News here
hirdetés

KULT

Retteghetnek az unokázós csalók – Megnéztük Az unokát

A Mindenkiért Oscar-díjat nyert Deák Kristóf első mozifilmjében egy nyugdíjasokra leselkedő rém üti fel a fejét, avagy ilyen egy magyar bosszúdráma.

Link másolása

hirdetés

Csörög a telefon egy idős férfi vagy nő lakásában. Egy magát általában rendőrnek vagy más hivatalos személynek kiadó hang azt mondja, a hívott unokája közúti balesetet okozott, a sértett pedig hajlandó elállni a feljelentéstől egy bizonyos összeg fejében. Az aggódó nagyszülő azonnal magához kapja minden összekuporgatott pénzét (gyakran milliókat), amit készséggel átnyújt a nem sokkal később lakásához érő „kollégának”. Aztán kiderül, hogy az unoka jól van, és semmi nem volt igaz az egészből, az illető pedig futhat a pénze után. Csúnyán átverték.

Ez nem egy film sztorija, ez sajnos a valóság – az „unokázós” csalók jó ideje ténykednek Magyarországon is, és noha több ilyen szervezetet sikerült már kézre keríteni, továbbra is sokan próbálnak így pénzt kicsikarni a naiv és beteg idős emberekből.

A pénz természetesen sosem kerül elő, ami marad, az csupán a szégyenérzet, amiért bedőltek a csalóknak.

Deák Kristóf író-rendező sajnos első kézből tapasztalta meg mindezt, hiszen az ő nagyszüleit is átverték e módszerrel, az alkotóban munkáló düh pedig arra sarkallta őt, hogy első mozis nagyjátékfilmje e témát járja körül. Így született meg Az unoka című bosszúsztori.

A történet szerint az unokázós csalók Rudi (Blahó Gergely) nagyapját (Jordán Tamás) pécézik ki, aki rengeteg pénzt, sőt, még régi, nagy becsben tartott karóráját is odaadja a lakásához érkező álrendőrnőnek. Papus (így hívja őt Rudi) persze összeomlik, miután kiderül az igazság, Rudi pedig elhatározza, ha törik, ha szakad, visszaszerzi nagyapja óráját. Miután a rendőrségre nem igazán számíthat (hiszen számtalan ilyen esettel kell megbirkózniuk), civilként nyomozásba kezd, hogy kézre kerítse az idős embereket kihasználó gazokat.

Kiváló alap egy izgalmas, akciókkal is felturbózott krimihez, Deák pedig a film első felében valóban brillírozik. Dühítő és drámai jelenetek sorjáznak a remek felütésben – amikor például Jordán Tamás hosszú perceken keresztül, kvázi sokkos állapotban próbál minden otthon található értéket összegyűjteni, az nehezen felejthető, ám annál inkább átélhető.

hirdetés
Ez is volt a film célja: az érzékenyítés. Hogy figyeljünk oda szüleinkre, nagyszüleinkre, és értessük meg velük, mit kell tenniük hasonló helyzetben.

A tanulságot nem a film végén kapjuk meg, erről már az első 10-20 percben megbizonyosodhatunk. A történet további része pedig inkább a nyomozásról szól. Egy nagyapját tiszta szívből szerető, szelíd huszonéves férfi egyre elkeseredettebb küzdelméről, amelynek során megtalálja magában a bátorságot és az elszántságot.

Sajnos ez a szakasz a nagyon is valóságos alapot már egyre hihetetlenebb szituációkkal taszítja az olcsóbb, hollywoodias krimik birodalmába, a nagyon is átélhető és valódi drámát sugárzó nyitányból így később egy szimpla, kevésbé markáns bosszúsztori kerekedik. Persze mindez nem feledteti el a nézőkkel az eredeti célt: Az unoka megnézése után talán másképp tekintünk majd idős ismerőseinkre, rokonainkra.

A színészek tekintetében nincs okunk panaszra, hiszen a filmben számos remek hazai művész feltűnik. Jordán Tamás például egészen elképesztő alakítást nyújt a szégyennel szembesülő Papus szerepében, és Pogány Judit is kiváló a főkolompos csaló mit sem sejtő édesanyjaként, az „átvert nyugdíjasok klubjának” tagjai közt pedig olyan magyar legendákat találhatunk, mint pl. Papp János, Mikó István, Hámori Ildikó, Tordai Teri, Kertész Péter vagy Baranyi László.

A fiatalabb generációból egyértelműen a Domát alakító Jászberényi Gábor viszi a pálmát, akivel Deák egy hazai filmekben ritkán látható filmes archetípust, az úgynevezett „villaint”, avagy főgonoszt hozta be a képletbe.

Az egyébként kifejezetten tehetséges Döbrösi Laura (Félvilág, Aranyélet) talán most kevésbé tudott fogást találni a karakterén, és a főhős Blahó Gergely sem kapott egy kellően rétegzett karaktert, így főként aggodalmaskodó arckifejezéssel nyomozza végig a filmet, noha az kétségtelen, hogy szimpatikus, és lehet neki drukkolni.

Az unoka nem tipikus magyar film, erősen érződik rajta a nyugati hatás (persze a műfajiság nem ördögtől való), a hazai miliő és atmoszféra mégis kézzel tapintható, így magunkénak érezhetjük mindazt, ami a vásznon zajlik. Kár, hogy az egyre irreálisabb fordulatokon és a nehézkes finálén végül megcsúszik a mű, mindenesetre az is valami, hogy végül talpon marad.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
Lemondta egy ukrán zongorista fellépését a Margitszigeti Színház, mert Mariupolban koncertezett az oroszoknak
Valentina Lisitsa a fellépésével „a világ nemzeteinek álláspontjával szemben, egyértelműen kinyilvánította az orosz agresszor melletti szimpátiáját” - írják a közleményben.
OTS, SZM - szmo.hu
2022. május 19.


Link másolása

hirdetés

Lemondta a Margitszigeti Színház egy ukrán zongoraművésznő fellépését - közölték egy közleményben.

Mint írják, a Margitszigeti Színház vezetése Ljubov Nepop magyarországi ukrán nagykövetasszony tájékoztató leveléből értesült Valentina Lisitsa ukrán zongoraművésznő megdöbbentő megnyilvánulásáról, miszerint a művésznő az orosz agresszorok által megszállt Mariupolban 2022. május 9-én koncertet adott.

Fellépésével Lisitsa, a világ nemzeteinek álláspontjával szemben, egyértelműen kinyilvánította az orosz agresszor melletti szimpátiáját

- vélik.

Közölték, hogy a Margitszigeti Színház Nonprofit Kft. határozottan elutasítja a zongoraművésznő álláspontját, egyet értve Magyarország és a nemzetközi közösség hivatalos álláspontjával, mely minden tekintetben elítéli Oroszország - rengeteg civil áldozattal járó - Ukrajna elleni háborús agresszióját.

Ezért a színház Valentina Lisitsa 2022. június 3-i margitszigeti koncertfellépését lemondta és a managementjével kötött szerződéstől eláll.

hirdetés

A közleményben azt is írták, hogy a Margitszigeti Színház mély együttérzését fejezi ki az Ukrajnát sújtó háború borzalmai miatt.

Az ukrán származású amerikai zongorista sok éve támogatja Putyin rendszerét, nemrég a moszkvai ukrán nagykövetség előtt zongorázva tüntetett az „ukrán nácizmus” ellen - jegyzi meg a 444.hu.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Meghalt Vangelis
Az Oscar-díjas görög zeneszerző 79 éves volt.

Link másolása

hirdetés

Meghalt Vangélisz Papathanaszíu, ismertebb nevén Vangelis.

Legismertebb művei közé tartoznak a Tűzszekerek, a Szárnyas fejvadász, az 1492 – A Paradicsom meghódítása és a Nagy Sándor, a hódító című filmekhez komponált zenéi.

Több mint ötven lemez fűződik a nevéhez, az elektronikus zene történelmének egyik legmeghatározóbb alakja volt.

Az Oscar-díjas görög zeneszerző 79 éves volt.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Lázadás, szex, Macskafogó – Ilyen volt A besúgó
Üde színfolt lett A besúgó a magyar sorozatok palettáján, hiszen hibái ellenére mindvégig nézeti magát. Ilyennek láttuk.

Link másolása

hirdetés

Szentgyörgyi Bálint és az HBO új magyar szériájának első, nyolc epizódból álló évadát alapvetően három síkon is lehet értelmezni, elemezni, befogadni, élvezni. Az első legyen a történelmi megközelítés, egy adott korszak (jelen esetben a nyolcvanas évek közepe), a benne élő emberek, a politika, a mindennapi élet, a ruhák, az utcák, a kocsik, a használati tárgyak, a szleng stb. históriahű megjelenítése, egyben isteni retróbeöntés és emlékeztető az egykor benne élőknek, valamint ismertető az akkor még meg nem születetteknek.

A második lehet a filmes, alkotói szempont: kapunk egy izgalmasan előadott sztorit, szerethető és utálható karaktereket, a köztük tomboló dinamikát, csavarokat, cliffhangeröket, drámai csúcspontokat, humort, megkapó kiállítást, akciót.

Vagyis a hétköznapok taposómalmából kiemelő, szórakoztatásra szánt perceket egy konkrét történelmi háttérrel és persze szigorúan a „művészi szabadság” feliratú transzparens lobogtatásával.

A harmadik pedig a metaforikus él, amelyben a sorozatban prezentált rendszer, helyzetek vagy konkrét személyek megfeleltethetők a mű készítésének időszakával, illetve annak aktualitásaival, ezek persze ugyanúgy lehetnek egyértelműnek tűnő utalások, mint belemagyarázások.

A történelmi szempont: amennyiben ezen a síkon közelítjük meg A besúgót, lehet, hogy csalódni fogunk. Sokan sok helyütt leírták már az HBO Maxon április 1-jén startolt sorozat pontatlanságait, nem éppen korhű szegmenseit. Bár az alkotóknak az elvitatathatlan érdeme, hogy próbálták kifogástalanul visszaadni a nyolcvanas évek atmoszféráját, és minden bizonnyal végigjárták Magyarország összes bolhapiacát régi használati tárgyak, ereklyék után kutatva. Láthatólag sikerrel is jártak, és erre büszkék is voltak, hiszen gondosan ráirányították a kamerákat minden akkori apróságra, a játékoktól és az alámondásos VHS- kazettáktól kezdve a centrumos bevásárlószatyrokon és a korabeli telefonfülkéken át a kvarcórákig és a pornómagazinokig.

Bizony, már-már túltolt retró pereg szemeink előtt, amely ettől függetlenül A besúgó egyik közönségkedvenc aspektusa, hiszen bizonyára sokan kiáltottak fel a sorozat közben olyasmit, hogy: „Nézd, az nekem is megvolt! Húú, emlékszel arra?”

hirdetés

Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett sem, hogy a szereplők időnként hiteltelenek. Egyrészt a castingosok az általuk játszott karaktereknél (fiatal főiskolások) jóval idősebb színészeket szerződtettek, s ez főként a sorozat első néhány epizódja közben többször kibillentheti a nézőt az átélésből, másrészt nem éppen korhű sok, a szájukba adott szöveg és párbeszéd sem (többek között ’85-ben nem beszéltek volna ennyire nyíltan a rendszerváltás utáni jobb világról). Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy a szereplők 1985-ben moziban nézik az először 1986. október 2-án bemutatott Macskafogót. Ilyen és ehhez hasonló ferdítések miatt érheti hát vád a készítőket, amennyiben teljesen figyelmen kívül hagynánk a második megközelítést.

A filmes szempont: ha, mint szórakoztató, a filmkészítési szabályok szerint készült mozgóképes termékként vizsgáljuk A besúgót, egy veszettül szórakoztató sorozatot kaphatunk. Egyrészt a már fent említett alkotói szabadság a művészet elengedhetetlen eszköze, amellyel élve akár simán nézhetik a ’86-os Macskafogót ’85-ben, és bármi elhagyhatja a karakterek száját. Hiszen szó szerint minden, de minden a sztori epizódról epizódra való továbbgördítésének, a karakterdinamikának és a suspense-nek van alárendelve. Hogy a végeredmény odaszegezzen a képernyők elé. A besúgót pedig e tekintetben okosan építették fel Szengyörgyiék.

A magyar sorozatos és filmes világban legalábbis nem sok olyan izgalmas szituációt lehetne felsorolni, mint amennyi itt nagyjából minden részre jut. S mivel a főbb karaktereket is kellőképp megismertük és megszerettük/megutáltuk, van tétje a dolgoknak, lehet szorítani ezért vagy azért.

Az pedig kifejezetten üdítő, hogy friss arcokat kapunk: Váradi Gergely (Demeter Geri), Patkós Márton (Száva Zsolt), Szász Júlia (Katka), Borbély Richárd (Karcsi), Varga Ádám (Máté), Lengyel Benjámin (Barna), Szőke Abigél (Judit), Hermányi Mariann (Adél) és a többiek tehetségesek, filmre termettek, karakteresek, s ha nem is passzolnak feltétlenül korban a karaktereikhez, e 8 epizód után bizton megmaradnak emlékezetünkben.

Az egyes epizódokat is általában a megfelelő helyen vágták el az alkotók, és nagyjából sikerült az is, amivel sok sorozatkészítő küzd: hogy az esetleges folytatást szem előtt tartva túlságosan nyitott finálét kanyarítanak a rengeteg felvázolt szituációnak.

A besúgóról is egyértelműen érezni, hogy Szentgyörgyiék nem csupán ennyiben gondolkodtak (talán az sem véletlen, hogy a sztoriban még 3-4 év kell a rendszerváltásig…), és olyan konfliktusokat hagytak a következő évad(ok)ra, amelyekről azt hihettük, már az elsőben megtörténnek.

Vagyis azért van a lezárásnak egyfajta, a tévésorozatos büdzsé lehetőségeihez mérhető grandiózussága, amellyel egy időre jóllakhatunk.

A metaforikus szempont: természetesen e perspektívából is a boncolgathatjuk a sorozatot, az pedig már más kérdés, hogy mennyire légből kapott elméletekkel rukkolunk elő, amelyek a készítők fejében tán meg sem fordultak soha. Az mindenesetre több mint gyanús, hogy miért közvetlenül a 2022-es országgyűlési választások előtt indult két epizóddal a széria, és miért hangoznak el benne olyan mondatok, mint például: „Nem szeretném, hogy egyetlen leválthatatlan ember legyen az ország élén.”, vagy esetleg: „A vezetőink fiatal forradalmárokból lett öreg zsarnokok.”, netán: „Van valami a magyar néplélekben, ami akkor nyugodt, ha valaki azt mondja, hogy gyertek utánam, megvédelek titeket.” Erősen áthallásosnak tűnő mondatok egy ma élő értelmiségi fiataltól, aki a 2010-es választások idején töltötte be a 18-at, vagyis egész eddigi felnőttkora óta ugyanaz a kormány van hatalmon.

Ám akármit is látunk A besúgó sorai mögött, akármennyi hiba is tűnhet fel benne, a történetszövése, a sodrása, a színészei és az alkotók szinte tapintható lelkesedése mindvégig kitart, s így együtt azt követelik: folytatást, folytatást!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
A csúcson kell abbahagyni - Az Ozark lezárása maximumra járatja az adrenalint
Jókor zárták le, pont ennyi volt benne. Julia Garner pedig megint a mennybe megy. Kritika.

Link másolása

hirdetés

Ez az a széria, ami pontosan ott ér véget, amikor már az önismétlő évadok következtek volna. Így viszont méltósággal búcsúzhatott a Netflix saját "breaking bad"-je. Az évadok egyre erősebbek voltak, így ezúttal nincs hiányérzetünk. Persze a lezárásról lehet vitákat indítani, bevallom, én magam nem ilyenre számítottam, de így is kerek az egész. Ha persze leírnám, szerintem "na, ki halna meg" a végén, ami a hasonló drámai súlyú szériáknál akár kérdés is lehet, még lelőhetnék - stílusosan - egy lehetséges megfejtést azoknak, akik még nem látták, úgyhogy csak annyit árulok el, hogy meglepődtem, és én egy kicsit jobban megcsavartam volna - de azért sikerült meglepnie a finálénak.

Ahogy mostanában több sorozattal is eljátszották az alkotók, az Ozark záró évadát is két részre bontva mutatták be egymástól függetlenül, mintha külön szezonok lennének. Az utolsó hét részt április 29-én tették egy csomagban elérhetővé a platformon.

A lezárásban több veszteségre számítottam, talán a nagy előd miatt (Breaking Bad), vagy a sorozat által lefektetett szigorú szabályok miatt.

Egyszerűen az előzmények logikájából kiindulva több halált tippeltem a végére, persze, amennyi volt, nézőként és rajongóként az is kellően fájdalmas élmény lett. Bevallom, én magam is azt játszottam, amit sokan: végig változtattam a tippjeimet. Az a, b, c, d, ... x verzióim közól egyik sem nyert. És ez jellemzi a lezárást: meglepő és előre nem kitalálható fordulatok jellemzik az utolsó részeket, egyre erősebb suspense-szel.

Talán ebben tér el a legjobban a korábbi évadoktól a lezáró hét rész, hogy gyorsabb a fordulatok tempója, ettől nagyobb a feszültség és a kiszámíthatatlanságot is feljebb tekerték Jason Batemnanék. Ez lett a legfeszültebb évad és így tényleg mondhatjuk, hogy a csúcson zárták le, elegánsan.

Talán pont ezek miatt éreztem úgy, hogy egyben ezek a lezáró részek valahogy leváltak a teljes sorozatról és egy külön miniszériaként működtek a nagy egészben, mert más szabályok mentén zajlott. Olyan volt, mintha az Elrabolva hirtelen átváltott volna a Crank - Felpörgetvébe.

hirdetés
A lezárásnak semmiféle társadalmi vonatkozású igazságtétele nincs: ridegen bánik a nézővel és durván arcul csap. És van egy tragikus vetülete, amit nehéz feldolgozni.

SPOILER KÖVETKEZIK:

Talán ez fájdalmasabb, mintha egy az egyben lemészárolták volna az egész gárdát, akinek a néző drukkol. De amint a Keresztapa sem foglal állást és ítélkezik, hanem emberként ábrázolja a maffia legsötétebb alakjait is - az Ozark is szimplán elmeséli egy maffiózóvá vált család történetét. És érdekes módon a legempatikusabban épp egy mellékszereplővel, Ruth-tal bánik az írói gárda.

A Netflixnek azért fájdalmas lehet a búcsú egy jól befutott minőségi sorozatától, főleg mivel egyre kevesebb ilyen erősen kidolgozott saját szériája van. Ez inkább az HBO színvonalát jellemzi. A streamingplatform egyre jobban higítja saját gyártású tartalmait, mivel egyre többet gyártanak és ez sajnos a minőség rovására ra is megy. Az Ozark magasan kiemelkedett a mezőnyből. Reméljük minél előbb kapunk a Netflixtől újabb ilyen minőségű sorozatokat.

Még egy fontos aspektus: amellett, hogy Jason Bateman és az általa képviselt fekete humor végig maga mellé állítja a nézőt, a sorozat végére legfontosabb figurája a Julia Garner alakította Ruth lett. Ez egyrészt a színésznő elképesztő átváltozásának és érzékeny játékának, másfelől az egyre sokszínűbbre írt figurájának köszönhető. A végére azt éreztem, régen nem láttam ennyire izgalmas női karaktert a képernyőn. Már vártam, mikor káromkodja el üvöltve magát egy-egy jelenetben - és talán ezek a pillanatok fognak a legjobban hiányozni.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: