Olvass kortárs magyar írók műveiből! - Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina és Szabó T. Anna
A 20/20 a Mastercard jövőre induló kortárs kulturális programjának nyitóprojektje, melyben népszerű kortárs írók és street fotósok különböző társadalmi problémákra szeretnék felhívni a figyelmet. A felvezető kampányban a Könyves Magazinnal működnek együtt. A Budapest Street Photography Collective fotósainak képei alapján – amelyek 20 szemszögből dolgoznak fel a megadott témákban történeteket – 20 kortárs író alkotását olvashatjuk a projektoldalon szegénység, digitalizáció és környezetvédelem témakörben.
A kampány szerzői: Deres Kornélia, Grecsó Krisztián, Harag Anita, Izsó Zita, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófi, Krusovszky Dénes, Lackfi János, Moskát Anita, Nemes Z. Márió, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Seres Lili Hanna, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Szabó T. Anna, Szálinger Balázs, Terék Anna, Tóth Krisztina, Závada Péter
Oldalunkon decemberben a közös munkákból válogatva mutatunk be részleteket, melyek folytatásait a projekt oldalán olvashatod el!
Parti Nagy Lajos - Hűlt hely
(paplancédulák)
Képtelenül hamar sötét van,
a cvíder kivilágosodásra
azonnal rányomul a szmoghomály.
Félretúrt paplan paplanon, alatta járda,
mögötte masszív üvegtábla,
nem tudni, honnan, ki felől nézve akvárium,
hogy ki tátog kinek,
pontypárbeszéd üvegen át.
*
A paploma tűzdelt, bélelt takaró, piros-fehér,
10. századi átvétel a bizánci görögből,
Árpád-kori hálózsák, se tépőzár, se cipzár,
ha kigyullad, ha futni kell, elég felhajtani,
a véghangzó kiesett, az m képzéshely szerinti
elhasonulással n-né változott.
*
Egy szabadtéri paplan,
amint magától értetődik
célja, múltja, jobb napjai,
odabent mellmagasságú fűtőtest,
s bár nyilván termó az üveg,
éjszaka radiátort látni
jelent egy-két fokot, és ebből áll,
egy-két fokokból élet és halál
a tél és a Covid kupolája alatt.
*
Egyre gyűlnek a hűlt helyek,
a hűlt hely mint drapéria,
a hűlt hely mint redőtárgy,
életnagyságú botlatókő,
emlékműpaplan, paplanemlékmű,
fekvő paplanszobor a puszta járdán,
vörös és fehér márvány.
*
Van, aki összehajtja,
hogy este visszajönne,
hogy volna ilyen szándék,
aztán vagy jön, vagy nem jön,
hazának ritkán mondja,
jön-megy, oson, lefekszik,
reggelre már ki tudja,
álmában volt-e szállón?
Álmomban paplanernyő,
paplamborghini, mondja.
Fotó: Erdős Dénes
Parti Nagy Lajos: Hűlt hely c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.
Tóth Krisztina - Advent
Jánosnak, fentre
Most még jó, mert nem fagy. A január a legrosszabb, akkor vannak a legnagyobb hidegek. Engem többször is ezek a kutyák mentettek meg. A Lizzi már tizennégy, a Lajka csak kilenc. Ekkora volt, amikor hozzám került. Soványan, férgesen, még fosott is szegény. Azt hittem, meg se marad, így elfért a kabátomban, akkora volt. Aztán, látod, itt van. Itt vagyunk. A Lajkát megörököltem, meghalt a gazdája.
A negyedik telet húzom ki sátorban. Ezek melegítenek, ott fekszenek mellettem. Ha érzik, hogy hűlnék kifele, addig nyalják az arcomat, amíg fel nem ébredek. Eddig mindig felkeltettek, még akkor is, amikor nagyon részeg voltam, mert volt azért olyan is. Bökdöstek, nyüszítettek, aztán csak felébredtem, az anyjuk istenit. Mert ezek nem hagynak meghalni engem, tudják, akkor nekik is annyi, akkor nekik se lesz több kaja. Amikor télen felkeltenek, mert hideg a pofám, akkor nem megyek ám ki a sátorból, csak kúszok ide-oda, így, félkönyéken, amíg vissza nem jön belém egy kicsit a meleg. Olyanok ezek, mint a hogyishívják, szén-monoxid-jelző. De vigyázok is rájuk, ne félj, nem nyúlhat ezekhez senki se egy ujjal se. Ők az én gyerekeim.
Azért nem megyek szállóra se, mert oda őket nem lehet bevinni. Akkor meg mit csináljak, mondjad meg? Két évvel ezelőtt lett volna egy állás, éjjeliőrt kerestek a Keletinél egy építkezésre. Adtak volna helyet fűtött konténerházban, de azt volt a kikötés, hogy a kutyákat nem vihetem be. Kint kellett volna őket hagyni az udvaron, érted?
Tóth Krisztina: Advent történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.
Szabó T. Anna - Kő, könyv
„Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság! Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.”
Felfelé szállna a lélek, ha alhatnék végre. Rohadt dolog a fagy, mindenhol érzem, fázik az orrom és a lábujjam, a hajam a csuklya alatt, a vesém a hálózsák alatt, hiába kötöttem rá a pótpulóverem, amit tegnap hozott a zöld kabátos lány, egymásra mosolyogtunk, amikor ideadta, egy másik életben akár a barátnőm is lehetne, lehetett volna, de ő most otthon van, én meg itt fekszem a kövön, mert itt látnak, és a hülyegyerekek nem tudnak csak úgy nekifutásból megrugdosni, mint a múltkor ott a híd alatt az az arctalan, mutálva fröcsögő kamasz, szerencse, hogy csak a vállamat találta el, mielőtt sikerült begurulnom a susnyásba, oda már nem jöttek utánam a vaksötétben, ahhoz túl gyávák, kificamodott bokával már nem lennének olyan vitézek, hogy csoportosan támadjanak meg egy alvó embert. Ha nem léteznének a tiszta szívűek, a segítők, akik ételt hoznak, és jó szót, már rég meggyűlöltem volna az emberiséget. Pedig én szeretni akarok.
Fotó: Soós Bertalan
Szabó T. Anna: Kő, könyv c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.
