Nincs barátság férfi és nő közt
Férfi és nő között valószínűleg nincs barátság – mondta Kern András, miközben a legújabb szerepéről beszélgettünk vele. Október 3-án lesz a Hitted volna? premierje, amelyben 27 év után ismét együtt dolgozik Hernádi Judittal és Verebes Istvánnal.
A darab egy férfi és nő közti kapcsolatról szól, akik 30 éve barátok. A világ nagy kérdése, hogy létezik-e barátság férfi és nő között. Ön szerint létezik?
– Fogalmam sincs. Valószínűleg nem. Ezeknél sem létezik, csak addig volt így, amíg mindkettő házas volt. Most, hogy nincs férjük és feleségük, a pasi rögtön el akarja venni a nőt.
Hitte volna, hogy ilyen hosszú idő után újra együtt dolgoznak majd hárman?
– Igazából soha nem gondolkodtam ezen, de nagyon örülök, hogy így alakult.
Verebes Istvánt Ön ajánlotta rendezőnek. Miért?
– Bizonyos dolgokhoz bizonyos emberek értenek. Egy nagyon tekert, művészgondolkodású ember, aki nagyon modern, és szeret mindent átformálni, egy ilyen alkotáshoz nem biztos, hogy jó lenne. A Hitted volna? típusú vígjátékokhoz szív, humor és megfelelő érzékenység kell, ezek pedig a Pistánál mind megvannak.
Milyen volt 27 év után újra találkozni, és együtt dolgozni?
– A találkozás jó volt, együtt dolgozni ugyanolyan, mint minden másik színdarabnál: a munka nehéz, egy előadást kell létrehozni. Legyen szó bármilyen produkcióról – művészdarab, tragédia, vígjáték, thriller –, nehéz megcsinálni, egy héttel a premier előtt pedig még nehezebbnek tűnik az egész.
Az se segít, hogy gyerekkora óta ismeri a rendezőt?
– Nem. A bemutató közeledtével teljesen mindegy, hogy ki az illető. Ha egy jó, ehhez a stílushoz értő, számomra vadidegen direktort kaptunk volna, akkor is ugyanilyen lenne a munkafolyamat, ugyanígy érezném magam.
Azt nyilatkozta, hogy ha nem az anyaszínházában, a Vígszínházban játszik, akkor olyan darabokat keres, amelyek illenek Önhöz. Milyen darabok illenek Kern Andráshoz?
– Amikor a kezembe kerül a történet, akkor érzem azt, hogy igen ez jó lehet nekem. De így nem tudom kimondani, hogy ilyen vagy olyan karakter illik hozzám. Ami jön és megtetszik, azt megcsinálom.
Az egyik ilyen „megtetszett önnek” karakter volt A kellékes színházi „munkása” is. A kellékes egyszemélyes darab, nehezebb volt ezzel dolgozni?
– Halálosan pontosan ugyanolyan, mint egy sokszereplős előadással. Nem a benne szereplő színészek számától lesz nehéz. Vannak olyan dolgok, amelyek nehezek, például egy héttel a premier előtt egy színdarab létrehozása. Bodrogi Gyula egyik történetét tudnám ehhez elmesélni. „A színész borzasztóan szeretné eljátszani a Hamletet, és nagyon boldog, amikor a próbatáblán megjelenik a szereposztás, ahova oda van írva: Hamlet – Bodrogi Gyula. Aztán elkezdődnek a próbák, és egy perc múlva kiderül a színész számára, hogy a Hamlet nem is olyan jó szerep, hogy a szöveget nem lehet megtanulni, hogy Shakespeare egy hülye, hogy a rendező nem ért hozzá. Ekkor már nem olyan öröm a Hamlet, mert dolgozni kell vele, meg kell tanulni a szerepet, a végére az ember utálja az egészet, a fickót és a darabot is. Aztán jön a prömier, megdicsérik az előadást, és akkor megint örül az ember. De a kihirdetés és a bemutató közti időszak egy kínszenvedés.”
Ön most miért utálja Hermant, a férfit, akit megformál a darabban?
– Mert nem tudom a szövegét, nem tudom, hogy pontosan mikor, hova kéne mennie, nem tudom, hogy milyen indítékkal, nem tudom, hogy mit akar. Különben nem utálom, csak olyan jó nehéz csinálni. Amikor elkezdjük játszani, akkor már jó lesz.
Ha nem színészként megy színházba, akkor mit néz szívesen?
- Bármit szívesen nézek, ha van erőm hozzá, akkor minden érdekel, de egyébként rém nehezen megyek el színházba, mert mindig játszom. Ha van két-három szabad estém, akkor rettenetesen lusta vagyok, otthon szeretek lenni, tévét nézni, vagy semmit tenni.
Richard Baer: Hitted volna?
Herman és Christine barátok, több mint harminc éve. Amíg házastársaik éltek, állandóan összejártak négyesben. Mára mindketten egyedül maradtak, mégis alig találkoznak. Christine megunta a magányt, és végre úgy döntött, elköltözik a városból, új életet kezd. Összecsomagolt, költöztetőket hívott, és már minden készen áll az új élet kezdésére, amikor betoppan a kissé morcos jó barát. Richard Baer darabja rengeteg humorral és szeretettel mutatja be, hogy csodák márpedig történhetnek. Bármikor.
Szereplők:
Christine – Hernádi Judit
Herman – Kern András
Ralph – Ficzere Béla
Chuck – Jeges Krisztián
Stáb:
Szerző – Richard Baer
Díszlet – Mira János
Jelmez – Tordai Hajni
Világítás – Szondi György
Grafika – Csáfordi László
Fordító – Zöldi Gergely
Rendezőasszisztens – Kis-Kádi Judit
Rendező – Verebes István
Producer – Orlai Tibor
A darab október 3-5 között látható a Belvárosi Színházban.
Nyomj egy lájkot, ha kedveled Kern Andrást!
