KULT
A Rovatból

Ott pihen, ahol meleg van, nyugalom és fény – búcsú Török Ádámtól

Az élet és a zene szeretete elválaszthatatlan volt számára. Meghalt a zenész, aki még a legnagyobb „slágereit” – a Gőzhajótól a Kereszteslovagig, a Kell a barátságtól a Kolduskirályig – sem játszotta kétszer ugyanúgy.


Nemcsak „az út királya” volt, ahogyan nemzedéki himnuszunk, a Vissza a városba című dalban „ordibálta” (ő nevezte így saját énekét), hanem az életé is. A zene és az élet szeretete elválaszthatatlan volt számára. Most, hogy Török Ádám nincs többé, mi, akik évtizedeken át követtük, nemcsak a Zenéből vesztettünk el valamit végérvényesen, hanem az életünkből is egy darabot.

„Gyere, Pucikám, lesz ott kaja, pia, nő, minden…” – Drága Ádi, hányszor mondtad ezt nekem, amikor meginvitáltál egy-egy jeles esemény beharangozójára? És valóban, rendszerint volt is, mi szem-szájnak ingere, de azért a testi gyönyörök mellett adtál a léleknek is, hiszen a fuvola mindig kéznél volt, és ízelítőt kaphattunk legújabb zenei finomságaidból is. Utoljára januárban beszélgettünk, és súlyos betegséged után örömmel vettem, hogy egyre jobban nézel ki, és megtiszteltél legújabb lemezed, a Mini Akusztik Trió dedikált példányával.

Most is a Nyitott kapu, Bartók költői világára szól, midőn ezeket a sorokat írom. Senki nem gondolta, hogy ezzel a csodálatos CD-vel, amelyet Papp Gyuszkóval és Kézdi Lucával készítettél, le is zárod életművedet.

A beszélgetés után elkísértelek hazáig, házatok kapuja körül nagy lomtalanítás volt. „Gyere, kukázzunk!” – mondtad a rád jellemző szívből jövő nevetéssel. Azt hiszem, ez volt az utolsó mondat, amit hallottam tőled.

Már csak ezért sem illik Hozzád a gyászbeszéd. Inkább azokat a képeket, hangokat hagyom előtolulni, amelyek 50 év alatt Hozzád, a Minihez és más formációidhoz, a legendás helyszínekhez kötődnek. Mindenekelőtt a Bem-rockpart, ahol valóságos közösséget hoztál létre, amelynek tagjai sokszor egymás nevét sem tudták, de a „Bem-rockpartiság” mégis egy elszakíthatatlan kapocs volt közöttük. Évtizedes barátságok, pillanatnyi szerelmek születtek. Egyszer bemutattál egy ausztráliai magyar lánynak, akivel eljátszottuk a Kereszteslovag halálát, majd a lány egy szemvillanás alatt eltűnt, és soha nem láttam többé.

Aztán ott a Tabán, amelyet már a 70-es években is ritkán kezdtek el nélkülem, ahol mindig össze lehetett futni egy-egy jó cimborával, akit már elveszettnek hittünk, ahová először vittem le élő koncertre gyermekeimet – még játszottak is későbbi K-1-es világbajnok Dani fiaddal – és amely a 2000-es évek elején ott volt első közös élményeink között Életem Párjával.

De engedtem a csábításodnak 1999-ben, Badacsonyban a nagy Tátika-bulin, ami előtt felhívtad figyelmemet az isteni sült kolbászokra. Harminc évvel ezelőtt itt szóltak meg benneteket a helyi öregasszonyok, hogy „itt jönnek a pesti huligányok, még leütőjük is van” – ez utóbbi a blockflőtéd volt, amit aztán fokozatosan fuvolára cseréltél, és e hangszer megszólaltatását életed végéig tökéletesítetted. Amúgy is nyitott voltál minden jó zenére, amikor a 80-as évektől elkezdtek hozzánk özönleni a rock, a jazz-rock nagy sztárjai, szinte nem volt olyan koncert, amin ne lettél volna ott, hogy tanulj, ihletet meríts. Nem tudom, hány koncerteden voltam, de az biztos, hogy még a legnagyobb „slágereidet” – a Gőzhajótól a Kereszteslovagig, a Kell a barátságtól a Kolduskirályig – sem játszottad kétszer ugyanúgy. A 90-es évek „Rabbocskája” pedig igazi örömzene volt, nagyokat komédiáztatok a színpadon megjelenésben és hangokban egyaránt.

Ha éppen nem voltak társaid, egyedül is csináltad, mert az élő zenélés nélkül nem tudtál létezni. „Muzsikát ont a fekete gép/ez már nekünk nem elég” – és ehhez hű maradtál.

És közös szerelmünkhöz, Bartók Bélához! Sosem felejtek el például egy 1977-es, az Egyetemi Színpadon tartott koncerteteket, amikor Éjszakai repülés címmel adtatok elő szvitet az Este a székelyeknél témáiból kiindulva, vagy 1993-ban a paksi Gasztroblues fesztiválon - ahol még fociztunk is – ezúttal Éjféli találkozás Béla bácsival a csíki havasokban címmel. Aztán a 21.században Gyuszkóval, Nagyival és Nemecsekkel – az ős-Minivel – úgy szólaltathattátok meg Bartókot, ahogyan közel 40 évvel ezelőtt mielőtt verziótokat hallgatásra ítélték.

„Mondja, itt akar maga pikulantozni?” – mesélted hahotázva egyik kedvenc találkozásodat a hőskorból egy kissé szűk hallókörű kultúrfelelőssel. Ne félj, ahová most mész, ott senki nem fog feltenni Neked ilyen hülye kérdést. És különben is, ott várnak régi barátaid, Radics Béla, Czipó Tibi, Doxa, a kis Füles, akik igazolnak Téged. Te pedig beszólsz az égi közönségnek:

"Mi van, gyerekek, elfáradtatok? Induljon be a buli".

És ha mi nem is üvöltjük többé a Tabánban több tízezren a nagy tus közepette, hogy „ott meleg van, nyugalom és fény”, Te már békében fuvolázol örökléted Városában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Krasznahorkai László: Ez életem első napja, amikor Nobel-díjat nyertem
Csütörtökön délután derült ki, hogy idén a magyar író kapja az irodalmi Nobel-díjat. Krasznahorkai a svéd közszolgálati rádiónak nyilatkozott elsőként.


„Nagyon boldog vagyok! Nyugodt vagyok és nagyon ideges egyszerre. Tudja, ez életem első napja, amikor Nobel-díjat nyertem”

– mondta csütörtökön a svéd közszolgálati rádiónak Krasznahorkai László, miután kiderült, hogy ő kapja az idei irodalmi Nobel-díjat, írja a 444.

A hír után délután szólalt meg először a rádióban. A riporterek a pályaválasztásáról is kérdezték. Így fogalmazott:

„Először csak egy könyvet akartam írni, de nem akartam íróvá válni, mert nem akartam valaki lenni. Aztán, amikor felfedeztem, hogy a szöveg nem teljesen tökéletes, nekiálltam egy másiknak. Mert ki akartam javítani a Sátántangót. Az egész életem a helyesbítésekről szól.”

A svéd Királyi Akadémia csütörtökön kora délután jelentette be, hogy 2025-ben Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint életműve látnoki erejű, és az apokaliptikus terror közegében is megmutatja a művészet erejét. A méltatás a közép-európai prózahagyományt említi – Kafkától Thomas Bernhardig –, és kitér arra is, hogy kínai és japán utazásai több művét is inspirálták.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk