News here
hirdetés

KULT

Népdalt éneklő parkolási bírság, sícipős csendháborítók - rendhagyó darab a hivatali ügyintézésről

Az Ügy olyan témát boncolgat, ami kivétel nélkül mindenkit érint. Ez a bürokrácia.
Littai Fanni - szmo.hu
2018. október 17.


Link másolása

hirdetés

Fekete lakkbőr kabátos, fényszóróval és visszapillantóval felszerelt, BMW-nek öltözött pasi vonszolja be magát egy járókerettel a kormányablakba, hogy mozgássérült parkolási engedélyt intézzen. Hova kerültem?

Halas Dóra, a Soharóza kórus karnagya és Nagy Fruzsina színházi látvány- és jelmeztervező először 2016-ban dolgozott együtt. Akkor a Tabu kollekciót állították színre, megalkotva saját műfajukat, a catwalk koncertet. Díszlet nélküli kifutón, extrém jelmezekben vonulnak az éneklő modellek. Az alkotók be akarták bizonyítani, hogy a színpad mindent elbír: az énekesek menstruációs vérzésnek, repülőkatasztrófának, wc-n lehúzott hányásnak öltöztek és ezeket a tabukat boncolgatták, miközben a legkülönbözőbb zenei stílusokban daloltak.

Legújabb darabjuk, Az Ügy témája a bürokrácia, az ügyintézést éneklik meg hétköznapi helyzeteken keresztül. Ebben már egyetlen zenei irányzatot választottak, az elektronikus alapokra helyezett népzenét. A látvány ezúttal is központi elem maradt. Kodály Zoltán Székelyfonó című daljátékának alapötletét és formáját vették mintául a felépítéshez, így fűzték láncba a hivatal egy napját epizodikus rendszerben.

Mivel viszonylag gyorsan váltakoznak a helyzetek, helyszínek, (egyik pillanatban még GYES-t intézünk, a következőben pedig már a földhivatalnál próbálunk enegdélyt szerezni az építkezéshez) ezt klasszikus díszlettel gyakorlatilag lehetetlen lett volna kivitelezni, mert az egész egy nagy átrendezés lenne. Ehelyett Nagy Fruzsina extravagáns jelmezein keresztül az énekesek egy egész színpadi képet viselnek magukon. Elég a szereplőkre nézni, hogy hogy értsük, éppen a parkolási engedély elintézése van soron. Megjelennek a kifutón, megéneklik a történetet, majd feltűnik a következő karakter valami egész más jelmezben és vele együtt megérkezik egy új atmoszféra, futhatjuk az újabb köröket, jöhet az újabb megoldásra váró panasz.

Fotó: Németh Melinda

hirdetés

A jelmezek egyszerre grandiózusak és hihetetlenül aprólékosak. Ezzel egyébként főleg a női nézőknek szerez nagy örömet: egy-egy parányi részletet felfedezve én elégedetten csettintettem magamban, amikor - hogy csak egy példát hozzak - a fogyasztóvédelem, ÁNTSZ, minőségmegőrzés témakörét feldolgozó etapban a lejárt szavatosságú camambert sajtnak még a fülbevalója is hűen tükrözte a romlott sajt folyós állagát.

Szép kontraszt, hogy a hivatal steril környezetében az énekesek ritmusos, díszes népdalokat szólaltatnak meg. Az egész imádnivalóan abszurd.

A dalok ismerősen csengenek, de új értelmet nyernek, amikor egy éneklő parkolási bírság szájából halljuk.

A kórus tagjai közösen gyűjtötték össze a sztorikhoz tartalmukban illő énekeket, majd Fekete Ádámra, a darab író-dramaturgjára bízták, hogy írja tovább, költse át a szövegüket. Így született meg például az, hogy:

"Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van,

Soha sincs jó idő, mindig esik az eső.

Fűtésszámlánkra, babám, ráköltöttem a gatyám,

Ej de gáz, jaj de kár, egy nyílászáró sem zár.


Nincsen pénzünk melegre, termosztátot tekerd le,

Anorák, nagykabát, pálinkázik a család"

- ami nem véletlenül volt a közönség egyik kedvence a kitörő taps alapján.

Fotó: Kovács Márton

Az Ügy azért mégsem egy autentikus népzenei koncert, Bartha Márk és Halas Dóra áthangszerelte a dalokat, így elektronikus kíséretű, modern, vagány koncertet hallunk.

A darab teljességéhez hozzátartozik az aprólékosan megkomponált, kifejező és hatásos koreográfia is, amit Cuhorka Emese készített. Ne úgy képzeljük el ezt a divatbemutatót, hogy csak végigvonulnak a kifutón a modellek… A csendháborítás témájával foglalkozó rész, ahol tojásdobozokkal és akusztikai szivacsokkal felvértezett pasik szállják meg a színt, már önmagában a mozgással is képes lenne kifejezni, hogy miről szól a blokk, annak ellenére, hogy nem az a legmozgalmasabb jelenet.

A különleges formáról - vagyis hogy éneklő modellek mutatják be a jelmezeket - már a második projekt után kijelenthető, hogy az alkotók védjegyévé vált. Halas Dóra elmondta, egyelőre csak ebben a formában tudnak, és ebben is szeretnének kommunikálni. Nagyon megszerették.

"Később biztos lesz igényünk arra, hogy tágítsuk ezt a műfajt, vagy valamilyen irányba változtassunk rajta, de a kiindulási alap mindig ez lesz" - mondta.

Maga a téma véletlenül jött, olyan topikot kerestek, amihez 40 - egymástól nagyon különböző - ember tud kapcsolódni.

"Az Ügy témája pont ilyen, mindenkit érint"

- mondta Dóra.

Az alkotóknak is érdekes élményeik fűződnek az ügyintézéshez.

Fruzsina régebben annyira irtózott a hivatali ügyintézéstől, hogy inkább halogatta, ameddig csak lehetett, mostanában viszont minél előbb megpróbál túlesni rajta.

"Általában felesleges időrablásnak élem meg a különböző procedúrákat, főleg a várakozás akaszt ki a legjobban. Az évek során észrevettem, hogy ha valami nagyon idegesít a mindennapi életben, - mint a hivatali ügyintézés - és ehhez, vagy erről tervezek pár jelmezt, utána már nem idegesít annyira.

Tegnap is a postán sorban állva, arra gondoltam, milyen vicces lenne, ha az egyik csekk-ruhában álldogálnék. Rögtön jobb kedvem lett és a türelem küszöböm is magasabbra ugrott."

"Én csak azon szoktam röhögni, amikor felhívom valamelyik szolgáltatót ügyintézés céljából, (én vagyok a családban az ügyintéző, mivel tudom az összes adatot és jelszót), rendszeresen előfordul, hogy nem engednek intézkedni, mert nem az én nevemen van a szolgáltatás, hanem a férjemén. Ilyenkor mindig mondom nekik, hogy jó, akkor mindjárt visszatelefonálok elváltoztatott hangon és a férjem nevén mutatkozom be, az úgy jó lesz-e" - meséli Dóra.

A témaválasztás végül hálásnak bizonyult, mivel mindenki bedobhatta a saját ötletét, élményét. Kórustagok, a két rendező és Fekete Ádám közös brainstormingot tartott.

"Én a személyes tapasztalataim alapján a kismama-témát dobtam be, ami a táppénz, TGYÁS, GYED, GYES, GYED-extra útvesztőibe kalauzolja a nézőt. Mivel ehhez már meg is jelent a szemem előtt az előbb »terhessé váló«, majd babakocsikkal körülölelt, felfújódó jelmez, a többiek is rögtön rábólintottak. Pont egy ilyen családtámogatás folytán történt velem, hogy véletlenül többet utaltak fél éven keresztül, mint ami járt volna, majd azt hirtelen visszakérték. A mai napig nem derült ki, mi okozta a hibát, pedig több hónapig próbálták kinyomozni. Ez akkor természetesen elég rosszul érintett, hogy kismamaként vissza kellett fizetnem egy már rég elköltött összeget, de még jobban »fájt«, hogy emiatt több ízben be kellett mennem és órákat várakoznom az OEP-ben" - meséli Fruzsina, aki a vadkár-témára egy vidéki polgármesteri hivatal honlapján talált rá.

