Olvass kortárs magyar írók műveiből! - Peer Krisztián, Terék Anna és Seres Lili Hanna
A 20/20 a Mastercard jövőre induló kortárs kulturális programjának nyitóprojektje, melyben népszerű kortárs írók és street fotósok különböző társadalmi problémákra szeretnék felhívni a figyelmet. A felvezető kampányban a Könyves Magazinnal működnek együtt. A Budapest Street Photography Collective fotósainak képei alapján – amelyek 20 szemszögből dolgoznak fel a megadott témákban történeteket – 20 kortárs író alkotását olvashatjuk a projektoldalon szegénység, digitalizáció és környezetvédelem témakörben.
A kampány szerzői: Deres Kornélia, Grecsó Krisztián, Harag Anita, Izsó Zita, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófi, Krusovszky Dénes, Lackfi János, Moskát Anita, Nemes Z. Márió, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Seres Lili Hanna, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Szabó T. Anna, Szálinger Balázs, Terék Anna, Tóth Krisztina, Závada Péter
Oldalunkon decemberben a közös munkákból válogatva mutatunk be részleteket, melyek folytatásait a projekt oldalán olvashatod el!
Peer Krisztián - A szomszéd parabolája
Fiatal koromban tévéshopok slágerterméke volt
a parabolaantenna-külsejű,
ám értelemszerűen csak a hazai adók vételére képes
kültéri antenna.
A szomszéd irigységét kiváltotta az is.
Nem tudom, árulnak még olyat?
Hány tárgya lehetett a szépapámnak?
Volt-e ünneplője?
Váltóruha nélkül nehéz az emberi külsőt megtartani.
Pedig az a legfontosabb.
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok,
hogy rendszeresen hajléktalannak néznek,
amiért gyerekkorom óta Old Shatterhand öltözködési tanácsait követem:
szép ruhában a Vadnyugaton zöldfülűnek könyvelnek el.
Plusz alkoholos eredetű püffedtség, erős homlokeresz és szakáll.
Fotó: Erdős Dénes
Peer Krisztián: A szomszéd parabolája c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.
Terék Anna - Egy marék föld
Az út szélén álltunk,
néztem a fémtáblán átvizesedett plakátokat.
Foszlottak,
és foszlottam én is belülről,
pergett ki ujjaim közül az idő.
Gyöngyözött az arcunkon a hajnal,
ott álltunk, szemben az éggel
meg azzal a fémtáblával,
amiről leszakadt már minden hirdetés,
a zsebünk végre tele volt pénzzel,
de nem tudtunk semmit sem venni rajta,
nem volt bolt az országúton,
és én már nagyon untam a szökést,
éhes voltam, vizes volt a kabátom, a gatyám,
pedig milyen boldog is lehet az ember,
ha végre szökésben van.
Nem könnyű szökésben lenni,
hosszú az út Pestről, gyalog,
minden irányba.
És mondom, hiába van tele a zsebed pénzzel,
egészen össze tud csavarodni a gyomrod,
ha csak gyalogolsz és fázol mindennap.
Hónapok óta magyarázta a Gyula,
hogy tud egy lakatlan házat Gyöngyösön,
ki van törve minden ablaka,
még az ablakkeretet is elvitte valaki,
biztos betüzelni,
de az nem baj,
mert ha nincs ablak,
simán lehet bármelyik szobában tüzet gyújtani,
nem fulladunk majd meg.
A nevelő még látta,
ahogy elindulunk a buszmegálló felé,
motyogott valamit, hogy minek
ennyi cucc a suliba,
és hogy ne magyarázzunk, szégyenek vagyunk,
húzzunk a szeme elől, és kiléptünk
az ajtón, és soha
nem értünk oda a megállóba.
Néztem a sárban a lábnyomomat,
semmire se hasonlított, és azt is tudtam,
hogy senki se lépne bele, mert
nem könnyű szökésben lenni,
és hosszú az út gyalog bárhova.
Úgy álltunk ott a sárban,
mint akiknek nem tud megmaradni
semmi sem a kezében már,
néztük a mezőket,
a fák közé szorult a hajnal,
sáros volt a hajam,
a nadrágom a lábszáramra tapadt, és
hiányzott nagyon a Juli.
Bántam, hogy őt az otthonban hagytam,
de mit lehet tenni azzal, aki
nem mer megszökni?
Terék Anna: Egy marék föld c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.
Seres Lili Hanna - Széledők, kilépők
Temesi Ádám fotójára
„Nem kiejteni, hanem vigyázni rá.
De nem tartogatni, hanem használni.
Nem tervezgetni, remélni,
hanem élni, megélni.
Nem összekutyulni, hanem megszámolni.
Nem elengedni, hanem összeszedni.”
A Mesélő itt elakad.
Könnycsatornáiba túl sok hulladékot dobtak,
vagy úgy is mondhatnánk, arcába szétégett almás pitét.
Nyögdös, hasa hullámzik, arca eltorzul, nem tudni,
röhög, fulladozik vagy agyvérzése van.
Végül ránk néz, szennyezett, égett hangján mond valamit,
de mi rögtön elfelejtjük.
Később előveszi újra a fotót,
figyelünk, mintha mi sem történt volna
Fotó: Temesi Ádám
Seres Lili Hanna: Széledők, kilépők c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.
