Pincétől a padlásig bejártuk az ötéves Jurányi Házat
Idén ünnepli ötödik születésnapját a független alkotó- és előadóművészek központi bázisa, a Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület (Füge) Produkció otthona, a ma már budai színházként is ismert Jurányi Ház. A középiskola osztálytermei és tanári szobái próbatermekké és irodákká, a tornatermek játszóhelyekké alakultak át, a büféből pedig kávézó és galéria lett – ami viszont változatlanul megmaradt, az a tehetséggondozás, a fiatalos légkör és az értékteremtés.
Most éppen hatvanhárom alkotócsoport dolgozik napi szinten a házban, tizenhárom teremben folynak próbák és több mint három játszóhelyszínen futnak előadások. A Jurányi ilyen módon több mint színház, hiszen szerveznek itt közösségi és családbarát programokat, beszélgetéseket az alkotókkal, nyílt színházi próbákat, kézműves foglalkozásokat, koncerteket vagy épp tánc- és jógaórák is várják a fiatal és idős korosztályt egyaránt. A havi negyven előadás között mindenki megtalálja a kedvére valót, ugyanis
ez nem az a hely, ahol választani kellene a szórakoztató és az elgondolkodtató műfajok között, annyira színes a repertoár.
Mielőtt elindultunk volna, hogy feltérképezzük a hatalmas, zegzugos ház titkait, Kulcsár Viki, az intézmény vezetője mesélt egy kicsit az elmúlt öt év történéseiről, ami szavai szerint leginkább egy gyermek fejlődési szakaszaival írható le legtalálóbban. Az első önálló lépések megtétele, a "nagyvilággal" való ismerkedés után most már az a fő céljuk, hogy egy olyan helyként tekintsenek rájuk, amire a kortárs művészeknek, alkotóknak, nézőiknek és látogatóiknak egyaránt szükségük van. Hogy mindenki azt érezze, amikor itt van, hogy megérkezett, hogy jó helyen van.
Első állomásunk nem is lehetett más, mint a tornateremből lett színházterem, amely, mint egyfajta színháztörténeti ereklye, sajátos szellemisége van. Amikor Vikiék kialakították a színháztermet, elsősorban olyan helyektől kaptak segítséget - székeket, függönyöket, lámpákat -, amelyek épp akkoriban húzták le a rolót. Nyáron a 150 fős nézőteret teljesen felújították, kényelmesebb, számozott székek kerültek bele.
A 74 fős kamarateremben kisebb stúdióelőadásokat tartanak. Anno itt három kisebb számítástechnikai labor volt, ezeket nyitották egybe. Hamarosan beszerelnek ide egy légkondicionáló rendszert, a tér kicsinysége miatt ugyanis melegebb időben a levegő is hamarabb fogy el.
Az egykori osztálytermekben ma lázas alkotómunka folyik. Színházi társulatok, táncegyüttesek, jelmeztervezők műtermei találhatók itt, a régi könyvtár ma jelmeztárként funkcionál.
Az első szinten beleshettünk a Tünet Együttes „birodalmába”, amely remek példa arra, milyen jól ki lehet itt alakítani egy saját kis teret – nekik például van raktárhelyiségük, irodájuk, öltözőjük és próbatermük is. Ugyancsak itt kap helyet a Lucky Shepherd műhelye, ami tulajdonképpen egy showroomból nőtte ki magát: két fiatal tervezőlány, Szerencsés Gabó és Juhász Dóra viszik. Elsősorban bőrrel foglalkoznak, másodsorban ruhákkal, de nem egyszer dolgoznak színházas-jelmezes projekten is. A lányok a Momén végeztek, tanulmányaik alatt alakult ki az a barátság, ami végül munkakapcsolattá nőtte ki magát. Öt éve "laknak" a Jurányiban, így gyakorlatilag tősgyökeresek. Nagyon a szívükhöz nőtt; egy ideje már azon gondolkoznak, melyik falat tudják még arrébb tolni.
A főépület legfelső szintjén főleg festőművészek műtermei kapnak helyet, például Kálmán Eszteré is, aki a nagy sikerrel futó Tó című előadás látványtervét készítette.
A B épületszárnyba átsétálva találtuk meg az E8Labor bázisát. Az ő fő profiljuk a belsőépítészet, filmes látványterveket (legutóbb például a Pappa Piáét), színházi díszleteket is készítenek, kiállításokat terveznek és ehhez kapcsolódóan interaktív-multimédiás eszközöket is fejlesztenek. Ők is, sok alkotóhoz hasonlóan, már öt éve élnek a házban. A Centrál Színház és a Magyar Színház több darabjának díszletét ők jegyzik, házon belül a Táp Színházzal dolgoztak már együtt, illetve az Átriummal is jó kapcsolatot ápolnak.
Ugyanitt találtuk meg az idén 25 éves Műhely Alapítványt is, a negyedik emeleten. Ugyancsak egy egész tornatermet tudhatnak magukénak. A hatalmas épületen belül alapvetően két iskola volt, ezért is van két szárnya. Mivel mindkettőbe kellett tornaterem, a B épületben is van egy - csak épp nem lent, hanem a legtetején.
Ebbe a terembe költözött be az alapítvány, amelynek egyik feladata, hogy felkaroljanak független táncművészeket, társulatokat akár próba-, akár bemutatkozási lehetőséggel.
De nemcsak a hazai kortárs művész-szférához kötődnek: külföldi partnerkapcsolataik is vannak. Ezen kívül különböző táncórák és foglalkozások is zajlanak szervezésükben, a házon belül három stúdiót tudhatnak magukénak.
Végül a Gólem Színház próbatermébe nézhettünk be. Borgula András, a társulat vezetője elmondta: ha épp nem ők próbálnak itt, szívesen látják azokat a független alkotókat, akik hozzájuk fordulnak segítségért, például próbaterem hiányában. Ottjártunkkor épp a Bohócok a láthatáron csapata tréningezett. A Gólem kezdetek óta a ház lakója, a legelső előadás is az ő nevükhöz fűződik, Frenák Pállal és Visky Andrással közösen. "Éppen hogy csak álltak a falak" – emlékezett vissza a társulat vezetője az öt évvel ezelőtti időszakra.
A Gólem életében valóban inkubátorként működött a Jurányi.
Nemcsak előadás-szinten, de társulat-szinten is jóval ismertebbek lettek az évek során. Azért is érzik itt jól magukat, mert bár zsidó színházként működnek, mégsem tapasztalják úgy, hogy kisebbségként lennének jelen a ház életében, sem vallási, sem etnikai értelemben. "Az a jó ezen a helyen, hogy itt mindenki kisebbség: zenészek, képzőművészek, színészek, a kortárs magyar művészeti szcéna minden szegletéből. Ha mindenki kisebbség, akkor valójában senki sem az. Itt egyek vagyunk a sok közül."
