KULT
A Rovatból

A diszkó, ahol minden hallgató a saját belső útját járja

Latorczai Balázs, az Önismereti Diszkó megálmodója mesélt arról, hogy milyen rögös utakon juthatunk el saját titkainkhoz.


Örmény, grúz, török, arab és egyéb népek zenéje, modern technoalapokra keverve.

Ez a mostanában leggyakoribb változata az Önismereti Diszkónak, amit Latorczai Balázs álmodott meg, majd épített köré egy még szűk, de egyre bővülő közeget.

Arról beszélgettünk, pontosan mi történik ezeken az alkalmakon, vajon egy csak magunkban megélhető, vagy közös élményről van-e szó, és megosztható-e egyáltalán másokkal az önismeret.

– Hogy kell Önismereti Diszkózni?

– A mottó így hangzik “Még sosem voltam az Önismereti Diszkóban, de már sokkal jobban érzem magam”. Ezt nagyon szeretem. Ami fontos az a szándék. Nem érdemes azzal a hozzáállással elmenni Önismereti Diszkóba, hogy húha két hete szakítottam, elmegyek táncolok egy kicsit és akkor majd el fog múlni a szakításom, mert akkor már van egy ilyen elvárás. Sokkal jobb odajönni aztán megfigyelni a hatást. Az se baj, ha az ember csak szórakozik egyet, akkor is töltődik. De a résztvevők beszámolnak néha nagyon szép menetekről, mert ez zene, tehát a szavak szintjére tényleg csak a töredékét lehet lehozni, nem azért mert annyira magasztos, csak a szavaknak a világa az nem ez

– Mitől különleges?

– Amikor megkérdezik tőlem, hogy mit kell az Önismereti Diszkóban csinálni, azt mondom, hogy azt nem tudom elmondani, mert ha elmondanám, akkor az az én utam lenne. A hallgató a saját belső útját járja. Az a plusz benne, hogy Önismereti Diszkónak hívjuk. Ez egy nagyon frappáns név. Kiben ahogy megjelenik a névnek a jelentése, úgy működik majd benne az Önismereti Diszkó.

Aztán van egy teória, ami vagy igaz, vagy nem, de jól hangzik. A figyelem értéke állítólag már elérte a kőolajét, tehát ugyanannyi pénzt költenek marketingre a világban, lényegében a másik ember figyelmére. Ha belegondolunk, már a Facebookon is ezt csináljuk. Ugyanazokkal az eszközökkel közlöm, hogy tükörtojást reggeliztem, mint amivel Mercedest akarnak eladni, és ugyanúgy csinálja akár Donald Trump, vagy a volt padtársam, vagy te és mindenki más.

Teljesen uniformizált a kommunikáció. Én ebből egy icipicit kilépnék, és valahogy vissza szeretném adni az embereknek a figyelmet. Talán ezért van ekkora igény a mindfulnessre is. Nem szeretném az embereket traktálni, hogy megértsenek dolgokat, meg üzeneteket értelmezzenek. Inkább megpihentetni szeretnénk őket ebben.

– Hogyan történik az Önismereti Diszkózás?

– Ami az összes Önismereti Diszkóban egységes, az annyi, hogy szól a zene. Ezen túl pedig már az alfajairól kell beszélgetnünk. A “veretős” Önismereti Diszkó azért veretős, mert táncolni is lehet rá. Technoalapokra szól. Ez a szívemhez áll közel. Aztán van a “chilles”, amikor leginkább feküdni szoktak az emberek félálomban vagy álomban. Az meg a lelkemhez áll sokkal közelebb. A zene közben időre modelleket rajzolós (“LIFE drawing”) az egyik kedvencem most. Nagyon koncentrált. Modelleket kell rajzolni és közben szól a technoalapú pszichedelikus zene. Élő emberekre koncentrálsz. Akikre koncentrálsz, azok is koncentrálnak. Ők mozdulatlan modellek, mi meg figyeljük, hogy mi van a levegőben és arra próbálunk meg vagy feszesebb, vagy lazább zenét rakni. Kurva jó.

Latorczai Balázs

– Kezdjük talán a “chillessel”, hiszen te is azzal kezdted…

– 2012-ben vagy 13-ban kezdtük. Super 8-as filmeket vetítünk. Ezek különböző forrásokból összegyűjtött, régi, 60-as 70-es évekből megmaradt homevideók, grillpartik, ilyesmik. Alatta pedig nagyon lassú, non-tempo, nagyon szép ambient és ősi zenei énekek szólnak. Tulajdonképpen ezzel született az Önismereti Diszkó. Ezt az élményt hívtuk úgy, hogy spirituális nosztalgia. Nagyon bele lehet csúszni. Szoktak nagyon jókat beszélgetni is alatta, de leginkább azt szeretem amikor csak bambulnak az emberek egy relaxációban. Ez általában a Szimpla Kertben történt.

Az egyik szobát mindig berendeztük fetrengősnek, babzsákosnak, meg sátrat állítottunk fel bent. Nagyon lakályosra csináltuk. A Szimplában meg eleve ott volt akár 600 főnyi tömeg esténként, amiből 40-50 ezt megtalálta. Aztán attól, hogy spontán találták meg, ez egy ajándék lett, olyan, mint amikor az utcáról felveszel egy karkötőt. Szerintem sokkal nagyobbat flesseltek rá, minthogyha direkt erre a programra jöttek volna el. Nulla elvárással meglátják, hogy "Úristen, ilyen van?! De jó!"

Sokan ott maradtak egész este. Néha sajnáltam őket, mert bulizni indultak, ehelyett relaxáltak, de a meglepetés, meg az ajándékélmény miatt nagyon sok szeretetet kaptunk vissza. És nagyon jó volt. Volt ott mindig egy helyiség, amit megtudtunk tölteni olyan energiával, hogy így wow! Nem is gondolta volna az ember.

– És utána mi történt?

– Ennek a “chilles” Önismereti Diszkónak, ami oly közel áll a lelkünkhöz, nem lett saját közönsége. Aztán miután elkezdődött a járvány. kevesebb ember jött, és szembesülnöm kellett azzal, hogy ez önállóan magában nem áll meg. Kiderült, hogy ha nincsen tömeg, akkor ez csak egy installáció. Mint a Tate múzeumban. Mint egy szoba, ami mondjuk valakinek a varrószobája. Így nézett ki, tessék. Azon dolgoztam, hogy felvázoljunk olyan nagy lelki folyamatokat, hogy közösség, meg belső megélés, meg önismeret. Aztán egyszer csak egy installáció lett belőle. Ugyanúgy ment a film, szólt a zene, ki voltak rakva a babzsákok, és közben semmi nem maradt. Nulla. Ha az a körülmény, amiben ez az egész született, nincs meg körülötte, akkor nem életképes. Most gondolkodunk, hogyan lehet ennek így még értelme. Valószínűleg úgy, hogyha nem egész estés, csak két és fél órás. A Tilos Rádióban volt ilyen szettünk, amit amúgy önismereti csoportokban is játszottunk már. Úgy vagyogat szegényke, de nincs olyan konkrét teste és kerete már, mint a “veretősnek”.

– És milyen a “veretős” teste? Techno alapok? Akkor ez egy technodiszkó?

– Amúgy az is! Tényleg modern technoalapok, és rá vannak keverve örmény, grúz, török, arab, meg egyéb zenék. Maga a dallam, az nem techno, csak a svung, a húzás. Van egy nagyon régi közhely a technozenével kapcsolatban, hogy a techno a sámánzene utóda. Mivel ugyanaz a monoton dobritmus idézi elő azt a módosult tudatállapotot, amit a sámánok is. Jól rámennek ezek a régi dallamok, és nem sámándob van alatta, hanem techno. Engem egyébként gyerekkorom óta zeneileg mindig is a világzene mozgatott meg. Amiben volt világzene valamilyen fúzióban, azt szerettem.

Kiskoromban nagyon sok VHK-t hallgattam, az is népies, vagy amikor kispálos voltam, akkor abból is a Zsákmányállat meg ezek tetszettek a legjobban. A világzenének van gyökere. Visszanyúlik valamilyen kultúrához. Ha mondjuk egy dél-amerikai kultúrának az alapja van megzenésítve gépekkel vagy hangszerekkel, nincs is közünk hozzá, és mégis valami archetipikus érezhető benne. Minden régi világzenében. A techno pedig a csomagolás. A sámándob. A sámándob pedig a mennydörgés becsomagolva. Amikor a sámándobot tolták, akkor azok voltak éppen a legmodernebb eszközök, amikkel ezt lehetett csinálni. Most a hangfalak a legmodernebb eszközök. Én ezt a technot tudom csinálni. Nem vagyok egy nagyon-nagyon jó zenész. Szeretem, mert foglalkoztat. De nem nagyon járok hasonló bulikba, csak csinálom.

A “veretőset”, a DJ szettet nagyon futtatjuk. Valahol az is egy relaxáció, csak tánc közben. De a tudata az embernek ugyanúgy pihen, meditál, át tud dolgokat vinni mozgásba. A ritmusra való mozgás, abban segít, hogy a racionális tudat ne induljon be. Nagyon sokan csukott szemmel táncolnak. Abba persze nem tudok beleszólni, hogy mi történik bennük meg hogyan zajlik az egész, de ha látom hogy élvezik, akkor biztos, hogy jó helyen járnak.

Most ezt a technós Önismereti Diszkót nyomjuk leginkább és közben keresem, hogy hogyan tudjuk feléleszteni az ambientet.

– Ez egy magadban megélt vagy közös élmény? Megosztható egyáltalán az önismeret?

– Tyű, hát inkább magadban, mert zenehallgatásról meg táncról van szó. Nincs annyira erős kontakt a résztvevők között mint egy beszélgetéskor. De nagyon érdekesek a beszámolók komoly pszichedelikumokat használó fesztiválokról, mert az derül ki belőlük, hogy ott is van egységélmény. Ez valahol önismeret, hiszen az illető egyedül, belül éli meg, hogy egységben van az összes többi emberrel, aki ott van körülötte. Ha ott vannak, mondjuk ötezren, mindenki egységélményt él át, akkor most ötezer darab egységélményről van szó, vagy egy darab ötezer fős élményről? Akkor ez most egy közös élmény?

A közös élmény összehozza az embereket. A közös szex a legjobban, a közös filmnézés kevésbé. Akkor már jó, ha mindenki egyszerre hallgat egy jószándékú zenét, és az hozza őket össze. De nincs olyan elvárás, hogy mindenki telefonszámot cseréljen meg bejelölje a másikat. Inkább egy kicsit jobban benne vagyunk a világban a közösen átélt pontoktól.

Fontos, hogy a zene eredetileg szertartászene volt. Amikor még a mágikus gondolkodás volt előtérben, akkor a szertartások azért voltak, hogy valami változást idézzenek elő akár a közösségben, akár a termésben, akár az időjárásban. De a szertartás mindenképpen olyan közösségi dolog volt, ami valahol belső munka. A táncház is olyan, hogy bennünk történik valami, és az ami bennünk mind megtörtént majd a közösségben jelenik meg.

– Milyen közösségekben mozogsz te, amikben ez majd megjelenik?

– Nagyon felhígult közösségben élek most, amit úgy hívnak, hogy társadalom. Emiatt az Önismereti Diszkónak is csak egy formája bír lenni egyelőre, méghozzá az, hogy vannak rendezvények, szól a zene, az emberek meg táncolnak, aztán ezt ki hogy veszi le. Van aki tök jól bulizik, van aki meg közben megéli, átéli, elengedi, vagy befogadja szóval ami dolga éppen van vele. Ha a “Közösséget” a társadalom váltotta fel, akkor a “szűk közösséget” pedig a szubkultúrák. Mint DJ páros egy-két szubkultúrában tök jól működünk. A Zengető egy ilyen szubkultúra, vagy a Gyüttment. A Szimplában rendszeresen vagyunk, de ott ez nem jelenik meg külön eseményként. Az atmoszférát azt megteremti, de nem egy szubkultúrának a közösségi összehozása. Vannak közösségek ebben a társadalomban, de én nem hiszek bennük.

– Nem hiszel a közösségekben? Akkor miben hiszel te?

– A laza szövetségben. Most már mindenki individuum és nem akarja magát bedobni egy közösségbe. Inkább létre akarna hozni egy közösséget, de gyakran megelégszik azzal, hogy kihirdeti és aztán nem történik semmi.

De a laza szövetség az olyan, mint amikor egy faluban ég a határ, és mindenki odamegy eloltani a tüzet. Nem azért, mert “közösség”, hanem hogy ne terjedjen át az egész falura a tűz. Mindenki éli a maga életét és a laza szövetség annyi, hogy függünk egymástól konstruktív módon.

Nem annyira közösségről szól az Önismereti Diszkó, hanem inkább az önismeretről. Hogyha az önismeretünk rendben van, akkor jobban tudunk egymással szövetségben élni,

– Mesélsz arról, hogy te ki vagy, hol kezdted, mit csináltál még az Önismereti Diszkón kívül?

– Fú, csak azt mondom, aminek köze lehet az Önismereti Diszkó kialakulásához. Először szerzetesnek akartam elmenni, de hamar kirúgtak. Utána volt 5-6 év, amikor szerkezetlakatos voltam. Ez is nagyon sokat hozzátett a felismeréshez, hogy az embernek szüksége van valamilyen belső támaszra. A színészet után elkezdtem zenélni, aztán meg koncerteket, kiállításokat, meg mindenfélét szervezni. Rengeteg koncertet szerveztem, nagyon sok kulturális eseményen vettem részt, egy kicsit sok is volt.

– Hol szerveztél koncertet?

– A Szimpla volt a munkahelyem az utóbbi 10 évben, de előtte a Könyvtár Klubban, a MOST-ban, a jelenben, a Dürer kertben.

– És csak így fogtad magad, aztán nekiláttál koncerteket szervezni?

– Amikor menő zenekarunk volt, akkor mások azt látták, hogy egy csomó embert ismerek. Dolgoztam a Bahiában, meg az A38-on. A Könyvtár Klub volt az, ahol felkért az üzletvezető, hogy hetente egy koncertet csináljak. Így kezdődött és tök jól ment. Aztán csináltam egy saját brandet, a “Tajtékost”, azzal tudtam kitörni. Több helyen is programokat csináltam, és így kalandoztunk szépen. Amikor a Szimplába fölvettek és elkezdtem ott dolgozni, akkor bezártam ezt a “Tajtékos” dolgot, mert elérte a célját. Lett egy munkahelyem.

– Akkor most egy újabb brandet építesz magadnak? Ez történik?

– Igen, de a “Tajtékost” még nem magamnak építettem hanem csak eszembe jutott, hogyha elnevezem, amit csinálok, akkor az önálló életre fog kelni. Az Önismereti Diszkó is ilyen, de az sokkal inkább rólam szól, hiszen én csinálom. A “Tajtékosra” oda meghívtam zenekarokat és a “Tajtékos” az ernyő volt.

Az Önismereti Diszkón viszont a társaimmal együtt kattogunk, gondolkodunk. Egyedül nem lenne. Lázár, aki a Super 8-asokat vetíti, ő mondta, hogy ha zenélek akkor ő vetít. Együtt jöttünk rá, hogy ez ambient zenére működik a legjobban. A “veretőset” is csinálgattam sok emberrel, de amikor a Veróccsal kezdtük el, akkor lett ez egy állandó dolog és éreztük azt, hogy na ez egy dolog. Egyedül nem az.

– Ez akkor egy közös alkotási élmény?

– Ó, mondhatnám közösség.

– Laza szövetség?

– Nem, ez közösség. Hehe. Ketten vagyunk benne. Na jó, nem. Igazából dolgozunk sok emberrel. A Gracza Balázs rajzol nekünk néha, imádjuk. Volt a Painter’s Palace ahol a rajzolásokat szervezték, a modelleket hozzá. Igyekszünk társítani egyéb tök jó dolgokat, amik még hozzáadnak.

– Hova viszi ez az életedet, mit szeretnél ezzel kezdeni?

– Hát a koncertszervezésből is ki lehet égni. Hét- és tízezer között van a koncertek száma, amiket szerveztem. Nem lehet kiszámolni olyan rengeteg. Egy idő után elkezdtem keresni az új formáit a rendezvényeknek. Kezdetben nagyon foglalkoztatott az ambient. Nem az ambient zene, hanem a környezet.

Nagyon jó, amikor van egy zenekar a színpadon másfél órát, dob gitár ének stb. De ezt lehet úgy is, hogy a környezet van. Fesztiválok is rámennek arra, hogy valami saját világot teremtsenek. Ozora ebből Magyarországon az egyik legdisneylandesebb, dehát vannak kimondottan fantasy fesztiválok.

A Szimplán belül is játszottam azzal, hogy mi történik akkor, ha az embereket babzsákra vagy bárszékre ültetem, vagy ha csak egyszerűen állva hagyom. Teljesen máshogy viselkednek. Ugyanúgy ahogy teljesen máshogy viselkednek, hogyha egyszerre menetelnek haza egy focimeccsről. Az embereket jól lehet így befolyásolni, biztos, hogy van erre több tudomány is. Nem vagyok ennek a tudósa, csak szeretem ezt megfigyelgetni és jó lenne, ha több lehetőségem lenne ilyen tereket kialakítani.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt a magyar rap egyik legendája
Johnny Beretta, vagyis Suppah 9 éves korában kezdett rappelni. Azóta rengeteg lemezen és számban szerepelt.


Elhunyt a legendás magyar rapper, Johnny Beretta, másnéven Suppah, olvasható a hiphop.hu posztjában. A bejegyzésben nem közölték, hogy mi okozta a zenész halálát.

A posztból kiderül, hogy Suppah 9 éves kora, vagyis 1989 óta rappelt, majd rá öt évre összeállt Croa és Wherdee mellett a Back Row nevű csapat, ami később Hátshow Sorként lett országosan ismert és amibe csatlakozott Gőz is.

Egy Györemix! által szervezett koncertre hozták össze az első zenéiket, amikhez Wherdee csinálta a beateket két nappal a party előtt. Az utolsó Fila Rap Jam-et 1999-ben meg is nyerték ezzel a felállással, ami által elkészült a 'Maradjunk ennyiben' klipje, amit a zenetévéken is gyakran lehetett látni.

A hiphop.hu posztjában megemlítik, hogy a magyar rapper rengeteg lemezen és számban feltűnt. Többek között együtt dolgozott ArtosCsabával, Mc Gőzzel, TheShowCrew-val, Saiiddal, Turan Khannal, Siska Finuccsival, TKYD-val vagy épp Mikee Mykanic-kal.

Hozzáteszik: lassan tíz éve várták a hiphop rajongók, hogy megjelenjen Suppah szólóalbuma, de ez a lemez sajnos már sosem fog megérkezni.

A teljes posztot itt lehet elolvasni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Alföldi Róbert: Ez nagyon rossz újságírói bulvárkérdés, ne haragudj, ki kellene kérnem magamnak
Alföldi Róbertet Molnár Ferenchez fűződő ellentmondásos viszonyáról, a színházi szekértáborokról és a nemrég elhunyt Dobray Györgyről kérdeztük, de szóba került Bese atya botránya is.


A Centrál Színház Alföldi Róbert, László Zsolt és a nemrég Kaszás Attila-díjat nyert Balla Eszter főszereplésével állította színpadra Molnár Ferenc klasszikusát, a Játék a kastélybant. Alföldi Róberttel a sajtóbemutató után beszélgettünk.

– Gratulálok, kívülről úgy láttam, hogy lubickoltál a szerepben. Molnár megosztó szerző, vannak akik szerint zseni volt, mások azt mondják, nincs igazán irodalmi értéke a műveinek. Te mit gondolsz róla?

– Ahhoz képest, hogy három Molnár Ferenc darabot is játszom, mindig zavarban vagyok vele, sosem tudom, hogy igazán mit és hogyan szeretne.

Vér professzionális, és nekem sokszor az az érzésem, hogy ez elfed mélyebb dolgokat. Vagy ettől nem tudom megmutatni, ennél a darabnál pedig különösen.

Az biztos, hogy a színházról mindent tud. Az Egy, kettő, háromba akkor írja bele, hogy kér egy pohár vizet Norrison, amikor, ha nem inna egy korty vizet, akkor nem tudna tovább beszélni a színész. Szerintem inkább nagyszerű színházi ember, mint nagyszerű író.

– Azért tudod szeretni?

– Hosszú évek óta barátkozunk, és ez már egy nagyon nagy lépés.

– Ennek ellenére azért csak megkérdezem, hogy a Játék a kastélyban tud valamit mondani a ma emberének, tud reflektálni a mostani életünkre?

– A látszat és valósággal való játék nagyon fontos eleme a darabnak és az életnek is. Az, hogy hogyan menthető a helyzet, ha úgy alakul.

– Érdekes a darab erkölcsisége. Mert nem az a probléma, hogy mi történt…

– Hanem az van, hogy valahogy ki kell kecmeregni a rossz helyzetből. Közben pedig az életben is mindig megpróbálunk valahogy kislisszolni a kellemetlen helyzetekből. De hibázni és botlani sajnos gyakran szoktunk, és ebben a darabban van is miért hazudni.

Többet lehet nyerni egy kis hazugsággal, mint amit vesztenénk a nagyon szigorú igazsággal.

– Te is említetted, hogy három Molnár darabban is játszol. Van Molnárnak olyan ereje vagy stílusjegye, ami minden darabjára jellemző? Amire azt lehet mondani, hogy ettől összetéveszthetetlen?

– Nagyon nehéz feladat. Iszonyúan széles, iszonyúan nagy és iszonyúan megkérdőjelezhetetlen szakmai tudást igényel. De közben nagyon „nonchalance” kell csinálni, nagyon lazán. Nagyon jól meg lehet benne tanulni a ritmust, a váltásokat, az időt. Egy nagyon jó mesterkurzus, ha az ember Molnárt próbál vagy játszik. De közben vigyázni kell, hogy ne csak technikai bravúr legyen.

– Az is eszembe jutott közben, hogy szívesen megnéznék egy Alföldi rendezte Molnár darabot.

– Nem fogsz. (nevet)

– Tudnál belevinni egy kis jó értelemben vett koszosságot.

– Az biztos. De zavarban vagyok tőle. Nem értem, hogy honnan kell elindulni, honnan kell felfejteni ahhoz, hogy ez valóban működjön. De sok kollégám nagyon szereti Molnárt. Az biztos, hogy valahol zseni.

– Két napja a Vígszínházban is láttalak, az évadnyitó sajtótájékoztatón. Az Egy nő anatómiáját rendezed Wéber Katától, aminek köztudottan van filmváltozata Mundruczó Kornél rendezésében. Én mindig félek kicsit, amikor olyan darab kerül színre, aminek van híres filmváltozata, mert sok esetben azt látom, hogy tulajdonképpen a filmet próbálják színpadra állítani, ahelyett, hogy az alapanyagból próbálnának kihozni valami eredetit. Te hogy közelíted meg?

– Ez egy színdarab eredetileg, azt vitték aztán Kornélék filmre. Mi viszont a darabot adjuk elő. A filmet nem is láttam, és most már nem is nézem meg, amíg be nem mutatjuk. Persze előfordulhat, hogy lesznek benne olyan dolgok, amik emlékeztetnek a filmre, de az első nagy jelenetet leszámítva nagyon más az egész, mint a film. A film nagyon a főhősnőt követi, de mi inkább az egész családot.

– Jelent bármi könnyebbséget vagy nehézséget, hogy élő kortárs szerző darabjával dolgozol? Például belenéz, beleszól?

– Nem. Wéber Kata színésznő, pontosan tudja hogy működik a színház. Az a fontos neki, hogy érvényes előadás szülessen, nincs benne semmi írói arisztokratizmus. Nagyon nyitott és együttműködő volt.

– Sokat beszélnek arról, hogy a színházi világot is mennyire megosztja a politika. Két napja a Vígszínház sajtótájékoztatóján az járt a fejemben, hogy ugyanazon a színpadon – ha nem is egy időben, – de ott van mondjuk Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila, akiknek osztálya van a mostani SZFE-n, és ott vagy Te vagy egy Novák Eszter, akik inkább a mérleg másik serpenyőjében helyezhetőek el. És felületesen szemlélve lehet úgy is nézni, hogy azt jelenti, a lövészárok be lett temetve. De mi a valóság? Béke van tényleg, vagy csak félrenézés?

– Eszünkbe se jut. Jaj, és ez nagyon rossz újságírói kis bulvárkérdés, ne haragudj. Igazán ki kellene kérnem magamnak, hogy ez egyáltalán felmerülhet. Miért ezzel foglalkoznánk? Ha megvan a másik felé az emberi és a szakami tisztelet, akkor miért ezzel foglalkoznánk? Egyébként sem hiszem, hogy akár Hegedűs D. Géza, akár ifj. Vidnyánszky Attila nagyon mást gondolna a színház lényegéről, mint amit én.

Nem mi szítjuk egymás között ezt a fájdalmas és megalázó szekértáborozást. Vannak rá külön emberek. Mi mindannyian színházat, jó színházat szeretnénk csinálni.

– Az egyik legnagyobb kedvencem a rendezéseid közül az Őrült nők ketrece. Szerencsére az Átriummal történtek ellenére végül talált magának új játszóhelyet. Az előadás eleve ki-kikacsint a világra, de most szintet lépett. Bese atya botránya után Az Őrült Nők Ketrece Facebook-oldala kiírta, hogy „Esküszünk, nem nálunk volt!”

– (nevet) Ezt nem láttam. De őszintén megmondom, engem megrendített ez a történet. Nem vagyok kárörvendő, nem tudok röhögni sem rajta. Nem tudom azt mondani, hogy megérdemelte. Ha az első reakció után elgondolkozunk, hogy ezek az emberek milyen életet élhettek, szerintem az végtelenül szomorú és nagyon megrendítő. Ennek az atyának, ennek a fiatalembernek milyen élete volt? Én beszorongok ezektől. Én a Szájer-történettől is beszorongtam. És persze némileg ellentmondásos a tevékenységük és a titkos életük. De az egy következő lépés, hogy vizet prédikál és bort iszik, az az emberi történet után van. Ha ez egy normális ország lenne, ezeket a történeteket kellene filmre vinni. Ezekből a történetekből remek és hiteles történelmi filmeket lehetne forgatni. Ha most lenne egy Shakespeare, akkor a Szájer-sztorit biztos megírná, mert ez egy akkora emberi történet. Hogy valaki ennyire kénytelen megtagadni magát, hazudni, bujkálni.

Arról persze lehet beszélni, hogy ezek az emberek kifizetődőbbnek tartják, ha hazudnak és csatornákon másznak le, vagy a párizsi olimpia megnyitója ellen prédikálnak, és közben orgiákra járnak. De a lényeg az mégis csak az, hogy végtelenül szerencsétlen emberek.

– Budaörsön Székely Csaba Az igazság gyertyái című darabját fogod rendezni. Székely Csaba megint egy egészen más világ…

– Ez Csabának egy nagyon sikeres darabja. Tavaly Uniter-díjat nyert Romániában, ami egy nagyon nagy presztízsű díj. Most kritikus díjra van jelölve.

Nagyon büszke vagyok rá, hogy én erre már akkor lecsaptam rá, amikor Csaba átküldte, hogy írtam egy darabot. Amikor még semmi nem volt. Gyönyörű darab. Gyönyörű. Igazi nagy színdarab.

– Ha valamit te akarsz megrendezni, akkor házalni kezdesz a színházaknál?

– Nem. Hála Istennek vagyok olyan viszonyban a Budaörsi Latinovits Színházzal és a Centrállal, hogy ha találok egy darabot, akkor azt elküldhetem nekik.

– Néhány hete hunyt el Dobray György. A pályád kezdete összefonódott az ő nevével, hiszen a Szerelem első vérig című filmben tűntél fel.

– Dehogy tűntem fel! A faluból kivonult Kalocsára, a moziba a családom, és a szüleim így mutatták, hogy „Hopp, ott volt a Robi”. Szentesen forgattak sokat, és a szentesi gimnáziumban kerestek szereplőket. Nagy élmény volt.

– Volt szöveged is.

– Három-négy mondat. De nem tűntem fel. Viszont én jobban szeretem a dokumentumfilmjeit. A K1 és a K2 nagyon durván és nagyon fájdalmasan bemutatott egy olyan világot, amibe addig nem nagyon lehetett belelátni. Nagyon meglepő, hogy Gyuri már 83 éves volt.

Fotók: Horváth Judit, Centrál Színház

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Bántalmazott gyerekek, túlterhelt anyák és boldog NER-esek az idei ARC kiállításon
Kilátogattunk a Bikás parkba. Megmutatjuk a díjazott alkotásokat is!


Pénteken nyitott meg a 24. ARC óriásplakát kiállítás. A plakátok legnépszerűbb témája idén a családok sokszínűsége volt volt, de sokakat megihletett a NER-lovagok kiváltságos helyzete és az LMBTQ-ellenes propaganda is.

Mi is kilátogattunk a Bikás parkba. Nézd meg velünk te is a legjobb plakátokat!

A pályázók idén Család? témában formálhattak véleményt alkotásaikon. A fő téma mellett pedig szabadon választott témával is pályázhattak az alkotók.

A szervezők a pályázati téma kiírásában felhívták a figyelmet arra, hogy a család kaotikus, alakváltozó, meghatározhatatlan és megfoghatatlan közeg, ami egyszerre a legnagyobb boldogság és a legnagyobb teher:

“Házasodsz? Válsz? Terhes vagy? Apa leszel? Kutyát veszel? Megint válsz? Megint házasodsz? Feleséged gyereke a te lányod? Anyád harmadik férjénél laksz, mióta anyád újra összejött a másodikkal? A férjed előző barátnőjétől született gyerekét is te neveled? Apád a szomszédotok, és anyád új férjével jár futni?“

A plakátok közé vegyülve rögtön feltűnt, hogy a korábbi évekkel ellentétben idén a legtöbb alkotás a központi témát dolgozza fel. Néhány alkotás felkavarón, mások viccesen világítanak rá, milyen sokféle családban is élhetünk.

Több plakát is rámutat arra, hogy idegeníti el egymástól a családtagokat a folyamatos kütyüzés.

Sok alkotás reflektál a családon belüli erőszak és az alkohol problémájára. Ezek közül szerintem az egyik legerősebb az a vidám gyerekrajz, amin első ránézésre hírtelen fel sem tűnik, hogy a bor is családtag.

Megrázó volt szembenézni azokkal plakátokkal is, amik - a család nélküli - állami gondozott gyerekek hányattatott sorsára hívják fel a figyelmet.

Megnézhettünk ugyanakkor szívmelengető és vicces alkotásokat is, amelyek a családi összetartásra és egymás elfogadására ösztönöznek. A focidrukker család ezzel együtt zseniálisan ábrázolja a "másság" elfogadását is.

A Család témából kiindulvasok sok pályázat hangsúlyozza azt is, hogy a fiatalok mennyi traumával és teherrel indulnak el a nagybetűs életbe. Ezeken a plakátokon is sokan magunkra ismerhetünk.

A plakátokon megjelenik milyen nehézségekbe ütközünk Magyarországon már a felnőtté válás küszöbén. A témák közt szerepel a szülni vagy nem szülni kérdéskör, de az anyaság kihívásai mellett sem mentek el a pályázók.

Ezzel szemben sok kormánykritikus alkotások foglalkozik egyes politikusok, közéleti személyiségek kiváltságos helyzetével.

Persze mutatjuk a díjnyertes alkotásokat is:

1. díj: Rivasz Gergő: Haszonélvezeti jog

2. díj: Varga László: Új arisztokrata családok

3. díj: Safranek Zita: Családi örökség

Borz díj - a legkedélyborzolóbb alkotás: Gézamalac: Magyar Pétermesék

Budapest díj: Venczel Zoltán: Megváltoztak a dolgok

Újbuda díj: Vermes Zita: Kutyás park

A Hammer Agency különdíj: Szunyok sára: Nagyi utazik

Civil szívvel díj: Rodos Katalin, Csöngei Adrienn, Paul Dorothy: A szakma fájdalma - Így vagyunk mi, szülésznők

Az alkotások díjazása még nem ér véget. A közönségdíjazott alkotásra te is szavazhatsz a kiállítás végéig a képek alatti QR kód segítségével, vagy az ARC weboldalán.

Nekünk ezek voltak a kedvenceink:

A 22. ARC plakátkiállítást október 9-ig éjjel-nappal, ingyenesen nézheted meg a Bikás parkban.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Majka: Ha szakmai döntést kéne hozni, nem minket hívnak – megnéztük az X-Faktort
Milán unalmas drámázása uralta a 2. válogatót, de az adás végén megérkezett az X-Faktor történetének egyik legerősebb jelentkezője.


Múlt héten lelkesen írtam az X-Faktorról, úgy éreztem, jót tett a vérfrissítés, lehetett röhögni, jó volt a mentorok közt a kémia, nem viselkedtek prosztón.

Aztán jött a második rész, és mindennek nyomát sem láttam. A mai rész címe ez lehetne: Valkusz Milán kiborul. Erre a vezérmotívumra volt felfűzve a műsor, és hát más érdekes jóformán nem is nagyon akadt benne. Na jó, hazudok. Ez sem volt az.

Majka „yes/no” feliratú érmékkel örvendeztette meg mentortársait arra az esetre, ha nem tudnának dönteni egy versenyző sorsáról. Gáspár Laci megfeddte, emlékeztette, hogy szakami döntést kell hozni.

Mire Majka nem kis önirónáival vágott vissza: Akkor nem minket hívtak volna.

Az első fél órában még semmi nem utalt a később kibontakozó drámára. A Király házaspár, Zsolt és Anita nyitotta a műsort, ahol a hölgy modell, táncosnő és régebben állítólag énekelt is. Eredetileg az asszony jelentkezett, de akkor már a férj is úgy gondolta, hogy eljön.

Hogy mire alapozta ezt a döntését, az rejtély. Hátha bejön? Zsoltnak semmi köze nincs az énekhez, de még a zenéhez sem. Abban sem vagyok biztos, hogy tud zenét hallgatni.

Laci azonban váratlan ötlettel állt elő: ha az asszonyka jó lesz, akkor a pasit is tovább engedik a Táborba. Anita jól járt vele, hogy a férje énekelt előbb, mert hozzá képest még ő is jónak tűnt. De csak hozzá képest. Rossz volt a hang, a time, a kiejtésről pedig ne is beszéljük.

Még egy hunglish nyelvvizsgán sem menne át.

Volt régen egy barátnőm, aki ki nem állhatta ha a Rednex Wish You Were Here-ét énekelgettem neki. Remélem látta ezt, és felhív bocsánatot kérni. Ehhez képest én nagyszínpados produkciót nyújtottam. Majka a férjet leültette a helyére, és ő adhatta az első szavazatot Anitának, ami nem meglepő módon „igen” volt.

Majka és Laci totál elhülyéskedte a dolgot. Andi reális maradt, és nemet mondott. De Milán szemmel láthatóan szeretné, ha Majka és Laci befogadnák a falkába, ezért belement a játékba, és megadta a harmadik igent. Anita még ezen a ponton sem értette teljesen, hogy mi történt, és nem hibáztatom. Végül azonban boldogan távozott.

Jaj, egy fontos momentumot majdnem kihagytam a Király házaspárról. Biztos mindenki ismeri azt a pasi típust, aki idegen nőket bejelöl, ír nekik. Jó esetben csak udvarolni próbál, rossz esetben rögtön jön a dickpic. Én mindig azt gondoltam, hogy a csajok az ilyen próbálkozásokat reflexből hárítják. Persze sejtettem, hogy itt is van hibaszázalék, és igazam lett, Anita az. Ugyanis pontosan így ismerkedtek meg, és lám, házasság lett belőle. No comment.

Anita a kulisszák mögött így foglalta össze tapasztalatait:

„Akkor lehet, hogy nekem lemezem is lesz valamikor. Még ha nem nyerem meg, akkor is. Így van?”

Ha Dante ma élne, a pokolban külön bugyra lenne az X-Faktornak. Amiben mi egyre mélyebbre ereszkedtünk ebben az adásban. A műsor első másfél órájában egy (!) értékelhető énkelést hallottunk. Volt itt például egy lány, aki azért jött el az X-Faktorba, hogy végre kapjon negatív kritikát, amiből tud építkezni. Mit mondjak: teljesült a kívánsága.

Aztán itt volt Baby Junior, akinél elgondolkodtam, hogy az emberek miért választanak művésznevet és imidzset még azelőtt, hogy meggyőződnének róla, van-e tehetségük? A srác napszemüvegekkel érkezett, amiből osztott a mentoroknak is azzal, hogy ha kap négy igent, megtarthatják. Végül megint az érmék döntöttek, így tovább jutott a Táborba.

22 percet kellett várnunk a 19 éves Osztolykán Alexre, aki Az erdő közepén című saját dalával érkezett. Végre egy jó előadót láthattunk. Oké, az biztos, hogy a sok macskazenész után még Uhrin Benedeket is elfogadhatónak hallottuk volna, de Alex tényleg jó. A dalban ugyan érzékeltem döccenőket, de ez orvosolható.

Na és akkor jött Rúzsa Nikoletta, és beindult a Milán dráma. Egyébként szerintem nem énekelt rosszul a csaj, Királyné Anita tovább engedése után pedig különösen ne legyen finnyás a zsűri. De tény, hogy a saját dal, amit Niki hozott, inkább vicces volt, de nem jó értelemben.

A mentorok már a produkció alatt nevetgéltek, összenéztek, ironikusan „dicsérték” a dalszöveget.

Aztán jött a meglepetés, mert kiderült, hogy Milán nem viccelt, neki tényleg tetszett.

Olyan lelkesedéssel beszélt Rúzsa Niki dalszerzői képességeiről, mintha csak Rúzsa Magdi állna előtte. Tóth Andi csak pislogott.

A három másik mentor nagyon csodálkozott, és fájó szívvel megpróbálták lerángatni ifjú kollégájukat a földre. Miután három nemmel kiszavazták a hölgyet, Milán utána sietett, számot cserélt vele, és megígérte, hogy csinálnak közösen egy dalt. Kíváncsian várom, mi sül ki ebből.

Milán naivan lelkes kiállásával azt érte el, hogy Laci és Majka a műsor hátralévő részében halálra cikizte őt. Pedig már reméltem, hogy ez a fajta egymás alázó prosztóság az új mentorcsapatban nem lesz. Tisztára olyan volt, mint amikor a suli udvaron a hülyék rászállnak egy szerencsétlen szemüvegesre, a széplány meg messziről együttérzéssel figyeli, és erőtlenül megpróbálja leállítani a bullykat, amivel persze csak még jobban feltüzeli őket. (Ne kérdezzétek, melyik oldalról ismerem ezt a szitut. Annyit segítek, hogy nem én voltam a széplány.)

Következett Hugyella Réka, aki úgy gondolja, abszolút hallása van, mert vissza tudja énekelni, amit hall. Már itt megszólalt a vészcsengő. Az ember mielőtt ilyeneket mond, nézzen utána, mit jelent az abszolút hallás. (Spoiler: nem ezt.) Ráadásul ettől még nem lesz valaki jó énekes.

Én is vissza tudok énekelni dallamokat, ettől még olyan kellemetlen az énekhangom, hogy duót alapíthatnék Fásy Ádámmal.

Réka emellett mindig „elcsodálkozik”, hogy ő mennyire jó, és úgy véli, ehhez „őstehetség kell”. És bizonyos szempontból igaza van. Ehhez már tényleg tehetség kell. Egy hang sem volt tiszta, pedig állítólag tanára is van.

Milán továbbra is próbált mindenkinek mondani egy jó szót akkor is, ha nemmel szavazott, amivel csak mélyebbre ment abba a bizonyos szőrösen meredező erdőbe, ahol ezen a napon Laci és Majka volt az erdész.

Aztán Kocsis Csinszka Napsugár szereplése után elszakadt a cérna. A gyáli lány az a kategória, akit nem lehet rossznak mondani, van hangi adottsága, van megjelenése, viszont még nem elég jó. Gáspár Laci az ilyen versenyzőkre mondta nekem, amikor beszélgettünk, hogy ők a legkevésbbé érdekesek, mert a bűnrosszakon legalább lehet nevetni.

Milán szerint Csinszka élő showba való. Kiborult, amikor rájött, hogy a mentortársai két nemmel hazaküldik a lányt. De Majka megszánta, és rábeszélte Lacit, hogy változtassa meg a szavazatát, így Csinszka végül három igennel mégis ott lesz a Táborban.

Brutálisan rossz volt Szilvi a Four Non Blonds What’s Upjával. Pedig ez a dal emlékezetes a hazai tehetségkutatók történetében, hiszen ezt énekelte a Megasztáros meghallgatáson Oláh Ibolya. Mondjuk ő legalább jól.

Sok borzalom után végre kaptunk pár 4 igenes produkciót. Ezeket összemixelve vágták össze, így nehéz igazán eldönteni, milyenek voltak, a látottak alapján nekem egyik sem tűnt jobbnak, mint a kegyelem igennel tovább rugdosott Kocsis Csinszka.

Nagyon dicsérték Boudny Lídiát a rapper lányt. Állítólag ez a fajta női rapper hiánycikk Magyarországon. Biztos így van, de azért én örülnék, ha végre nem rapper nyerné az X-et.

Ebben az adásban összesen három igazán jó énekes jelent meg. Az egyik a korábban látott Alex. A másik a Skóciában élő utcazenész hölgy, Bogár Petra.

Első ránézésre féltem, hogy egy hupilila bölcsészt kapunk, aki spiritualitással próbálja pótolni a hangját, de szerencsére rám cáfolt. Nagyon nagyot énekelt.

A TikTok-sztár Marichuy és Lackó Mackó produkciójára nem találok szavakat. Azt hiszem, profi pszichológus segítségére lesz szükségem, hogy feldolgozzam a traumát.

Csak azt sajnálom, hogy nincs már Gálvölgyi Show, ott kiírhatnám a fájdalmamat egy paródia formájában. Nem tudok épkézláb magyarázatot találni rá, miért kapott 4 igent a produkció. Az ilyesmit büntetni kéne.

Marichuyt hatékonyan lehetne bevetni Ukrajnában a fronton. Két hang után mindenki leteszi a fegyvert és bevall mindent.

A végére maradt a legnagyobb meglepetés, a szlovák Gyöngyi Bodisová, aki annyira nem tud magyarul, hogy saját tolmáccsal érkezett. Állítása szerint első helyezést ért el a Czechia Slovakia’s Got Talentben. A mentorok csodálkoztak is, hogy akkor miért van itt. Laci megcsillogtatta nemlétező nyelvtudását is: „Как тебя зовут here?” ami egyrészt oroszul van (és részben angolul), és azt jelenti: Hogy hívnak?

Egyébként Gyöngyi azért jött Magyarországra, mert szeretne éneklésből élni, és a hazai tehetségkutató megnyerése a világon semmilyen pozitív hatással nem volt a karrierjére.

Tegyük szívünkre a kezünket: ránézésre senki nem várt sokat a hölgytől, nem úgy jelent meg, mint egy sztár. De aztán elénekelte Lara Fabiántól a Je t’aime-et, és az első hang után nem volt több kérdés. Megkockáztatom, hogy az X-Faktor történetének 5 legjobb meghallgatásának egyikét hallottuk.

Összességében az X-Faktor egyik legunalmasabb adása volt az eheti. Jó éneklést alig hallhattunk, Milán vergődése pedig unalmas volt még akkor is, ha helyenként megsajnáltam, amiért Laciék szivatják. Bizakodva várom a jövő hetet, ennél csak jobb lehet.

fotó: RTL

Link másolása
KÖVESS MINKET: