SZEMPONT
A Rovatból

Sokkolta Hollywoodot, hogy a Netflix megveszi az HBO-t és a Warner Bros.-t, átalakulhat az egész filmipar

Jane Fonda katasztrofális üzletnek nevezte a lépést, a moziüzemeltetők szerint ez a mozi végét jelentheti, a szakszervezetek leépítésektől tartanak, a politikusok trösztellenes lépésekkel fenyegetőznek. A Netflix a nézőknek annyit üzent: egyelőre minden marad a régiben.


A hétvégén a magyar Netflix-előfizetők postaládájába is egy levél landolt az HBO felvásárlásával kapcsolatban. Az üzenet egyértelmű: egyelőre semmi sem változik.

De már önmagában a levél is jelzi: mekkora vihart kavart a pénteki bejelentés arról, hogy egy gigantikus összegért, 83 milliárd dollárért a Netflix megveszi a Warner Bros. film- és tévéstúdióit, valamint az HBO és az HBO Max streaming-szolgáltatását. Ez nemcsak a streaming-háború végét jelentheti, hanem egy új, minden eddiginél koncentráltabb korszak kezdetét is a globális médiaiparban.

A Netflix azzal, hogy megszerzi a Warner Bros. könyvtárát, évtizedekre bebiztosíthatja helyét a szórakoztatóipar csúcsán. Az általa megszerzett portfólió ugyanis felbecsülhetetlen értékű kulturális örökséget tartalmaz. A Trónok harca világa, a Harry Potter-franchise, a DC-képregények ikonikus hősei, mint Superman és Batman, valamint olyan televíziós mérföldkövek, mint a Maffiózók, a Jóbarátok és az Agymenők mind hozzá kerülnek. Nem beszélve a filmtörténeti klasszikusokról, a Casablancá-tól az Óz, a csodák csodájá-ig.

A megállapodás híre sokkolta Hollywoodot, aggodalmakat keltett a mozifilmek jövőjét illetően, és számos kérdést vetett fel az HBO sorsával kapcsolatban is. De mindez azt is jelzi, hogy 15 év alatt mekkorát fordult a világ.

2010-ben, amikor az addig DVD-kölcsönzéssel foglalkozó Netflix belépett a streaming-piacra, a cég elszántan igyekezett megszerezni néhány régebbi HBO-sorozatot. Más stúdiók lelkesen adtak át filmeket és régebbi sorozatepizódokat a Netflixnek, az HBO azonban egyik ajánlatot utasította vissza a másik után. Még az olyan kifutott sorozatok sem engedték át, mint a Sírhant művek vagy a Deadwood. A Netflix ekkor döntött úgy, hogy inkább saját, eredeti műsorokat gyártanak.

Kezdetben az HBO nem vette komolyan a riválisát. Jeffrey Bewkes, a Time Warner akkori vezérigazgatója arról beszélt a 2010-es évek elején a New York Timesnak, kizárt, hogy a Netflix legyűrje az HBO-t. „Ez kicsit olyan, mintha azt kérdeznénk: az albán hadsereg fogja átvenni az uralmat a világ felett? Nem hiszem” - fogalmazott.

Válaszul a Netflixnél terepszínű zöld svájcisapkákat osztogattak a vezetőiknek, amikre az albán nemzeti zászlót hímeztek. „Ez az a fajta dolog volt, ami szuperül motiválta az embereket” – mondta erről Cindy Holland, egykori felsővezető.

A következő másfél évtizedben a Netflix berobbantotta a streaming-forradalmat, felforgatta Hollywoodot, és sokkal nagyobbá és befolyásosabbá vált, mint amilyen az HBO valaha volt.

Ma már több mint 300 millió előfizetőjük van világszerte, és több eredeti tévésorozatot és filmet készítenek, mint bármely más cég a világon.

Az HBO közben nehéz időszakon ment keresztül. A cég anyavállalata, a Time Warner 2001-ben összeolvadt az AOL-lal, 2016-ban pedig eladták az AT&T-nek. Egyik sem volt üzleti sikertörténet. Aztán 2022-ben az HBO a Warner Bros. Discovery része lett, egy olyan vállalaté, amelyet hatalmas adósság terhelt, és ez komolyan korlátozta a költési lehetőségeiket.

A márka közben nehezen követhető névváltásokon esett át, volt HBO Go, HBO Now, HBO Max, Max, majd ismét HBO Max. Komoly küzdelmet vívtak a nézők figyelméért, de egyre nehezebben tudták elérni, hogy hetente egy-két alkalommal gyakrabban odakapcsoljanak. Októberben az amerikaiak tévénézési idejéből mindössze 1,3%-át sikerült kihasítaniuk.

Mindezek ellenére továbbra is halmozták az Emmy-díjakat, és folyamatosan szállították az új sikereket, például az Utódlást, A Fehér Lótuszt vagy az Eufóriát.

A Netflix produkcióit korántsem övezte ekkora díjeső, de ők számítanak az elsőszámú streamingszolgáltatónak, és az HBO 1,3%-ával szemben 8%-nyi tévénézési idő esik rájuk az Egyesült Államokban.

Most pedig az HBO összes sikersorozata a hajdan annyira alábecsült konkurenciához kerülhet
. A Netflix várakozásai szerint az egyesülés jelentős hatékonyságnövelést tesz lehetővé: a tranzakció lezárását követő harmadik évre évi 2-3 milliárd dolláros költségszinergiával számolnak.

Hogy megértsük, miért éppen most szánta el magát erre a lépésre a Netflix, érdemes visszatekinteni a közelmúlt eseményeire. 2023-ban már volt egyfajta „főpróba”, amikor a Warner pénzügyi kényszerből licencelt néhány régebbi HBO-sorozatot, például a Nagypályások-at és a Bizonytalan-t a riválisnak. Casey Bloys, az HBO vezetője akkor elismerte, hogy ez a lépés váratlan „Netflix-hatást” eredményezett: a sorozatok nézettsége nemcsak a Netflixen, hanem az HBO Maxon is megugrott, a licencelés gyakorlatilag marketingkampányként működött.

Ez az üzleti tapasztalat erősítette meg a Netflix vezetését abban a hitben, hogy a két márka nemcsak megfér egymás mellett, hanem erősíti is egymást. Ted Sarandos, a Netflix társigazgatója a befektetőknek tartott tájékoztatón úgy fogalmazott: „A Netflix és a Warner Bros. kombinációja hosszú távon egy jobb Netflixet hoz létre”.

Azonban az egyesülés útja aknamezőkkel van tele, amit mi sem bizonyít jobban, mint a szerződésbe foglalt gigantikus biztosítékok.

Amennyiben a versenyhatósági engedélyek hiánya miatt hiúsulna meg az üzlet, vagy a Netflix lépne vissza, a streaming-óriásnak 5,8 milliárd dolláros, azaz több mint 1900 milliárd forintos bánatpénzt kell fizetnie. Ez az összeg egyértelmű jelzése annak, hogy a Netflix vezetése mennyire elszánt, ugyanakkor mennyire kockázatosnak ítélik a szabályozói környezetet. Fordított esetben, ha a másik fél állna el az üzlettől – például egy jobb ajánlat miatt –, ők 2,8 milliárd dollárt lennének kötelesek fizetni a Netflixnek.

Az időzítés is a folyamat bonyolultságát tükrözi: az üzlet végleges lezárása a bejelentéstől számított 12–18 hónapon belül várható, tehát reálisan 2026 második felében történhet meg.

A politika és a versenyjog őrei már most élesítik fegyvereiket. Washingtonban ritka pillanatnak lehetünk tanúi: a demokrata és a republikánus oldal szinte egyszerre hördült fel a bejelentés hallatán.

A baloldali kritikusok szerint az ügylet a fogyasztói választék szűküléséhez és az árak emelkedéséhez vezethet. Elizabeth Warren demokrata szenátor, aki régóta a nagyvállalati koncentráció ádáz ellenzője, nem rejtette véka alá véleményét. „Ez az üzlet egy antimonopóliumi rémálomnak tűnik” – áll közleményében. Hozzáteszi, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak kötelessége lenne blokkolni a felvásárlást.

A politikai spektrum másik oldalán sem fogadták kitörő örömmel a hírt. Mike Lee republikánus szenátor, a szenátus antitröszt-albizottságának elnöke szerint az ügylet „számos versenyjogi vörös zászlót” lenget be, és „szinte biztosra” veszi, hogy kongresszusi meghallgatást fognak tartani az ügyben.

A politikusok aggodalma nem alaptalan: a Netflix és az HBO egyesülése olyan domináns szereplőt hozna létre, amely diktálhatná a feltételeket mind a nézők, mind az alkotók felé.

Az iparági szereplők reakciója a pánik és a düh között ingadozik. A hollywoodi szakszervezetek, amelyek még élénken emlékeznek a legutóbbi sztrájkok keserves küzdelmeire, azonnal vészharangot kongattak. A forgatókönyvírókat tömörítő Writers Guild of America (WGA) közleménye szerint a világ legnagyobb streaming-vállalata éppen most készül „lenyelni” egyik legfontosabb versenytársát, ami drasztikusan csökkentené a munkahelyek számát és az alkotói szabadságot. „Ezt az egyesülést meg kell akadályozni” – fogalmaztak határozottan.

A rendezők céhe, a DGA szintén „jelentős aggályainak” adott hangot, és azonnali egyeztetést követelt a Netflixtől.

A moziüzemeltetők helyzete talán még kétségbeejtőbb. A Cinema United vezetője, Michael O’Leary szerint a Netflix streaming-központú modellje „példátlan fenyegetést” jelent a filmszínházakra nézve. Úgy véli, hogy a díjszezonra időzített, korlátozott moziforgalmazás nem valódi elköteleződés a mozik mellett, és attól tartanak, hogy a Warner Bros. legendás mozisablak-stratégiája végleg a múlté lehet. Jason Kilar, a WarnerMedia korábbi vezére és a Hulu társalapítója sem finomkodott: szerinte, ha valaki a hollywoodi verseny csökkentésének leghatékonyabb módját keresné, nem találna jobbat, mint a WBD eladása a Netflixnek.

Jane Fonda a kétszeres Oscar-díjas színésznő és aktivista a Netflix–Warner-üzletet nem piaci tranzakciónak, hanem egzisztenciális fenyegetésként tartja.

A felvásárlást „katasztrofális üzletnek” titulálta, amely szerinte „az egész kreatív iparágat fenyegeti”. Érvelése szerint, ha a tartalomgyártás és a disztribúció egyetlen gigantikus kézben összpontosul, az nemcsak a versenyt öli meg, hanem az alkotmányban rögzített szabadságjogokat is kikezdi.

„Ne csússzanak bele egy olyan alkuba, amely a kifejezés szabadságát és a munkások megélhetését egyszerre szűkíti” – üzente a jogalkotóknak és a stúdióvezetőknek. Fonda logikája szerint a monopóliumok természetüknél fogva cenzorok is: minél kevesebb a kapuőr, annál kevesebb történet jut át a rostán, és annál homogénebbé válik a kultúra. A „kevesebb vevő” az ő olvasatában nemcsak alacsonyabb gázsit jelent a forgatókönyvíróknak, hanem azt is, hogy a kényes, kockázatos vagy politikailag megosztó témák egyszerűen nem kapnak zöld utat, mert nem illeszkednek a globális algoritmusba.

A következő hónapok a jogászok és a lobbisták harcáról szólnak majd. A folyamat első kritikus pontja a Warner jövő évi szétválása lesz, ezt követi majd a versenyhatósági vizsgálatok hosszú sora az Egyesült Államokban és Európában. Az Európai Unió szabályozói várhatóan különös figyelmet fordítanak majd a kulturális sokszínűség és a helyi tartalomgyártás védelmére. A Netflix vezetői optimisták, Greg Peters társigazgató szerint az akvizíció „évtizedekre felgyorsítja az üzletmenetet”, de a hatalmas bánatpénz összege jelzi, hogy ők is látják a viharfelhőket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk