KULT
A Rovatból

Rákényszerítették a Top Gunra, cigicsikket nyomott el egy operatőrön, és imákkal próbált kigyógyulni a torokrákból – Val Kilmer 65 éves

Nemzedékének egyik legnagyobb sztárja és tehetsége volt, a rendezők mégis menekültek előle, annyira lehetetlen volt vele dolgozni. Egy problémás ember tragédiákkal teli élete.


Val Edward Kilmer 1959. december 31-én született Los Angelesben, Gladys Swanette (született Ekstadt) és Eugene Dorris Kilmer három fia közül a másodikként. Édesanyja svéd származású volt, egyéb felmenői között pedig ír, német és cseroki gyökereket is találni. Gladys ingatlanfejlesztőként dolgozott, Eugene pedig űrtechnikai berendezéseket forgalmazott, vagyis Val nem a showbizniszbe született bele, nem volt előtte ilyen példa.

Még csupán 9 éves volt, amikor az élete drasztikusan megváltozott: a szülei ugyanis ekkor váltak el. Mivel egyik kortársának sem kellett ilyen megpróbáltatásokkal szembesülnie, Val emiatt úgy érezte, hogy ő a különc gyerek.

„Akkoriban nyilvánvaló volt számomra, hogy ez volt a legnagyobb dolog, amin keresztülmentem. Annak tekintették, ami volt: egy furcsa eseménynek. Hogy valami rossz történt velem” – nyilatkozta egy interjúban.

Bár Val a válás után a bátyjával, Markkal és az öccsével, Wesley-vel együtt az apjukhoz költöztek, mégsem alakított ki szoros kapcsolatot Eugene-nel: „A dolgok nagyon sokáig nem mentek jól apám és köztem.” Sőt, Valnek Markkal is feszült volt a kapcsolata, akivel az apjuk 1995-ben bekövetkezett halála után a hagyaték miatt került összetűzésbe. A fivérek hosszú ideig elhidegültek egymástól, és kb. 20 évvel később, miután Valnél 2015-ben torokrákot diagnosztizáltak, kezdték félretenni a nézeteltéréseiket.

Családi tragédia

Na és mi van Wesley-vel? Nos, az ő sorsa tragikus volt, ez pedig nagy törést okozott a család életében. Főként Valében, mivel ő az egész családból az öccsével ápolta a legszorosabb kapcsolatot. Ezért borzasztóan lesújtotta őt, amikor Wesley Kilmer 1977-ben, 15 éves korában egy tragikus balesetben életét vesztette. A Los Angeles-i halottkémi hivatal dokumentumai szerint Wesley, aki epilepsziában szenvedett, rohamot kapott, és belefulladt a jacuzzijukba, miközben Kilmerék házvezetőnője, akinek szemmel kellett volna őt tartania, épp kiugrott egy közeli boltba.

„Nos, a kisöcsém... egyszerűen csodálatos művész volt. Egy zseni. Mindig csodáltam őt” – mesélte Val a Telegraph-nak Wesley-ről, aki egyébként filmrendezőnek készült. Val szerint ő lehetett volna a következő George Lucas vagy Steven Spielberg, ha esélyt kap arra, hogy valóra váltsa az álmait.

A szívszorító veszteség ellenére Valnek gyorsan át kellett állnia a saját céljai elérésére. A színészi karrierről álmodozó Kilmer Wesley temetéséről majdhogynem egyenesen a Julliardra utazott, és fel is felvették az intézmény drámatagozatára (akkoriban ő volt a valaha volt legfiatalabb diák ezen a szakon), hogy megkezdje útját a filmvászon felé.

Ennek ellenére Wesley mindig ott motoszkált a gondolataiban, Val sokszor használta például az ő nevét, hogy bejelentkezzen különféle szállodákba, amikor elkezdett ismertté válni.

Val egyébként korábban a Chatsworth gimnáziumban érettségizett, ahol Kevin Spacey is az iskolatársa volt, a gimis szerelme pedig a később szintén sikeres színészi karriert befutott Mare Winningham (A tövismadarak, Szent Elmo tüze, Egyik kopó, másik eb, Wyatt Earp, Amerikai Horror Story stb.).

Rock and roll és vadászgépek

Kilmer filmes karrierje kapásból azzal kezdődött (vagy épp nem kezdődött), hogy visszautasított egy szerepet Francis Ford Coppola 1983-as A kívülállók című filmjében, mivel nem tudta azt összeegyeztetni a színházi kötelezettségeivel: a The Slab Boys című off-Broadway-darabban játszott Kevin Bacon, Sean Penn és Jackie Earle Haley oldalán.

A nagy áttörést aztán az hozta meg a számára, amikor főszerepet kapott az 1984-es Top Secret! című vígjátékban (a háborús kémfilmek zseniális paródiájában), amelyben egy amerikai rock and roll sztárt alakított. Kilmer maga énekelte a film összes dalát a filmben, és a karakterének neve (Nick Rivers) alatt egy albumot is kiadott.

Ezután egy rövid szakmai szünet következett, ami alatt hátizsákkal bejárta egész Európát, mielőtt az 1985-ös Valóságos zseni című vígjáték főszerepét eljátszotta volna. Majd visszautasított egy szerepet David Lynch Kék bársonyában, nem sokkal ezt követően pedig megkapta a Top Gun című akciófilmben Tom Cruise legfőbb riválisa, az Iceman becenevű pilóta szerepét, ez pedig végleg megváltoztatta az életét…

A 2020-ban megjelent I'm Your Huckleberry című memoárjában Kilmer arról elmélkedett, hogy kezdetben nem akart semmit kezdeni a filmmel vagy Iceman szerepével. Azt írta: „Nem akartam a szerepet. Nem érdekelt a film. A történet sem érdekelt.”

Az ügynöke azonban nyomást gyakorolt rá, hogy részt vegyen a meghallgatáson, amit Kilmer szándékosan próbált szabotálni. „Közömbösen olvastam a szöveget, és mégis, meglepő módon azt mondták, hogy enyém a szerep” – írta erről. Végül aztán kezdett másképp érezni a Top Gun kapcsán, amely 1986-ban, a nyitóhétvégén közel 8,2 millió dolláros bevételt hozott az amerikai piacon, végül pedig világszinten is óriási sikert aratott, 357 millió dollárt hozott, és az év legsikeresebb filmje lett az USA-ban és a világon egyaránt.

Több mint három évtizeddel később aztán fordult a kocka, amikor Kilmer szomorúan értesült arról, hogy nem kérték fel a folytatáshoz, a 2022-es Top Gunhoz: Maverickhez. Ezúttal azért tett meg mindent, hogy újra eljátszhassa Iceman szerepét, és ismét Tom Cruise-zal osztozzon a vásznon. Hogy ez megvalósulhasson, Kilmer kitalált egy Iceman-szálat a sztorihoz. „Nemcsak felvettem a kapcsolatot az alkotókkal, hanem kitaláltam egy szívszorító jelenetet is. A producerek belementek. Cruise is belement. Cruise nem is lehetett volna menőbb” – nyilatkozta Kilmer, aki végül 36 évvel később újra eljátszhatta Tom ’Iceman’ Kazanskyt egy jelenetben, amely a bombasztikus sikerű film talán legmeghatóbb pillanatát adta.

Persona non grata

A Mindörökké Batman nagy sikert aratott a nézők körében 1995-ben, Val Kilmer azonban mégsem játszhatta el újból két évvel később Bruce Wayne-t, vagyis a Denevérembert az 1997-es Batman és Robinban (George Clooney vette át a karaktert). Ennek oka pedig, hogy Kilmer és a rendező Joel Schumacher nagyon nem jöttek ki jól a forgatáson, Schumacher a színészt „gyerekesnek és lehetetlennek” nevezte, valamint pszichésen a legzavarodottabb emberi lénynek, akivel valaha dolgozott.

És nem Schumacher az egyetlen, aki így tekintett a munkáival kapcsolatban hírhedten válogatós Kilmerre. A pályafutása elején elég rossz hírnevet szerzett magának Hollywoodban, és az évek során számos rendező osztotta meg a vele kapcsolatos negatív élményeit.

John Frankenheimer, az 1996-os Dr. Moreau szigete rendezője például a következőket nyilatkozta az Entertainment Weeklynek: „Nem szeretem Val Kilmert, nem szeretem a munkamorálját, és nem akarok vele találkozni vagy kapcsolatban lenni soha többé.” Kilmer állítólag elnyomott egy cigarettacsikket a Dr. Moreau szigete operatőrén, William A. Frakeren, az 1997-es Az Angyal forgatásán megparancsolta mindenkinek, hogy ne nézzenek a szemébe, az 1993-as A tuti balhé munkálatai közben pedig elsütött egy pisztolyt, mert Russell Mulcahy rendező nem úgy akart felvenni egy bizonyos jelenetet, ahogy ő szerette volna. Kilmer akkoriban így nyilatkozott a viselkedésével kapcsolatban: „Ha követelőző vagyok – bár szerintem nem vagyok az –, akkor az a film javát szolgálja.”

