Petruska: Mindig váratlanul ér, amikor megszólítanak az utcán
Petruska András 2010 óta tartó szólókarrierjében több mérföldkő volt már. A Veszprémi Utcazene Fesztivál szakmai díjának megnyerésével indított, majd országszerte koncertezni kezdett – kezdetben a Quimby előzenekaraként, utána pedig fokozatosan már önállóan is.
A 4-es metró megállói által ihletett első nagylemezét tavaly követte a Kapunyitó, egyfajta számvetésként a 30. születésnapjára időzítve. Közben A Dal című műsor felfedezettjévé választották, utána lényegében végigturnézta az évet, és idén sem lassít. Aktuális terveiről beszélgettünk.
– Mi a tavalyi év mérlege számodra?
– Nem volt nagyon időm megemészteni a tanulságokat, inkább majd a két évet fogom egyszerre, ha a mostani is letelik. Ami biztos, hogy A Dal hozott egy olyasfajta ismertséget és elismertséget, amit szerintem megérdemelt ez a produkció már egy ideje. Megszilárdítottuk a pozíciónkat a zeneiparban, nagyobb tétekben tudtunk játszani. Az én kiállásomon pedig nagyon sokat dobott, hogy a Kapunyitóval végre egy olyan albumot tettem le az asztalra, amit már a kezdet kezdetén megálmodtam. Ezeknek a dolgoknak az együttállása nagyon nagy erőt adott, amiből az egész turné során meríteni tudtunk. A koncertek mennyisége egyébként nem volt több, mint a korábbi években, viszont
Ez igazából egy kihívás a jövőre nézve: hogyan lehet megtalálni a belső nyugalmat úgy, hogy kifelé továbbra is megy a rock n’ roll?
Érdekes fejlemény volt, hogy két komolyabb nehézséggel is szembe kellett néznem az év során. Tavasszal gyakorlatilag elment a hangom, majd ahogy rendbejött, szinte azonnal eltörtem a kisujjamat. Ebből született aztán egy tábortűzi-sikálós miniturné nyár közepén, ami egyébként tök jó volt. Szóval sok irányból próbára tett az élet, de azt gondolom, hogy bármivel is foglalkoznék, ez nem lenne másképp.
– A vidéki koncertjeiden mennyire volt jellemző, hogy direkt miattad jöttek, és mennyire az, hogy csak kíváncsiságból néztek meg, ha már úgyis ott voltak?
– Ez egy elég ellentmondásos dolog, amit nehéz felmérni. Éppen a napokban jártam egy vidéki fürdővárosban – civilben, pihenés céljából –, ahol nem tudtam úgy végigmenni az utcán, hogy ne szólítsanak meg. Közös képet kértek, elmesélték, hol láttak először, ilyesmi. Érdekes helyzet volt, először nem is nagyon értettem, hogy ez tényleg velem történik. Tehát egyfelől van ez, másfelől viszont
Nekem nem az a fontos, hogy egy adott illető mennyi ideje várja a koncertemet, sokkal inkább az, hogy ott is akkor tudjak neki adni valami maradandót – akár régi rajongó, akár először hall engem. És szerintem ezen a téren elég jól áll a produkció.
– A tavalyi setlisten mennyire változtattál? Milyen dalokat hagytál ki, mik kerültek vissza a régebbiek közül?
– Tavaly egy elég monoton turnét nyomtunk le, mivel annyi helyen jártunk, hogy nem voltunk rákényszerítve a repertoár variálására. A Kapunyitó törzsanyagából plusz néhány régebbi számból nagyon jó setlist állt össze, amit szívem szerint még most is játszanék, ha nem tartanám pofátlanságnak a közönséggel szemben... (nevet) De idén azért elővettünk jó pár olyan dalt is, amit évek óta nem játszottunk, néhányat pedig félretettünk azok közül, amik nagyon megfáradtak. Szintén tudatosan keressük azt is, a meglévő dalokból hogyan lehet kihozni az újdonságot. Több olyan szám van, amik kötelező darabok, nem hagyhatjuk ki őket, csavarni viszont lehet rajtuk. A Móricz Zsigmond körtérbe például visszatettük az eredeti csángó betétet és a Nyár is teljesen máshogy szól idén. Folyamatosan variálunk, az a célom, hogy a közönségen túl saját magunkat is meglepjük.
– Új dalt írtál már?
– Írogatok, fogalmazzunk úgy… Érdekes, mert a Metropolita után gyakorlatilag azonnal elkezdtem dolgozni a Kapunyitón, most viszont egyelőre sokkal lassabban haladok. Vannak ötleteim, született már egy-két vázlat, de komolyabban a Nagyszínpad után tervezek nekiülni. Valószínűleg a harmadik lemez előtt ki fogok hozni egy EP-t beharangozóként, jó esetben akár még idén.
– Ha már szóba hoztad a Nagyszínpadot, ettől mit vársz?
– Ugyanazt tudom elmondani, amit A Dal előtt: olyan szempontból nincsenek elvárásaim, hova repíthet ez a dolog, vagy mennyire emelheti a népszerűségemet. Ez egy olyan mérföldkő, ami mindenképp komoly presztízst jelent, és ezt a legjobb tudásom szerint szeretném kihasználni. Amit leginkább várok tőle, az a produkció mélyülése. A Nagyszínpad tulajdonképpen semmi olyat nem követel tőlünk, amit egyébként magunktól nem akarnánk meglépni, viszont ad rá egy fix határidőt. Nagyon izgalmas olyan új dramaturgiában gondolkodni, aminek része a profi fénytechnika és vetítés is. Persze minimalista módon, ahogy ehhez a felálláshoz illik.
Aztán hogy ez kinek tetszik és kinek nem, majd úgyis mindenkinél egyénileg dől el.
– Mennyire vagy képben a mostanság futó zenekarokkal? Akár a többi Nagyszínpados előadóval, akár általánosságban.
– Nagyon erős az idei mezőny, gyakorlatilag az összes olyan kollégám és barátom ott van, akivel műfajilag rokonítható a zeném, Jónás Verától Lóciékon át a Mörkig. Talán egyedül Szeder hiányzik fájóan ebből a körből, de legalább megvan a jövő évi nyertesünk… Ez az a világ, amivel igazán képben vagyok. Folyamatosan figyelem a nemzetközi trendeket is, persze többnyire csak a fejemet fogom, hogy ez nem tetszik és vissza akarok menni a ’60-as évekbe, de azért lehet elvétve akad pár kivétel.
– Az új kliped koncepciója hogy jött?
– Ez Micsoda Dani, vagyis Zanzinger ötlete volt, aki a lemezborító dízájnját is megtervezte. Már akkor beszéltünk róla, hogy a Miért pont én?-hez el tudna képzelni egy John Malkovich menet-ihletésű klipet, ami azzal erősítene rá a címre, hogy minden szerepet én játszom.
Ráadásul minden karaktert részletesen kidolgoztunk, érdekes játék volt, hogy a számomra nem annyira szimpatikus figurákkal is találjak kapcsolódási pontot.
– Technikailag hogyan oldottátok meg a felvételt?
– Ehhez a részéhez nem értek, de viszonylag egyszerűen ment. Hamar el is készültünk vele, alig egy hét telt el a forgatástól számítva a megjelenésig.
– Mit emelnél ki az idei nyaradból?
– Nem vagyok kimondottan várós típus, főleg akkor, ha eleve ennyi inger ér. De biztos tök jó élmény lesz fesztiválokon játszani, a Volttól a Strandon át a Szigetig – oda ráadásul hosszú idő után hívtak meg újra. Igazán az abból adódó szabadságot várom, hogy nyárra már jól tudjuk a dalokat és szervezni sem kell túl sokat. A helyemen vagyok, „a gép forog, az alkotó pihen.” Vagyis hát dehogy pihen, nyilván dolgozik, de összességében így is jóval kisebb a hajtás, mint tavasszal.
Petruska május 19-én lép fel a Nagyszínpad elődöntőjében a Lóci játszik társaságában.
