Premier: a szülővé válást dolgozza fel Zalai Richard első EP-je
Zalai Richard neve az általa alapított IALAZ kapcsán már ismerős lehet. A formációval már rengeteg helyen felléptek Európában, ám a COVID miatt a zenekarozás is szünetelni kényszerült, így kezdte el írni végül saját chill, downtempo dalait. Szólóprojektjének első száma, a Like Sailing március közepén debütált, a sors pedig úgy hozta, hogy ezen a napon született meg kislánya is.
Az album analóg polaroid technikával készült borítóképe is az első UH képre emlékeztet.
A felvételen egy különleges, ARP 2600-as felmoduláris szintetizátor is helyet kapott. A hangszerért Richard és felesége egészen Bulgáriáig utaztak, hazafelé azonban a szerb határon a határőrök nem szerették volna átengedni őket kenőpénz nélkül, mígnem hosszas vitatkozás után végül Richard felesége meg nem győzte őket azzal, hogy mit szólnának, ha az ő várandós feleségüket stresszelnék így. A történet érdekessége, hogy maguk is csak hetekkel később tudták meg, hogy babát várnak, így tulajdonképpen először két határőrrel osztották meg a nagy hírt.
Maga a forgatás sem ment zökkenőmentesen, ugyanis három perccel a felvételek megkezdése előtt hatalmas vihar tört ki: “Alsógatyára vetkőzve próbáltuk menteni a hangszereket és a kameratechnikát. Végül azért játszom mezítláb – ahogy pár snittben látszik – mert teljesen szétázott a cipőm is. A csapzott, össze-vissza álló hajam sem a fodrász ötlete volt” – emlékszik vissza nevetve Richard. – “A szakadó eső után nem azon izgultam, hogy sikerül-e a forgatás, amire annyit készültünk, hanem azon, hogy a ponyvákat és takarókat levéve a hangszerekről mi az, ami nem ázott be vagy lett zárlatos, esetleg totálkáros. Szerencsére minden megúszta, még a hangfalak is, amikből úgy kellett kiönteni a vizet”.
A forgatásról werk video is készült, amiben mindez látható. A 15 perces videóban pedig a zene mellett a Szabadság-híd és a Lánchíd közti panorámát is élvezhetjük a lassan úszó hajóról nézve, ahogy manapság nincs rá lehetőségünk.
Az EP a brit Nieko Label gondozásában jelent meg, az utómunkát pedig neves berlini szakemberek végezték. “Hannes Bieger keverte, aki többek között dolgozott már Ame, Ben Klock vagy Tale of Us lemezein, a masterelést pedig Zino Mikorey végezte, aki Max Cooper, Olafur Arnalds vagy Nils Frahm lemezeit véglegesítette már. Mikor összegyűjtöttem a bátorságom, hogy írok nekik fel voltam készülve arra, hogy elutasítanak azzal, hogy hónapokra előre be vannak táblázva vagy egyszerűen úgy vélik, hogy a felvétel nem üti meg azt a színvonalat, amihez hozzászoktak. Hannes első e-mail válasza is annyival zárult, hogy küldjem át a felvételt és utána beszélhetünk. Nagyon örültem, mikor elküldve a felvételt pár perc múlva már írt is, hogy nagyon tetszik neki a zene és örömmel dolgozna rajta.”