Válás a tévében

1988-ban, a Willow című fantasy forgatásán Val és a Sorshát alakító Joanne Whalley egymásba szerettek, néhány hónappal az első találkozásuk után pedig össze is kötötték az életüket. A forgószélszerű románcuk azonban nem tarthatott örökké. Nyolc évvel később, miközben a CNN-t nézte a Virgin-szigeteken lévő szállodai szobájából (ahol a Dr. Moreau szigetét forgatta épp), Kilmer megdöbbenve nézte a híradót, amelyben bemondták, hpgy Whalley kibékíthetetlen ellentétekre hivatkozva beadta a válókeresetet. „Ez egy nagyon furcsa dolog, a modern válás. A tévéből tudtam meg, hogy vége a házasságomnak” – mondta Kilmer a Telegraph-nak.

Ennek ellenére azon dolgozott, hogy a Whalley-vel közös két gyermekét (az 1991-ben született Mercedest és az 1995-ben, mindössze néhány héttel a válóper beadása előtt született Jacket) ne érje olyan negatív hatás a válás miatt, mint őt gyerekkorában.

„Most már normálisabb dolog elváltnak lenni. Már nem valami borzasztó rossz dolog, hogy a szülők egyszerűen csak »másképp szeretik egymást«” – tette hozzá. Kilmert egyébként szoros kötelék fűzi Mercedeshez és Jackhez, akik mindketten az ő hollywoodi nyomdokaiba léptek. Lányával a 2020-as Paydirt című filmben szerepeltek együtt, míg Jack a 2021-es Val című dokumentumfilm társproducere és narrátora volt.

Kilmer az évek során, Whalley előtt és után olyan hírességekkel volt együtt többnyire rövid ideig, mint Cher (1982-1984), Michelle Pfeiffer (1985) – a vele töltött időről megjelentetett egy saját verseskötetet is, Lesley Ann Warren (1986), Cindy Crawford (1996), Elisabeth Shue (1996), Daryl Hannah (2001-2002), Angelina Jolie (2004), Paris Hilton (2005) vagy Winona Ryder (2005). Amúgy pedig jó húsz éve egyedülálló hírében áll.

Hang nélkül

2015-ben Val Kilmer élete gyökerestől felfordult, amikor torokrákot diagnosztizáltak nála. Kezdetben, keresztény tudós vallása miatt nem állt szándékában hagyományos. orvosi kezelést kérni, ehelyett úgy gondolta, hogy imával és egy, a keresztény tudomány vallással kapcsolatos munkával meggyógyíthatja magát. A gyermekei aggodalma azonban megváltoztatta a hozzáállását, így végül beleegyezett, hogy aláveti magát a műtétnek, a kemoterápiának és a sugárkezelésnek.

A kezelések pedig szerencsére eredményesek voltak, Kilmer 2016 óta tünetmentes, bár vannak olyan elhúzódó vagy végleges utóhatásai, amelyekkel meg kellett tanulnia együtt élni. Ezek közé tartozik a légcsőmetszés, a beszédet segítő hangszalag és a tápszonda. Orvosi csapata erőfeszítései ellenére Kilmer azonban kitartott amellett, hogy a saját imái vezettek a gyógyulásához.

A légcsőmetszés miatt a színész hangja maradandóan károsodott, ami drasztikusan befolyásolta a mindennapi életét és a karrierjét. „Nem tudok beszélni anélkül, hogy ezt a lyukat a torkomban be ne tömnék. El kell döntened, hogy lélegezni vagy enni akarsz” – mondta a Val című doksijában.

Új remények

Kilmer mégis új és kreatív módokat talál a kommunikációra, nagyrészt a Sonantic nevű alkalmazásnak köszönhetően. Miután több órányi archív felvétellel „etették meg” Kilmer beszédéről, ez a brit startup fejlett mesterséges intelligenciát használt a színész hangjának újrateremtésére, amely mind személyes, mind szakmai környezetben elérhető a számára. „Emberi lényekként a kommunikáció képessége létünk lényege, a torokrák hatásai miatt azonban mások számára nehézséget okozott, hogy megértsenek engem. A lehetőség, hogy elmondhatom a történetemet egy olyan hangon, amelyet hitelesnek és ismerősnek érzek, egy hihetetlenül különleges ajándék” – magyarázta.

A Sonantic segítségével Val tovább gyarapíthatta a filmográfiáját is. A legnagyobb eredményt 2022-ben érte el, amikor újra eljátszotta Iceman szerepét a Top Gun: Maverickben, a közös jelenetük még Tom Cruise-t is megríkatta. Sőt, Kilmer diagnózisát és annak utóhatásait még a forgatókönyvbe is beleírták.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk