Sokkolta Hollywoodot, hogy a Netflix megveszi az HBO-t és a Warner Bros.-t, átalakulhat az egész filmipar
A hétvégén a magyar Netflix-előfizetők postaládájába is egy levél landolt az HBO felvásárlásával kapcsolatban. Az üzenet egyértelmű: egyelőre semmi sem változik.
De már önmagában a levél is jelzi: mekkora vihart kavart a pénteki bejelentés arról, hogy egy gigantikus összegért, 83 milliárd dollárért a Netflix megveszi a Warner Bros. film- és tévéstúdióit, valamint az HBO és az HBO Max streaming-szolgáltatását. Ez nemcsak a streaming-háború végét jelentheti, hanem egy új, minden eddiginél koncentráltabb korszak kezdetét is a globális médiaiparban.
A Netflix azzal, hogy megszerzi a Warner Bros. könyvtárát, évtizedekre bebiztosíthatja helyét a szórakoztatóipar csúcsán. Az általa megszerzett portfólió ugyanis felbecsülhetetlen értékű kulturális örökséget tartalmaz. A Trónok harca világa, a Harry Potter-franchise, a DC-képregények ikonikus hősei, mint Superman és Batman, valamint olyan televíziós mérföldkövek, mint a Maffiózók, a Jóbarátok és az Agymenők mind hozzá kerülnek. Nem beszélve a filmtörténeti klasszikusokról, a Casablancá-tól az Óz, a csodák csodájá-ig.
2010-ben, amikor az addig DVD-kölcsönzéssel foglalkozó Netflix belépett a streaming-piacra, a cég elszántan igyekezett megszerezni néhány régebbi HBO-sorozatot. Más stúdiók lelkesen adtak át filmeket és régebbi sorozatepizódokat a Netflixnek, az HBO azonban egyik ajánlatot utasította vissza a másik után. Még az olyan kifutott sorozatok sem engedték át, mint a Sírhant művek vagy a Deadwood. A Netflix ekkor döntött úgy, hogy inkább saját, eredeti műsorokat gyártanak.
Kezdetben az HBO nem vette komolyan a riválisát. Jeffrey Bewkes, a Time Warner akkori vezérigazgatója arról beszélt a 2010-es évek elején a New York Timesnak, kizárt, hogy a Netflix legyűrje az HBO-t. „Ez kicsit olyan, mintha azt kérdeznénk: az albán hadsereg fogja átvenni az uralmat a világ felett? Nem hiszem” - fogalmazott.
Válaszul a Netflixnél terepszínű zöld svájcisapkákat osztogattak a vezetőiknek, amikre az albán nemzeti zászlót hímeztek. „Ez az a fajta dolog volt, ami szuperül motiválta az embereket” – mondta erről Cindy Holland, egykori felsővezető.
Ma már több mint 300 millió előfizetőjük van világszerte, és több eredeti tévésorozatot és filmet készítenek, mint bármely más cég a világon.
Az HBO közben nehéz időszakon ment keresztül. A cég anyavállalata, a Time Warner 2001-ben összeolvadt az AOL-lal, 2016-ban pedig eladták az AT&T-nek. Egyik sem volt üzleti sikertörténet. Aztán 2022-ben az HBO a Warner Bros. Discovery része lett, egy olyan vállalaté, amelyet hatalmas adósság terhelt, és ez komolyan korlátozta a költési lehetőségeiket.
A márka közben nehezen követhető névváltásokon esett át, volt HBO Go, HBO Now, HBO Max, Max, majd ismét HBO Max. Komoly küzdelmet vívtak a nézők figyelméért, de egyre nehezebben tudták elérni, hogy hetente egy-két alkalommal gyakrabban odakapcsoljanak. Októberben az amerikaiak tévénézési idejéből mindössze 1,3%-át sikerült kihasítaniuk.
Mindezek ellenére továbbra is halmozták az Emmy-díjakat, és folyamatosan szállították az új sikereket, például az Utódlást, A Fehér Lótuszt vagy az Eufóriát.
A Netflix produkcióit korántsem övezte ekkora díjeső, de ők számítanak az elsőszámú streamingszolgáltatónak, és az HBO 1,3%-ával szemben 8%-nyi tévénézési idő esik rájuk az Egyesült Államokban.
Hogy megértsük, miért éppen most szánta el magát erre a lépésre a Netflix, érdemes visszatekinteni a közelmúlt eseményeire. 2023-ban már volt egyfajta „főpróba”, amikor a Warner pénzügyi kényszerből licencelt néhány régebbi HBO-sorozatot, például a Nagypályások-at és a Bizonytalan-t a riválisnak. Casey Bloys, az HBO vezetője akkor elismerte, hogy ez a lépés váratlan „Netflix-hatást” eredményezett: a sorozatok nézettsége nemcsak a Netflixen, hanem az HBO Maxon is megugrott, a licencelés gyakorlatilag marketingkampányként működött.
Ez az üzleti tapasztalat erősítette meg a Netflix vezetését abban a hitben, hogy a két márka nemcsak megfér egymás mellett, hanem erősíti is egymást. Ted Sarandos, a Netflix társigazgatója a befektetőknek tartott tájékoztatón úgy fogalmazott: „A Netflix és a Warner Bros. kombinációja hosszú távon egy jobb Netflixet hoz létre”.
Amennyiben a versenyhatósági engedélyek hiánya miatt hiúsulna meg az üzlet, vagy a Netflix lépne vissza, a streaming-óriásnak 5,8 milliárd dolláros, azaz több mint 1900 milliárd forintos bánatpénzt kell fizetnie. Ez az összeg egyértelmű jelzése annak, hogy a Netflix vezetése mennyire elszánt, ugyanakkor mennyire kockázatosnak ítélik a szabályozói környezetet. Fordított esetben, ha a másik fél állna el az üzlettől – például egy jobb ajánlat miatt –, ők 2,8 milliárd dollárt lennének kötelesek fizetni a Netflixnek.
Az időzítés is a folyamat bonyolultságát tükrözi: az üzlet végleges lezárása a bejelentéstől számított 12–18 hónapon belül várható, tehát reálisan 2026 második felében történhet meg.
A politika és a versenyjog őrei már most élesítik fegyvereiket. Washingtonban ritka pillanatnak lehetünk tanúi: a demokrata és a republikánus oldal szinte egyszerre hördült fel a bejelentés hallatán.
A baloldali kritikusok szerint az ügylet a fogyasztói választék szűküléséhez és az árak emelkedéséhez vezethet. Elizabeth Warren demokrata szenátor, aki régóta a nagyvállalati koncentráció ádáz ellenzője, nem rejtette véka alá véleményét. „Ez az üzlet egy antimonopóliumi rémálomnak tűnik” – áll közleményében. Hozzáteszi, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak kötelessége lenne blokkolni a felvásárlást.
A politikai spektrum másik oldalán sem fogadták kitörő örömmel a hírt. Mike Lee republikánus szenátor, a szenátus antitröszt-albizottságának elnöke szerint az ügylet „számos versenyjogi vörös zászlót” lenget be, és „szinte biztosra” veszi, hogy kongresszusi meghallgatást fognak tartani az ügyben.
Az iparági szereplők reakciója a pánik és a düh között ingadozik. A hollywoodi szakszervezetek, amelyek még élénken emlékeznek a legutóbbi sztrájkok keserves küzdelmeire, azonnal vészharangot kongattak. A forgatókönyvírókat tömörítő Writers Guild of America (WGA) közleménye szerint a világ legnagyobb streaming-vállalata éppen most készül „lenyelni” egyik legfontosabb versenytársát, ami drasztikusan csökkentené a munkahelyek számát és az alkotói szabadságot. „Ezt az egyesülést meg kell akadályozni” – fogalmaztak határozottan.
A rendezők céhe, a DGA szintén „jelentős aggályainak” adott hangot, és azonnali egyeztetést követelt a Netflixtől.
A moziüzemeltetők helyzete talán még kétségbeejtőbb. A Cinema United vezetője, Michael O’Leary szerint a Netflix streaming-központú modellje „példátlan fenyegetést” jelent a filmszínházakra nézve. Úgy véli, hogy a díjszezonra időzített, korlátozott moziforgalmazás nem valódi elköteleződés a mozik mellett, és attól tartanak, hogy a Warner Bros. legendás mozisablak-stratégiája végleg a múlté lehet. Jason Kilar, a WarnerMedia korábbi vezére és a Hulu társalapítója sem finomkodott: szerinte, ha valaki a hollywoodi verseny csökkentésének leghatékonyabb módját keresné, nem találna jobbat, mint a WBD eladása a Netflixnek.
A felvásárlást „katasztrofális üzletnek” titulálta, amely szerinte „az egész kreatív iparágat fenyegeti”. Érvelése szerint, ha a tartalomgyártás és a disztribúció egyetlen gigantikus kézben összpontosul, az nemcsak a versenyt öli meg, hanem az alkotmányban rögzített szabadságjogokat is kikezdi.
„Ne csússzanak bele egy olyan alkuba, amely a kifejezés szabadságát és a munkások megélhetését egyszerre szűkíti” – üzente a jogalkotóknak és a stúdióvezetőknek. Fonda logikája szerint a monopóliumok természetüknél fogva cenzorok is: minél kevesebb a kapuőr, annál kevesebb történet jut át a rostán, és annál homogénebbé válik a kultúra. A „kevesebb vevő” az ő olvasatában nemcsak alacsonyabb gázsit jelent a forgatókönyvíróknak, hanem azt is, hogy a kényes, kockázatos vagy politikailag megosztó témák egyszerűen nem kapnak zöld utat, mert nem illeszkednek a globális algoritmusba.
A következő hónapok a jogászok és a lobbisták harcáról szólnak majd. A folyamat első kritikus pontja a Warner jövő évi szétválása lesz, ezt követi majd a versenyhatósági vizsgálatok hosszú sora az Egyesült Államokban és Európában. Az Európai Unió szabályozói várhatóan különös figyelmet fordítanak majd a kulturális sokszínűség és a helyi tartalomgyártás védelmére. A Netflix vezetői optimisták, Greg Peters társigazgató szerint az akvizíció „évtizedekre felgyorsítja az üzletmenetet”, de a hatalmas bánatpénz összege jelzi, hogy ők is látják a viharfelhőket.
