Püspöki Péter: Azon vettem észre magam, hogy a kedvenc zenekaromban állok a mikrofon előtt
Az idei Fishing on Orfű egyik legjobb pillanata volt annak az alkalmi formációnak a koncertje, amelyben a pécsi Kubalibre zenekar frontembere zenélt együtt Kispál Andrással és Bräutigam Gáborral, valamint egy fiatal és tehetséges basszusgitárossal, Serfel Boglárkával.
Már ott elhangzott, hogy tervezik egy 5-6 dalt tartalmazó lemez felvételét is, amelyet Püspöki 40. születésnapjára időzítenének. A Dalok amiket felvettem (hogy meglegyenek) című album végül némi késéssel a napokban jelent meg, ebben a cikkben végig lehet hallgatni, az ötletgazda pedig részletesen mesél is róla.
– Mit jelent számodra, hogy 40 éves lettél?
– Nagyon örülök neki, mert végre kezdek annyi idős lenni, amilyennek gyerekkorom óta érzem magam. Ha végre hatvan leszek, lehet meg is nyugszom. Szuper!
– A dalok nagy részében Kispál András is közreműködik. Mit adott hozzá az összképhez, milyen volt a közös munka?
– Andrással egyszer arról beszélgettünk, ha én szólólemezt szeretnék készíteni és felkérném őt, hogy közreműködjön, azt csak úgy tenném, ha együtt írnánk a dalokat, de legalábbis együtt hangszerelnénk. Sok különböző típusú zenész van, sokan sok típusnak egyszerre is megfelelnek, de ő egy biztosan nem: session zenész. Ha már felmerült, akkor úgy döntöttünk vágjunk is bele, vegyünk fel pár dalt, mutassuk meg az ismerőseinknek, és ha úgy gondoljuk, tegyük ki valahova.
Nagyon udvarias és előzékeny volt a munkafolyamat, András sokszor meg is említette, hogy nagyon furán érzi magát és néha igazán elküldhetnénk egymást például a francba, mert bedugul a karburátora, ha még egyszer elnézést kérek. Basszusgitáron Serfel Boglárka csatlakozott hozzánk, akinél jobb társat nem is találhattunk volna, Ricsivel nagyon jól megértették egymást, Bogi még a próbán is táncolva zenél, Ricsi pedig elárulta jellegzetes dobolásának az a titka, hogy teljesen átadja magát a zenének és táncol dobolás közben, amennyire ülve az csak lehetséges. Szóval oldott, jó hangulatú próbák voltak még Kispi is bevetette néha robottáncát. Sajnos én csak viszonylag részegen, lakodalmakban és kizárólag a feleségemmel tudok táncolni.
A teljes album itt meghallgatható:
– Miért pont ezeket a dalokat választottad? Több is van köztük, amit korábban a Kubalibrével is kiadtál már.
– Andrással közösen választottuk ezeket a szövegeket.
A közös zenélésünk szempontjából is fontos a helyszín, hiszen elsősorban a stabil pécsiségnek köszönhető a megismerkedésünk és a barátságunk. A közös munkának az lett az apropója, hogy a 40. születésnapom alkalmából készüljön pár felvétel régi és új dalaimból. Első sorban magamnak akartam ezt, ezért is lett a címe: Dalok amiket felvettem (hogy meglegyenek). Soha nem éltem vissza András ismertségével, de eltitkolni sem szeretném ezt az anyagot.
– Nagy sikere volt az orfűi koncerteteknek. Bár akkor azt mondtátok, ez egyszeri alkalom, várható valamikor folytatás, akár ennek a lemeznek a bemutatására?
– Valóban egyszeri alkalomnak szántuk, ahogy nem volt cél a lemezkészítés és a zenekaralapítás sem. Nekem 13 éve a Kubalibre a zenekarom, ő pedig több mint 30 éve a Kispál és a Borz, illetve Lovasi András produkcióinak tagja, és mindkettőnk elégedett ezekkel a formációkkal.
Mondjuk, én már régóta nem is járok más ilyen jellegű rendezvényre, csak ide. Nevezhetjük ezt a koncertet lemezbemutatónak is, csak minek.
Normális turista: "Erdő munkacímmel új dalként szántam a műsorba, de csak a szövegét vittem próbára. Kispi szerezte a fő témáját, végül is egy nyugtalan ordítozós valami lett belőle, ami arról szól, hogy álmomban egy erdőben sétálgatok és találkozok a szüleimmel, akik nem igazán értenek meg, majd amikor kiérek az erdőből, akkor unatkozok és jöhet egy űr gitárszóló. Aztán rájöttünk, hogy a tisztáson üldögélve nem szoktak szólózgatni az emberek.
Csak a táj: a Juanitos nevű zenekar Strange italian song című dalából loptam ki a gitár témát, 2018-ban a Kubalibre zenekarommal Vadmotoros címmel meg is jelent ez a dal. Kispiékkel kicsit megvariáltuk, új refrénje lett plusz a végére került egy vadiúj rész, amikor is a vad motoros találkozik az Intercityvel, aminek a büfékocsijában részegek állnak és a sorompóra csikket pöccintenek.
I love Bátaszék: Ez volt az első dalom, amit Kispi megjegyzett még 2010-ben amikor találkoztunk. Később felvettük a harmadik Kubalibre lemezre, és azóta is játsszuk. Itt kapott egy új szerkezetet plusz egy új lezárást új szövegel. Konkrétan nem szól semmiről, viszont nagyon szépen nem szól semmiről. Igazából erről szól.
100094 Cápa: Ez egy amolyan „Dal bármihez” struktúrájú szám, amiből több is előfordult Kispál és a Borz lemezein, Kispál gitározik valamit, Lovasi meg rámondja valamelyik versét. A koncertre időkitöltésnek szántam, de ha már elkészült, miért ne vettük volna fel. Időszámításunk szerint 100094-van, a Föld életre alkalmatlan, viszont az emberek mielőtt kihaltak a Holdat terraformálták és most ott cápák úszkálnak vígan. Talán ez volt az egyedüli célja a teremtésnek az emberrel, hogy cápásítsa a Holdat?
Rossz jó: Ez a Kubalibre második lemezén szerepelt, de ide csak a szöveget hoztam és Jonathan Richman and the Modern Lovers Roadrunner című dalának témáját nyúltam le hozzá, amit végül a basszus játszik. Kispi szerezte a középrészt, a refrénje pedig az én trash gitárszólóim. A lírai én kettős személyisége önmagával online snapszerozik a vécén és aki veszít, az törli ki. Közben a teremtő lehet, hogy nincs is. Nem derül ki.
Kinti WC: Ebben Kispi nem játszik, mert annyira nagyszerűnek tartotta a kész dalötletet. Ricsi becsempészte a Tejjel kifli alapjait és szépen elvoltunk vele. A költő itt is ül, és unatkozik, miközben arról ábrándozik, hogy ha mindent tudna, jobban is hinne. Vagy ha hinne, többet tudna?
Ezeken kívül még felvettem pár egy szál gitáros számot, de azok csak a CD-n lesznek rajta, azokkal nem fárasztanám itt a nagyérdemű olvasókat."
Püspöki Péterrel készült három évvel ezelőtti interjúnk, aminek a Kubalibre 10. születésnapja volt az apropója, itt olvasható:
