„Nyugodtan lehet perelni” – így zavarták ki egy haldokló rokonait az ajkai kórteremből a látogatási idő végén
Megalázó módon bántak egy családdal az ajkai kórházban, akiket haldokló rokonuk mellől zavartak ki a kórteremből a látogatási idő végére hivatkozva, írja az Index.
A 83 éves férfi október 4-én került be a keszthelyi kórházba erős hányás-hasmenéses tünetekkel. Még aznap este átvitték a jobban felszerelt ajkai Magyar Imre Kórház infektológiai osztályára, ahol megállapították, hogy valószínűleg szalmonellafertőzése van. A bácsi állapota gyorsan romlott, ezért 6-án áthelyezték az intenzív osztályra.
A beteg az intenzíven alapvetően jó ellátást kapott, ennek ellenére menthetetlenül romlott az állapota, egy idő után a légzőmaszk mögül már csak a halálhörgését lehetett hallani a lánya elmondása szerint. Ekkor értek oda testvérei is, hogy végső búcsút vegyenek apjuktól.
„Ez nem költői túlzás részemről, hanem egészen konkrétan a haláltusájára, halálhörgésére értünk be mindnyájan a kórházba. Nem kívánom senkinek, hogy ezt valaha lássa, különösen nem saját édesapjánál. Felváltva fogtuk a kezét, kettesével a kórtermében tartózkodva, a többiek kint várakoztak” – mondta a lapnak a haldokló János lánya.
Az ügyeletes főorvos a délelőtt folyamán még azt mondta nekik, hogy nyugodtan bemehetnek hozzá, és mindannyian ott maradhatnak, amíg szükséges, hiszen ekkor már mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az édesapa életéből már csak kevés idő van hátra. Amikor azonban közeledett a látogatási idő vége, az ügyeletes orvos az osztályvezető orvos telefonos utasításának eleget téve kiküldte őket a szobából a kórház szabályzatára hivatkozva. Ekkor azonban az egyik hozzátartozó, aki maga is (egy másik szakterületen) főorvos – érthető okokból nem akarta elhagyni a kórtermet.
Az Index megkeresésére a kórház főigazgatója elismerte: a hatályos jogszabályok értelmében a haldoklónak joga van ahhoz, hogy ne magára hagyva haljon meg, hogy a halálának elfogadásában a családja segíthesse, és ők is segítséget kapjanak. Lehetőséget kell biztosítani számukra a bizalmas együttlétre, és ha kérik, segíteni kell őket abban, hogy a halál perceiben ragaszkodást kifejező hallgatással, érintéssel, a szeretet szóbeli kifejezésével kapcsolatot létesíthessenek a beteggel.
A lap úgy tudja, hogy az érintett ügyeletes orvos és az osztályvezető főorvos együttesen aláírt levelet küldött a családnak, melyben bocsánatot kérnek azért, hogy ebben a tragikus élethelyzetben nem az elvárt toleranciával jártak el. Ezen felül az ajkai kórház vezetése nem zárkózna el a történtek későbbi, személyes megvitatása elől sem, a család szerint viszont nincs mit személyesen megvitatni, az édesapa halálának méltatlan körülményeit már nem lehet semmissé tenni.
