KULT
A Rovatból

Nyugdíjas ámokfutás a Feláldozh4tók, Jason Stathamnek is kínos

Nem azt mondom, hogy Stallonénak abba kellene hagynia az akciófilmeket, de legalább válogathatna, hogy miket vállal el… mert a legújabb „akciófilmje” felvet jó néhány kérdést, amiket valószínűleg még maga a legendás Sly sem tudna megválaszolni. Például azt, hogy ki felel ezért a förmedvényért.

Link másolása

Első sokk: a film címe valóban Feláldozh4tók. Ez a trend, hogy a filmcímekbe becsempésszünk számokat, már tíz éve is idejétmúlt volt. Valószínűleg, a forgatókönyv már nagyon régen porosodhatott a stúdió polcain, hiszen a legutóbbi Feláldozhatók-kaland 2014-ben érkezett. Úgy gondolom, a készítőknek is lehet devizaalapú lakáshitelük, más magyarázatot nem tudok, mi kényszeríthette őket, hogy ezt a celluloid-szemetet összedobják.

Második sokk: a film stáblistáján három forgatókönyvíró és három történetíró is szerepel. Nem tudom leírni, mennyire fájdalmas a Feláldoz4hatókat hallgatni. Annyit forgattam a szemem, hogy szerintem meghúztam egy szemfeszítő izmot, pedig Schwarzenegger egyszavas beszólásain nevelkedtem. Ha valami feláldozható lett volna, akkor az a forgatókönyv… Még Stallone, vagy Statham szájából se hallottunk még ennyire erőltetett megszólalásokat.

Hihetetlenül béna minden interakció a karakterek között, és most elég tágan értelmezve használtam a karakter fogalmát.

Mindenki olyan kétdimenziós, hogy akár a következő Super Mario filmben is bátran szerepet kaphatnának. A konfliktus béna, a csavar száz mérföldről kiszúrható, a nagy leleplezés, hogy ki is a rejtélyes főgonosz, teljesen véletlenszerű. Kivételesen nem Stallone a főszereplő, hanem ez egy Jason Statham-show. Ugyan mindenki kedvenc brit harcimacija viszi a hátán a cselekményt, de még ő sem tudja feledtetni, hogy ez egy kéthelyszínes zöldháttér előtt forgatott, kétbites, híg akciófos.

Leírni is ijesztő ezt a mondatot, de egy ilyen szereposztás mellett még az akciójelenetek is értékelhetetlenek. Itt nem a kivénhedt nagy nevekre gondolok, hanem a stáblistán olvasható Tony Jaa és Iko Uwais is, akiket a harcművészfilmek szerelmeseinek nem kell bemutatni. Az Ong Bak és Rajtaütés filmek elképesztő koreográfiáihoz képest a Feláldozh4tók szétvagdosott, rángatott kézikamerával felvett, követhetetlen kézitusái szégyellnivalók.

A két harcművész szerepeltetése nem más, mint elvesztegetett lehetőség.

Ez van: nem jó élmény nézni a filmet, mint akciófilm teljesen elbukott. Ezt megspékeljük olyan vizuális effektekkel, amelyek miatt egy 2003-as videójáték is elbújna szégyenében. Nem viccelek, amikor azt mondom, hogy minden háttér leesik a vászonról, és a nagy, epikusnak szánt darálások teljesen súlytalanná válnak. Két lehetőség van: vagy valakit nagyon messziről lelőnek és összeesik, vagy leszúrnak. Mindkét esetben béna CGI-vérfröccsentést látunk, és erős a gyanúm, hogy mindössze egy gyári Photoshop-effektet használtak a művészek. Ebből a szörnyűségből egymás után három is unalmasan hatna, de itt húsz percen belül történik vagy hetvenhét. Egyetlen értékelhető verekedés van az egész filmben, akkor sem a legendás öregek brillíroznak.

Már nem is számolom inkább a sokkokat... de a rendezés sem segít a dolgon. Scott Waugh nem nevezhető nagy névnek a szakmában, eddig szinte csak közepes filmeket tett le az asztalra, amik közül talán a legismertebb a 2014-es Need for Speed. Az idei Jackie Chan és John Cena nevével fémjelzett kínai pénzből forgatott Netflix-förmedvény, A kimenekítési projekt is sokkal szórakoztatóbb filmje, mint cikkünk tárgya.

Így elmondható, hogy végre sikerült a rendezőnknek a középszerből kitörnie és lesüllyedni a szánni való kategóriába.

Látszik, hogy szoros volt a forgatás büdzséje, pedig az internet 100 millió dollárosra írja a költségvetést. Ennek jelentős része gyanús, hogy a „nagy” nevekre ment el, mert a film egy erős 15 millió dolláros látványvilággal bír.

Kik is ezek a hatalmas nevek a poszteren, akik hatására be kell tódulnunk a mozikba? Jason Stathamről már a Meg-filmek óta tudjuk, hogy bármit elvállal, Stallone nem sokat szerepel, Megan Fox nagyon szép, ennyit tud, Dolph Ludgren továbbra is vicces, de itt „a Szállító” mellett mindenki mellékszereplő. Csakúgy, mint a harmadik részt kihagyó, de most visszatérő Randy Coulture. A kiöregedő generációt fiatalítani kell, ezt reprezentálja a feláldozhatók csapatában Andy Garcia, Curtis „50 Cent” Jackson és Tony Jaa. Iko Uwais képviseli a gonoszokat, akik ellopnak egy detonátort, és szereznek egy atombombát hozzá, hogy kirobbantsák a harmadik világháborút. Nincs igazi motiváció a rossz oldalon, nagyon rosszfiúk, mert a gonoszság jól fizet, ennyi a történet.

Van egy akciószcéna arról, hogyan szerzik meg a detonátort, és egy, amikor fel akarják robbantani a bombát.

Eközben van egy gyenge átvezetés és egy próbálkozás arra, hogy feszültséget, vagy tétet vigyenek a történetbe, de minden túl egyszerű, mint a faék. Továbbra sem térek magamhoz, hogy hat ember kellett ahhoz, hogy a vászonra varázsolják ezt a kacifántos hősi eposzt.

Nem lehet azzal védekezni, hogy ez egy agykikapcsoló akciófilm, mert nem élvezhető, amikor történik valami. Azzal sem tudnak takaródzni, hogy legalább vicces, mert a poénokat egy 13 éves tinifiú is röstellné, annyira cikik. Annyival tudok védekezni, hogy Megan Fox tényleg szép és jó nézni, bár elég mű. Ennyi.

Ez a film elfog4dh4t4tl4n, pedig azt hittem, hogy a harmadik etap volt a leggyengébb,

de ott legalább találtam valami értékelhetőt Mel Gibson eltúlzott gonosz figurájában, itt nincs semmi maradandó. Kiléptünk a moziteremből, és már nem tudom, mi volt a film elején. Ha otthon maradunk inkább, és megnézzük az első részt, sokkal jobban járunk, mint ezzel a szörnyűséggel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk