Ez a nővér nagyon csúnya dolgokat művel – Ratched a Netflixen
Fel a kezekkel, ki nem látta még a Száll a kakukk fészkére című nagyszerű regényadaptációt, Jack Nicholson egyik legvagányabb alakítását, és Milos Forman egyik legnagyszerűbb, 1975-ös filmjét? Ha nem, kötelező, főleg azoknak, akik a szabadság, a normalitás viszonylagossága és az emberiesség kérdéseivel szívesen foglalkoznak, de nem szeretik, ha mindezt túl komolyan nyomják le a torkukon. Mert a Száll a kakukk fészkére mestermű.
A Ratched című új Netflix-sorozatról sajnos nem mondható el ugyanez, ugyanakkor számos olyan erénnyel dicsekedhet, ami kevés jelenlegi sorozatról mondható el. Eredettörténetről beszélünk: az a Ratched nővér áll a sztori középpontjában, aki a Forman-filmben élvezettel, pszichopátiára utaló személyiségbeli jelekkel tett gonoszságokat az elmegyógyintézet betegeivel - köztük Jack Nicholsonnal, aki inkább volt normális - bár mi is az a normális? - mint nem.
Ratched ikonikus filmes figura, őt és elképzelt előzménysztoriját hívta most életre Ryan Murphy kreátor (American Crime Story, Hollywood) és a főszereplő, Sarah Paulson, akiről eddig is tudtuk, hogy nagyszerű színésznő, de itt konkrétan zseniális, amit művel, különösen ahhoz képest, hogy a sorozatban azért vannak aránytalanságok és túlzások.
Az egyik fix pontja maga Paulson, árnyalt, gyönyörű és zavarba ejtően komplex alakításával. Ezzel sokan szerintem nem is feltétlenül tudnak majd mit kezdeni, és a motivációhiányra meg a következetlen forgatókönyvre lehet fogni a váltakozó reakcióit, miközben egyszerűen csak arról van szó, hogy Paulson eljátssza, miként lehet egy embernek ilyen, meg olyan, meg amolyan oldala, meg ilyen, olyan és amolyan tettei - mint mindannyiunknak. Csak épp ő elcse#szettebb háttérből jön, mint az átlagember.
A Ratched főhőse tehát a második világháborús traumákat, gyermekkori és felnőtt traumákat átélt figura - nem vagyok diagnoszta, de ha traumaismétlés esete áll fenn nála, érdemes ebből a szempontból is végignézni a sorozatot. Én az első részt kétszer néztem meg, és több helyzetet és reakciót jobban értettem meg, mint elsőre. A Ratched ugyanis rohan, akárcsak az emberi elme, és nem érdemes elkalandozni, mert a következő pillanatban nem fogjuk érteni, mi miért történt.
