász Ananászlé címet adta, amiben a BelmondóLibidó című számának a hatását érzem.
Mivel mindhárom fehér szék elkelt, elérkeztünk ahhoz, amit a mentorok évek óta úgy hívnak, "buszmegálló". Ha jön valaki új, akit Majka le akar ültetni, akkor egyvalaki feláll, illetve "leszáll a buszról".
Az idei évad vitathatatlan esélyesei a fiatal Tonix-Honix rap duó. Ezúttal olyan saját számot hoztak, amiben R&B és old school rap ötvöződött.
Kérdés, mennyire indokolt, illetve bennem felmerült, mennyire hiteles, ha egy 14 éves gyerek arról énekel, hogy „holnap már mással ébredek”. Hacsak nem arra gondol, hogy lecseréli a plüssmaciját. Tudom, a mai fiatalok, satöbbi satöbbi, de ez azért mégis csak túlzás.
Viszont vitathatatlan, hogy tehetségesek a srácok, ezért Márkónak át kellett adnia a helyét.
Következett Giada, aki fogadkozott, hogy most bebizonyítja, mennyire nem link. Az I Love You Babyt énekelte "Cserháti Zsuzsától" – valójában a dalt eredetileg Franki Vallihoz köthető, azóta mindenki más csak feldolgozta. Már megszokhattuk, hogy ezeket az áttételeket nem látják át az efféle műsorokban. Na de a lényeg, hogy hiába van Giadának amúgy atom hangja, egyszerűen nem tudott belépni, és folyamatosan kergette az alapot. Ezek után elkerekedett bociszemekkel hallgattam, amikor Andi arról beszélt, hogy Giada akkora egyéniség, amiért az élő show-ban lenne a helye. Végül Majka is a lány egyéniségére hivatkozva adott neki széket. Pedig hát egy ennyire instabil előadóval nekivágni az élő adásoknak finoman szólva merészség.
És igen, az is teljesen nyilvánvaló, hogy Giada valamit kompenzál, lehet ott a háttérben bántalmazástól kezdve neurodiverzitásig sok minden,
de ezek feltárása és orvoslása nem tartozik az X-Faktor feladatai közé.
Renátának kellett felállnia, aki kétségtelenül nem akkora jelenség, mint Giada, de ez ebben az esetben nem feltétlenül hátrány.
Egy ilyen verseny amúgy a helyszínen meglehetősen fárasztó és unalmas lehet. Jön egy versenyző, énekel, leül vagy nem, aztán kérjük a következőt. A tévében szerencsére szerkesztéssel, vágással és egyéb kisegítő eszközökkel ezt jelentősen fogyaszthatóbbá tehetik, de azért ott is végesek a lehetőségek.
A következő etapra azt találták ki, hogy olyan énekeseket vágtak egy egyvelegbe, akik egymást váltották a széken. Tehát a Power of Love-ot meglehetősen mesterkélten éneklő, bár jó hangú Spirive Teo váltotta Petert, hogy aztán pár pillanattal később neki is fel kelljen állnia az utána következő Kótai Rozi (a bokszoló, Kótai Misi lánya) kedvéért.
Majka válogatójának egyik legintenzívebb pillanata az volt, amikor Balogh Kevin kedvéért felállította a Tonix-Honixot. Balogh Kevin volt az a rapper, aki a Táborba még duóban érkezett, de a mentorok nehéz döntés elé állították: vagy egyedül megy tovább, vagy sehogy.
Egy pillanatra megfagyott a levegő a stúdióban, a mentortársak sem akarták elhinni, hogy Majka tényleg képes hazaküldeni a tehetséges rapper gyerekeket.
Majka persze ennél rafkósabb, és némi hatásszünet után a fiúkat átültette a piros székbe.
Ami a szabályok szerint azt jelenti, hogy ők már biztosan ott lesznek az első élő show-ban. Majka tulajdonképpen csak megismételte azt, amit tavaly Milán játszott el Fehér Krisztiánnal.
A hátralévő versenyzők közül Kovács Attila egész jól tolta a rappet, de szám közben egyszer csak összeomlott, félbehagyta a produkciót, közölte, hogy ő ezt nem is akarja, és távozott. Ő olyan versenyző, aki tavaly már próbálkozott. Gáspár Laci több újrapróbálkozónál azt látja, hogy a kudarc elvett valamit belőlük, nem tudnak olyan tűzzel színpadra lépni, ahogy kellene.
Kanalas Cintia is járt már az X-Faktorban, és a székes körben küldte őt haza Laci. Idén egy véletlen találkozás során Majka beszélte rá, hogy induljon megint. Ennek megfelelően nem kis tétje volt a szereplésének. Desh, Azariah és Young Fly közös számát, a Pannóniát énekelte. Nekem bejött a produkciója, sokkal közelebb áll ez a stílus, ez a világ, mint mondjuk a rap. Kapott is széket, Kótai Rozinak kellett feladnia az X-Faktoros álmait.
Osztolykán Alex saját dallal érkezett. A mentorok teljesen egyetértettek abban, hogy jó a dal – az előadás viszont közel sem. Így végül távoznia kellett.
Varga Imre egy Kökény Attila-slágerrel érkezett, és bár nem mondhatnám, hogy sok közös van Majkában és bennem, az mindenképpen, hogy ez a fajta zene nem a mi világunk. Ennek ellenére némi vacillálás után Majka is arra jutott, hogy ekkora tehetséget le kell ültetni. Kicsit talán meglepő, hogy egy rappertől, Kevintől búcsúzott el.
De a java még hátra volt! Farkas Anikóért meglehetősen nagy csatát vívott a Táborban Gáspár Laci és Majka. Mindenképp ígéretes jelentkező, és amikor megtudtam, hogy az I Put a Spell On You-t énekeli, biztos voltam benne, hogy ha jól csinálja, egyenes út vezet az élő show-ba.
Giada meglehetősen rosszul fogadta, hogy neki kellett távoznia. Sebzett dúvadként, káromkodva távozott a stúdióból. Jól jelzi állapotát, hogy amikor Miller Dávid utána szólt, hogy „nem arra van a kijárat”, a hölgy csak annyit válaszolt: „Lesz*rom”, és vágtatott tovább.
Majka ekkor bizonyosodott meg róla, hogy jól döntött.
Hátra volt még egy nehéz feladat: eldönteni, hogy Cintia és Imi közül ki távozzon. A párbaj végén Majka Imit választotta, így szegény Cintia idén is a sikertől karnyújtásnyira távozott. Giadával ellentétben ő emelt fővel viselte a kudarcot, és csak a stúdióból kiérve adta át magát az érzelmeinek. De akkor sem tört-zúzott.
Bevallom, én ezen a ponton azt hittem, itt a vége, folytatás jövő héten, de naiv voltam. Még megkaptuk a Miló csapatot is, vagyis a műsornak alig jutottunk túl a felén.
Valkusz Milánnál nem kellett sokat várni, az elsőként színpadra lépő Borombós Anna a No Time to Die című James Bond betétdallal meggyőzte a mentort és széket kapott.
Egy ideig egyedül árválkodott a "buszmegállóban". OJ Miksa, a bicskanyitogatóan öntelt rapper megkapta, hogy a produkciója nagyon kezdő szintű raptudást mutat. Miksa javára szól, hogy nem kezdett el arcoskodva hőbörögni, pedig az eddigiekből arra számítottam. Sőt, az egyik legszimpatikusabb kieső megnyilvánulás köthető hozzá:
„Nem véletlenül ő ül a székben, és nem én.”
Csatordai Janka Bon Jovival, Kun Ábrahám Ábel Caramellel nem tudott bizonyítani, ahogy Nágl Klára sem boldogult Mihályfi Luca slágerével, a Rendbennel.Vitális Ádám sem győzte meg a mentorokat saját szerzeményével, melynek az enigmatikus Tóth Andi sirató címet adta. Nem egészen világos, hogy ő siratta Andit, és ha igen miért, vagy azt akarta, hogy Tóth Andi sírjon. Ez utóbbira, ha volt is esély, legfeljebb a kíntól. De Andi inkább a nevetést választotta.
Kenny Rogerst ritkán hallani az X-Faktorban. Talán nem véletlenül. Terence Caindoy előadását meglehetősen unalmasnak találták a mentorok. Csak Laci hiányos angoltudása dobta fel kicsit a műsornak ezt a részét, aki kitartóan ismételgette, hogy "I'm boring", vagyis "Unalmas vagyok".
Milán azért leültette Terence-t, aki egyébként már Manilában is fellépett egy zenei fesztiválon. A kommentekből az derül ki, hogy ott nem jutott tovább. (Spoiler: végül itt sem.)
A B-Flow rapformáció dolgát alaposan megnehezítette, hogy a testvérek öten neveztek a versenybe, de a mentorok csak hármukat engedték tovább a székekhez. A minden tekintetben remek produkció után leülhettek, de az egyikük, Joci összeomlott, elsírta magát. Az öcskösöket hiányolta.
Később Milán erre hivatkozva haza is küldte őket, bár szerintem csak keresett egy ürügyet, hogy megkönnyítse saját maga számára a döntést.
Merucza Zsolt, alias Dali számomra rejtély. A mentorok a selejtezőtől kezdve nagyon oda voltak érte, igazi művésznek tartják. Engem nem tudott magával ragadni, a táborban azzal tűnt fel, hogy meglehetősen rosszul tudott együttműködni a csapattal, nem fogadta el a tanácsokat, ráadásul szinte ugyanazt a szöveget nyomta, mint a selejtezőn, igaz, ezt senki nem tette szóvá. Ezúttal a csoportfeladatnál átélt traumáit próbálta feldolgozni. A mentorok most is szuperlatívuszokban beszéltek róla, Milán csak azért küldte haza, mert úgy érzi, nem érti Zsoltot, nem tudna segíteni neki.
A hátralévő versenyzők közül mindenképp említést érdemel S'Iza, vagyis Széles Izabella, akit 2005-ben a Megasztárban ismerhettünk meg, és azóta többé-kevésbé jelen van a szakmában. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, megéri-e valakinek, aki egyszer már eljutott valameddig a pályán, eljönni egy tehetségkutatóba, és eltűrni, hogy voltaképp a kollégái mondjanak róla ítéletet.
Nagy volt a jövés-menés a székeken. Egy ponton Majka megjegyezte, hogy három ott ülő emberből kettő nem érdekli.
Milán csapatából az első igazán nagy pillanatot Balla Béla okozta, aki a Zöld, bíbor és feketét énekelte nagyon jól. Meg is kapta a piros széket.
Milán azt ígérte, óriási rock dalokat fognak alkotni együtt. Erre azért kicsit felvontam a szemöldökömet.
Nem állítom, hogy enciklopédikusan ismerem Milán munkásságát, de eddig nem tűnt fel, hogy bármi köze lenne a rockzenéhez. De cáfoljon rám.
A fehér székeken folytatódott a cserebere. Végül CFL rap duó és Kollár Dea ült Iza mellett. A rapperek helye megingathatatlan volt. Iza és Dea párbajából végül utóbbi került ki győztesen.
Így hát kialakult a Milán csapat is, jövő héten következik Laci és Andi válogatója, és végre ráfordulhatunk az élőadásokra.
Emlékszem még a boldog békeidőkre, amikor az X-Faktor nagyjából még "rendes" tévéműsor volt. Jól elkülöníthető részekre tagolódott: Előválogató, Tábor, a mára már kihagyott Mentorház, majd az élőadások.
Egy ideje viszont rászoktak arra, hogy ezeket a részeket összecsúsztatják. A Tábor adás elejére még odabiggyesztik a selejtező utolsó pillanatait, a székes kör előtt még láthatjuk a csoportos feladat utolsó próbálkozóit. Ami felfogható formabontó megoldásként is, de számomra inkább zavaró. Mert, teszem azt, ha én nem vagyok kíváncsi a selejtezők önjelölt zsenijeire, de a Tábort megnézném, nehéz kikerülnöm a nem kívánt tartalmat. Meg hát egyébként is, mi ez a slamposság, kérem?
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Ganxsta Zolee a Facebookon tudatta, hogy kedden elhunyt édesanyja, Kassai Ilona, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő.
Az 59 éves rapper szerda este osztotta meg a hírt, egy közös fotóval és szívszorító sorokkal búcsúzott, vette észre a Blikk.
„Tegnap este drága Édesanyám, Kassai Ilona az angyalok közé került, a Mennyek országába. Egy igazi művész volt, és a legjobb anya. Köszönöm mindenkinek, aki most egy picit megemlékezik róla a szívében”
Életének 92. évében elhunyt Komjáthy György EMeRTon-díjas és Fonogram szakmai életműdíjas magyar zenei szerkesztő, a Magyar Rádió volt munkatársa – közölte családja a közösségi médiában.
Komjáthy 1952–1959 között a Bartók Béla Zenei Szakközépiskola orgona-zeneszerzés-népzene szakán tanult, majd 1958–1993 között a Magyar Rádió technikai rendezője, majd zenei szerkesztője volt. 1964–1998 között a Vasárnapi koktél, 1965–1993 között a Csak fiataloknak, 1970-től a Töltsön egy órát kedvenceivel, 1971-től a 25 perc beat és A beat kedvelőinek című műsorok szerkesztője volt.
1986–1997 között a Danubius Rádió zenei szerkesztője volt, az utolsó három évben már nyugdíj mellett. 1999-től a Sláger RádióNem csak fiataloknak című kívánságműsorának társszerkesztője.
Gyermekei így emlékeztek meg róla: „Szeretted az életet, imádtad a családodat, rajongtál a hobbidért, a zenéért, munkádért. Öt hete még aktívan dolgoztál – ahogy mondtad. Azt tervezted, hogy a rádiózás 100 éves születésnapján virágot teszel második otthonod, a Bródy Sándor utca 5-7 épületéhez. Sajnos december 1-jén már nem lehetsz ott.”
Életének 92. évében elhunyt Komjáthy György EMeRTon-díjas és Fonogram szakmai életműdíjas magyar zenei szerkesztő, a Magyar Rádió volt munkatársa – közölte családja a közösségi médiában.
Komjáthy 1952–1959 között a Bartók Béla Zenei Szakközépiskola orgona-zeneszerzés-népzene szakán tanult, majd 1958–1993 között a Magyar Rádió technikai rendezője, majd zenei szerkesztője volt. 1964–1998 között a Vasárnapi koktél, 1965–1993 között a Csak fiataloknak, 1970-től a Töltsön egy órát kedvenceivel, 1971-től a 25 perc beat és A beat kedvelőinek című műsorok szerkesztője volt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