"Már maga a kifejezés beindította a fantáziámat: legyen a fejdísz a vad, a ruha meg maga a kár. Azért, hogy tényleg hatásos legyen a jelmez, a gyönyörű - grafikussal terveztetett és szaténra nyomtatott - mintás estélyiket forrasztópákával »tettük tönkre«, jobban mondva: égettük mintásra. Ezt a destruktív munkafolyamatot nagyon szerettem!"

Fotó: Kovács Márton

Fotó: Kovács Márton

A Soharóza kórus énekeseiről, akiket a színpadon látunk, mindenképpen fontos megjegyezni, hogy "amatőr" énekesek - a szó olyan értelmében, hogy nem ebből élnek. Van egy munkájuk, ahol ha végeznek mondjuk este hatkor, akkor lemennek a próbaterembe és gőzerővel gyakorolnak a csapattal, akár éjszakába nyúlóan, hobbiból. De megéri.

"Nekem az a legnagyobb siker, hogy folyamatosan látok 32 embert virulni és élni, örülni, szeretni egymást és szeretni azt, amit csinálunk. A legfontosabb nekem mindig a közösségépítés ebből az egészből" - mondta a kórusvezető Dóra.

Fruzsina pedig arról mesélt, hogy bár elég sokan szerepelnek Az Ügyben, nagy dolog lenne számukra, ha vidéken is be tudnák mutatni.

Fotó: Németh Melinda

Még csak most ment le bemutató, de az alkotók agya már a folytatáson is pörög.

"Szerintem lesz új projekt. De addig még sok tanulságot le kell vonni, mert így, ebben a formában, ennyi emberrel, ennyi pénzből ez egy elég fárasztó vállalás minden alkalommal. Valamin muszáj lesz változtatnunk, úgyhogy el kell kezdenünk hosszas beszélgetéseket folytatni egymással, végiggondolni, mi, hogyan működhetne még ennél is jobban" - mondta Dóra, amihez Fruzsina hozzátette: "jó lenne találni olyan mecénásokat, akik lehetővé teszik, hogy egy következő közös előadás is létrejöjjön."

"Témára is van ötlet, de ez maradjon még titok" - mondta Dóra Fruzsina viszont annyit még elárult, hogy nagy hansúlyt kapna benne a vetítés és a digitális technika.

De visszatérve Az Ügyhöz: a darab összességében szórakoztat, nevetünk azon, hogy a pofátlan - jelen esetben BMW-s, de lehetne bármi más is - fazon mindenféle ürüggyel elintézi magának, hogy a mozgássérült helyen parkolhasson. Mosolygunk, amikor a szerencsétlen ügyfél bemegy a lakossági ügyintézésre, hogy átírassa a lakcímkártyáján a házszámot, kap egy sorszámot, majd kiderül, hogy nem jó helyen van, és amikor már abnormális módon negyedjére küldik őt tovább egy másik emeletre, és huzatnak vele újra sorszámot, szinte már a könnyünk is kicsordul. Pedig ez a valóság, ez megtörténik velünk is, és bizonyára mindannyian tudjuk, hogy ezeknek nem feltétlenül így kéne működniük.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
Poszttraumatikus stressz szindrómát kapott a Jeffrey Dahmer-sorozat egyik stábtagja
Nemcsak a sorozat témája nehezen emészthető, a forgatás is egy horrorral érhetett fel számára.
Fotó: Netflix - szmo.hu
2022. október 01.


Link másolása

hirdetés

A Netflix új sorozata, a Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori egyik stábtagja azt állítja, hogy PTSD-t, vagyis poszttraumatikus stressz szindrómát kapott, miután megtekintette a széria trailerét, mivel az felidézte benne, hogy milyen borzalmasan bántak vele a stábtagok.

A stáb két fekete női munkatársa közül egyikük, Kim Alsup szerint folyamatosan összetévesztették egy másik fekete nővel, aki szintén a műsorban dolgozott. A nő odáig ment a Los Angeles Times beszélgetése során, hogy a Jeffrey Dahmer-sztori volt

„az egyik legrosszabb műsor, amelyen valaha dolgoztam... igazán kimerítő volt.”

A megkönnyebbülést csak a hatodik rész hozta el számára, amit a szintén fekete Janet Mock írt, és Paris Barclay rendezett. Alsup szerint a stáb több szabályt sem tartott be, mint például a mentális egészségügyi koordinátorok biztosítása, amiről korábban a Netflix azt nyilatkozta, hogy mindenki számára hozzáférhetővé tették.

Alsup mindenesetre nem nézi a szériát, mivel túl sok rossz emléket idézne fel benne, amitől csak felerősödik a poszttraumatikus stressz szindrómája. Nem ő az egyetlen, aki a streaming óriás sorozata ellen felszólalt az utóbbi időben.

hirdetés

Rita Isbell, Jeffrey Dahmer áldozata, Errol Lindsey húga, aki 1992-ben Dahmer perében érzelmes nyilatkozatot adott, neheztelte, hogy a sorozat alkotói nem keresték meg a műsorral kapcsolatban.

Szerinte illet volna megkérdezni tőle, hogy nem bánja-e, ha feldolgozzák a történteket. Így ugyanis felszakították a régi sebeit, és a sorozat felidézte számára a tragikus történéseket.

Mindenesetre a Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztorit elképesztő sikerként könyvelheti el a Netflix, ami az egyik legjobb évadpremiert produkálta. A kategóriájában mindössze négy sorozat előzi meg, vagyis ezek produkálták a legjobb nyitányokat eddig, illetve azóta, hogy a szolgáltató órákban és nem megkezdett percekben méri a nézettséget: a Nyerd meg az életed, a Mindannyian halottak vagyunk, a Stranger Things negyedik évada és A Bridgerton család második évada.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Amerika legbetegebb sorozatgyilkosa így úszta meg évekig – A Jeffrey Dahmer-sztori
Miből lesz a cserebogár, avagy hogy lesz egy furcsa kisfiúból a rettegett Jeffrey Dahmer.

Link másolása

hirdetés

Jeffrey Dahmer szörnyeteg volt. Jeffrey Dahmer egy elhanyagolt gyerek volt. Jeffrey Dahmer embereket ölt, savban oldotta fel őket és/vagy megette a húsukat. Jeffrey Dahmer magányos volt. Jeffrey Dahmer egy magányos, beteg, szánandó, borzalmas tetteket elkövető ember volt, akit végül utolért a sorsa: letartóztatása után a börtönben agyonverték 34 évesen. Jeffrey Dahmer sérülékeny, kapcsolódni képtelen, sokszoros személyiségzavartól szenvedő emberi roncs volt. Körülbelül ezeket az első pillantásra egymásnak ellentmondó minőségeket jeleníti meg a zseni veterán sorozatkreátor, Ryan Murphy (American Crime Story) a Dahmer – Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori című netflixes miniszériájában.

Az ellentmondásos minőségekkel pedig kábé annyit akarhat, amit eddig is mindig minden sorozatával, melyek egytől egyig – még a Glee is – érzékenyíteni akart, árnyalatokat mutatni, elfordulni a fekete-fehértől, az egymás megbélyegzésétől a tényleges emberismeretig. De azért valljuk be, nagy fába vágta a fejszéjét – vagy húsbárdját -, amikor Amerika Ted Bundy és Ed Gein mellett leghírhedtebb sorozatgyilkosának életét tervezte bemutatni. Hogyan lehet úgy elmesélni egy ilyen iszonyatos történetet, hogy lekösse a nézőt, legyen kapcsolódási pontja, ha már azonosulni nehezen is tud, és ne hagyja abba már az első rész után a sorozatot az iszonytól? Mert Dahmer lefelé, és egyre mélyebbre süllyedő spiráljában benne lenni nem komfortos érzés.

Ezt a sorozatot nem élvezettel nézzük, maximum az emberi természet legsötétebb oldalára kíváncsi elrettenéssel.

Úgy lehet sikeresen ezt megtenni, és Murphynek sikerült, hogy szenvtelenül, minden filmes eszközzel – színészi játék, dramaturgia, vizualitás stb. – azon dolgozik, hogy ezt a sztorit a lehető legnagyobb távolságtartással, ugyanakkor megértéssel is mesélje el. A kettő ugyanis nem zárja ki egymást. Undorodhatunk valamitől úgy is, hogy közben értjük, miért vált ilyenné.

Dahmer minden emberi képzeletet alulmúló tettei mögött, mint minden patológiás eset mögött, sok személyes történeti is motívum áll.

A terhesség alatt is végletesen gyógyszerfüggő, instabil anya gyakorlatilag végig drogozza a magzatot, aki mások számára „furcsa” gyerekként már ekkor magában izolálni és szégyellni kezdi a másságát. Mindezt a hatvanas-hetvenes évek Amerikájában, ahol a konzervatív értékekhez társuló álszentség a Dahmer feletti generáció képében még erősen megbélyegezte a melegeket (Dahmer is meleg volt).

Onnantól meg, hogy valakit a társai nyominak bélyegeznek a suliban, már csak háttér kérdése, mennyire viszi magasra az önbecsülését, vagy épp ellenkezőleg: mennyire löki a legmélyebb, legzsigeribb harag pokoli bugyraiba, ahol már az élő nem is vonzó, csak a kontrollálható zombi az, és a szétcsonkolt testrészek.

hirdetés

Jeffrey Dahmer háttere egy pillanatig sem volt biztonságos érzelmileg: a pszichiátrián kikötött anyával, az apával, aki valójában érzelmileg nincs jelen, a tényleges törődés hiánya , azaz a tökéletes magány vette körül. A lejtőn való elindulást egyértelműen a 17 éves kiskorúként hónapokra magára hagyottság indította el, ekkor kezdett el kimaradni az iskolából, fiktív valóságot gyártani és masszívan alkoholizálni.

Murphy tehát nem bagatellizálja el a hátteret, de sötét, homályos, füstös-mocsárszínű képeivel folyton azt sugallja, a pokolban járunk ezzel az emberrel együtt, akinek kábé fogalma sincs, hogy ő maga kicsoda, csak a legzsigeribb ösztönei után megy.

Evan Petersnek már azért is taps jár, hogy elvállalta ezt a hatalmas kihívást jelentő szerepet, amiben nemhogy helytáll, hanem képes úgy ábrázolni Jeffrey Dahmert, hogy minden árnyalatát meg tudja mutatni a torzult személyiségnek: a szorongásait, a drámáját – lásd az első gyilkosságot – és a beteg elméjéből érkező vágyakat, amiknek nem tud ellenállni.

Sem a kreátor, sem a színész nem mentik fel Dahmert, de a remekül megírt Amerikai Crime Story alkotója már ráérzett arra, ezt a sorozatot 2022-ben meg lehet csinálni, és végig lehet merni nézni anélkül, hogy öncélúnak éreznénk az erőszakot. Sőt, ellenkezőleg: fájdalmasnak látjuk, mint ahogy megerőltető végignézni mindazt, amit művel, de mivel látjuk, hogy jut el A-ból B-be, aztán C-be stb., végig érthetőek a folyamatai. És tehetetlenül dühösek is vagyunk, hogy mekkora ziccert hagy ki a rendőrség éveken keresztül.

És akkor még nem beszéltünk a társadalmi vetületről, ami csodásan tükröt tart az amerikai szociális/rendfenntartó szisztémának:

egy szőke, fehér srác hosszú éveken át tudta úgy megúszni egy feketék lakta környéken, hogy bár volt dolga a rendőrséggel, - őrizetbe vették és nyilvántartásba is került -, bárki is komolyan vegye akár a fűrészhangra zokogva elalvó szomszéd nő sirámait vagy a lakásából áradó bűzt

– Dahmer itt tárolta a hullákat és a testrészeket - , csak azért, mert inkább hittek egy jól színészkedő sorozatgyilkosnak, mint a becsületes, de háborgó feketének. Az áthallások itt sem félretehetők. Ha nagyon didaktikus akarna lenni Murphy, azt is mondhatná a Dahmerrel, hogy kapja be a társadalom, így figyeltek egymásra, magatokra, a magzataitokra, a gyerekeitekre, a feketékre, és egyáltalán, így néztek magatokba – és ezzel ilyen szörnyszülötteket hoz mindez létre. De nem különösebben didaktikus, úgyhogy mindez a sorok között marad.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
10 ezer fős telt ház előtt tért vissza a Quimby, olyan volt a koncert, mintha abba se hagyták volna
Ugyanazzal a lendülettel és átéléssel játszották a dalaikat, mint korábban, a majdnem három éves kényszerszünet még a konferálásokban is alig került szóba.

Link másolása

hirdetés

Katartikus pillanat volt, amikor a Budapest Park idei szezonzáró buliján először a Quimby többi tagja, majd utolsóként Kiss Tibi is felsétált a színpadra: rajongók ezrei kezdtek el egyszerre teli torokból sikítani, éljenezni, vagy hasonló módon kifejezni örömüket. Minden okuk megvolt erre, hiszen hosszas kálvária végére került pont október 1-jén, teljes felállásban utoljára 2019 karácsonya előtt néhány nappal adtak koncertet.

2020-ban először a Covid tett keresztbe a terveiknek, ezt súlyosbította aztán még tovább a nyár eleji bejelentés, miszerint frontemberük bentlakásos terápiába kezdett, minden erejével a gyógyulásra koncentrál, ezért határozatlan idejű pihenőre vonulnak.

Miután azt az évet teljesen kihagyták, tavaly először egy Plusz-Mínusz névre hallgató koncertfilmmel hallattak magukról, amelyben vendégénekesek ugrottak be Tibi helyére. Az átkötő blokkokból pedig a kissé szemérmes fogalmazás ellenére világosan kiderült, hogy a csapat az egymásra rakódott történtek miatt fennállása legmélyebb válságán megy épp keresztül.

A film némileg módosított programját kétszer élőben is bemutatták, a 2021-es Művészetek Völgyében, majd a Budapest Parkban. Közben Tibivel kapcsolatban is biztatónak tűntek a jelek, elsőként a Budapest Bárral kezdte újra a koncertezést, majd másik formációjával, az Aranyakkorddal is. A Quimby nagy visszatérése viszont egyre csak váratott magára: először idén tavaszra, majd őszre halasztották.

A kétségeket növelte, hogy állapotáról semmilyen részlet nem derült ki, interjút egyáltalán nem adott, mindössze néhány szűkszavú közlemény jelent meg arról, hogy még időre van szüksége. Erre a koncertre készülve sem vállaltak szinte semmi médiaszereplést, közzétettek viszont egy 45 perces interjúfilmet, amelyben régi ismerősük, Pritz Péter kérdezte mind a hat tagot múltról, jelenről és jövőről.

hirdetés

Azzal kapcsolatban viszont ezt megnézve sem lettünk okosabbak, mégis mi történt Tibivel az elmúlt két és fél évben – az egészen direkt módon feltett kérdésre a frontember csak szűkszavú, kitérő választ adott.

Ebből már sejteni lehetett, hogy minden bizonnyal a koncerten sem fog több szó esni a témáról, és így is történt: néhány elejtett félmondatot (pl. „De hiányoztatok, mindjárt sírok...”) leszámítva semmiből nem érződött, hogy épp az a bizonyos nagy visszatérés zajlik, amire tömegek vártak évek óta.

Persze Tibin azért látszottak a jelei, hogy még hozzá kell szoknia ahhoz, hogy újra ekkora tömeg előtt lép fel. Livius emiatt talán a megszokottnál jobban a hátán vitte a show-t, de ez neki amúgy is testhezálló szerep, aligha kellett megerőltetnie magát hozzá, hogy még feljebb csavarja a saját intenzitását.

A többieken leginkább óriási felszabadultságot lehetett látni: nehezebb pillanataikban talán ők maguk is kételkedtek benne, hogy valaha eljön ez a pillanat, most pedig, hogy végül mégiscsak eljött, őszinte örömmel adták át magukat a zenélésnek. Balanyi Szilárdra különösen igaz volt ez, végig úgy ült a billentyűk mögött, hogy le se lehetett törölni a vigyort az arcáról. De a vendéggitáros, Vastag Gábor „Vasti” is hasonló fejjel szólózta végig az estét.

Képkivágások a Budapest Park élő közvetítéséből

A dalokat ugyanazzal a lendülettel és átéléssel játszották, mint korábban, a közönség lelkesedése pedig valószínűleg még nagyobb lett: több számot is az első sortól az utolsóig énekelt a tömeg. A kétórás játékidő alatt szinte az összes kötelező sláger elhangzott, persze egy ekkora életműből lehetetlen mindent egy koncertbe sűríteni, de olyasmi biztosan nem maradt ki, ami nagy hiányérzetet okozott.

A Kispál és a Borz orfűi visszatérésével szemben itt nem voltak se megrendezett közjátékok, se más sallang, de emiatt aligha panaszkodott bárki, hiszen a dalokért érkeztünk, és meg is kaptuk őket.

„Most megyünk, de úgy néz ki, hogy még maradunk is. Még mindig nincs jobb ötletünk...” – mondta be Tibi az este végén, kicsit megvillantva jól ismert ironikus humorát. Ezért valószínűleg egy emberként volt hálás a 10 ezer fős közönség, valamint azok a rajongók is, akik ide nem jutottak el.

A jövővel kapcsolatban egyelőre annyi biztos, hogy a korábbinál jóval kevesebb koncertet fognak vállalni, jövőre jelen állás szerint 8-10 alkalommal állnak színpadra.

Az, hogy a sok újhullámos, művészileg nagyságrendekkel alacsonyabb polcon lévő előadó mellett ők is telt házat csináltak a Parkban, mindenképp jelzi, hogy generációváltás ide vagy oda, továbbra is óriási igény van a Quimby zenéjére. Bízzunk benne, hogy többé Tibi egészségi állapota se tesz ennek keresztbe.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
Új klip: Megjelent Kulka János legelragadóbb dala az érkező lemezéről
Arról a kivételes, túlfűtött és magányos állapotról szól, amikor vége az előadásnak és a nyüzsgés megszűnik.

Link másolása

hirdetés

Különleges természeti jelenségnek lehetünk fül- és szemtanúi a zene segítségével, mert megérkezett „a Hold a párkány szélére ül”.

Kulka János színművész hamarosan megjelenő, személyesen dedikáltatható kiadványának harmadik előfutárában, az „Esti dal”-ban hangzanak el ezek a sorok, amely az egyik legszebb szerzemény a korongról. Arról a kivételes, túlfűtött és magányos állapotról szól, amikor vége az előadásnak, és a nyüzsgés megszűnik.

Az október 7-én debütáló, sorban harmadik ’Pálmaszív’ című nagylemez hét évig készült - Tövisházi Ambrus zeneszerző és Tariska Szabolcs szövegíró a színész betegsége előtt kezdtek a közös munkába, és az „Esti dal” volt az első olyan, közös felvétel, amelyet Kulka János élőben is előadott, köztük a legendássá vált utolsó, Müpás koncertjén.

„A Merényi Dávid által rendezett, különleges kameramozgással felvett videóetűd legnagyobb kihívása talán az volt, hogy mik legyenek azok a tárgyak, amelyek körülveszik a színészt - az eredmény bár rövid, de semmihez nem hasonlítható, érzelmes mozgóképes élmény lett” – osztotta meg a szerzőpáros a zeneszámhoz társuló kisfilm hátterét.

A napokban Kulka János további örömhírt jelentett be hivatalos Facebook-eseményében, ugyanis az előadó személyesen is dedikálja a hallgatók frissen megszerzett fizikai példányát október 11-én, 16 órakor az MG Records Lemezboltban.

Az albummegjelenés további fejleményeiről bővebb infók ITT

hirdetés

VIDEÓ: Kulka János - Esti dal


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk