Öregszagú csúcshakni és teljes agymenés a Sziget első napjának nagy megmentője
A szerdai nap mindig egy érdekes, tapogatózó napnak is nevezhető a Sziget életében, viszont idén kérdéses volt, hogy kik, és miért lesznek igazán hatással a szigetlakókra. 4 előadó, 4 ambivalens élmény, akikről mindenképpen beszélni kell.
Megkockáztatom, hogy a hét egyik legjobb koncertjét láthattuk a Buzz Stage-en a Thumpasaurus buliján. Egy késő délutáni idősávban teljesen káoszos arcok csoszognak fel a színpadra. Kicsit olyan, mintha a Weezernek lennének még életképtelenebbek tűnő gyermekei. Majd ennél sokkal nonszenszebb vizuállal, még nonszenszebb dalszöveggel elkezdődik a “zúzás”. Már amilyen értelmében lehet a Thumpasaurus zenéjét zúzásnak nevezni. Az biztos, hogy óriási megfejtések történnek, és egy nagyon tisztes elpoénkodott progrock őrület keletkezik, ami az arra járókat teljesen magával ragadja. Az biztos, hogy először érzem azt a Szigeten, mintha nem is Magyarországon lennék, ezt pedig nem tudom, hogy bánom-e.
Bizony, ki kell mondani, hogy a Papa Roach már nem biztos, hogy egy headliner zenekar, viszont az agyig rakott kettes színpad valahol azt is mutatja, hogy ehhez meg még akaratlanul is túl nagyok. Jacoby Shaddix és bandája már végtelenszer járt Magyarországon, viszont nagyon régóta nem érződött ilyen lendületesnek, ilyen frissnek a zenekar. Durrogtak az óriási slágerek, a megbőgető bejátszók, és azt nézem, hogy hátul az FOH mögött is még emberek sírnak 20 éves dalokon. Ergó ez több mint működik, a Papa Roach pedig elmondhatja, hogy semmi keresnivalója kisebb színpadon a kor ellenére sem. Hirtelen arra gondolok, hogy valójában a 2000-es évek elejéről nincsen kevesebb slágere a mai napon egyébként nagyszínpados Nelly Furtadónál a bandának. A Sziget részéről valahol tök menő lehet egyébként elmondani, hogy “ja igen, nálunk ők csak a kettes színpadra férnek fel.
Soho negyedet akart létrehozni a Sziget, rendes Hip Hop és underground artistokkal, efelől pedig sok kétségem volt, korábban a Dropyard Stage csomószor “sületett fel” a hazájában nagy, de egyébként külföldi reppereket. Este 7-8 tájékán botlunk bele Nura szettjébe pontosan így, ahol komolyabb trap-alapokra megy valami agresszív női rap, ezt pedig nem tudjuk nem észrevenni, és magával is ragad az egész. Nura, aki egyébként kuvaiti születésű lokál nagyágyú az első szám után megszólal németül, majd az általa nem várt reakció azt mutatja, hogy bizony itt a saját közönségével találja szemben magát, úgyhogy az első szám konfját követően németre is vált. Ez nekem nem hátrány, főleg amiatt, mert mind beszédében, mind a raptechnikában pontosan olyan tisztán és érthetően hallani minden szót, hogy azt egy gimnázium óta egy percet németül nem beszélő újságíró is végig érti. Nura pedig szenzációs karakter volt, és miatta majdnem lekéstünk két koncertet is, annyira magával tudta ragadni a szkeptikus figyelmet.
Ez a cikk azzal a szándékkal íródott, hogy az Empire Of The Sunt a mennyekig felmagasztalom, hiszen ki kell jelenteni: kevés érdekesebb, összerakottabb produkció van, ami teljes outsiderként mozog már sok éve a zenei palettán. Ez egyébként a koncert részével kapcsolatban valóban kifogástalan is volt, bár néha azt éreztem, hogy egy nagyon fura, más bolygóról érkezett szeánszt nézek, a zenétől teljesen függetlenül vonagló, valahol mégis értelmet nyerő háttértáncosokkal, és a talpig kiöltözött banda valóban hozza a kötelezőnél is többet. Viszont a Revolut Stage egy akkora bandának, ami egyébként óriási headlinernek minősül világszerte, elképesztően kicsi. A tömegnyomor, amit egyébként a sátor végében is (és kommentek alapján máshol is) megél az ember, viszont 4-5 dal után azt mondatja velünk, hogy ez ennyit mégsem ér. Iszonyatos tolongás, egymást fellökő emberek próbálnak eljutni különböző pontokra konstans. Mielőtt úri-finnyázásnak tűnne, nekem nincsen ellenemre egy hardcore-punk buli sem, ugyanakkor az Empire Of The Sunra nem kell pogózni, és a másik tarkójából követve az eseményeket pedig csak rá kell jönni, hogy ez egyszerűen sehogyan sem lesz élvezhetőbb.
Így zárul hát a “kisebb” előadós első napunk, és nagy reményekkel vágunk neki annak a Szigetnek, amely régóta nem érződött ennyire eklektikusnak.
