KULT
A Rovatból

„Rendes emberek úgy vágták oda a libát a földhöz, mint egy rongyot” – Tükröt tart és gyomrost ad Sár József Történetek az állatparadicsomból című könyve

Régi közhely, hogy az, ahogyan a körülöttünk élő állatokkal bánunk, visszatükrözi egymáshoz, az emberekhez való viszonyunkat is. Nos, Sár József megható és megrázó történeteit olvasva nem lehetünk optimisták...
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. szeptember 06.



Igen különleges egy olyan könyv, amelynek jó hangulatot sugalló címe Történetek az Állatparadicsomból, aminek borítójáról egy cuki kiskutya néz ránk, és amelynek történetei mégis annyira megrázóak és elgondolkodtatóak, hogy szinte lehetetlen egyben elolvasni az egyébként alig 100 oldalas kiadványt.

Pedig el kellene. Tulajdonképpen mindannyiunknak. Felnőttnek, gyereknek, városinak, vidékinek, állattartónak és állatvédőnek egyaránt.

A könyv ugyanis az állatokkal való bánásmódunkra mutat rá – kíméletlen őszinteséggel.

Mondhatnám, hogy az egyes történetek egy-egy állatkínzás történetét mutatják be, és nem is állnék messze az igazságtól, de a helyzet nem ennyire egyszerű. Az eredendően rovartani szakértő és hivatásos zenész Sár József összegyűjtött, remekül megírt és magánkiadásban megjelentetett sztorijai nem csak megvert, autó után kötött vagy felakasztott állatokról szólnak – azaz nem minden esetben arról, ami gyakran a sajtóban, médiában is visszaköszön.

Hanem olyan esetekről is, ami mellett magától talán egy mégoly állatbarát ember is szó nélkül elmenne, mint e sorok írója. Hiszen ki gondolna bele, hogy egy átlagos baromfiudvaron, vagy egy elsőre gondozottnak tűnő állattelepen is érhetik komoly bántalmazások két- és négylábú barátainkat. Nos, Sár József nemcsak belegondolt, de éles szemmel és az átlagnál érzékenyebb szenzorokkal ezeket fel is dolgozta, évek alatt történetekké formálta, és így született meg a Történetek az állatparadicsomból.

A szerző megmutatja nekünk azt, hogy - akár a gyermekbántalmazás esetében - az állatkínzás fogalma nem olyan tiszta és egyértelmű kategória. Az írásokban észrevesszük mindennapi életünk történeteit - és bizony ezekkel nem minden esetben olyan könnyű szembesülni.

Bár az apró sztorik (már-már novellák) átlagosan tényleg nem hosszabbak másfél-két oldalnál, vannak olyanok, amik ebben a kis terjedelemben is sokkolni tudnak, vagy akár könnyet csalnak szemünkbe.

Az állatok "élővé tételét" az egyes történetekhez tartozó szépen megrajzolt grafikák segítik, amik különösen éles ellentétben állnak a megrázó történetekkel.

A könyv címlapja

A könyvről a szerzővel, Sár József entomológussal beszéltünk.

- Te alapvetően ugyan állatokkal foglalkozol, de az egy speciális szakterület, a rovarok. Honnan jött az, hogy ennyire mélyen beleásd magad az állatvédelem kérdéskörébe?

- Én mindenféle állatnak barátja vagyok, mindig is volt, most is van kutyám. A környezetemben is alapvetés volt az állattartás – sok történet a közvetlen közelemben is történt. A könyv elején van egy hosszú lista azokról, akik támogatták, segítették a létrejöttét. Ők mind állatbaráti szeretetből tették, nagyon jó volt látni, hogy csak a környezetemben ennyi ember van, akinek ez ilyen fontos dolog.

A zoológia egyik szakterülete az entomológia, vagyis a rovartan. Negyven éve foglalkozom a rovarokkal, nyilván hozzájuk jobban értek, mint a többi állathoz. De a többi állat iránti szeretetem onnan fakad, ahonnan a rovarokhoz fűződő. Elmondhatom, hogy óriási az állatszeretet bennem – bevallom, az állatok szenvedése néha jobban fáj, mint az embereké. Mégpedig azért, mert az állatok kiszolgáltatottabbak, rajtunk múlik a sorsuk. Az ember tud dönteni, de a házi- és hobbiállatok élete a mi kezünkben van.

Én alapvetően az életet becsülöm sokra, azt tartom hihetetlen érdekesnek és gyönyörűnek. Ez a világ annyira szép, hogy az Avatar című film bármelyik jelenete a kanyarban sincs mondjuk egy brazíliai esőerdő változatosságához képest. Ezt tapasztalatból mondom, mert láttam mindkettőt. Egyáltalán nem biztos, hogy a végtelen világegyetemben van máshol is ehhez hasonló – az még kevésbé valószínű, hogy valaha tudjunk róla. Tehát a dolgunk „csak” annyi lenne, hogy erre a földire vigyázunk kicsit jobban...

Sár József

Az interjú a lapozás után folytatódik.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk