Pátkai Rozina: Nekem A Dal egy extrém helyzet volt
Pátkai Rozina igazán sokoldalú művész: zenész, énekes, sőt fotós is. Hamarosan megjelenő lemezén újabb hangzásokkal próbálkozik, ennek apropóján beszélgettünk.
– Valamit már nagyon rég szerettem volna megkérdezni: milyen Víg Mihálynál tanulni? Folyamatos Balaton fíling, vagy azért a mindennapokban nem annyira depresszív hatású személyiség?
- 15 évvel ezelőtt tanultam Víg Mihálytól gitározni és mély baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Miska lánya, Alíz pedig nagyon sokat vigyázott a kislányaimra. Eleinte ugyan csak gitározni szerettem volna, de Miska nagyon biztatott az éneklésre, kifejezetten felvillanyozó volt minden találkozás.
Alízzal pedig a mai napig nagyon közeli a viszonyunk, a nemsokára megjelenő lemezen például együtt adunk elő egy Balaton-számot, és terveink között szerepel egy egész Balaton- illetve Trabant-feldolgozáslemez.
Nagyon sokat jelentenek nekem Víg Mihály dalai, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
– A zenédre mindenesetre nem nyomta rá a bélyegét, hiszen egész más stílusban ismertünk meg. A bossa novára hogy találtál rá, mitől áll ennyire közel hozzád?
– Tizennégy éves koromban a szüleim kiküldtek Londonba nyelvet tanulni - én ekkor fotóművésznek készültem. A Portobello Roadon találtam jó témákat, ott kóboroltam, így akadtam rá teljesen véletlenül egy színes kazettasorozatra – először a színek tetszettek meg nagyon, illetve a kazetta, mint tárgy - Bossa Novas 1-3.
Betettem a walkmanembe, a következő héten pedig visszamentem még két sorozatért. A bossa nova dalok mélysége és például Víg Mihály dalai között kézenfekvő közös pont, hogy nagyszerű szövegeket adnak elő nagyon erős előadók.
Astrud Gilberto nagyon erős kisugárzású előadó, Víg Mihály is az.
– 2019-ben Frida című daloddal bejutottál A Dalba. Ha egy olyan művész szerepel hasonló műsorokban, aki hozzád hasonlóan színvonalas, a felszínes euro popnál mélyebb zenét képvisel, az mindig nagyon megosztja a rajongókat. Te utólag hogy értékeled, érdemes volt?