Kérgesszívűek: reményteljes új világ születik vérben és mocsokban
Egyszerre vadregényes és baljósan sejtelmes tájak tűnnek fel, pompás folyók, gyönyörű, érintetlen erdők – mintha csak a NatGeo valamelyik természetfilmjét néznénk. Aztán mindjárt az első képsorok egyikében megjelenik egy pokoli vízió, vélhetően kínhalált halt emberekről, amelyről nekem vizuálisan azonnal az Apokalipszis, most ugrott be.
Ezek bizonyos értelemben meg is adják a Kérgesszívűek című, nyolc epizódból álló sorozat alaphangulatát. Nem véletlen, hogy az első két rész vetítése augusztus 2-án este 10 órakor kezdődik és 16 éven aluliaknak nem ajánlják.
Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy a nagy felfedezések nyomán a tengeren túlra induló telepeseket legtöbbször a remélt meggazdagodás vagy a menekülés a nyomor elől (ma úgy mondanánk: gazdasági migráció) vezérelte, mások az igazságszolgáltatás elől próbáltak elszökni, vagy pedig – ahogyan a film hősei - éppen megérdemelt büntetésük megváltásaként vállalják, hogy élhetővé teszik és felvirágoztatják királyuk új birtokát.
Ebből is kikövetkeztethető, hogy a „pionirok” többnyire mindenre elszánt, gátlástalan, feddhetetlen erkölcsűnek nem mondható emberek voltak. Nem volt ez másképpen a mai Kanada területén, a Szent Lőrinc folyó mentén elterülő „Új Franciaország” nevű gyarmaton sem az 1690-es években, amikor a Napkirály, XIV. Lajos alattvalói próbálták megvetni a lábukat Észak-Amerikában.
Természetesen megjelentek nyomukban a hittérítők és az uralkodó gondoskodott arról is, hogy a telepesek családokat alapítsanak, sokasodjanak és szaporodjanak. „A király leányai” általában szegény sorsú szüzek voltak, akiket a családjuk ajánlott fel erre az „állami szolgálatra”, bár a mai napig tartja magát az a legenda, hogy valójában prostituáltak voltak, akiket száműztek Franciaországból, de a telepeseknek megfeleltek feleségnek. (Erre épül Prévost abbé regénye, a Manon Lescaut, amelyből Giacomo Puccini írt máig népszerű operát).
Csakhogy ez a honfoglalás sem ment vér, erőszak, árulások, gyilkosságok nélkül. Az új világ lakóinak nemcsak a vadonnal és az őslakosokkal kellett megküzdeniük a létért, hanem a rivális nagyhatalom, Anglia küldötteivel, és nem utolsósorban egymás nagyravágyásával, kapzsiságával is. Így, a Kérgesszívűek története egyben leszámolás egy reményteljes új világ paradicsomi állapotával is.
A sorozat fő érdekessége, hogy egy tengerentúli európai gyarmat ősállapotát mutatja be, minden szépítés, dicsőítés nélkül. Képet alkothatunk arról, hogy honnan indult el egy olyan, napjainkban is virágzó terület, mint Québec, de tetten érhetjük annak a természetrombolásnak a kezdeteit is, amelynek ma már életveszélyes stádiumát éljük meg.
„Micsoda várost lehetne ide építeni!” – kiált fel az egyik szereplő egy meseszép erdő kellős közepén és nem tudunk nem gondolni az esőerdők 21. századi mészárlására.
A Kérgesszívűek (Barksskins) Annie Proulx regényéből készült. Az amerikai írónő már többször meghódította a mozinézőket is. Az ő írása volt az alapja a Kikötői híreknek (2001) Lasse Hallström filmjének Kevin Spacey főszereplésével, és az Oscar-díjas Brokeback Mountain – Túl a barátságon-nak (2005).
A film egyik központi figuráját, a különc Trepagny bárót David Thewlis játssza. Az angol színészt sokan a Harry Potter-filmekhez kötik, pedig már 25 évvel ezelőtt emlékezetesen formálta meg Paul Verlaine-t a Teljes napfogyatkozásban a Rimbaud-t alakító szinte még kamasz Leonardo di Caprio mellett. De játszott Shakespeare-t és otthonosan érzi magát szövevényes bűnügyi történetekben is.