Ott pihen, ahol meleg van, nyugalom és fény – búcsú Török Ádámtól
Nemcsak „az út királya” volt, ahogyan nemzedéki himnuszunk, a Vissza a városba című dalban „ordibálta” (ő nevezte így saját énekét), hanem az életé is. A zene és az élet szeretete elválaszthatatlan volt számára. Most, hogy Török Ádám nincs többé, mi, akik évtizedeken át követtük, nemcsak a Zenéből vesztettünk el valamit végérvényesen, hanem az életünkből is egy darabot.
„Gyere, Pucikám, lesz ott kaja, pia, nő, minden…” – Drága Ádi, hányszor mondtad ezt nekem, amikor meginvitáltál egy-egy jeles esemény beharangozójára? És valóban, rendszerint volt is, mi szem-szájnak ingere, de azért a testi gyönyörök mellett adtál a léleknek is, hiszen a fuvola mindig kéznél volt, és ízelítőt kaphattunk legújabb zenei finomságaidból is. Utoljára januárban beszélgettünk, és súlyos betegséged után örömmel vettem, hogy egyre jobban nézel ki, és megtiszteltél legújabb lemezed, a Mini Akusztik Trió dedikált példányával.
A beszélgetés után elkísértelek hazáig, házatok kapuja körül nagy lomtalanítás volt. „Gyere, kukázzunk!” – mondtad a rád jellemző szívből jövő nevetéssel. Azt hiszem, ez volt az utolsó mondat, amit hallottam tőled.
Már csak ezért sem illik Hozzád a gyászbeszéd. Inkább azokat a képeket, hangokat hagyom előtolulni, amelyek 50 év alatt Hozzád, a Minihez és más formációidhoz, a legendás helyszínekhez kötődnek. Mindenekelőtt a Bem-rockpart, ahol valóságos közösséget hoztál létre, amelynek tagjai sokszor egymás nevét sem tudták, de a „Bem-rockpartiság” mégis egy elszakíthatatlan kapocs volt közöttük. Évtizedes barátságok, pillanatnyi szerelmek születtek. Egyszer bemutattál egy ausztráliai magyar lánynak, akivel eljátszottuk a Kereszteslovag halálát, majd a lány egy szemvillanás alatt eltűnt, és soha nem láttam többé.
Aztán ott a Tabán, amelyet már a 70-es években is ritkán kezdtek el nélkülem, ahol mindig össze lehetett futni egy-egy jó cimborával, akit már elveszettnek hittünk, ahová először vittem le élő koncertre gyermekeimet – még játszottak is későbbi K-1-es világbajnok Dani fiaddal – és amely a 2000-es évek elején ott volt első közös élményeink között Életem Párjával.
De engedtem a csábításodnak 1999-ben, Badacsonyban a nagy Tátika-bulin, ami előtt felhívtad figyelmemet az isteni sült kolbászokra. Harminc évvel ezelőtt itt szóltak meg benneteket a helyi öregasszonyok, hogy „itt jönnek a pesti huligányok, még leütőjük is van” – ez utóbbi a blockflőtéd volt, amit aztán fokozatosan fuvolára cseréltél, és e hangszer megszólaltatását életed végéig tökéletesítetted. Amúgy is nyitott voltál minden jó zenére, amikor a 80-as évektől elkezdtek hozzánk özönleni a rock, a jazz-rock nagy sztárjai, szinte nem volt olyan koncert, amin ne lettél volna ott, hogy tanulj, ihletet meríts. Nem tudom, hány koncerteden voltam, de az biztos, hogy még a legnagyobb „slágereidet” – a Gőzhajótól a Kereszteslovagig, a Kell a barátságtól a Kolduskirályig – sem játszottad kétszer ugyanúgy. A 90-es évek „Rabbocskája” pedig igazi örömzene volt, nagyokat komédiáztatok a színpadon megjelenésben és hangokban egyaránt.
És közös szerelmünkhöz, Bartók Bélához! Sosem felejtek el például egy 1977-es, az Egyetemi Színpadon tartott koncerteteket, amikor Éjszakai repülés címmel adtatok elő szvitet az Este a székelyeknél témáiból kiindulva, vagy 1993-ban a paksi Gasztroblues fesztiválon - ahol még fociztunk is – ezúttal Éjféli találkozás Béla bácsival a csíki havasokban címmel. Aztán a 21.században Gyuszkóval, Nagyival és Nemecsekkel – az ős-Minivel – úgy szólaltathattátok meg Bartókot, ahogyan közel 40 évvel ezelőtt mielőtt verziótokat hallgatásra ítélték.
„Mondja, itt akar maga pikulantozni?” – mesélted hahotázva egyik kedvenc találkozásodat a hőskorból egy kissé szűk hallókörű kultúrfelelőssel. Ne félj, ahová most mész, ott senki nem fog feltenni Neked ilyen hülye kérdést. És különben is, ott várnak régi barátaid, Radics Béla, Czipó Tibi, Doxa, a kis Füles, akik igazolnak Téged. Te pedig beszólsz az égi közönségnek:
És ha mi nem is üvöltjük többé a Tabánban több tízezren a nagy tus közepette, hogy „ott meleg van, nyugalom és fény”, Te már békében fuvolázol örökléted Városában.
