KULT
A Rovatból

Ott voltunk a "nem normálisak fesztiválján" – beszámoló az Ördögkatlanról

Öt napra ismét megtelt élettel Nagyharsány és környéke: több száz koncert, színházi előadás és irodalmi est várta a látogatókat.


Másodjára vettem részt az Ördögkatlan fesztiválon, és ebben már több volt puszta kíváncsiságnál: a tavalyi, hosszas tervezgetés után megvalósult első alkalom annyira pozitív benyomást tett rám, hogy biztos voltam benne, ezúttal sem szeretném kihagyni.

Az előző év számomra még főleg az akklimatizációról és a párhuzamok kereséséről szólt. Rutinos Művészetek Völgye-látogatóként abban kerestem fogódzókat, hogy az egyes helyszíneket a pár nappal korábban véget ért kapolcsi fesztivál udvaraihoz hasonlítottam.

Most viszont már ismerősként tértem vissza, ami elég nagy előnyt adott: megvolt az alap helyismeretem, és jobban koncentrálhattam arra, mi teszi valóban egyedivé a Katlan-élményt.

Mert ennek a fesztiválnak tényleg van egyedi karaktere, kezdve rögtön a címben is kiemelt vicces mottóval, amit még Törőcsik Mari talált ki a kezdetekkor. Egyrészt a Völgynél sokkal erősebb a színházi vonal köszönhetően, de a zenei programokban is kimondottan kevés volt az átfedés.

Oké, itt is megfordult néhány kihagyhatatlan nagyszínpados név, úgy mint a Quimby, a 30Y, vagy a Kiscsillag. Ugyanakkor erősen érezhető volt az afelé mutató törekvés is, hogy önálló irányvonalat adjanak a fesztiválnak könnyűzenei téren.

Ennek fő helyszíne ezúttal is a falu központjában elhelyezkedő Árokpart bár volt, ahol csupa országosan kevésbé ismert, de annál jobb feltörekvő csapat lépett fel.

A legjobb bulit alighanem a Kubalibre adta, akik igazi helyi sztároknak számítanak Pécs környékén: koncertjükre teljesen megtelt a nézőtér ugráló és a szövegeket kívülről tudó emberekkel, végig fergeteges volt a hangulat az egyórás koncerten.

Még szimpatikusabb gesztus, hogy a nagyharsányi focipályán található legnagyobb színpadon is több olyan csapat – például az Ivyz, vagy a Sorbonne Sexual – kapott lehetőséget a fő fellépőt megelőző sávban, akik valószínűleg sehol máshol nem játszhatnak ekkora helyszínen.

Nagyharsányban emblematikus helyszín még a tágas Narancsliget, ahol az Árokpart bár és a nagyszínpad profilja között nagyjából félúton elhelyezkedő zenekarok játszottak. Például Frenk – akire egyébként elképesztően sokan voltak kíváncsiak –, a Kistehén, a Psycho Mutants, vagy a Brazíliából érkezett Xtreme Blues Dog, aki egy egyszemélyes zenekar: az éneklés mellett ő maga játszott gitáron és dobon is egyszerre.

A szomszédos Kisharsányban ezúttal is a Kovács Udvarházban volt a legtöbb és legszínesebb program: legalább 3-4 különálló helyszín kapott itt helyet, az esti koncertek mellett meg lehetett nézni például a Börtönrádió kitelepülését, akik izgalmas betekintést nyújtottak a rácsok mögötti világba.

De voltak napközbeni beszélgetések és imprószínházi előadások is, például a Momentán Társulat, vagy a náluk kevésbé ismert, de legalább annyira szimpatikus Apropó Impró Színház jóvoltából – ők a népszerű töritanárral, Balatoni Jocóval közösen léptek fel az utolsó napon.

A helyi focipályán is tartottak koncerteket, itt a legnagyobb tömeg valószínűleg a Budapest Bárra gyűlt össze, akikkel szokásos énekeseik mellett ezúttal két színésznő, Jordán Adél és Udvaros Dorottya is énekelt néhány dalt.

Valamint ott voltak a Várkonyi csibészek, egy fiatal ózdi cigánygyerekekből álló társaság, akik egy YouTube-ra feltöltött varázslatos hangulatú videónak köszönhetően egyre több helyre kapnak meghívást – nemcsak országszerte, jártak már külföldön is.

Idén végre Beremendre is eljutottam, ahol három helyszínen zajlottak a programok. A Kovácsműhelyben árnyas fák alatt lehetett koncerteket – például Kiss Tibi és Vastag Gábor Aranyakkord-duóját – , vagy éppen mesemondást hallgatni, miközben helyben készült ropogós langallót eszünk.

a Megbékélés kápolna előtti szabadtéri placcon csak egyetlen program volt, de az annál nagyobb szabású: Haydn Teremtés oratóriumát adta elő a Hungarian Studio Orchestra az Ördögkatlan Nemzeti Kórus közreműködésével.

Hasonlóan különleges helyszín a helyi Strandfürdő, ahol délutánonként a medencéktől mindössze néhány méterre tartottak koncerteket, amit a közönség akár a vízben hűsölve is hallgathatott.

Érdekesség mellesleg, hogy a falu területén található Magyarország legdélebbi pontja, amiről egy emlékművel is megemlékeznek.

Egy koncert erejéig a villánykövesdi Teleki Ligetben is jártam, ahol akkor épp a Kerekes Band csinált óriási bulit egy vendégénekes és -táncos közreműködésével, de ugyanitt a Bohemian Betyars és a Parno Graszt koncertje is alighanem hasonlóan fergetegesre sikerült.

A helyszín maga egyébként le sem tagadhatná, hogy egy borvidék közepén járunk: a főutcán egymás mellett sorakoznak a takaros pincék, és a hasonló küllem ellenére láthatóan mindegyiknek megvan a maga forgalma.

Ha már bor: napközbeni időtöltésre a lehető legjobb helyszín a Kisharsány határában található Vylyan-terasz, aminél festőibb környezetet nehéz elképzelni.

Itt közvetlenül a szőlőtőkék mellett, a fűben ülve lehet beszélgetéseket, vagy éppen lágy jazz zenét hallgatni, miközben a pincészet helyben szüretelt fröccseit isszuk.

A sok pozitívum mellett egy dolog van, amivel nem tudok kibékülni, és ez a sorszámos rendszer. Az Ördögkatlan egyik fő jellegzetességéről van szó, aminek alapja, hogy a színházi előadások többsége iránt sokkal nagyobb az érdeklődés, mint amekkora befogadóképességű helyre teszik őket.

Ezért sorszámokat osztanak, amiket vagy hosszas sorban állással lehet megszerezni, vagy idei újításként az okostelefonokra letölthető applikáció révén. Legalábbis elméletben.

A valóság inkább az, hogy ha valaki kimondottan a színházi programok miatt érkezik, és nagyobb százalékban érdeklik ezek, mint a létszámkorlát nélkül látogatható koncertek, elkerülhetetlenül csalódni fog.

Az ugyanis szinte kizárt, hogy valaki mindenre bejusson. Sőt, még 1-2 előadáshoz is nagy mázli kell. Én hárommal próbálkoztam, de egyik sem jött össze, pedig a leírásban hosszan sorolták, mennyire nagyon törekszik az igazságosságra a rendszer.

De ez csak kis bosszúság a nagy egészet nézve – így is szuper élmény volt a Katlanban töltött 3 nap, szóval egyre biztosabb vagyok benne, hogy tartósan újabb fesztivállal bővítem a kihagyhatatlan nyári programok listáját.

(További képeket IDE KATTINTVA lehet nézegetni.)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nem egy árváról, hanem az egész elárvult országról szól Nemes Jeles László új filmje
Az Oscar-díjas rendező (ezúttal Nemes László néven) új filmjében saját családja történetén keresztül mutatja be, hogy próbált magára találni az ország 56' után. Az Árvában a nagyszerű főszereplők mellett Iványi Gábor is feltűnik egy kameo erejéig.


(A CIKK KISEBB SPOILEREKET TARTALMAZHAT)

Rögtön az elején szeretném tisztázni a film címét, mert már látni, hogy rengeteg helyen rosszul szerepel.

Tehát helyesen: Árva – így, névelő nélkül.

Nemes Jeles László életművében kiemelt szerepe van a most bemutatott Andornak, hiszen saját családja, egészen pontosan édesapja történetét vitte filmvászonra. Jeles Andrást is foglalkoztatta a megfilmesítés lehetősége, de ő végül nem tudta elkészíteni a saját változatát. Fia szerint kellett az egy generációnyi távolság a történtektől ahhoz, hogy fel lehessen dolgozni.

A film története szerint Andor (Barabás Bojtorján) a második világháború urán négy éves koráig egy árvaházban élt, amit azonban az államosítások során bezárnak. Andornak szerencséje van társaihoz képest, akik állami otthonokba kerülnek át: ő csak félárva, és édesanyja, Klára (Waskovics Andrea) eljön érte, hogy magához vegye. Andor úgy tudja, apja egy Hirsch nevű zsidó jegyügynök volt, de koncentrációs táborba hurcolták. Miután a férfi haláláról nem győződhettek meg minden kétséget kizáróan, Andor egyre csak várja édesapja visszatérését.

Klára és Andor kapcsolata nem szokványos anya-fia viszony. A háború árnyékában annyira nem egyedi eset, hogy egy nő árvaházba adja gyermekét, de érezzük, hogy itt nem a nélkülözés az elsődleges ok. Klára próbál helytállni anyaként, rendesen bánni Andorral, de kettejük interakcióiból hiányzik az igazi anyai gyöngédség.

Csak lassan értjük meg ennek vérfagyasztó okait…

Közben telik az idő. Az 56'-os forradalom utáni hónapokban járunk. Rendkívül feszült a légkör, a város romokban, a hatóságok bárkit, bármiért vegzálhatnak. Akárki lehet besúgó, az emberek kétszer is meggondolják, kinyissák-e a szájukat.

Andornak csupán két igazán közeli barátja van. Iskolatársa, Sári (Szabó Elíz), akinek a bátyja, Tamás (Soma Sándor) részt vett a forradalomban és most egy pincében bujkál a hatóságok elől, illetve a pantomimes Géza (a Nemes-Jeles mindhárom filmjében szereplő Marcin Czarnik), aki Hirsch legjobb barátjaként szárnya alá veszi a félárvát.

Andor élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik Klára múltjából Berend, a hentes (Grégory Gadebois egészen hihetetlen alakítása), akiről az anyja sokáig nem mondja meg az igazat. A könnyen dühbe guruló férfi egyre nagyobb részt követel magának Klára és Andor életéből. Bár Berend tud kedves és figyelmes lenni, de ha elönti a düh, senki és semmi nincs biztonságban tőle. Andor fél tőle, és elhatározza, hogy bármi áron megszabadítja tőle a családját. Miközben kamaszos dühe egye szélsőségesebb tettekre viszi, apránként fény derül a múlt nyomasztó titkaira, amiben az a legfélelmetesebb, hogy teljesen átírja Andor identitását és jövőjét.

A film tulajdonképpen Andor személyes forradalmát mutatja be 56' árnyékában, és ily módon a forradalom metaforájává válik. Elgondolkoztatja az embert, mit is jelent pontosan a bukás és a győzelem.

Talán ezért is lett a film címe Árva, névelő nélkül, mert nem egy árváról szól, hanem az egész elárvult országról.

A filmet Nemes Lászlóként jegyző rendező mesterien bánik a fényekkel és a plánokkal, a beszűkített terekkel, hogy megteremtse az ötvenes évek fojtogató miliőjét. A korfestésben nem csak a jelmezek és a technika segítségével feljavított díszletek segítenek, hanem a műgonddal kidolgozott, apró részletek is. Ily módon pedig a film arra is alkalmas, hogy kicsit megismerjük az akkori mindennapokat. A tujázás, az 56'-ban szétlőtt házak romjain játszó gyerekek, a mozi nézőterén dohányzó emberek és a szünet, amikor mutatványosok szórakoztatják az embert csak néhány apróság abból, amit az alkotók felvillantottak 1957 miliőjéből. A rendező és Erdély Mátyás operatőr precízen megkoreografált, hosszú snittekkel teszi még életszerűbbé, még átélhetőbbé a történetet.

Barabás Bojtorjánt több hónapnyi intenzív casting során találták meg Andor szerepére. Bojtorján a sajtótájékoztatón azt mondta, nem készült sohasem színészi pályára, de a film gyökeresen megváltoztatta az elképzeléseit.

Nemes-Jeles szerint Bojtorján igazi őstehetség, akivel nagyon könnyű volt együtt dolgozni, mert ahogy elindult a kamera, rögtön Andorrá változott.

Waskovics Andrea azon színésznők közé tartozik, akik teljesen fel tudnak oldódni a szerepben. Ha meg akartok győződni róla, nézzék meg a Vígszínház előadásaiban. A Letargiában például tökéletes gimnazistává változik, bármelyik középiskolában be tudna olvadni és az embernek eszébe sem jut, hogy egy érett, felnőtt nőt lát. A filmben nagyon érzékenyen hozza a szerencsétlen sorsú anyát, aki a háborúban elvesztette férjét, élete szerelmét, és az anyaságot sem képes a maga teljes gyönyörűségében megélni, mert fia a traumák élő mementója.

A film egyik nagy meglepetése a Sára nagypapáját alakító Iványi Gábor, aki kiválóan alakítja a bölcs zsidó öregembert.

Alighanem Iványi saját, személyes hitelessége és kisugárzása az, ami több mint alkalmassá teszi erre a szerepre.

(Iványi szerepeltetéséről bővebben is mesélt nekem a rendező, a vele készült interjút is hamarosan olvashatják majd a Szeretlek Magyarországon.)

Végére hagytam a Berendet alakító Grégory Gadebois-t, aki egészen elképesztő teljesítményt nyújt. Először is szenzációsan hozza a durva hentes alakját. Az efféle figurák a filmekben nagyon könnyen válnak egydimenzióssá: narcisztikus, brutális állatok, akiknek egyetlen jellemvonása az erőszakosság. De Berend nem ilyen, sokszor elhisszük neki, hogy őszintén vágyik a fiú szeretetére, elfogadására, és bizonyosan pillanatokban, amikor azt várnánk, hogy robban, a leggyöngébb oldalát mutatja. Ehhez nyilván szükséges a remek forgatókönyv is, de Gadebois alakítása is.

A legnagyobb fegyvertény azonban mégsem ez, hanem az, hogy a francia színész a szerep kedvéért megtanult magyarul. Igen, a filmben nem szinkronhangot hallunk, Gadebois maga beszél tökéletes, akcentusmentes magyarsággal, ami valami egészen egyedülálló teljesítmény.

Nincs tökéletes film, így az Árva sem az, lehet találni benne apró koszokat. Bennem például hiányérzetet hagyott, hogy nem tudjuk meg, pontosan mi volt Klára motivációja arra, hogy mégis magához vegye a fiát. De fölöslegesnek érzem a szőrszálhasogatást. Ha vannak is apró szépséghibák, azok csak még inkább kiemelik a nagy egész értékeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET: