KULT
A Rovatból

Puskás Tamás a magánszínházak helyzetéről: „Mi úgy futjuk a versenyt, hogy később startolunk és hátizsákot cipelünk”

Hogy jön Pál apostol egy kísértettörténethez? A Centrál Színház igazgatója a most bemutatott 2.22 című kísértettörténet mellett beszélt a finanszírozás kihívásairól és arról, hogy léteznek olyan szerepek, amikre nem találni Magyarországon megfelelő színészt. Interjú.

Link másolása

A két ünnep között mutatta be a Centrál Színház Danny Robbins 2.22 (egy kísértettörténet) című darabját. A fontosabb szerepekben Ágoston Katalin, Martinovics Dorina, Lengyel Tamás és Mészáros András látható. A darab fotóspróbája után Puskás Tamás rendezőt, a Centrál Színház vezetőjét kérdezhettem.

– Az élet legtöbb területén a főnök jelenléte egyfajta megfelelési kényszert szül. Ami egy kreatív tevékenység esetén könnyen kontraproduktívvá válhat. Nem teszi görcsössé a színészeket, ha az igazgató ül a rendezői székben?

– Amikor rendezek nem igazgató vagyok, hanem rendező, és rendezőnek is pont olyan, mint a Puskás Tamás. A színészeim ismernek, sokat dolgoztunk együtt, a siker pedig bizalmat ébreszt. Lehet, hogy egy pályakezdőnek esetleg összeszorul a torka, amikor először kopogtat az ajtómon, de közöttünk egyáltalán nincs semmi ilyesmi.

Nem vagyok se rátarti, se hisztis és bár mindenkitől a legjobbat követelem, mindenkinek megadom az időt és a bizalmat.

Egyébként is jól kell szerepet osztani. Ahogy színházi körökben tartják, ott eldől a siker 70 %-a.

– Az gyakran előfordul, hogy színészek beülnek a rendezői székbe. De az talán kevésbé gyakori, hogy el is végzik ehhez a rendezői szakot, mint Ön.

– Azért ilyenből is akad jónéhány. Ebben a pillanatban is vezetnek budapesti színházakat például Máté Gábor, Mácsai Pál... vagyunk páran.

– Hogy választják ki a darabokat, amiket műsorra tűznek, és hogy választja ki azt, amit személyesen rendez meg, és amit átenged másoknak?

– Kezdjük velem. Ez magánszínház, sikerkényszer alatt dolgozunk. Az veszi rá a nézőket, hogy nagy számban vásároljanak nálunk drága jegyeket, és ezzel biztosítsák a színházunk fennmaradását. A nagyszínpadon majdnem minden esetben én rendezek.

Nem tehetem meg senkivel, hogy rábízom a feladatot, azután falhoz állítom, ha nem csinál sikert.

Márpedig itt az kötelező, mert abból élünk! Ha én rontok el valamit, vállalom érte a felelősséget, úgy is , mint a színház tulajdonosa. Kivételt képeznek a replika előadások, amikor a londoni sikert az angol stáb reprodukálja nálunk. A kisszínpad szabadabb műhely, ott mások rendeznek, Alföldi Róbert, Szikszai Rémusz, Gigor Attila, Ujj Mészáros Károly.

Ezzel a másik kérdést is megválaszoltam: olyan darabokat választunk, amik hozzánk szólnak, rólunk szólnak és azt gondoljuk róluk, hogy a közönség imádni fogja őket. A Pletykafészek, a New York-i komédia, a My Fair Lady, a Házassági leckék, a repertoár kétharmada olyan darab, amelyek már megértek 200 előadást, némelyik 300-at is. Nem egészen egy éve mutattuk be a Networköt, és túl vagyunk a 70. előadáson. Szóval ez többnyire működik.

– Az utóbbi évek nagyon megtépázták a kultúrát, kezdődött a TAO-elvonással, aztán jött a Covid, most pedig az infláció. Miközben a terhek nőnek, az állami támogatás csökken és egyre inkább olyan, mint a kutya vacsorája. Látnak bármilyen megoldást arra, hogy ne legyenek ennyire kiszolgáltatva az állam jóindulatának?

– A magánszínház igyekszik a maga lábán állni. Nem könnyű persze a verseny, ha a piaci szereplők adottságai nagyon eltérőek.

Mi úgy futjuk a versenyt, hogy később startolunk és hátizsákot cipelünk.

Egyelőre álljuk a sarat és mindig akad jószándékú segítő, vagy váratlan szerencse. És persze újabb és újabb kihívások, amiket meg kell oldani. Úgy vagyunk ezzel, mint az ember a különböző éghajlattal. Az eszkimó a hóviharral küzd, az afrikaiak a hőséggel. Ha süt a nap, melengetjük az arcunkat, ha jön a zimankó, összehúzzuk a kabátunkat. Megpróbálunk túlélni mindig az adott körülmények között. Ebben komoly tudásra tesz szert, aki magánszínházat működtet.

– A 2.22 egészen friss darab, 2021-ben debütált a West Enden. Hogy figyelt fel rá?

– A szöveget a dramaturgom adta kezembe és rögtön megragadott a darab megfejtése. A kisértet história krimi, és ennek a darabnak a megoldása mesteri. Azon túl aztán megismerkedvén a darabbal kiderültek egyéb erényei: Pál apostol Szeretet himnusza jutott az eszembe. Nála pontosabban nem is tudnám megfogalmazni a darab mondandóját:

„Szólhatok emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.”

Olyan kor gyermekei vagyunk, amely bár óriási tudást halmozott fel, igazán büszkék is lehetünk rá, mégis óriási hiányt szenvedünk hitből, szeretetből. Gyökértelen és magányos ez a kor. Hiába népesítjük be már 8 milliárdan a földet, mintha magányosabb lenne az ember, mint volt bármikor. Ez hatja át az egész darabot. Sokszor abba a tévedésbe esünk, hogy azt hisszük, ha nagyokat érzünk az egyenlő a szeretetettel. Pedig attól, hogy valaki belül lángoló nagyokat érez, még bánhat állat módjára a másikkal.

– A kísértettörténetek valamiért viszonylag ritkán jelennek meg a magyar színpadokon.

– Igen, ez is válasz a korábbi kérdésére. Mivel itthon ritkán kínálják meg ilyesmivel a közönséget, mi most megtesszük. Az angolok egyébként jobban szeretik a kísértettörténeteket. A viktoriánus Angilában például, többek között azért volt olyan népszerű ez a műfaj, mert nem égtek jól a gázlámpák és a felszabaduló széndioxid hallucinogén hatással volt az emberekre. Bár az Arany balladák is hemzsegnek a kísértetektől. Én magam nem hiszem, hogy lennének kísértetek, de az biztos, hogy nagyon hajlamosak vagyunk hinni bennük.

– Azért ha az ember egy ilyen történetet visz színre, legalább a darab idejéig mégis csak el kell hinnie, hogy léteznek kísértetek.

– A legfontosabb arra válaszolni, hogy miért kísértenek a kísértetek. Minden kísértettörténetnek közös alapja, hogy kárt szenved a szeretet parancsa. Olyanok kísértenek, akik maguk vétkeztek ellene, vagy olyanok, akik ellen vétkeztek.

A szeretet a legfontosabb kötőanyaga a közösségnek.

Ez tesz minket képessé a másik elviselésére, az együttműködésre, Ha a szeretet parancsa sérelmet szenved, azt valahogy meg kell gyógyítani. Akár a halálon túl is. Egyébként ez a történet mindenféle kísértet nélkül is megállná a helyét. Itt négy ember vágya feszül egymásnak, akik mindenféle kísértet nélkül is egymásnak feszülnének.

– A Centrál Színházban vannak állandó tagok, de szinte minden előadásban feltűnnek új arcok. Erre az előadásra első pillanattól erre a négy színészre gondolt?

– Mint mondtam, a darabválasztás legkényesebb pontja a szereposztás, és igyekszünk minden darabot éppen azokkal bemutatni, akik hitünk szerint arra ebben az országban a legalkalmasabbak. Van bizony, amikor nincs megfelelő válasz a darab követelményére. Ágoston Kati és Mészáros András már régóta színházunk tagja, Martinovics Dorina az idei évadtól szintén. Ők tökéletesek az általuk játszott szerepekre. Lengyel Tamással a Nemek és igenek című előadásban dolgoztam együtt, ő szintén remek választás Sam, az asztrofizikus férj figurájára.

– Muszáj rákérdeznem arra, amit az imént mondott. Létezik olyan szerep, amire Magyarországon nincs megfelelő színész?

– Igen, vagy aki megfelelne, nem ér rá. Mondok egy példát. Nagyon szeretem a Few Goodman (magyarul Becsületbeli ügy) című színdarabot. Aaron Sorkin remek története. Ebben az ezredes szerepét a filmben Jack Nicholson alakítja. Nem tudok olyan színészt ma itthon, aki eljátszhatná ezt a szerepet. Illetve Hegedűs D. Géza alkalmas lenne rá, de ő meg egyeztethetetlen.

– Mik a színház további tervei?

– Nagyon nehéz előre látni a „viktoriánus” ködbe, a 2023-as évbe. Egy biztos jelöltünk azért van, futunk a jogáért jó ideje. Ez a Prime Facie című darab, aminek Jodie Comer játszotta a főszerepét és még a most bemutatott 2:22-nél is nagyobb sikert aratott vele Londonban. Ez egy monodráma, amit szintén Martinovics Dorinával tervezünk bemutatni a tavasz folyamán. De az is biztos, hogy adósai vagyunk a nézőinknek és a repertoárnak is egy újabb vígjátékkal. Régi tervünk továbbá összehozni végre az Alföldi-Básti párost. Ők is nagyon szeretnének már egy színpadon állni, de ehhez a tervhez még nem rendeltünk címet.

Homályos terveink tehát már vannak, amik a tavasz folyamán majd beélesednek és pontos névvel, címmel, „pirburg-párkáp” fognak megjelenni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET: