Történelmi rekord: 16 Oscar-jelölést kapott a vámpíros thriller, mégsem biztos a diadalmenet

Hosszan tartó betegség után, 69 éves korában elhunyt Babják Annamária színésznő, akit az ország többek között A mi kis falunk piacfelügyelőjeként ismert meg, de feltűnt a Mintaapák, az Oltári csajok és a Doktor Balaton című sorozatokban is. Halálhírét a dunakeszi VOKE József Attila Művelődési Központ tette közzé. A hírről elsőként a Dunakeszi Poszt számolt be szerdán, vette észre a Blikk.

Babják Annamária 1956. július 9-én született Budapesten, pályáját a Magyar Rádió Gyerekkórusában alapozta meg. Színész I. diplomáját a Holdvilág Kamaraszínház egyik előadásán szerezte, a társulatnak 1998-tól volt a tagja. Korábban játszott a Ruttkai Éva Színházban is, 2007-től pedig a dunakeszi Uray György Pinceszínház tagja, majd vezetője lett. A kétezres években Dunakeszi kulturális életének meghatározó alakjává vált, 2001-ben a VOKE József Attila Művelődési Központban indította el a Babják Színjátszó Stúdiót.

A dunakeszi művelődési központ, ahol a színésznő évtizedekig dolgozott, így búcsúzott tőle:

A Dunakeszi Poszt is megemlékezett a művészről, felidézve egy nemrég készült közös munkát: „Nehezen találjuk a szavakat, hiszen nemrég még együtt készültünk az adventi meseolvasásra, ahol Babi mosolyogva sztorizgatott a felvételek között. Örömmel számoltunk be az új rendezéseiről, az odaadó tehetséggondozó munkájáról. Mindig szívesen dolgoztunk vele, a személyisége, tehetsége mindenkit elbűvölt.”

Kevés nemzeti jelképben sűrűsödik annyi ellentmondás, tévhitet és érzelmet, mint a Himnusz.

Ma, január 22-én, a magyar kultúra napján ünnepeljük a kézirat születését.

Hihetetlennek tűnhet, de a Himnusz csak a rendszerváltáskor, 1989. október 23-án kapott először törvényi státuszt, amelyet 2012-től az Alaptörvény is megerősített. A nemzet énekévé válása azonban már másfél évszázaddal korábban, 1844-ben megkezdődött.

A Himnusz kéziratát ma az Országos Széchényi Könyvtár nemzeti ereklyeként őrzi.

A dallamra a vers születését követően több mint húsz évet kellett várni.

A bemutatót 1844. július 2-án tartották a színházban, a komponálás ihletett pillanatáról pedig maga Erkel emlékezett meg később. Elmondása szerint a dallam megalkotásakor „…a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok.” Míg a Honderű kritikusa szerint „E hymnus E. úr’ egyik legsikerültebb műve…”, addig a Regélő Pesti Divatlap lesújtó véleményt fogalmazott meg:

A színházon kívüli első, igazi közösségi premierre 1844. augusztus 10-én került sor az óbudai hajógyárban, a Széchenyi gőzhajó vízrebocsátásakor. A korabeli beszámoló szerint az eseményen „Szent lelkesedés rezgé át a hallgatóságot…”.

A Himnusz könyörgő, imádságos jellege a 19. században Vörösmarty Mihály Szózatával, a nemzetet megszólító felszólítással állt párban. A két alkotás évtizedekig egymás mellett élt, a Himnusz hivatalossá tételére pedig már 1901-ben is született törvényjavaslat. „Minden művelt nemzetnek meg van az ő dalba foglalt nemzeti fohásza…” – állt az akkori indoklásban a Zenetudományi Intézet anyaga szerint.

Zenei szakértők szerint Erkel eredetileg egy bensőséges fohászt komponált, a későbbi romantikus hangszerelés azonban „dagályosabbá” tette. Ezzel párhuzamosan a közösségi éneklés és a 20. századi történelmi traumák lelassították a tempót, „siratósabbá” téve a karakterét. Egy 1939-es miniszteri rendelet a prozódia kérdését is rendezte, a „Hozz rá” helyett a „Hozz reá” kiejtést írva elő, amely máig visszatérő vita tárgya.

Kodály Zoltánnak tulajdonított, legendásan tömör válasz mindent elárul: „Minek? Jó a régi”.

A kétszáz éves évfordulóra, 2023-ban a Magyar Nemzeti Bank 15 000 forintos ezüst és 3 000 forintos színesfém emlékérmét bocsátott ki, amelyek Kölcsey portréjával és az 1823-as évszámmal tisztelegnek az alkotás előtt.

Via Fidelio, Parlament, Magyar Nemzet

Amikor először a meghallottam, hogy George R. R. Martin új könyveket ír valami Dunk és Egg történeteiből, bevallom, kissé ambivalens érzéseim voltak. Egyrészt örültem, mert kifejezetten szórakoztató, könnyedebb hangvételű, jól fogyasztható kis ponyvákat kaptunk, másrészt ott motoszkált bennem a gondolat: vajon nem a Tűz és Jég dala rovására születnek-e ezek a történetek?

Utólag viszont el kell ismernem, hogy a kisregények pontosan azt adják, amit ígérnek: olvasmányosak, szerethetőek, és meglepően sok szívet hordoznak magukban. Ám a Tűz és Jég dala regényfolyam valószínűleg sosem fog befejeződni könyv formájában.

A sorozatadaptáció hírére az első gondolatom nagyon hasonló volt ahhoz, amit korábban a Stranger Things kapcsán éreztem: Egg karaktere, akit Dexter Sol Ansell alakít, hamar fel fog nőni, így a készítőknek nem lesz túl sok idejük befejezni a szériát.

Persze, mivel George R.R. Martinról beszélünk, lehet erre időtlen időkig kell várni. Az első epizód alapján a sorozatról elmondható, hogy a feldolgozás meglehetősen hű az alapanyaghoz. Nem akarja újraértelmezni azt, nem akar többnek látszani annál, ami: egy kisebb léptékű, személyesebb lovag-történet.

A nyitány rögtön ismerős terepre vezet. 100 évvel járunk a Trónok harca történései előtt. A Targaryanek uralkodnak. Egy kóbor lovag pedig egy esős napon éppen eltemeti pótapját. Duncan (Dunk) elvesztette azt a kóbor lovagot, aki felnevelte. Szerencséjére halála előtt lovaggá ütötte Dunkot, amit bár mi nézők nem láttunk, elhisszük a nagy mamlasznak.

Útnak indul egy tornára, Ashfordba ahol azt sejteni lehet, semmi sem alakul pontosan terv szerint. Ez a kiindulópont már a könyvekben is kiválóan működött, a sorozat pedig pontosan ezt a hangulatot ragadja meg.

Peter Claffey választása Dunk szerepére telitalálat. Fizikailag is pontosan olyan, amilyennek lennie kell: hatalmas termetű, kissé esetlen, de jószándékú figura, akiben egyszerre van jelen a naivitás és az ösztönös becsület.

Az egész felvezetés kifejezetten hangulatos, és gyorsan egyértelművé válik, hogy ez a történet tudatosan sokkal kisebb léptékű, mint amit Westeros világától megszokhattunk.

Nem érdemes nagyívű politikai machinációkra, világot megrengető konfliktusokra számítani. Ez az évad lényegében egy lovagi torna köré épül, annak minden intrikájával, személyes drámájával és persze a Martin-féle váratlan fordulataival. Meglepetésekből, emberi tragédiákból és finoman adagolt feszültségből így sem lesz hiány, de a hangsúly egyértelműen a karaktereken marad. Az első részre főként a hangulat jutott, túl sok feszültség nem.

Míg az utóbbi erősen ingadozott a látványos, de néha üres, unalmas nagyszabásúság és az érdekes karakterdráma között, itt a készítők mintha pontosan tudnák, mit akarnának elmesélni. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a Dunk és Egg könyvek sokkal több alapanyagot szolgáltak a készítőknek, mint a Sárkányok háza.

A sorozat mögött George R. R. Martin és Ira Parker állnak, ami érezhetően garancia arra, hogy a hangulat és a szellemiség hű marad az eredeti művekhez. A casting erős, a történet intimebb, a tétek kisebbek, cserébe több idő jut arra, hogy a szereplők kibontakozzanak és valóban megszerettessék magukat a nézővel.

A középpontban Egg és Dunk barátsága lesz, két nagyon különböző háttérből érkező figura kapcsolata, amely lassan, természetesen mélyül el és halad egy jobb jövő irányába. Ez az érzelmi mag az, ami igazán működőképessé teszi a történetet, és ami miatt könnyű belebolondulni a könyvekbe, még akkor is, ha a világvége éppen nem forog kockán. Mégis olvastatta magát, reméljük a sorozat pedig majd nézeti magát.

A kiszivárgott epizódhosszok alapján a sorozat nézőbarát játékidőt választott: nem kell maratoni hosszúságú részekre készülni, lesz olyan, amely mindössze 30 perces. Ez kifejezetten jót tehet a tempónak, és segít elkerülni az elnyújtott, üresjáratos pillanatokat. Khmmm… Sárkányok háza.

Semmi gond, legyen sikeres a sorozat és talán kapunk még többet. Jelenleg az HBO Max érdekes helyzetben van. Rengeteg jó sorozatuk van és nagyon meg kell majd válogatni, mit fognak folytatni a Netflix felvásárlás miatt. Ted Sarandos és a piros streaming óriás producerei biztos mindent ki fognak sajtolni a Warner HBO Maxos sorozataiból. Meglátjuk mi lesz Dunkékkal.

Ez az HBO második komoly kísérlete arra, hogy újra elkapja a Trónok harca varázsát. Ha az első rész nem is ígér korszakalkotó tévétörténeti pillanatokat, azt mindenképpen, hogy egy szerethető, jól működő, emberléptékű történetet kapunk Westeros világából. Lehet, most pontosan erre van a legnagyobb szükség.

Nagy visszatérőket, feltörekvő tehetségeket és női energiákat is ígérnek a szervezők az idei Fishing on Orfű fesztiválra, amelynek összeállt a részletes programja. A 18. fesztiválon június 24. és 27. között lép színpadra többek között az Analog Balaton, a Carson Coma és a Hiperkarma is - írja a 24.hu.

A legendás pécsi zenekar, a Kispál és a Borz utoljára 2016-ban játszott a fesztiválon, a 30Y pedig fél év szünet után éppen itt adja első koncertjét. A nosztalgia mellett az aktuális kedvencek sem maradnak el, fellép többek között az aurevoir., a Bëlga és a Bohemian Betyars is. Egyedi Péter sajtófőnök közleménye szerint a programot „nagy visszatérők, derék headlinerek, rengeteg fiatal és bombasztikus mennyiségű női energia” jellemzi.

A szervezők a „bombasztikus mennyiségű női energiát” sem a levegőbe ígérték: a fellépők között ott lesz például a Péterfy Bori & Love Band, a Blahalouisiana, Barkóczi Noémi, Sisi és a Girlhood is.

A fellépők teljes listáját itt böngészhetitek.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Fishing on Orfű (@fishingonorfu) által megosztott bejegyzés