KULT
A Rovatból

Petruska: Mindig váratlanul ér, amikor megszólítanak az utcán

Tavaly A Dalban országos ismertséget szerzett, idén pedig a Nagyszínpad tehetségkutató jelöltjei közé került. Elárulta, milyen szerepléssel lenne elégedett.
Láng Dávid - szmo.hu
2017. május 19.



Petruska András 2010 óta tartó szólókarrierjében több mérföldkő volt már. A Veszprémi Utcazene Fesztivál szakmai díjának megnyerésével indított, majd országszerte koncertezni kezdett – kezdetben a Quimby előzenekaraként, utána pedig fokozatosan már önállóan is.

A 4-es metró megállói által ihletett első nagylemezét tavaly követte a Kapunyitó, egyfajta számvetésként a 30. születésnapjára időzítve. Közben A Dal című műsor felfedezettjévé választották, utána lényegében végigturnézta az évet, és idén sem lassít. Aktuális terveiről beszélgettünk.

– Mi a tavalyi év mérlege számodra?

– Nem volt nagyon időm megemészteni a tanulságokat, inkább majd a két évet fogom egyszerre, ha a mostani is letelik. Ami biztos, hogy A Dal hozott egy olyasfajta ismertséget és elismertséget, amit szerintem megérdemelt ez a produkció már egy ideje. Megszilárdítottuk a pozíciónkat a zeneiparban, nagyobb tétekben tudtunk játszani. Az én kiállásomon pedig nagyon sokat dobott, hogy a Kapunyitóval végre egy olyan albumot tettem le az asztalra, amit már a kezdet kezdetén megálmodtam. Ezeknek a dolgoknak az együttállása nagyon nagy erőt adott, amiből az egész turné során meríteni tudtunk. A koncertek mennyisége egyébként nem volt több, mint a korábbi években, viszont

"
most először éreztem azt – talán a betöltött 30 év miatt is –, hogy elfáradok kicsit az úton, fizikailag és mentálisan egyaránt.

Ez igazából egy kihívás a jövőre nézve: hogyan lehet megtalálni a belső nyugalmat úgy, hogy kifelé továbbra is megy a rock n’ roll?

Érdekes fejlemény volt, hogy két komolyabb nehézséggel is szembe kellett néznem az év során. Tavasszal gyakorlatilag elment a hangom, majd ahogy rendbejött, szinte azonnal eltörtem a kisujjamat. Ebből született aztán egy tábortűzi-sikálós miniturné nyár közepén, ami egyébként tök jó volt. Szóval sok irányból próbára tett az élet, de azt gondolom, hogy bármivel is foglalkoznék, ez nem lenne másképp.

petruska2

– A vidéki koncertjeiden mennyire volt jellemző, hogy direkt miattad jöttek, és mennyire az, hogy csak kíváncsiságból néztek meg, ha már úgyis ott voltak?

– Ez egy elég ellentmondásos dolog, amit nehéz felmérni. Éppen a napokban jártam egy vidéki fürdővárosban – civilben, pihenés céljából –, ahol nem tudtam úgy végigmenni az utcán, hogy ne szólítsanak meg. Közös képet kértek, elmesélték, hol láttak először, ilyesmi. Érdekes helyzet volt, először nem is nagyon értettem, hogy ez tényleg velem történik. Tehát egyfelől van ez, másfelől viszont

"
sokszor érzékelem azt is, hogy megszólal mondjuk a Trouble In My Mind, és csomó ember arcán látom a megvilágosodást, hogy „ja igen, ez az a srác, innen volt olyan ismerős!”

Nekem nem az a fontos, hogy egy adott illető mennyi ideje várja a koncertemet, sokkal inkább az, hogy ott is akkor tudjak neki adni valami maradandót – akár régi rajongó, akár először hall engem. És szerintem ezen a téren elég jól áll a produkció.

– A tavalyi setlisten mennyire változtattál? Milyen dalokat hagytál ki, mik kerültek vissza a régebbiek közül?

– Tavaly egy elég monoton turnét nyomtunk le, mivel annyi helyen jártunk, hogy nem voltunk rákényszerítve a repertoár variálására. A Kapunyitó törzsanyagából plusz néhány régebbi számból nagyon jó setlist állt össze, amit szívem szerint még most is játszanék, ha nem tartanám pofátlanságnak a közönséggel szemben... (nevet) De idén azért elővettünk jó pár olyan dalt is, amit évek óta nem játszottunk, néhányat pedig félretettünk azok közül, amik nagyon megfáradtak. Szintén tudatosan keressük azt is, a meglévő dalokból hogyan lehet kihozni az újdonságot. Több olyan szám van, amik kötelező darabok, nem hagyhatjuk ki őket, csavarni viszont lehet rajtuk. A Móricz Zsigmond körtérbe például visszatettük az eredeti csángó betétet és a Nyár is teljesen máshogy szól idén. Folyamatosan variálunk, az a célom, hogy a közönségen túl saját magunkat is meglepjük.

petruska3petruska5

– Új dalt írtál már?

– Írogatok, fogalmazzunk úgy… Érdekes, mert a Metropolita után gyakorlatilag azonnal elkezdtem dolgozni a Kapunyitón, most viszont egyelőre sokkal lassabban haladok. Vannak ötleteim, született már egy-két vázlat, de komolyabban a Nagyszínpad után tervezek nekiülni. Valószínűleg a harmadik lemez előtt ki fogok hozni egy EP-t beharangozóként, jó esetben akár még idén.

– Ha már szóba hoztad a Nagyszínpadot, ettől mit vársz?

– Ugyanazt tudom elmondani, amit A Dal előtt: olyan szempontból nincsenek elvárásaim, hova repíthet ez a dolog, vagy mennyire emelheti a népszerűségemet. Ez egy olyan mérföldkő, ami mindenképp komoly presztízst jelent, és ezt a legjobb tudásom szerint szeretném kihasználni. Amit leginkább várok tőle, az a produkció mélyülése. A Nagyszínpad tulajdonképpen semmi olyat nem követel tőlünk, amit egyébként magunktól nem akarnánk meglépni, viszont ad rá egy fix határidőt. Nagyon izgalmas olyan új dramaturgiában gondolkodni, aminek része a profi fénytechnika és vetítés is. Persze minimalista módon, ahogy ehhez a felálláshoz illik.

"
Biztos most is lesz, aki ez alapján ismer majd meg és alkot véleményt rólam, de én csak annyit tehetek, amit eddig is: kiállok és a lehető legjobb tudásom szerint nyújtom azt, amit tudok.

Aztán hogy ez kinek tetszik és kinek nem, majd úgyis mindenkinél egyénileg dől el.

– Mennyire vagy képben a mostanság futó zenekarokkal? Akár a többi Nagyszínpados előadóval, akár általánosságban.

– Nagyon erős az idei mezőny, gyakorlatilag az összes olyan kollégám és barátom ott van, akivel műfajilag rokonítható a zeném, Jónás Verától Lóciékon át a Mörkig. Talán egyedül Szeder hiányzik fájóan ebből a körből, de legalább megvan a jövő évi nyertesünk… Ez az a világ, amivel igazán képben vagyok. Folyamatosan figyelem a nemzetközi trendeket is, persze többnyire csak a fejemet fogom, hogy ez nem tetszik és vissza akarok menni a ’60-as évekbe, de azért lehet elvétve akad pár kivétel.

petruska6

– Az új kliped koncepciója hogy jött?

– Ez Micsoda Dani, vagyis Zanzinger ötlete volt, aki a lemezborító dízájnját is megtervezte. Már akkor beszéltünk róla, hogy a Miért pont én?-hez el tudna képzelni egy John Malkovich menet-ihletésű klipet, ami azzal erősítene rá a címre, hogy minden szerepet én játszom.

"
Először kicsit megijedtem, mivel nem vagyok színész, de pozitív csalódás volt, hogy mennyire élvezem ezt a munkát pusztán a rendező utasításait követve.

Ráadásul minden karaktert részletesen kidolgoztunk, érdekes játék volt, hogy a számomra nem annyira szimpatikus figurákkal is találjak kapcsolódási pontot.

– Technikailag hogyan oldottátok meg a felvételt?

– Ehhez a részéhez nem értek, de viszonylag egyszerűen ment. Hamar el is készültünk vele, alig egy hét telt el a forgatástól számítva a megjelenésig.

– Mit emelnél ki az idei nyaradból?

– Nem vagyok kimondottan várós típus, főleg akkor, ha eleve ennyi inger ér. De biztos tök jó élmény lesz fesztiválokon játszani, a Volttól a Strandon át a Szigetig – oda ráadásul hosszú idő után hívtak meg újra. Igazán az abból adódó szabadságot várom, hogy nyárra már jól tudjuk a dalokat és szervezni sem kell túl sokat. A helyemen vagyok, „a gép forog, az alkotó pihen.” Vagyis hát dehogy pihen, nyilván dolgozik, de összességében így is jóval kisebb a hajtás, mint tavasszal.

Petruska május 19-én lép fel a Nagyszínpad elődöntőjében a Lóci játszik társaságában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk